Új Ifjúság, 1985 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1985-02-26 / 9. szám
új ifjúság 8 Peter Nagy Lojzo ÄC+ Mai? A BÉKE ÉS A SZOLIDARITÁS DALAI A rock legújabb Irányzatait az AC + , a Team, a Zentour, a Moped és a Punc együttesek képviselték. A malackyi AC+ ugyanúgy mint a martini Team, a klasszikus beatből indul ki, és ezt gazdagítja az újhullám, a reggae és a ska elemeivel. Főleg a gitárra, basszusgitárra és a billentyűkre épít. Az AC+ Karol Mályvái a reggae stílusú dalukban az emberek közötti viszony Javításáért teszi le a garast. A Team dinamikus szerzeményét a spartakiád- nak ajánlotta. Előadásukban főleg Duáén Antalík gitáros és Milan Doökal énekes nyújtottak kiváló teljesítményt. A prágai Zentour és a berouni Moped együttesek az egyszerű hangzásra törekedtek, zenében és szövegben egyaránt. A Moped Válku ne! című szerzeménye elnyerte a Nemzetközi Diák- szövetség díját. A őáslavi Punc tavaly még nagyon a külföldi együttesek példáját követte. Idén stílust váltottak és a reggae felé orientálódnak. Festivál című szerzeményük a VIT gondolatait fejezi ki melodikus zenével és egyszerű, érthető szöveggel. A zsűri a szerzeményt az első díjjal jutalmazta. Három, eszmeileg és művészileg magas szintű kantilénát hallhattunk. Az elsőt a losonci (LuéenecJ Recept együttes mutatta be. A dalban a szerzők a békés élet örömeit éneklik meg. Az ostravái Zita Kozelská saját zongorakíséretével előadott Via Appia című dalához a szabadságharc eszméinek kifejezésére az ókori római birodalomból merítette a témát. A milevskói Vendula Kaépárková, aki a Fantom együttessel lépett fel, saját szerzeményét adta elő. Dala elnyerte a harmadik díjat és a közönség csodálatát. A country, a folk és a folk-rock stílusokat a plzefti EFS, a Karlovy Vary-i Satelit VII és a prievidzai Peter Paulík képviselték. A verseny bebizonyította, hogy a politikai dalok műfajának színvonala emelkedőben van, kiváló ú] szerzeményeket és fiatal tehetségeket hozott felszínre. A FESZTIVÁL VENDÉGEI Václav Neckáf, az első est vendége, több új és néhány régi dalával lépett a közönség elé. Az újakban főleg a szerelemről és a barátságról énekeltek. A közismert bra- tislavai Lojzo együttes, amely a városi naiv folk képviselője, az emberi gyarlóságot gúnyoló dalaival ismét kivívta a sokolovói közönség elismerését. A második este Peter Nagy és az Indigo együttes mutatkozott be. Dalaik szövegében a háborúellenes témától a karrierizmus elleni harcig és a fiatalság építőkedvéig fogták át társadalmunk jelenét. A politikai dalok határainkon túli helyzetéről a külföldi vendégek énekeltek. Modern rock stílust és tartalmas szövegeket adott elő az NDK-beli Brom Oss, az NSZK- -beli Noch was, az osztrák Ligic és a hollandiai YWIS. Szövegükben felhívás hangzott el a békeharcra, a környezetvédelemre, a visszás emberi tulajdonságok elleni harcra. A szatíra fegyverét vette igénybe előadásában a bulgár Blagoevgrad '83 folk- együttes. Dick Gaughan Nagy-Britanniából hazája munkásainak nehéz életéről és a nemzetek közötti megértés szükségességéről dalolt. A folk-rock Jellemezte az írországi Kínvara együttes, a nicaraguai Guardabar- ranco duó, az afganisztáni és angolai énekesek előadását. A szovjet jelent és a Nagy Honvédő Háború eseményeit hozta közel lírai szerzeményeivel a Veltjums együttes a Lett SZSZK-ból. A fesztivál hangulatának ünnepélyességét emelte, hogy bemutatták Miroslav Flórián nemzeti művész, Jozef Hanzlík, Michal Cer- ník és Karel BouSka költők verseit, amelyeket hazánk felszabadításának 40. évfordulójára írtak, és eseményszámba ment a Pre- Sovcatá gyermekkórus fellépése. Sokolovban ismét találkoztak a fiatalok a világ minden sarkából, és békevágyukban, barátságukban ismét egymásra találtak. Iveta Pospísilová ISKOLA ÉS KULTÜRA NÉHÁNY IDŐSZERŰ GONDOLAT A REGGAE ZENÉRŐL Leszámítva a bluest, még soha népzene nem volt akkora hatással a rock fejlődésére, mint a reggae. Szinte alig találunk előadót vagy együttest, amelyik ne építette volna be a repertoárjába — ha csak néhány szám erejéig is — a reggae elemeit, motívumait. S ez alól nem kivétel az olyan, tekintélyt parancsoló név sem, mint Steve Wonder, Elton John vagy Paul McCartney. A reggae, a karib-tengeri Jamaica szigetéről származik. A sziget őslakói közül ma már egy sem él, a mai lakosság egy része a bevándorló fehér bőrűek leszármazottjai, többiek az afrikából behurcolt néger rabszolgák ivadékai. S épp e színes bőrű réteg csiszolta a fekete földrészről hozott kulturális örökséget i— nem mentesülve az új környezet hatásától sem — olyanná, amilyennek ma ismerjük. A reggae kemény zenei alapokkal rendelkezik, jellemzője továbbá a szinkó- pás ritmuseltolódás, amely e zene sajátos lüktetését eredményezi. Az így kialakult izgalmas ritmusképletet ellenpontozza a szöveg, ez nem ritkán jamaicai tájnyelven íródik. E nyelv alapja az angol, de az Idők során jócskán deformálódott, úgyhogy napjainkban már inkább önálló ritmusú, nyelvtanú és szókincsű nyelvről beszélhetünk. A reggae a hatvanas években tűnt fel az angol nagyvárosokban, ahol már akkoriban is sok színes bőrű jamaicai élt. Az első igazi népszerűsítője a fiatalon elhunyt énekes-szerző Bob Marley volt, akit ma is a reggae koronázatlan királyának tartanak. 1945-ben született, s 64-ben alakította meg Wailers nevű társulatát, ám csak 73-ban jelenhetett meg első albumuk, a címe: Ragadd meg a tüzet. Az igazi áttörést a harmadik LP, a Natty Dread (Életre születtem) érte el, utána sorra jelentek meg a ma már klasszikusnak ítélt opuszok, mint a Rastaman Vibration, Exodus, Kaya stb... A reggae hatás a fehér bőrű angol zenészek játékán a hetvenes évek elején figyelhető meg először. Erre az időre esik a Dreadlock Holiday nevű csoport ténykedése, amely ügyesen ötvözte muzsikáját reggae-elemekkel. Az évtized vége felé már több hasonló csapat futott, közülük a legismertebb a The Clash, Elvis Costello, a fehér reggae legkitűnőbb művelője pedig a Police e- gyüttes. Más csoportot alkotnak azok az együttesek, amelyeknek tagjai közt keverve találunk színes bőrű és fehér zenészeket. Ezek a csapatok (Specials, Beat, UB 40 stb.) legszívesebben a reggae kezdetleges formájához, a skahoz nyúlnak vissza, azt társítják mai hangzásvilággal. Nemrégiben hírt kaptunk arról, hogy Bob Marleyről szülővárosában utcát neveztek el. A tény nemcsak az 1981-ben tragikusan elhunyt énekes tekintélyét emeli, hanem az egész, sokszor kisebbséginek ítélt műfajét is. Somorjat S. Sándor A gimnáziumok és a szakközépiskolák kulturális életére egyre jobban rányomja bélyegét a tanulók túlterheltsége, a délutáni szakköri tevékenység. Tanítványaink jelentős része a napi 7 óra után még 2—3 órát dolgozik valamelyik körben, a bejárók 18 vagy 19 órára érnek haza, ezután jön a készülés, a tanulás a következő napra. Ha nehéz órák várnak rájuk, akkor talán éjfélkor aludni térhetnek, de reggel 6 órakor már újra talpon vannak, készülnek, utaznak. Hány órát is dolgozik hetente a munkáját becsületesen végző középiskolai tanuló? Többször felmértük, kiszámítottuk: ötvenötöt—hatvanat. Amikor elérkezik a péntek délután, fáradtan mozgó, nehezen összpontosító szereplők próbálnak a színpadon. A heti feszültség feloldódása után romlik a fegyelem. Ilyen körülmények között már nem lehet egységes színpadi játékot formálni, pedig a színházi előadás minden más művészeti ágnál sokkal intenzívebben követeli a kollektív Jelleget. Ebben a légkörben elkopik a tanár, a rendező lelkesedése, ritkulnak a próbák és az előadások. A kopást csak sietteti, hogy hiányzik a megértés, a megbecsülés, támogatásra nem is mer gondolni az érintett. Az oktatásügyi szervek nem kérik számon senkitől, hogy iskoláinkban miért nincsenek irodalmi színpadok, színjátszó e- gyüttesek, énekkarok, tánccsoportok, amelyek elősegítenék a nyelv ápolását, az eredményesebb irodalomoktatást, a népi hagyományok megőrzését, az esztétikai nevelést, magunk és mások megbecsülését, s még sorolhatnám... Még azokat a csoportokat sem tartják számon, amelyek rendszeresen dolgoznak, sőt országos eredményeket érnek el. Pedig az esztétikai nevelés fontossága, szükségessége ott szerepel a pártkongresz- szusok határozataiban, beszéltek róla a II. országos pedagőguskonferencián is. Ilyen körülmények között aztán nem csodálkozhatunk, hogy elfogynak középiskolai kulturális csoportjaink. A versenyek még megvannak, de ezek nem kellő éltetői e középiskolai együtteseknek, csak arra jók, hogy egy-egy csoport néhány évig létezzék. Hiányzik a rendezők rendszeres szakmai továbbképzése is. Csak egyesek Járhatnak azon az úton, amely a bővebb szakismeretek forrásához vezet. Ugyanez vonatkozik a kitekintési lehetőségekre is. A pedagógus az iskolához van kötve, nem hagyhatja el azt napokra, hetekre kulturális tevékenység miatt. A népművelési intézet tanfolyamai nem a gyakorlati továbbképzést szolgálják. Az irodalmi színpadi mozgalom abban az időben ívelt felfelé, amikor a csoportok, a rendezők szakmai, sőt gyakorlati segítséget kaptak. Amióta ez megszűnt, egy helyben topogunk, és napjainkban is az 1970-es években szerzett tapasztalatokból élünk. Ezt bizonyítja a Jókai-napokon fellépő együttesek szereplése is. Lemaradásukra akkor döbbenünk rá, a- mikor nekünk is lehetőségünk van látni o- lyan kitűnő műsort, mint amilyet a SZISZ zeleneöi alapszervezetének Z Színháza mutatott be Jozef Bednárik rendezésében. Milyen remekül cserélték fel a felvonástechnikát a jelenettechnikával, s ezzel olyan ritmust adtak a darabnak, amelyhez hasonlót nagyon ritkán látunk még hivatásos együttesektől is! Bednárik az eszmei monadnivalóhoz és az adott formához meg tudta találni a sajátos kifejezési módot is. A modern színháznak nem a stílus a fő jellegzetessége, hanem a módszer. Van módszer, amely a hagyományok megőrzésére törekszik, a másik hagyományt és korszerűséget ötvöz egybe, a harmadik bátran merít az avantgárd formai vívmányaiból, és akár a tartalom rovására is érvényesíti azokat. Az elmúlt években a szakmai értékeléseken egyesek próbálták szembeállítani a színházcentrikus színházat az irodalomcentrikus színházzal. Abból indultak ki, hogy a dráma az irodalom törvényeivel akarja elnyomni a színház törvényeinek engedelmeskedő színjátékot. Ismeretes, hogy a színházművészet olyan autonóm művészeti ág, amely nincs és nem is lehet alárendelve az irodalomnak vagy a drámának, de nem kiszolgálója a rendezői, színészi önkénynek sem, ahogy azt a Jókai-napok néhány előadásán láttuk. A függetlenség nem azt jelenti, hogy a dráma sugallta gondolat helyett a rendező, a színész gondolatát akarja a műbe belemagyarázni, mert ebben az esetben nem művészi függetlenség, hanem esztétikai önkény lesz. A Jókai-napok előadásain azt is láttuk, hogy egy fércmű sohasem válhat nagyhatású, jelentős színpadi alkotássá. Például Brecht műveit nagyon változatos módon lehet tönkretenni, félremagyarázní, de nincs az az együttes, amely egy fércműből művészi előadást hozna létre. Mivel csoportjaink Jelentős része a hazai kiadványokra támaszkodik, ezért gondosabban kellene őket ösz- szeállítani, a darabokat válogatni. Már a hetvenes évek közepén felvetődött a versenykiírás megváltoztatásának szükségessége, és az ifjúsági, középiskolai együttesek külön kategóriába sorolásának kérdése. Tisztáznunk kell a kisszínpad és színjátszó együttes kérdését is! Itt elsősorban a Játékmódot kellene alapul vennünk, mert annak különbözőségén múlik, hogy a színjátékot más és más elnevezéssel jelöljük. Hogy, mennyire a játékmód az alap a színjáték meghatározásában, mutatja az is, hogy ugyanazt az irodalmi anyagot több módon el lehet Játszani; s aszerint, hogy milyen Játékmódban visszük színre ugyanazt a szöveget, lesz a színjáték neve is más és más. Pl. Katona József Bánk bánja klasszikus dráma. Színházi előadásban színpadi játék csoportba soroljuk, zenés feldolgozásban o- perának nevezzük, de formálhatunk belőle pódiumjátékot is. Az új versenykiírás ösz- szeállításakor mindezt figyelembe kellene venni. És fontos lenne azoknak a megbecsülése is, akik nemzetiségi kultúránk cselekvő részesei, éltetői. GÁSPÁR TIBOR A Matesz márciusi játékterve 1. péntek Rimaszombat — Rim. Sobota A Noszty fiú esete Tóth Marival 19.00 2. szombat Fülek — Filakovo A Noszty fiú esete Tóth Marival 19.00 7. csütörtök Ipolyság — Sahy A Noszty fiú esete Tóth Marival 19.00 9 szombat Dunaszerdahely — Dun. Streda Prelúdium mollban 19.30 10. szerda Cseke — Cenkovce Prelúdium mollban 19.00 13. szerda Nagymegyer — Calovo Prelúdium mollban 19.00 14. csütörtök Gúta — Kolárovo Prelúdium mollban 19.00 15. péntek Komárom — Komárno Prelúdium mollban 19.30 16. szombat Marcelháza — Marcelová Prelúdium mollban 19.00 17. vasárnap Nagykér — Milanovce Prelúdium mollban Marival 19.00 20. szerda Nagymegyer — Calovo A Noszty fiú esete Tóth 14.30 21 csütörtök Udvard — Dvory n/Zitavou A Noszty fiú esete Tóth Marival 19.00 22. péntek Bátorkeszi — Vojnice A Noszty fiú esete Tóth Marival 19.00 23. szombat Ekecs — Okoő A Noszty fiú esete Tóth Marival 19.00 24. vasárnap Csallóközcsütörtök — Stvrtok na Ostrove A Noszty fiú esete Tóth Marival 19.00 26. kedd Érsekújvár — Nővé Zámky Prelúdium mollban 19.00 27. szerda Hurbanovo Prelúdium mollban 19.00 28. csütörtök Stúrovo Prelúdium mollban 19.00 30. szombat Csata — Cata Prelúdium mollban 19.00 31. vasárnap Muzsla — Muzla Prelúdium mollban 19.00 h
