Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1984-12-18 / 51. szám
MEGTARTOTTÁK A CSKP KB 12. ÜLÉSÉT Jó rajthelyzet 1985-re Sikeres évet zár népgazdaságunk, ezt bizonyítja az ipar, a mezőgazdaság és az é- pítészet eddigi tervteljesítése. A CSKP Központi Bizottságának 12. ülése ebből a tényből kiindulva dönthetett a gazdasági és szociális fejlődés 1985. évi állami tervéről, Svatopluk Potáö, az Állami Tervbizottság elnöke beszámolójában hangsúlyozta, hogy a népgazdaság idei fejlődése ismét bebizonyította, hogy bonyolult feltételek közepette is fokozni tudjuk a fejlődés ütemét, a források előteremtését, a nemzeti jövedelem növekedését. Örömteli tény, hogy a nemzeti jövedelem növekedésének üteme ebben az ötéves tervidőszakban az idén először lesz nagyobb, mint a XVf. pártkongresszus által előirányzott évi átlag. A tervhivatal elnöke megelégedéssel tájékoztatta a Központi Bizottságot, hogy az eddigi tervteljesítést figyelembe véve a nemzeti jövedelem minimálisan 3,2 százalékkal növekedik. Ez jelentős javulást mutat 1983-hoz viszonyítva, amikor a növekedés 2,7 százalékos volt. A kedvező fejlődés azon alapszik, hogy a termelés, a hatékonyság és a gazdaságosság a tervezettnél nagyobb mértékben növekedett. Ehhez a termelés valamennyi fontos ágazata hozzájárult. Az előzetes számítások szerint az ipari termelés 3,8 százalékkal, a bruttó mezőgazdasági termelés 3,8 százalékkal, az é- pítőiparban pedig 1,6 százalékkal lesz nagyobb. Foglalkozott a Központi Bizottság azokkal a módszerekkel is, amelyek révén ezeket az eredményeket a vállalatok elérték. Főleg nagyobb mértékben csökkentek az a- nyagi költségek, ami kedvezően befolyásolja a nyereségképzést, a rentabilitást és a társadalmi munkatermelékenységet. A nagyobb források lehetővé teszik külföldi fizetési mérlegünk kiegyensúlyozottságát, a hitelek tervszerű törlesztését, adósságunk csökkentését és ezzel együtt a nagyobb " munkahelyi bevételekét, társadalmi és személyes fogyasztást. A jövedelem emelkedésével kapcsolatban a CSKP Központi Bizottsága az elfogadott határozatban leszögezi a belső piac jobb éllátásának szükségességét, továbbá azt, hogy a lakosság anyagi fogyasztásának magas színvonala mellett az áruszerkezet további javítására kell törekedni, és elsősorban az iparcikkek kínálatát kell kiszélesíteni. Kimondja, hogy a választék szükséges felújításának meggyorsítása érdekében job. ban el kell mélyíteni az együttműködést a termelés és a belkereskedelem között. Növelni kell a keresett termékek, valamint az osztályon felüli minőségű áruk szállítását. A Központi Bizottság az eredmények elismerése mellett szigorúan bírálta a népgazdaság különböző területein előforduló hiányosságokat is. Megállapította, hogy az egyes üzemek, vállalatok, efsz-ek hatékonysága között gazdaságilag indokolatlan eltérések mutatkoznak, ami arra vall, hogy további tartalékaink vannak még. A felettes szervek feladata, hogy a lemaradás okait elemezve konkrét programokat dolgozzanak ki e szintkülönbség kiegyenlítésére. Néhány ágazatban nem sikerült teljesen elérni vagy megtartani az értékesítés kívánatos irányvonalát, főleg a nem szocialista országokba irányuló kivitelt, vagy a hazai piac és a beruházásokra, irányuló szállítmányok jó minőségét. Vannak olyan vállalataink is, a- melyek nem teljesítik idejében és magas műszaki színvonalon kiviteli feladataikat a szocialista országokba. Potáö elvtárs bírálta azokat a vállalati vezetőket is, akiknél alacsony az innovációs aktivitás, nem törekednek a tudományos-műszaki haladás legújabb vívmányainak bevezetésére. Általában leszögezhető, hogy egész népgazdaságunkban jelenős tartalékok vannak, ami a gazdasági és tudományos haladás érvényesítését és a munkaerőforrások jobb kihasználását illeti. Megállapította, hogy a fogyatékosságok többségének oka a nem megfelelő irányítás, tervezés és ellenőrzés. Ez vonatkozik a központi és a vállalati irányításra egyaránt. Annak ellenére, hogy általában sikerül teljesíteni a XVf. kongresszuson kitűzött célokat, és ebben az évben is sok pozitív eredményt értünk el, látnunk kell, hogy még előbbre léphettünk volna, ha az illetékesek az irányítás minden szintjén jobban törekednek a felmerülő fogyatékosságok kiküszöbölésére. STRASSER GYÖRGY Antonín Zápotocky szüetésének 100. évfordulójára A MUNKÁSOSZTÁLY KATONÁJA Születésének 100. évfordulója alkalmából december 19-én emlékezünk meg pártunk dicső történetének kimagasló személyiségéről, a forradalmi szakszervezet megálmodójáról és megalakítójáról, a bölcs államférfiról, Antonín Zápotockjról. Egész élete egybeforrt népünk harcával az igazságosabb társadalomért. Apai örökségként szállt rá a forradalmár küzdelmes élete. Édesapja, Ladíslav Zápotocky a csehországi szocialista mozgalom úttörője, a szociáldemokrata párt megalapítója volt. A marxista elmélet kiváló ismerője, Marx és Engels műveinek egyik első cseh fordítója. Munkáslapok szerkesztőjeként már a múlt század végén és a század elején rettenthetetlenül harcolt a munkásosztály felszabadításáért. Ezt az apai örökséget hozta magával Antonín Zápotocky, aki miután kitanulta a kőfaragó szakmát, a saját bőrén is tapasztalta a nehéz proletársorsot. Nagy hatással volt rá, hogy gyermekkorától Kladnó- ban, a munkásmozgalom akkori legerősebb fellegvárában nőtt fel, amelyet már abban az időben is vörös Kiadnának neveztek. Zápotocky, aki a forradalmi munka mellett írói vénával is rendelkezett, később egyik legismertebb regényében, a Vörös fény Kladnó felett címűben örökítette meg élményeit. Mi sem természetesebb, hogy egészen fiatalon bekapcsolódott a szociáldemokrata mozgalomba, annak is mindig az elvhü munkáspárti balszárnyán állt. Bejárta az első világháború frontjait, és az értelmetlen imperialista háború még jobban kinyitotta a szemét. A háború befejezése után Kladnőba már egy érett és rettenthetetlen forradalmár tért haza. Haladéktalanul bekapcsolódott a szociáldemokrata párt munkájába, és rövid időn belül egyik vezéregyénisége lett Kiadóéban. Felismerte az opportunizmus ártalmas- ságát, és elkeseredett harcot vívott ellene. A marxista baloldal' szószólójaként Kladnó- ban és környékén munkástanácsokat szervezett. További politikai fejlődésére nagy hatással volt a Kommunista Internacionálé II. kongresszusán való részvétele és személyes találkozása Vlagyimir Iljics Leninnel. 1920 decemberében, az emlékezetes általános sztrájk idején a kladnói munkások munkabeszüntetésének élére állt. Emiatt be is börtönözték, megtörni azonban nem tudták. Csehszlovákia Kommunista Pártjának megalakulásától kezdve a központi bizottság tagjává választották. A pártban elsősorban a munkásszakszerveztek ügyét képviselte, és úgy tartjuk számon mint a Vörös Szak- szervezetek megalapítóját. A munkásalapokon nyugvó, egységes szakszervezeti mozgalomban — tévedhetetlenül — mindig hatalmas erőt látott. A pártban kialakult válság idején is munkásforradalmár .sztönétől és meggyőződésétől vezérelve i helyes oldalra állt. Támogatta Klement 0 ittwald harcát a párt bol- sevizálásáért, at elyet a CSKP emlékezetes V. kongresszusé i sikerült is keresztülvtn- niük. Klement < ottwald támogatásával került ekkor vissz a központi bizottságba Is, ahonnan éppen íz opportunista erők távolították el. Mé; ugyanabban az évben a Vörös Szakszer’ szetek főtitkárává választották, és ezt ( tisztséget egészen az ország szétdarabo ásáig, 1939-ig töltötte be. Parlamenti k' pviselőként is bátran harcolt (1925—193 ) között, a munkásosztály érdekeiért. A ír inkanélküliek és a proletariátus élére ál a nagy gazdasági válság idején is. Több nagy sztrájkot vezetett, a- melyek közül i legemlékezetesebb volt az 1932. évi most: sztrájk, amelyre az egész világ felfigyelt. Korán felismí 'te a fasiszta veszélyt. Részt vett a Kommun sta Internacionálé nagy je- lentőségü VII. ongresszusán, amely kidolgozta a népfrc ittaktikát a fasizmus és a fenyegető hábc ú ellen. Ennek érdekében szorgalmazta a szakszervezeti mozgalom e. gyesítését, mer egy egységes szakszervezetben a fasizrr is elleni közös népfront hatalmas támaszé látta. Újságcikkek egész sorában küzdött elképzelése megvalósításáért. Az illegalitás >an Is folytatta a pártmunkát. A Gestapo azonban kinyomozta és letartóztatta, s a egész háború alatt gyűjtő- táborban tartó' a. Itt sem tört meg a hitében, társait 1 itartásra buzdítota. A felszabadulás uán változatlan hévvel folytatta munkáját a szakszervezetek egyesítésére. Érdemes ezzel kapcsolatban felidézni beszédének egy részletét, amelyet 1946-ban a szlovák szakszervezetek marti, ni konferenciáján mondott: „A súlyos hibák és tapasztalatok után, amelyekért drágán megfizettünk, a munkások és alkalmazottak tömegeiben megérett a meggyőződés az egység szükségességéről... Nem vonatkozik ez még minden titkárra. Vannak köztük, akik nem tudnak szabadulni a szétfor- gácsoltság elavult autonóm politikájától, és úgy vélik, hogy jobb lenne az önálló, ellenőrzés nélkül álló szakszervezetekről beszélni. Lehet, hogy a szétforgácsoltság kényelmesebb bizonyos egyéneknek, de nem válna a dolgozó osztály javára. Ezért az egységet éberen őrizni kell. Némely titkárok azt kifogásolják, hogy nincsenek kidolgozva az alapszabályzatok. Nálunk, Csehországban még egyetlen alapszabályzat sincs... Egyetlen szervezési elvet követünk: Egy gyár, egy hivatal, egy intézmény, egy szakszervezeti csoport! Ez nekünk egyelőre elég. Ha az összes munkást egyetlen szak- szervezetbe tömörítjük, az alapszabályzatokkal könnyen megbirkózhatunk. Rosszabb lenne, ha lenne alapszabályzat tagság nélkül.“ Alig egy évvel a felszabadulás után Prágában valóban sor került a szakszervezetek egyesítő kongresszusára és létrejött a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom. Antonín Zápotocky az egységes szakszervezet elnökeként és a CSKP KB tagjaként továbbra is támogatta Klement Gottwald küzdelmét a res' ció puccskísérletei ellen. Nagy szerepet játszott a februári események idején. Egyik kezdeményezője és főszervezője volt a munkástanácsok konferenciájának, ő javasolta az egyórás figyelmeztető általános sztrájkot. Tagja volt annak a küldöttségnek, amely Gottwalddal az élen felkereste Benes elnököt azzal a követeléssel, hogy fogadja el a reakciós miniszterek lemondását. A Februári Győzelem után hallatlan energiával látott az új rendszer építéséhez. Egy ízben azt mondta erről: az buzdította és sokszorozta erejét, hogy mindig arra gondolt, apja álmait váltja valóra. Miután Klement Gottwáldot köztársasági elnökké választották, ő került a kormány élére. Részt vett a szocializmus építése fő irányelveinek kidolgozásában, amelyeket a CSKP történelmi IX. kongresszusa fogadott el. 1953-ban, Klement Gottwald halála után köztársasági elnökké választották. Az állam élén is nagy figyelmet szentelt a párt és a tömegek kapcsolata elmélyítésének, a mun- kás-parasztszövetség megszilárdításának e- gészen 1957. november 13-án bekövetkezett haláláig. PALÄGYI LAJOS A DRÁMAI FEBRUÁRI NAPOK (Részlet Miroslav Bouőek és Miloslav Klimes Drámai februári napok 1948 című könyvéből ) Az üzemi tanácsok és a szakszervezeti csoportok kongresszusát 9 őrakor szándékoztak megnyitni, nem sokkal 8 után azonban már egész tele volt az Iparpalota bal oldali csarnoka küldöttekkel. Az egyes kerületekből érkezők elfoglalták kijelölt helyüket, mégpedig ügy, hogy az első sorokban a 864 szlovákiai küldött foglalt helyet, mögöttük pedig a küldöttek kerületek szerint. Valamivel elmúlt 9 6ra. Az elnökségi asztal mögött viharos taps közben foglaltak helyet a Szakszervezetek Központi Tanácsa elnökségének tagjai. A csarnok közepén húzódó úton érkezett meg Klement Gottwald, akit a küldöttek lelkesen üdvözöltek. Elhangzott az állami himnusz és ,.A munka dala". A kongresszust megnyitották. Az üzemi tanácsok kongresszusának vezérszónoka Antonín Zápotocky volt. Átfogó beszédének bevezetésében ismét említést tett a kongresszus indokoltságáról, és — egyebek kö. zött — az üzemi tanácsokról szóló törvényerejű rendeletre Is hivatkozott, amely egyenesen ügy rendelkezett, hogy a szakszervezeti szervezetek Irányítsák az üzemi tanácsokat. A szakszervezetek és a kormány viszonyét Illetően azután a S2 kszervezetl mozgalom 1946-ban tartott első őrs ágos konferenciájának határozatából Idézett: „Bátran magú kra vállalhatjuk azt a kötelezettséget, hogy támogatni fogunk minden o- lyan kormányt, amely a szocializálás érdekében működik; v szont nem támogathatnánk azt a kormányt, ai ely a szocializáláshoz vezető fejlődési folyan ltot fékezni és szabotálni a- karná.“ Kijelentette, ogy a szakszervezeti mozgalom mindig tat otta magát ezekhez a határozatokhoz, amer lylben támogatta azt a kormányt, amely c Kassal Kormányprogram befejező részében rra kötelezte magát: „... nem engedi meg, b gy a felszabadított köztársaságban a városi i és a vidék dolgozó népeinek érdekeivel szel ben egyes élősködő egyének és csoportok ki; ;ékmányoló érdekel érvényesüljenek.“ A. Zápotocky egymás után sorolta fel azokat a magáncé. eket, amelyeknek tiszta nyeresége meghalad i a milliót, és közölte, hogy a nemzetgazdá; ok becslése szerint a feketézők részesedése a nemzeti Jövedelemben mintegy évi 25—30 nllliárd koronát tesz ki. Mindebből A. Zápotocky a következőket vezette le: „Éppen ezért felelősségünk teljes tudatában meghatározhatjuk a további államosításokra Irányuló követelésünket. Mindenekelőtt államosítani kell az egész nagykereskedelmet és az egységáruházakat. Másodszor, államosítani kell a külkereske. delmet. Harmadszor, államosítani kell a pállnkagyár. tást, a likőrgyártást, a győgyszergyártást stb. Negyedszer, államosítani kell mindazokat a tőkés Iparvállalatokat, amelyek több mint 50 dolgozót foglalkoztatnak. Ötödször, az Iparvállalatok mellett rendet kell csinálni és államosítani kell az építőiparban Is. Hatodszor, államosítani kell az összes fürdőket, gyógyszanatórtumokat és kórházat. Végül, hetedszer, nem szabad figyelmen kívül hagynunk a Nyomdaipari és Papíripari Dolgozók Szakszervezeti Szövetségének a követe, lését sem, és követelnünk kell az összes nyomdák államosítását, beleértve a politikai pártok nyomdáit, valamint saját „Práce“ nyomdánkat Is.“ v
