Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1984-12-11 / 50. szám

Ä Svidníkből Duklába vezető út bal oldalán álló era. lékmű egy fasiszta tankot ábrázol, amelyet egy szovjet harckocsi kerekei állítottak meg. Itt végződik a Halál­völgy, amelyen keresztül a szabadság negyven évvel ezelőtt megjött hozzánk. E völgy része a Duklától mintegy tizenöt kilométer­nyire fekvő Kapisová község is. A Halálvölgy mindmáig hallat magáról, a háború ma­radványai ma is áldozatokat követelnek. Tavaly május­ban a közeli Vysná Písanában aknára bukkantak. Ami­kor ártalmatlanná akarták tenni, a kapiéovái Vladimír Vancisin életét vesztette, további három társa pedig megsérült. A szintén kapisovái Palo Mihál több mint 30 évvel a harcok befejezése után az erdőben menet egy fa koro­nájába fonódott ejtőernyőre bukkant. Az ejtőernyőn em­beri csontváz lógott — egy szovjet katona földi marad­ványai. Beleakadt — már holtan — a fa ágaiba. Méltó temetésére több mint harminc év múlva kerülhetett sor. A közeli Dlhona község határában egy repülőgép ron. csalt találták meg. A környéken aknák robbannak, néha' fegyverekre és lőszerre bukkannak. Amikor 1976-ban Miroslav és lozef Feko a húgukkal fürödni mentek, a patakban csontvázra bukkantak. A víz előbb iszapot és homokot hordott rá, majd elmosta róla, hogy kiadja titkát, és eszébe juttassa a három fiatalnak, hogy a Halálvölgyben születtek és élnek... — Ezt a titkot végül Is a Duklai Múzeum fedte fel — fűzi hozzá Jana Varchulová, a Szocialista Ifjúsági Szö­vetség kapisovái falusi szervezetének elnöke. — A csontváz mellett szovjet katonai kitüntetést is találtak, annak száma szerint állapította meg a Duklai Múzeum laz elesett katona nevét, valamint halála körülményeit. Pavel Andrejevics Tolsztyel harc közben halt meg, fel­robbant mellette egy akna, beborította a föld, és meg­fulladt. Nem messze a megtalálás helyétől temették el. Sír­ján emléktáblát helyeztek el. A Duklai Múzeum közvetí­tésével váltak ismertté Pavel Andrejevics családja előtt Is hozzátartozójuk halálának a körülményei és az a hely, ahová eltemették. A szülők már nem élnek, de él a bátyja, aki ma a zaporozsi autógyár vezérigazgatójá. nak helyettese. Három éve meglátogatta, öccse sírját, megköszönte Kapiáová lakóinak, hogy azt ápolják. Az emlékműhöz gondozott, kövekkel kiszórt utacska vezet, díszcserjékkel körülvéve. KapiSová fiataljai — az elsők között jélentkeztek a hazafias és internacionalista tettek nemzetközi stafé­tájába, az Emlékidéző-mozgalomba. Szép eredményeket értek el, amelyekre — meggyőző, désem — nem csak a verseny miatt törekedtek. Ezek a fiatalok őszinte tisztelettel ismerkednek a szülőföld­jük történelmével. Még köztük vannak azok a túlélők, akik részt vettek a felszabadításban, a háború után visz- szatértek, hogy a romokon felépítsék mindazt, amit tönk­retett a háború. Számukra a kárpát-duklai hadművelet sokkal többet jelent egy történelmi mérföldkőnél. De egyre kevesebb a még élő tanúk .száma, s ezért (is] keresik fel őket a fiatalok, beszélgetnek velük, do- kumentumokat gyűjtenek róluk. Ök pedig szívesen ta­lálkoznak velük, adják át tapasztalataikat, emlékeznek... Egy ilyen emlékező Ián Cajka elvtárs is, aki az első csehszlovák katonai egységben harcolt, és részt vett Dukla környékének felszabadításában. Smreőany mel­lett mindkét lábára megsebesült, 1945 márciusában kór­házba került. — Számomra akkor lett vége a frontnak, de a kór­házból csak 1947-ben kerültem haza — emlékezik visz- sza azokra a napokra Ián Cajka elvtárs. A naplójában lapozgatok: „Vysná Písanában négy hé­tig együtt laktunk a szovjet katonákkal. Jártunk velük KIS FALU Atí na9ysze™ |3U fiataljai A Pavel Andrejevics Tolsztyel-emlékinűnél nem hiányoznak a virá­gok. A képen lana Varchulová, a SZISZ kapisovái falusi szerve­zetének elnöke új ifjúság 3 Ján Cajka szívesen beszélget a fiatalokkal. krumplit ásni, mert nem volt mit ennünk...“ Készsége­sen és szívesen beszél a szülőföldjéről és a földijei­hez fűződő bensőséges kapcsolatáról... A fiatal kapigo- váiak is tisztelettel viszonyulnak szülőföldjük történel­méhez. Nemrégen Szemjon Kondratovics Mozscsil hozzátarto. zőitól levél érkezett a faluba. Szemjon Mozscsil Svid- níkben van eltemetve. „Tisztelt elvtársak, a háború vége óta keressük azt a helyet, ahol Szemjon Kondratovics Mozscsil elesett. A közelmúltban tudomást szereztünk arról, hogy Szem­jon Mozscsil Kapisová mellett esett el. Meg szeretnénk tudni, hogyan érte utol a halál, hol van eltemetve, és meglátogathatjuk-e a sírját. Ivan Joszifovics Ivanyenko, Repinnoje község, mezsgorodi járás, Kárpátontúli terület, Szovjet­unió.“ Kapisová lakosai úgy döntöttek, hogy meghívják Szem. jón Kondratovics családját falujukba. A SZISZ Svidníki Járási Bizottsága, a CSSZBSZ Svidníki Járási Bizottsága és a Duklai Múzeum támogatásukról biztosította a kéz. deményezöket. Szeretnék; ha a találkozásra még az Em- lékidéző-mozgalom keretében sor kerülhetne. Már ed­dig is értékes akciókkal gazdagították a mozgalmat és további fontos találkozóra készülnek a Csehszlovák Nép­hadsereg katonáival a baráti, litoméficei járásból, akik részt vesznek az Emlékidéző stafétában. Nem egy ér­dekes tervük van, amelyekről majd akkor beszélnek, ha megvalósították. Kapisová fiataljainak nem mindegy, hogyan fest fa­lujuk és környéke, gondozzák, szépítik környezetüket. Az idén tavasszal 19 mázsa vashulladékot gyűjtöttek, kitisztították a környék kutait, rendszeresen (és rég­óta) segítenek a szövetkezetnek az aratásban és az őszi betakarításban... Lehet, hogy valakinek patétikusnak tűnik a kapiSovái fiatalok lelkesedése. Lehet. De ezekben a fiatalokban van közösségi érzés, ezért segítették (sokan még az a- lapiskola tanulói voltak)’ építeni például a művelődési házat. És úgy vélik, hogy most is fontos a segítségük. Ezt a magatartást a szüleiktől látták, tanulták. Szerények, barátságosak, őszinték a kapiáovái fiata­lok. A jövőre gondol körükben az ember és nehezen búcsúzik tőlük... PÄSZTOR JUDIT A szerző felvételei Dr. Marian Kafka, a családfő A család további tagjai A STAFÉTA CÉLBA ÉRT Marian Kafka nemcsak mint fogor­vos és nemcsak mint régi SZISZ- -funkcionárius közismert Losoncon (Luőenec), hanem az Emlékidéző- -mozgalomban elért sikere nyomán is ismertté, népszerűvé vált. Ponto­sabban az egész Kafka család, a- mely a nemzetközi ifjúsági stafétá­ban nemcsak a kerületben ért a leg­jobbak között célba, hanem országos értékelésre terjesztették fel őket. Marian szenvedélyes turista, termé­szetbúvár, ezért jobbnak láttam mun­kaidő alatt a fogorvosi rendelőben meglátogatni. Amikor elfogytak a pá­ciensek a váróteremből, alkalmam nyílt bővebben is elbeszélgetni Kafka doktorral. — Mikor fogant meg bennetek a gondolat, hogy jelentkeztek a stafé­tába? — Szerintem ésszerű ötlet volt a mozgalom értelmi szerzőitől, hogy a családokra is gondoltak. Ismerem a mozgalom teljes anyagát, a feltétele­ket. örültem annak, hogy fiaimnak verseny közben adhatom át tapaszta­lataimat, feleségem pedig azt vette jó néven, hogy együtt lesz a család, közösen járunk majd mindenhová. A gondolat, hogy benevezünk, szinte egyidős a mozgalommal. — Légy szíves, mutasd be a csa­patot! — A feleségem, Jolika szintén fog­orvos. A nagyobbik fiam, Róbert har­madikos gimnazista és a SZISZ isko­lai bizottságának sportfelelőse, aktív kosárlabdázó. A kollektíva negyedik tagja a kisebbik fiam, Marian, aki még csak alapiskolás, és a pionír­szervezet csapattanácsának az alel­nöki tisztét tölti be. — A család az Emlékidéző-mozga- Iom valamennyi meghirdetett téma­körébe bekapcsolódott. Tulajdonkép­pen ennek köszönhető az elért si­ker. hiszen ilyen sokfelé terjedő te­vékenységgel csak ritkán találko­zunk, jóllehet a kerületben 112 kol­lektívát tartunk nyilván. Hallhatnánk röviden az egyes témakörökben ki­fejtett munkáról? — Minden jeles ünnepen ott vol­tunk, sorolhatnám most az állami ün­nepeket, a pioníravatást, békeünnep­séget, emlékestet. Feltáró és doku­mentációs tevékenységünk igen gaz­dag volt. Elbeszélgettünk Szabó Mar­git nénivel, aki átélte a város fel­szabadítását. Mélyreható kutatás alá vettem dr. Brüll Zoltán személyét, aki városunk szülötte és a Magas-Tátra partizándandár orvosa volt. Gyakor­lott hegymászó lévén ő tűzte ki a vörös zászlót a Kriváii csúcson a NOSZF évfordulóján 1944-ben. A sze­mélyével kapcsolatos új ismeretei­met publikáltam is. Szintén városunk szülötte dr. Alexander Herz, akinek életét szintén kutatjuk. Az Emlékidé- ző-mozgalom járási törzskara által kitűzött útvonalakat maradéktalanul végigjártuk. Ezen kívül egy hetet töl­töttünk Donovaly és SpiSská Nová Vés környékén. ■n — A közösen eltöltött esték közé nemcsak a mozilátogatásokat soro­lom, hanem a kisszínpadi mozgalom­ban kifejtett ténykedésemet is. Egy- órás audovizuális emlékműsort írtam jj és tanítottam be Szabó Árpád peda­gógussal Kuderíková MaruSka moz­galmas életéről „Töredékek“ címmelf | Ezzel az összeállításunkkal megnyer­tük a Klubfórum ’84 járási versenyét. ’ — A nemzetközi kapcsolatokért csa- f ládunkban elsősorban Róbert fiam „felel“, aki az NDK-ba levelez. Részt ■ vettünk egy ifjúsági találkozón a len- t gyelországi Nowy Saczban, ez külön­ben baráti járásunk. A kisebbik fiam Magyarországon volt pionirtáborban. j A „valamit ráadásként“ témakör­nél egyelőre jegyeztük a társadalmi munkát és a hulladékgyűjtést. — A staféta még nem ért véget, csak második fejezetébe lépett. Gon­dolom, a sikereken felbuzdulva a Kafka család is tovább fog igyekez­ni. — Természetesen. A sikernek örü­lünk, de arra fogunk törekedni, hogy a családi kollektívákat, a járást, de egyben hazánkat is méltón képvisel­jük. POLGÁRI LÁSZLÓ A szerző felvételei i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom