Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1984-11-20 / 47. szám
■ I----------------------rA rimaszombati (Rim. Sobota] járás egyik jól működő szövetkezete a nagytöréki (Vei. Teriakov- ce) Csehszlovák—Szovjet Barátság Efsz. Éva Benőíková SZISZ-elnököt kérem meg, hogy mutassa be a gazdaságot. <— A szövetkezet öt község határát műveli, amely területnek az egyik fele szántóföld, a másik rét, legelő. Főleg szarvasmarha-tenyésztéssel foglalkozunk, és évek óta kimagasló eredményeket é- rünk el a tejbeadásban. Ez annál is értékesebb, mivel kerületi viszonylatban nálunk jut a legtöbb tehén egy-egy tiéktár szántóföldre. Nem mondhatom, hogy a takarmány fedezi az ellátást, de a- zért mindig megoldjuk ezt a problémát is. Sok éves tapasztalatunk van a naposesirkék hizlalásában. Évente 104 ezer darabot adunk át a tomasovcei baromfifeldolgozó vállalatnak. Ez az egyik nyereségforrásunk, és persze a juhtenyésztés, amelyhez szintén meg varnak az átlagosnál jobb feltételek. Szántóterületünk nagy része szikes talaj, csupán a Rima folyó mentén van jó termőlöld. A jövőben hatalmas beruházásba kezd a szövetkezett egy olyan öntöző- rendszer kiépítésébe, amely a Rima menti földterületek vízellátását szolgálná. Napjainkban még körülbelül 35 hektár terület vár mélyszántásra, és mintegy 100 hektár cukorrépát kell még betakarítanunk. Úgy tervezzük, hogy november közepére ezekkel a munkálatokkal is végzünk. XXX A répaföldön Témák Istvánnal, a növénytermesztési ágazat főgé- pesítőjével figyeljük a munka menetét. Egy KC 6-os cukorrépakombájn éppen most halad el mellettünk, jóval előtte pedig a 6 ÖCS répafejelő tarolja a sorokat. Míg az egyik a levágott répalapukat szórja a begyűjtőkocsira, addig a másik már megtisztított répával terheli meg a mellette haladó szál lító járműt — A cukorrépa begyűjtése az egyik legfontosabb őszi munka, é- zért szövetkezetünkben is nagy figyelmet szentelünk neki — mondja a fiatal gépesítő. — Az idén 150 hektáron vetettünk répát, így van mit betakarítani. Jelenleg a Hrnciarske Záluzany-i szövetkezet is kisegít egy kombájnnal és egy répafejelővei. — És a gépesítő szemével, hogyan látod, értékeled a gépek munkáját? Gyakori a meghibásodás? — Nem mondhatnám. A KC 6- os szovjet kombájn idáig megbíz■ / hatóan működik. A folyamatos munkát csak az esős, nyirkos idő fékezi, nó meg a hepehupás talaj. Körülnézek. Főleg a tábla szélén sok a kő. — Nem próbáltátok még összeszedni? A SZISZ-tagok, gondolom, segítenének. — Már megpróbáltuk. Több ízben szedtük a köveket, és már több autónyit elszállítottunk. — Milyen a répatermés? Milyen a cukortartalom? — Tulajdonképpen most még csak félidőben vagyunk, így végleges adatokat nem közölhetek. Elindulok a központi irodaház felé. Még csak a tábla szélén járok, de a gépeknek már csak halvány körvonalait látom, eltakarja őket az őszi ködfüggöny. XXX Bent a kellemes melegben az ember egyhamar elfelejti a kinti nyirkos, csípős hideget. Jozefina Birkusová SZISZ-titkárt arra kérem, hogy beszéljen a barátsági hónap munka tervéről, — Mivel szövetkezetünk a cseh- sziovék-szovjet barátság nevét viseli, a barátsági hónapban a SZISZ-munka is gazdagabb. A szemléltető táblán foglalkozunk a szovjet mezőgazdaság sikereivel, és megrendezzük a „Mit tudsz a Szovjetunióról?“ című vetélkedőt. Ebben a vetélkedőben már két é- ven keresztül járási elsők voltunk, sőt, tavaly sikerült a kerületi döntőben a második helyen végezni. Már hagyományos, hogy egy csésze tea a szamovár mellett, ahol elbeszélgetünk. Ezen a baráti összejövetelen a szövetkezet vezetősége is képviselteti magát. Megrendezzük a „Hat dobás a kalapba“ vetélkedőt, amelynek ötletét a televízióból „loptuk“. E- lőször rendezzük meg szovjet írók könyveinek kiállítását, és reméljük, hogy az érdeklődés most sem marad el, hiszen a könyvhónapban is tapasztalhattuk a szép szó iránti érdeklődést. Szeretnénk közelebbről is megismerni a kom- szomolisták életét és tevékenységét. A legjobb tagok ingyen belépőjegyet kapnak a szovjet filmhét előadásaira, és közösen is tervezünk mozilátogatást. Többen is leveleznek szovjet fiatalokkal, de a barátsági hónap alkalmából üdvözlőlevelet is szoktunk küldeni Ignát Miha jlovicsnak, aki részt vett községünk felszabadításában. POLGÁRI LÁSZLÓ A szerző felvételei Éva Benőíková,- a SZISZ-alapszer* vezet elnöke • - ' '■ A Jozefina Birkusová SZISZ titkár Témák István — A szaktanintézet befejezése után mozdonyvezetőként szerettem volna dolgozni. Mivel az iskolát kitüntetéssel végeztem, a kérvényemet elfogadták és számos orvosi vizsgálat és pszichológiai teszt után mozdonyvezető-jelölt lehettem. Ez volt az első lépés gyermekkori álmom megvalósítása felé. BAGOTA ISTVÁN 1978. június elsejétől mozdonyvezető. Jelenlegi állomáshelyén, a bratislavai fiókpályaudvaron beszélgettünk. — Gyermekkoromban Bratislavában, a vasútállomás közelében, a Kárpát utcában laktunk. Ha csak tehettem, mindig az állomáson, a mozdonyok közelében csellengtem. Később már a mozdonyvezetők ismerősként fogadtak, akadtak olyanok is, a- • kik felvittek a mozdonyra, megmutatták a műszerfalat, a vezérállást. Már akkor elhatároztam, hogy mozdonyvezető leszek. Változatosságot láttam ebben a szakmában. Gondoltam: utazni fogok, végigrobogok ismeretlen tájakon, városokon. Zivatar, eső, hóvihar, semmi sem számít. Így ábrándoztam az alapiskola felsőbb osztályaiban. Az uiolsó évfolyamban jelentkeztem a Trnavai Közlekedési Szakközépiskolába, de sajnos helyhiány miatt nem vettek fel. Ekkor jelentkeztem a vasúti szakmunkásképzőbe. A Duna utcai Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskolának köszönhetem, hogy nyelvi nehézségeim nem voltak. Mind a három évfolyamot kitüntetéssel végeztem. Elsősorban érdekelt a tananyag, másrészt tudtam, hogy csak jő bizonyítvánnyal kerülhetek fel a mozdonyra, hát szorgalmasan tanultam. — Elektromechanikusként dolgoztam az új fűtőház műhelyében, később, amikor elfogadták a kérvényemet, túlestem az orvosi vizsgálatokon is és mozdonyvezető-jelölt lettem, sorra jártam a vasúti műhelyeket. Mindenhol egy-egy hónapig dolgoztam mint motor- és vagonjavító, villanyszerelő, géplakatos. Aztán beosztottak a mozdony- vehető és a segédje mellé figyelő szolgálatra. Az Amicuson robogtam végig Brnóig és vissza. Felejthetetlen élmény volt számomra. Kint már erősen sötétedett, semmit sem lehetett látni a tájból, csők a pályabiztonsági jelzéseket figyeltem. Majd egy előadás következett, ahol megismertettek bennünket a közlekedési szabályokkal, és előléptettek segéd-mozdonyvezetővé. A katonaságnál mint segéd-mozdonyvezető szolgáltam két évig. 1977 tavaszán szereltem le, ősszel egy háromhetes közlekedési tanfolyamon vettem részt. A kővetkező év elején Strecnóban voltam egy műszaki tanfolyamon. Ezután már vezethettem mozdonyt. Természetesen egy tapasztaltabb mozdonyvezető segítségével. Még az államvizsga volt hátra a műszaki előírásokból. Ezen is túlestem, és 1978. június elsejétől hivatásos mozdonyvezető vagyok. Először az új fűtőházban' tolattam. Nagy pontosságot követel ez a munka. A tehérvonat több tízmillió, esetleg százmillió korona értékű árut szállít és a legkisebb elővigyázatlanság is itt emberéletet követelhet. Gyakorlat teszi a mestert, tartja a közmondás. Velem sem történt másképp, néha bizony hosszúnak, tűntek a 15 yagy a 24 órás műszakok, de lassan felnőttem a; feladathoz. A mozdony engedelmes jószággá szelídült a kezem alatt. Egyébként az idén szeptemberben tanulni kezdtem a Duna utcai Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium esti tagozatán./ Engedi nagyon érdekel a munkám, de előrelátásból beiratkoztam a gimnáziumba. Ugyanis mi háromévenként járunk orvosi vizsgálatokra, pszichológiai teszteket csinálunk, s ha esetleg valami betegség .előadódna, elbúcsúzhatnék a vezérállástól. A múltkor egy robogó vonatból üveget dobtak ki, olyan szerencsétlenül, hpgy a szomszéd vágányon haladó mozdony vezetőjének a szeme közé repültek az üvegdarabok. Megoperálták, de már nem maradhatott ebben a munkakörben. És ma, amikor már szinte minden szakmunkásképző érettségivel végződik, ha egyszer más szakma után kellene néznem, é- rettségiyel talán könnyebb lesz alkalmas munkát találni. Itt nagyon szigorúak az előírások. Ez nagyon helyes, hiszen egy személyvonaton körülbelül 1500 ember utazik. S baj nélkül megtenni az utat, a mozdony- vezetőnek-ennél nagyobb öröme nem ts lehet. KAMONCZA MARTA A szerző felvétele Asíneken
