Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1984-11-13 / 46. szám

új ifjúság 8 I Sikeres klubmunka együtt­működéssel Az ifjúsági klubokat járva lépten-nyomon komoly problémába ütközik az ember: el­lentmondás az akarás és a lehetőség kö­zött. Pontosabban fogalmazva, sok helyen lennének fiatalok, akik szívesen tevékeny­kednének valamelyik klubban, tudnák mit hogyan, csak éppen nincs hol. Illetve len. ne is, csak hát ennek a munkának megvan­nak az anyagi vetületei is. Ki adjon helyi­séget? Ki viselje az anyagi terheket? Ki fizesse a fűtést, a világítást, a karbantar­tást? Nem ritka eset, hogy éppen ezeken a kér­déseken akad meg a termékeny munka. Hadd álljon a következő sorokban egy olyan példa, amely pontosan az ellenkezője az említetteknek. A dióspatonyi (Orech. Potön) művelődési ház nem először szerepel lapunk hasábjain. Jómagam szenzációként írtam 1970-ben az akkor felépült „csupaüvegpalotáról“. Abban az időben valóban szenzációként emleget­tük a csallóközi faluban létrehozott, kor­szerű művelődési intézményt. Azóta persze már egész sor csallóközi faluban épült o- lyan, vagy még olyanabb művelődési ház. Egy-egy megnyitó ma már nem megy szen­zációszámba, inkább csak a megszokott „ügymenet“ állomásának tekintjük. Ez persze szemernyjt sem von le a diós- patonyiak érdeméből, már csak azért sem, mert itt kezdettől fogva sok más korszerű művelődési házzal rendelkező falutól elté­rően, a kultúrház nemcsak épület, hanem a pezsgő kulturális élet, szervező, irányító központja, eszköze. Nos, mindezeket tudatosítva léptem be a közelmúltban hosszabb idő után ismét a dióspatonyiak művelődési házába, hogy el­beszélgessek az itt tevékenykedő SZISZ-klub vezetőségével. A találkozás mindjárt két meglepetéssel szolgált: nem vezetőség, hanem egész klub- nyi fiatal várt egy jól berendezett, fűtött, kivilágított klubhelyiségben. Nem lehetett ellenállni, hogy elsőként a- zímnal ne erre a körülményre kérdezzek rá. " — A dióspatonyi klubosoknak van hol ta­lálkozniuk, nem ijeszt a megszokott helyi­séggond. Vajon hogy van ez? Gálffy Adél, a SZISZ helyi szervezetének elnöke adta meg a választ: — Nem tudom, mi ebben a meglepő, leg­alábbis nálunk nem számít meglepetésnek. Már 1970 óta, amikor a kultúrházat átad­Hajdú László, a művelődési ház igazgatója Nagy Frigyes és Wiedermann Zsuzsa Gálffy Adél, a SZISZ helyi szervezetének elnöke ták rendeltetésének, működik itt az , ifjú­sági klub. Lehet, ebből a szempontból mi szerencsések vagyunk, de nálunk a helyi­séggond fel sem merül, ez egyszerűen nincs a „képben“. — Igen, de... — vágtam közbe, felsora­koztatva a megszokott érveket, mint a ta­karékosság, villanyszámla, meg hát a kul­túrház és a SZISZ egy „cég“... Nem tudtam befejezni, mert Hajdú László, a művelődési ház igazgatója félbeszakított: — Mi az ifjúság, a SZISZ klubtevékeny­ségét saját munkánk részének tekintjük. Vagyis évi munkatervünk oszthatatlan ré­sze, ezért természetesen számítunk a mun­ka anyagi fedezetére is. Természetesen a munka eszmei vetülete sem közömbös. Se­gítjük a klubosok munkájának tervezetét, a tartalmi megszervezését. Hogy egy konkrét példát mondjak. A klubnak van egy tizen­két tagú táncegyüttese. A táncosok a klub tágjaiból tevődnek össze. A művelődési ház­tól kapják a szakmai vezetést, felszerelést, s szervezi a fellépési lehetőségeket. Az már másodrendű dolog, hogy vajon a fellépések alkalmával kinek a nevét viselik. Az ered­mény a fontos. Persze hadd valljam be, e- gyüttműködésünk azért a mi oldalunkról sem ilyen tökéletesen önzetlen. A klubosok is segítik a kultúrházat. Például, a klubta­gok közt van néhány villanyszerelő. Ezek elvállalták, hogy díjtalanul elvégzik az épü­let villanyberendezésének karbantartását. Ezzel jelentős pénzt takarítunk meg. Ezt mi úgy hívjuk, hogy kölcsönös előnyökön ala­puló együttműködés. — Beszéljünk most talán a klub munká­járól. — Hát az nagyon sokrétű — vette át is­mét a szót Gálffy Adél. — Itt vannak pél­dául a szerdai klubestek. Ezeken főleg a művelődés kap szót, előadások, viták, talál­kozások formájában. Előadók a járási mű­velődési központból, a járási múzeumból vagy a Szocialista Akadémiától jönnek. A témák nagyon sokrétűek, a csillagászattól, a nyelvészeten keresztül egészen a zenéig. De például falunk múltjáról, történetéről sem feledkeztünk meg. Erről, többek között, Lelkes Vince, a helyi nemzeti bizottság el­nöke, falunk avatott ismerője adott elő. A vasárnap leginkább a szórakozásé, ekkor rendezzük meg a közkedvelt diszkót. Per. sze közhasznú munkát is végzünk, segítet­tünk a helyi óvoda építésében, és különös büszkeségünk a nálunk SZISZ-park néven ismert zöld terület. Ugyanis a község par­kosított területeit a társadalmi szervezetek felosztották egymás közt, és gondnokságot vállaltak felettük. így a SZISZ-nek is jutott egy darab zöldterület, amelyet gondozunk, ápolunk. — Amikor a klub tevékenységéről előze­tesen tájékozódtam, mondtak valamit a klub és a pionírszervezet kapcsolatáról is... — Hát ez úgy van... — szólt közbe egy jóvágású fiatalember, akiről később kitu­dódott, hogy Nagy Frigyes, a helyi efsz kar­bantartója és a klub egyik oszlopos tagja —, hogy elvállaltuk a védnökséget a pio­nírszervezet felett. Nos, azután gondolkod­ni kezdtünk, mit tehetnénk. Illetve hát nemcsak gondolkodtunk, hanem tettünk, te­szünk is. Kéthetenként három rajjal tar­tunk foglalkozást. Ezek a foglalkozások a pionírszervezet munkaterve szerint történ­nek, mi csak végrehajtjuk ezeket. De úgy éreztük, ez nem elég. Töprengtünk, hogyan tovább. Ennek a töprengésnek az eredmé­nye a turistakör, az irodalmi kör, amelyet Wiedermann Zsuzsa', a dunaszerdahelyi gim­názium negyedikes tanulója vezet, és egy színjátszó csoport, amelynek pedig jómagam vagyok a vezetője. Pillanatnyilag Saint-Exu. péry A kis herceg című regényét szeret­nénk színpadra állítani a gyerekekkel. A regény dramatizálását én végeztem. — Talán még azt lehetne mindehhez hoz­záfűzni, hogy a művelődési házon kívül még a helyi efsz-től is kapunk, főleg anyagi tá­mogatást. Persze itt is kétoldalú a kapcso­lat, mi viszont a mezőgazdasági idénymun­kákban viszonozzuk e segítséget — vette át ismét a szót az elnöknő. — Mi az, amit még a jövőben szeretné­nek tenni a klub tevékenységének javítá­sára? — SZISZ-szervezetünk az efsz üzemi szer­vezete. Eddig nem tudtunk falusi szerveze­tet alakítani, mivel a szövetkezeten kívüli tagok túlnyomó része iskolás, és nálunk csak regisztrálva vannak. Ebből adódik, hogy a negyven tagból csak egy rész tar­tozik az aktívák közé. Tehát nyilvántartjuk őket, de dolgozni nem nagyon dolgoznak. Ügy érezzük, itt vannak még tartalékaink. A közeljövőben ezeket a tartalékokat sze­retnénk feltárni és hasznosítani. — Köszönöm a beszélgetést. HORVÁTH REZSŐ JUDUSKA Szaltikov-Scsedrin nagyszabású szatirikus regé­nye, A Galavljov család megszólalt a színpadon is: a moszkvai Művész Színház a fiatal leningrádi ren­dező, Lev Dogyin dramatizálásában és rendezésé­ben vitte színre a művet. A Galavljov család félel­metes főfiguráját, Juduskát Innokentyij Szmoktu- novszkij alakítja. Képünkön: Annytnyka és judus- ka fjelena Vasziljeva és Innokentyij **moktu- novszkijf ŰJ FONOGRÁF-LEMEZ Az utolsó Szörényi-koncert A Fonográf fennállásának tíz éve alatt sa­játos country muzsikájával a legjobb ma­gyarországi együttesek közé tornászta fel magát. Közreműködésükkel 28 nagy- és 21 kislemez készült otthon és külföldön, és 10 filmzenét írtak. Kiemelkedő alkotásuk volt például a Kőműves Kelemen, a Koncert és az István, a király. Az utóbbiból 300 ezer hanghordozó fogyott el. Az utóbbi hónapokban azonban mintha eltűntek volna a föld színéről. Jó ideje nem hallottunk a Szörényi testvérekről, továbbá Bródy Jánosról, Móricz Mihályról, Tolcsvay Lászlóról és Németh Oszkárról. Egy időre felfüggesztették a közös szereplést, a nyil­vános hangversenyeket. Minap azonban újra színre léptek, vége tehát a szóbeszédnek, hogy feloszlott vol. na a csoport. Sőt, nagylemezzel jelentkez­tek. A 42 perces Jelenkor nyolc vadonatúj szerzeményüket tartalmazza. A lemez be­mutatása alkalmából bejelentették, hogy a Szabadság-hegyen szabadidő-központot léte. sítenek, ahol lesz úszómedence, tenisz- és tekepálya, szolárium, szauna és természete­sen hanglemezstúdió. Hamarosan hangversenyt is tartanak. De. cember 15-én a Budapest Sportcsarnokban lépnek a közönség elé. A két és fél órás műsornak lesz egy szomorú vonatkozása is. Ez lesz Szörényi Levente utolsó nyilvános szereplése az együttessel. Bár az Erkel-dí- jas szerző-gitáros továbbra is részt vesz az együttes munkájában, korai visszavonulása meglepő és sajnálatraméltó. Szörényi Levente a magyar beatzene e- gyik színes és meghatározó egyénisége. Tu­lajdonképpen az ő és az Illés-zenekar fel­lépésétől számítjuk a modern magyar beat­zene korszakát. A Rohan az idő, Légy jó kicsit hozzám, Ö mondd, Az utcán, Ami. kor én még kis srác voltam, Sárika című számaik friss hangzást hoztak a magyar popzenébe. F. V. Madonna Nera Laura Morante (képünk) olasz filmszí­nésznőt honfitársai nevezték el Fekete Ma­donnának. Az új színt, stílust képviselő, rendkívül kecses megjelenésű Laura Moran­te, Elsa Moranténak, a híres írónőnek uno­kahúga. Eredetileg klasszikus balettet ta­nult, de amikor úgy érezte, hogy adottsá­gaival nem érheti el kitűzött célját, egy modern tánccsoporthoz csatlakozott, majd Carmelo Bene műsorában szerepelt. így lát­ta meg Giuseppe Bertolucci, behívta próba­felvételre, ennek sikere indította el Laura Morante filmszínésznői pályafutását. Az Oggetti smarriti című G. Bertolucci-produk- ció után a Sogni d’oro film következett, a- melynek rendezője, Nanni Moretti a Bian­ca című filmjében is szerepeltette Laura Morantét. Az olasz színésznőre Spanyolor­szágban szép szerep vár: a Goya életéről készülő filmben Álba hercegnőt személye­síti meg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom