Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1984-11-06 / 45. szám

LÁTOGATÓBAN DARÁZS ROZÁLIA SZOBRÁSZMŰVÉSZNÉL ...nem unatkozom Emberpár Darázs Rozália fiatal festőművészünk ne­vét, munkáit Ismerik az 0] Ifjúság olva­sói: egy öt ' évvel ezelőtti beszélgetésünk alkalmából már „felfedeztük“ öt, s a mun­káiból is bemutattunk néhányat. Ezenkívül önálló, illetve egyéb kiállításai alkalmából is méltattuk a munkált. Sőt, úgy Is mond­hatnánk, hogy nemcsak bennünket, a ha­zai közönség szélesebb köreit is meghódí­totta. Néhány önálló kiállítása után nincs olyan valamirevaló seregszemle, ahol a fia­talok között ne szerepelnének előkelő he­lyen a munkái. Közben látszólag félrehúzód­va él szülővárosában, és tanít. Vajon ho­gyan tudja összeegyeztetni napi elfoglalt­ságát és a művészi elképzeléseit? — állunk meg előbb a Hurbanovói Pedagógiai Szak- középiskolában, majd pedig otthonában, a szülői házban. A ház hátsó két helyiségében vert ta­nyát. Az egyik inkább a tanár és magán­ember kuckója, a másik a szobrászművész műterme, de láthatólag ezt ritkábban hasz­nálja. Ha összegyűlik néhány új munka, ál. tálában itt önti ki az első, még gipszválto­zatokat, amelyek alapján később elkészítik az öntök a bronz- és egyéb változatokat. Az előbbi színes helyiségben készül az órákra, és itt alkotja meg az érmék eredetijét is. A tényleges alkotómunkához nincs szüksé­ge nagy térre, távlatra. Gazdag belső éle­tét, képzeletének játékát, tapasztalatait e- zekbe a tenyérnyi érmékbe sűríti. Jellemző: szobrai is alig nagyobbak egy arasznál. — Hogyan élsz, mit csinálsz? — kérdem már többször is. — Tanítok — válaszolja egyszerűen. — Ez jócskán leköti az életemet. Ami idő ma­rad, az meg elmegy mindenféle másra... Elég sok a kiállítás is, ilyenkor mindig el­veszik néhány nap az életemből. — Nagyobb megrendelés? Látom, sike­red van, mindenütt szívesen fogadják mun­káidat. — Siker? Nem szoktam ezen gondolkod­ni. Egyáltalán mit jelent? Amióta nem épí­tenek Komáromban (Komárno) luxushajó­kat, nem kapok nagyobb megrendeléseket, illetve meglehet, a közeljövőben mégiscsak kapok majd valamit -idehaza, de hát ki tud­ja. Nem hajtom... — Miért? — Egyrészt nincs mikor, hiszen reggel­től estig az iskolában vagyunk. Viszont az az igazság, hogy nem is vagyok az a tí­pus, aki ezt tudja csinálni. Leülni otthon az asztalhoz, gondolkodni, dolgozni, ez va­ló nekem... — Mondod leülni, dolgozni... Dolgozol egyáltalán? A kiállításokon inkább csak a régi munkáidat látom. — Az az igazság, hogy állandóan dolgo­zom, és vannak is új munkáim. Most küld­tem el vagy tízet a FIDEM-re, az éremmü- vészek nemzetközi akadémiájának a világ- kiállítására, és ezen kívül is van néhány új munkám. Mér üzentek is, hogy mehe­tek értük, ki van öntve vagy harminc da­rab... Az az Igazság, hogy nem tartozom a fürge, állandóan nyüzsgő emberek közé, és a munkáimat sem szeretem azonnal meg­mutatni. Ráadásul már a gondolatot is e- Iég sokáig dédelgetem, hordom magamban, és csak nagy sokára, amikor már lélekben elkészültem vele, látok hozzá a megvalósí­tásához. — Ez mit jelent pontosabban? Mi az, ami mostanában izgat, aminek a gondolatét hordod, dédelgeted? — Itt ez az érem, a kötéltáncos — mond­ja és mutatja az egyik, pókhálószerű, fi­nom vonalakból formált csupa izom embe­ri figurát, majd egy másikat is, az em­berpárt, ahogy együtt kapaszkodnak fel a kötélen —, ez egy sorozat darabja. Koráb­ban is már sokat foglalkoztam a bohócok­kal, az életből annyi ilyen téma kínálko­zik. P\z ember sok nehéz helyzeten csak úgy tud átvergődni, ha megvan benne a képesség felülemelkedni a tényeken, ha a legnehezebb pillanatokban is képes nevet­ni. És ehhez társultak az egyensúlyozó fi­gurák meg a kötéltáncosok, akrobaták. Ez nagyon érdekes gondolatkör. Az életben rengeteg az olyan állapot, amikor az em­bernek nagyon is oda kell figyelnie, össz­pontosítania, amikor meg kell mutatnia a- karaterejét. Mindez persze nemcsak gondo­latilag, de formailag is nagyon érdekes; megmutatható az ember szépsége, ereje... Aztán gondolkodom egy új témakörön is. Régen izgatnak ugyanis a madarak. A ro­varokat már megcsináltam, s ezzel elju­tottam egy bizonyos pontra, így most to­vább akarok lépni, mert izgatnak a mada­rak... — Miért? — Részint azért, mert egészen más mon­danivalót hordanak, és formailag is egé­Fájdalom szén más lehetőséget kínálnak. A szárnya­lás. a tér, a mindenség is összefogható ál­taluk. És a gondolat, valamint a forma mel­lett ott van a szín. De hogyan, miképp megragadni a témát? — tettem fel magam­nak a kérdést. A bronz csak a formákat tudja visszaadni, nekem viszont szükségem van azokra a különleges színekre is, ame­lyeket a madarak világában látok. Ahhoz pedig igénybe kell vennem a készülő ége­tőkemencémet is. Persze, addig is tanítok. Naponta bemegy az ember a tantermekbe, és arra törekszik, hogy eredményt tudjon felmutatni, hogy a gyerekek teli kosárral tá­vozhassanak az iskolából. Emellett fordí­tok is olykor egy-egy szakkönyvet, szóval nem unatkozom... NÉMETH ISTVÁN „Itt az ének hozza össze az embereket“ Énekkari próbán jártam a minap Komáromban (Komárno) a CSEMA- DOK helyi szervezetében. A szünet­ben érkeztem, amely már a vége fe­lé közeledett, így Stubendek István karnagy közölte, folytatnia kell a sok energiát követelő próbát, de az együttes titkára, Stubendek László készségesen válaszolt kérdéseimre. — Mikor alakult az együttes, és milyen céllal? — kérdeztem, miköz­ben az asztalra került a komáromi vegyes kar gondosan vezetett króni­kája. — 1980 márciusának közepén. A célunk az volt, hogy felzárkózzunk a hazai magyar kórusmozgalom élvo­nalában. — Kiket sorolnak oda? — Többek között a kassai (Koáice) Csermelyt, a dunaszerdahelyi (Dun. Streda) kórust, hogy csak a legjob­bakat említsem. — A következő év elején léptek csak először közönség elé. — Igen, 1981 januárjában népda­lokat adtunk elő a most nyolcvanöt éves Bárdos Lajos feldolgozásában. A fellépés sikert' hozott. Karnagyunk még magasabbra tolta a mércét, hi­szen nyár elején meghívást kaptunk a Kodály-napokra. Ez számunkra nagy elismerés volt. A Bratislava! Népművészeti Intézet díját kaptuk a zeneileg legjobban átélt előadásért. — Ez kétségtelenül nagy siker. — A váratlanul jött siker lendü­letet adott a karnak. Ekkor kezd­tünk ünnepségeken énekelni, és hoz­záláttunk az énekesek mai szintre való fejlesztéséhez. Ezekkel a lépé­sekkel a város és környéke közön­ségét szerettük volna megismertetni a kórusmuzsika szépségeivel. Ügy ér­zem. sikerült. Az év végén aranykó­rus minősítést kaptunk. — Mik voltak e munka főbb ál­lomásai? Válaszul fellapoztuk a krónikát. E- lőbb három adat: az énekkar az 1981—82-es évadban 10, 82—83-ban 14 és idén eddig 15 fellépést tartott. A Jókaí-napok állandó résztvevői vagyunk —■ mondta Stubendek Lász­ló. — 1981-ben hat kórus részvételé­vel Kodály-estet szerveztünk, amelyet Vass Lajos zeneszerző, Erkel-díjas karnagy vezetett. Hagyományossá vált, hogy a nemzetközi múzeumi hó­nap rendezvényeit Komáromban a kó­rus hangversenye zárja. — Idén ismét megrendezték Galán- tán (Galanta) a Kndály-napokat. A komáromi vegyes kar a harmadik he­lyen végzett. Alig négy év alatt ilyen színvonalat elérni csak sok-sok mun­kával lehet. Mi kell még hozzá? — Még egyszer nagyon sok mun­ka. A kórus tudatosan igényes mű­veket tűz műsorára. Egyik forrásunk a csehszlovákiai magyar kórusmüvek bemutatása. Most próbáljuk Zsáko- vics László Kulcsár Ferenc versére írt művét, a Készülődést. Bartók és Kodály művei mellett a legmoderneb­bekkel is foglalkozunk. — Vannak kiemelkedő énekeseik is? — Szólamvezetők vannak, de egy kórusban senkinek sem szabad a többiek kárára kiemelkednie. Itt az ének hozza össze az embereket, az együtténeklés öröme. A próba héttől kilencig tart. Aki munka után jön ide, annak ez a két óra teljes kikap­csolódás. — Amikor bejöttem, sokan öröm­mel üdvözöltek, mondván: új tag ér­kezett. A létszámot nézegetve úgy lá­tom, -elég tagja van a kórusnak... — Fiatalítani kell a kórust. Üdébb lenne a hangzás. Eddig nem járt si­kerrel ez a törekvésünk, bárkit hív­tunk is. —. Bizonyára több híres emberrel találkozott a kórus. — Nagyon jó a kapcsolatunk Vass Lajossal. Idén a Jókai-napokon a Csehszlovák Magyar Tanítók Énekka- val közösen léptünk fel. A Kodály-na- pokon Dohnányi Olivér vezényelt ben­nünket. Kapcsolatot tartunk ifjabb Bartók Bélával, ugyanis Bartók-em- léktáblát szeretnénk a múzeum fa­lára, s a nagy zeneszerző fia meg­ígérte, hogy megtiszteli jelenlétével ennek az emléktáblának a leleplezé­sét. — Ez az egyik tervük, de azt hi­szem, van még több is. — Szeretnénk hang. és filmarchí­vumot létesíteni a kórus fejlődése ér­dekében. Jövőre Bach- és Hándel-év- forduló lesz. A kórusmuzsika e két kiválóságát szeretnénk megünnepel­ni. A komáromi vegyes kar az itt-ott fellépő nehézségek ellenére minden erejével folytatja a munkát. Erről magam is meggyőződtem, amikor a beszélgetés után a próbateremben belehallgattam a próba zárórészébe. Az aznapi próba utolsó dalaként el­énekelték Kodály Esti dal című mű­vét. Az előadók magabiztossága, ének- szeretete arra enged következtetni, hogy három év múlva a kórus ismét kiválóan szerepel majd a Kodély-na- pokon. Addig pedig szép élményekkel ajándékozza meg a közönséget. Bárány János Az anyanyelvi vetélkedő győztes csapata A XVI. Szenei Molnár Albert - napok Dévai Nagy Kamilla autogramot osztogat Október tizenkilencedikétől huszon­hatodikéig ünnepnapok voltak Szen- cen [SenecJ. A jelentős mátyusföldi város lakosai tizennegyedszer emlé­keztek meg nagy szülöttükről, Mol­nár Albertról. Az irodalomtudomány Szenei Molnár Albert néven tartja számon korának egyik legnagyobb ké­pességű tanárát, kiváló íróját, műfor­dítóját, szótár- és nyelvtanszerkesz­tőjét. Az ünnepségsorozat négy hazai képzőművész: Kopócs Tibor, Szilva József, Janiga József és Fekete Zol­tán tárlatának megnyitásával vette kezdetét. A kiállított műveket és al­kotóikat Batta György, a Kis Építő főszerkesztője mutatta be a közön­ségnek. Közreműködött a CSEMADOK szenei helyi szervezetének Napsugár vegyes kara. A megnyitó után — csaknem telt ház előtt — Dráfi Má­tyás, a MATESZ színművésze lépett a színpadra. Műsorában örökzöld dal­lamok és nemegyszer mosolyt fa­kasztó prózai betétek váltották egy­mást. Hétfőn — huszonkettedikén — a városi művelődési központ nagyter­mében a nézők hosszan tartó nyílt­színi tapssal jutalmazták a két ma­gyarországi vendégművész: Dévai Nagy Kamilla és Pelsőczy László elő­adói estjét. „Szél hozott, szél visz el...“ című műsorukban a szerelem­ről, a családról, a szerétéiről, ember­ségről vallottak dalban és prózában. Örvendetes, hogy a nézőtéren na^ gyón sok fiatal Is helyet foglalt — köztük szép számban voltak a gye­rekek. A műsorszámokat kísérő csend ékes bizonyítéka annak, hogy a Ma­gyar Néphadsereg Művészegyüttesé­nek két tagjának kitűnően felépített műsora meghódította a közönséget. A sikeres est után a művészházas­párt megrohamozták az autogramva­dászok. Sokan elhozták az István, a király című nagylemezt, hiszen itt volt az alkalom, hogy megszerezzék rá István színpadi megszemélyesítő­jének, Pelsőczy Lászlónak a kézje­gyét. Másnap, huszonharmadikán Zalabai Zsigmond hazai író és kritikus láto- gátott Szencre. Szülőfalujáról, Ipoly- pásztóról írt „Mindenekről számot adok“ című legújabb könyvéről be­szélgetett a helyi gimnázium diák­jaival, majd epte a könyvtárban ta* ' jálkozott az olvasókkal. A műsort előkészítő bizottság gon­dolt a gyermekekre is, amikor meg­hívta a komáromi (Komárno) Sziget elnevezésű csoportot. A Duna-parti város zeneiskolájának négy pedagó­gusa: Zsákovics László, Stubendek István, Domonkos Dezső és Rácz László négy esztendeje végzi a ze­nét és főleg a hazai magyar irodal­mat népszerűsítő munkáját. Ezúttal a helyi magyar tanítási nyelvű alapis­kolában két ízben léptek fel. „Évsza­kok“ és „Egyszer volt“ című össze­állításaik nagy sikert arattak a gye­rekek körében. Az együttes vezetője, Zsákovics László nagyszerű pedagó­giai érzékkel vezette a műsort, a hallgatóság szinte észrevétlenül vált szereplővé. Még ugyanezen a napon további két rendezvényre került sor.- Délután a művelődési központ kiállítási ter­mében az alapiskola tanulói anya­nyelvi vetélkedőn mérték össze tu­dásukat. A színvonalas erőpróbán a nyolcadikosok háromtagú csapata diadalmaskodott. Este Szénássy Zol­tán, a komáromi gimnázium tanára tartott előadást Baróti Szabó Dávid életéről és munkásságéról. Az elő­adó tiszteletre méltó alapossággal, té­nyekre támaszkodva ismertette meg Szabó Dávidnak az erdélyi Baróttól a szlovákiai Virtig ívelő életpályáját. Az előadáson közreműködött Holocsi István, a MAÍESZ színművésze. A tizennegyedik Szenei Molnár Al- bert-napok ünnepség-, ill. rendez­vénysorozata október huszonhatodi­kén ért véget. A városi művelődési otthon nagytermében a Szőttes Nép­művészeti Csoport szép műsorának tapsolhatott a lelkes közönség. A né­zőtér ezúttal is megtelt, s ez is azt bizonyítja, hogy megfelelően megvá­lasztott műsorszámokkal és műsorral továbbra is számot lehet tartani a közönség érdeklődésére. Az idei Szenei Molnár Albert-na- pok rendezvénysorozata az utóbbi é- vek egyik legsikeresebb helyi CSE- MADOK-megmozdulása volt. Szeren­csés elgondolásnak bizonyult, hogy a hazai művészek mellé meghívták a két magyarországi előadóművészt. A jól sikerült kulturális seregszemle megszervezéséért és lebonyolításáért feltétlenül dicséret illeti a CSEMA­DOK helyi szervezetének vezetőségét, s mindazokat, akik ezt a munkát tá­mogatták. Balajti Árpád Fotó: a szerző

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom