Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1984-10-09 / 41. szám

A felkelés és felszabadulásunk 40. évfordulójának jegyében Spartakiád - staféta A jövöre sorra kerülő spartakiád előkészületeinek nyomén megélénkült a Csehszlovák Testnevelési Szövetség munkája. Ösztönző hatással van rá továbbá a Szlovák Nemzeti Fel­kelés és hazánk felszabadításának 40. évfordulója. A sparta­kiád és a dicső évfordulók jegyében zajlik egész sor sport- és turisztikai akelő. A múlt héten tanúi és részeséi voltunk az '„őrtüzek üze­nete" elnevezésű pompás és látványos eseménynek, amely a kárpát-duklal hadművelet győzelmes befejezésének 40. évfor­dulója előestéjén került sorra. Ugyancsak a testnevelési szövetség turisztikai szövetsége rendezi a Dukla — Bratislava — Praha spartakládstafétét, amely a párt és az állam magas rangú képviselőinek jelen­létében szombaton, a hadművelet évfordulóján indult el a történelmi Dukléról. Ez lesz a testnevelési szövetség legna­gyobb tömegmozgalma, amelyet a spartakiád jegyében ren­dez. Még a szövetség vezető dolgozói sem tudták megmondani a minap megtartott sajtóértekezleten, hogy milyen részvé­telre számítanak. Feltételezhető, hogy százezrek kapcsolód­nak majd be a spartaklád-csillagtúrába, de lehetséges, hogy számuk eléri a milliót Is. A staféta cslllagtúra formájában végigfut hazánk egész területén. Csupán néhány adat: a sta. féta december elsején VáSecnél hagyja el a kel'et-szlováklal kerületet, hogy a közép-szlovákiaiban folytassa útját. Bratls- lavába március 9-én érkezik, és ezzel kezdetét veszi a 100 tavaszi spartaklád-kllométer elnevezésű akció. Bratislava március 30-án adja át « dél-morvaországl kerületnek, s et­től kezdve cseh területen folytatta útját, hogy 1985. június 26-ára, az országos spartakiád megnyitójára Prágába érjen. A spartakiádstafétában gyakorlatilag mindenki részt vehet. Az egyes kerületek, járások és a tőmegszervezetek szalagjá­val ellátott botot természetesen elsősorban mai és hajdan! élvonalbeli sportolók viszik, de velük tarthat bárki. Az út­vonalat • gyalog, futva, kerékpáron, motorkerékpáron, sítal­pon vagy vízen Is megtehetik, sőt a lovasegyletek vagy a szövetkezetek és állami gazdaságok lovon Is. Teljesen a test­nevelést szövetség alapszervezeteinek belátására van bízva, hogy kit tisztel meg a stafétabot vitelével. Bizonyára sokan lesznek, akik élnek a lehetőséggel, hogy e szép és emlékezetes esemény részesei legyenek, s közü­lük reméljük, nem hiányoznak majd a Szocialista Ifjúsági Szövetség tagjai sem. fpalágyi) Tekézcink sikeridénye Hamarosan megkezdődik a tekeidény, ezért ebből az al­kalomból rövid visszapillantást vetünk az Idei XV. teke-vl- lágbajnokságra, amely a szocialista országok óriási sike­rével zárult, a 18 kiosztott éremből 17-et Magyarország, Ro­mánia, Jugoszlávia és Csehszlovákia tekézöl nyertek, egyet­lenegy maradt az NSZK-nak. A csehszlovák válogatott Ljubljanában hosszú, 22 éves szü­net után végre Ismét aranyérmet nyert. A férficsapat Pro- cházka, Slabák, Kliment, Vítkovlő, Krttl, Nénlőka összetételé­ben 5582 fás új világcsúccsal állhatott a dobogó legmaga­sabb fokára. Az első nap Procházka egyéniben Is szédületes, 1008 fás világcsúcsot gurított, s ez az eredmény a csapat- versenyt követő páros-. Illetve egyéni viadalra Is sokat ígért. Kár, hogy a további küzdelmek során Procházka nagyon el­I fáradt, és nem sikerült megismételnie előző napi kimagas­ló teljesítményét. A férfi sextett aranyérme Így Is esemény­nek számít, hiszen utoljára az 1962-es bratíslaval világbaj­nokságon avattak csehszlovák győztest. Az Idei VB különben a sző szoros értelmében a rekordok bajnoksága volt. A női csapatversenyt a magyar együttes (Kovácsné Kiss Erika. Vadné. Lőrincné, Vldácsné, Némethné, Kovécsné Grampasch Ágota) szintén világcsúccsal, 2573 fás teljesítménnyel nyerte, a csehszlovák válogatott bronzér­met szerzett, bár kis szerencsével az ezüst is elérhető lett volna. A világcsúcseső aztán folytatódott a párosok küzdel­mei során, hiszen mind a Tismanaru — Bice román férfi­kettős, mind a Kristóf — Perman jugoszláv női páros új vi­lágrekorddal vívta ki magának a győzelmet. A VB hajrájára a magyarok nagyszerű formába lendültek, ha főként a nőknél a csapatverseny után még egyáltalán volt mód javulni. A nők Vldácsné és Kovácsné Grampasch Ágota révén kettős siker született, a férfiaknál pedig az exvllágbajnok Csányl hihetetlen finissel a dobogó második fokára tornászta fel magát. Slávek Seldl, a csehszlovák együttes edzője elégedetten nyilatkozott a VB befejeztével: „Ljubljana előtt kijelentettem, hogy mindkét csapatverseny­ben elégedett lennék bármelyik éremmel. A férfiak messze túlszárnyalták várakozásomat, s bizonyos mértékben a vi­lágbajnokság legnagyobb és kellemes meglepetését szolgál­tatták. Az együttes teljesítményét nagyon pozitívan befolyá­solta Procházka első napi eredménye, a világcsúcs hihetet­len erőt öntött a többtekbe Is. A nők harmadik helyével Is teljesen elégedett vagyok, bár visszatekintve a versenyre, könnyen előbbre Is léphettek volna. Különben mind a fér­fiaknál, mind a nőknél az első három csapat egyenlő esély- lyel pályázott az aranyéremre. Hogy minek köszönhető a csehszlovák tekevélogatott ki­magasló világbajnoki szereplése? Elsősorban a tökéletes, e- gészéves felkészítésnek. A sikerhez nagymértékben hozzá­járult az első liga fordulóinak új lebonyolltású rendszere, amely minden alkalommal a ljubljanai versenyek atmoszfé­ráját, hangulatát volt hivatva elővarázsolni. A VB-felkészl- tés során pedig összesen 13 nemzetek közötti válogatott összecsapáson edződtek meg mindkét együttes tagjai, ami különösképpen önbizalmat, biztonságot adott tekézőinknek. A felsorolt tényezők segítették a válogatottat az arany-. Il­letve bronzéremhez." Az Ismert szakemberek véleménye szerint a ljubljanai vi­lágbajnokság csúcsesőjére eddig még nem volt példa, az ér­mesek olyan nagyszerű eredményekkel hívták fel magukra a sportközvélemény figyelmét, még azokét Is, akik különben nemigen kísérik a tekézők erőfelméréseit. Örömteli, hogy éppen ezen a világversenyen a csehszlovák és a magyar Já­tékosok főszereplők voltak, hiszen összesen az érmek 39 százalékát vitték haza. Ezzel a bravúrral a többi sportág válogatott sportolóinak is kitűnő példával szolgáltak, (kg) ......- ­gy bronz és négy arany... Aligha kétséges, hogy a címben foglalt sorrenden szinte minden olvasó azonnal „megbotránkozik“, hiszen nem kétséges, mindenki a fontosabbal, az értékesebbel kezdené a felsorolást, ha egy sport- pályafutás méltatására vállalkozik. Hogyan kerül hát négy arany elé az egy bronz? Nos, PUHA TI­BOR ökölvívó pályafutásának értékelésekor bizo­nyára a tavalyi várnai Európa-bajnokság bronzér­me kerül a sikerlista élére, s aztán következik a hazai országos bajnokságokon szerzett négy arany­érem. Mindezzel együtt ő volt a hazai ökölvívó­sport legmarkánsabb egyénisége a moszkvai olim­pia óta. Első bajnoki győzelmét ugyanis 1981-ben érte el, azóta pedig senki sem győzte le az orszá­gos egyéni bajnokságokon. Amikor hat társával együtt az elmúlt év tavaszán útra kelt a fekete-tengeri fürdővárosba, Várnába, nem kis feladat várt rájuk. Konkrétan az, hogy legalább egy érmet hozzanak, akkor lehet reális esélye a sportágnak az olimpiai szereplésre. Hogy végül is ez utóbbi nem sikerült, arról az ökölví­vók tehettek legkevésbé, hiszen ők az érmes elvá­rásokat Várnában teljesítették. Elsősorban Puha Ti­bor révén. Meggyőződésem, hogy hálásabb tanítványt aligha találni, mint az a Vámosfaluról (Horné Myto) in­dult fiatalember, akinek három országos bajnoki címének kivívását magam is láthattam, és mind­ahányszor első edzőjéről, Bugár Aladárról beszélt, aki annak idején szülőfalujában megszerettette ve­le ezt a nem éppen „kisasszonysportot“. Igaz, ke­vés olyan edző van, aki úgy figyeli egykori tanít­ványainak pályafutását, mint Bugár Aladár. Ott volt például Prágában egy csehszlovák — magyar válogatott mérkőzésen, amikor a könnyüsúlyban Ti­bor kapta a címeres mezt, és ott volt, amikor a várnai repülőgép leszállt a bratislava) reptér be­tonjára. Az utóbbi négy esztendő legsikeresebb ha­zai ökölvívójának magatartására leginkább jellem­ző a várnai siker utáni nyilatkozat egy töredéke: — Hogy idáig elfutottam, edzőimnek köszönhe­tem. Mindenekelőtt Alt bácsinak, aki elindított, az­tán loan Zelenáknak. Később, már a Dukla Olo- moucban, TomáS Kernelnek, aki bokszolót... nem, inkább ökölvívót nevelt belőlem... Az utóbbi évek sikereit meg feleségemnek is köszönhetem, aztán a szüleinek, akik a lányunkra, Erikára vigyáznak, és szüleimnek. Többször eszembe jutott, hogy meg­kérdezzem magamtól, vajon megérdemlek-e ennyi segítséget, megértést, jóindulatot? Igyekszem majd valahogy meghálálni. Ha lehet egyáltalán... Persze, ezek már a sikeres sportoló szavai, de amíg idáig eljutott, nem keveset kellett verítékez- nie. Erről Bugár Aladár, a „koronatanú“ így vall: — Olyan srác, mint a Tibi, jó, ha ezer között egy akad. Amikor elkezdte, láttam, hogy szívből csi­nálja. Nem volt olyan edzésmunka, hogy a napi „fejadagra“ rá ne tett volna egy lapáttal... Ha azt mondtam, most futni megyünk gumicsizmában meg pufajkában, akkor zokszó nélkül csinálta. En a töl­tésen futottam, ö meg a szántáson. Ha fáradt volt, sem mutatta. Volt olyan is, hogy Galántára men­tünk edzésre, természetesen kerékpáronl Van vagy harminc kilométer. Aztán nemegyszer elkapott egy- -egy kiadás zápor... Akkoriban megrendeztük mun- helyén, Dunaszerdahelyen fDun. Stredaj az úgy­nevezett „olimpiai reménységek tornáját“ a szak­munkástanulók részére. Ez volt Tibor első verse­nye, de nem volt olyan autóbuszjárat, amely meg­felelt volna a verseny időpontjának. Tibor bejött biciklivel, és vagy húsz kilométerrel a lábában meg­nyerte a versenyt...! Ezt a szokását megtartotta a későbbiekben is. Jády Károly, a neves edző, aki az ökölvívók olim­piai felkészülését vezette, szinte legendákat mesélt Puha Tibor edzéseiről. Ez év kora tavaszán edző­táborban voltak a válogatott bokszolók, mégpedig Prostéjovban, amely 25 kilométerre van Olomouc- tól. Akkor volt a katonacsapatnak a bajnoki mér­kőzése a dubnicaiakkal. Tibor a mérkőzés napján elfutott Prostéjovból Olomoucba, majd este beállt a szorítóba, megverte ellenfelét Slabejt, aztán visz- szafutott Prostéjovba...! „Munkamódszere“ hason­ló volt a várnai EB előtt is. A siker után nagynehe- zen szóra lehetett bírni: — Nem nagyképűségből mondom, de tudtam, ná­lam senki jobban nem dolgozott meg a sikerért. Ha a felkészülés során tíz kilométert kellett futni, ak­kor én tizenötöt futottam, ha a tornateremben, a többiek már abbahagyták, akkor én még ráhúztam vagy fél órát. Tudom, nem vagyok született zseni, nincs a véremben a „bunyó“, nekem mindig min­denért duplán meg kellett dolgoznom. Bár lehet, hogy ez szerencse is, mert amúgy az első sikerte­lenség után esetleg abbahagytam volna, nem lett volna ennyi erőm folytatni, és csak azért is meg­mutatni... • Lassan már négy éve, hogy az észak-csehországi bányaváros otthont adott az 1981-es országos egyé­ni bajnokságnak, akkor még első meccse előtt in­terjút kértem tőle, mondván a döntők után azon­nal indul az autóbuszom, nem lesz már időnk be­szélgetni. Közben megjegyeztem: „..'.ahogy elnézem a mezőnyt, úgyis megnyered...“ Elképedve meredt rám: hogyan lehet ilyet a bokszban előre kijelente­ni? „Csak már az első meccsemen lennék túl...!“ — egyre ezt hajtogatta, mivel nehezen szokott be­lelendülni. Aztán olyan fölénnyel nyerte mérkőzé­seit, hogy senkinek eszébe sem jutott, hogy pél­dául a hazaiak kedvencének adhatnának a ponto­zók a győzelmet. Az ilyesmi ugyanis nem ritkaság a szorítők tájékán. Sajnos... Egy évvel később Martinban megismételte sike­rét, és közben megszűntek a válogatott szakveze­tőinek gondjai a 60 kilós súlycsoport betöltésével, ha nemzetközi mérkőzésre került sor. így követ­kezett el a tavalyi esztendő, amikor a bevezetőben említett várnai Európa bajnokságra utaztak a bok­szolók. Előtte Tibor „ünnepélyes“ fogadalmat tett, hogy ha törik, ha szakad, nem tér haza érem nél­kül. Az első edző meg megígérte, ha így lesz, ak­kor kimegy érte a repülőtérre, hogy kocsiján ha­zavigye Gabőíkovóba. Ez aztán be is következett, hiszen Tibor bronzérmet nyert, de akár nemesebb fémből is készülhetett volna az az érem: — Amikor Várnában az első meccs mögöttem volt, akkor már bíztam benne, hogy bejutok a dön­tőbe. Igaz, hogy az olasz Russzolillo volt már ko­rábban bronz- és ezüstérmes is a két korábbi EB-n, de figyeltem előző mérkőzéseit, és úgy éreztem, meg tudom verni. A m. / kőzés alatt aztán legfel­jebb az első menetet nem nyertem meg, de aztán két meneten keresztül csak menekült, nem is tud­tam elképzelni, hogy nem én nyertem a meccset a bíróknál. Pedig így lett. Amikor kihirdették, hogy 3:2-vel ő megy tovább, nem akartam hinni a fü­lemnek. A szovjet versenyzők is mondogatták, hogy ez pedig sima 5:0 volt, mégpedig nekem... Ha még egyszer mérkőznénk... Persze, az ilyen vágyak legfeljebb egy követke­ző világversenyen fordulhatnak elő. Így Tibor ta­valy aztán ismét csak az országos bajnokságon vi­gasztalódhatott, amelyet saját klubja, a Dukla Olo- mouc rendezett. Ottani bokszolásáról mondták, hogy tanári volt... Mégpedig — többek között — második edzője, Ivan Zelenák, aki annak idején az OSP Galanta csapatában egyengette ökölvívó-pá­lyafutását. Puha Tibor pályája tehát a mátyusföldi kisvárosból vezetett a hazai ökölvívósport egyik fellegvárába, Olomoucba. A Dukla színeiben szerez­te ez év tavaszán negyedik egyéni országos bajno­ki címét is. Ez az aranyérem is a vitrinbe került a többi mellé, ahol azért a „főhelyen“ mégiscsak a várnai bronzérem díszeleg. Együtt a többi emlék­tárggyal, így a tamperei EB és a müncheni VB em- iékpiakettjeivel, hiszen ezeken a világversenyeken is járt korábban, ott ízlelgette először a nagy nem­zetközi tornák légkörét. A várnai plakett dobozá­ban egy négylevelű lóhere is van... — Várnában találtam, de sajnos, későn, az elő* döntő után... Persze, ezt csak úgy, félig komolyan mondja, hi­szen megtanulhatta és önmaga is hitelesítette a „receptet“: „A szerencse előbb-utóbb azok mellé szegődik, akik megdolgoznak a sikerértl“ Akkor pedig még jó néhány érem a vitrinbe ke­rül. Amikor az olomouci országos bajnokságra kés­ve megérkeztem, és már nem láthattam mérkőzé­sét, megjegyezte: „Már attól tartottam, nem jössz el, pedig ha jól emlékszem, ahol ott voltál, még mindig csak nyertem. Nem akarsz a „szerencsema­lacom“ lenni?... A magam részéről néhány évet még vállalni tu­dok... MÉSZÁROS JANOS

Next

/
Oldalképek
Tartalom