Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1984-01-24 / 4. szám
—Ül Ä hetvenes évek olajpiaci eseményeinek hatására jelentős Változások kezdődtek a világ energiatermelésében és felhasználásában: a megdrágult kőolaj a nemzeti energiamérlegekben mind jobban veszít jelentőségéből, s előtérbe került a földgáz, valamint a szén nagyobb mérvű felhasználása. Természetesen a „fekete a- rany“ jelentőségét továbbra sem szabad lebecsülni, de a jövőben az olajat elsősorban vegyipari célokra, mintsem energiatermelésre kívánják felhasználni. AZ EZREDFORDULÓIG 'Ä földgáz és a szén mellett különösen a nukleáris energia számíthat nagy jövőre, azaz a „fehér energia“. Szerte a világon felgyorsultak a békés atomprogramok, nagy anyagi és műszaki erők bevonásával folyik az atomerőmű-építés. A világon jelenleg 270 atomerőmű üzémel, ezek együttes teljesítménye eléri a 160 ezer megawattot. Negyedszáz ország rendelkezik „atomkohóval“, s évtizedünk végére a békés atomklubba tartozó államok száma meghaladja majd az ötvenet. Számítások szerint napjainkban a világ villamosenergia-termelésében 7 százalékkal részesedik az atomerőművekben előállított áram, s az ezredfordulóra ez az arány — becslések szerint — eléri majd a 20 százalékot. A szocialista országokban at atomenergetika a 80-as években igen gyorsan fejlődik. A KGST-tagállamok 1979-ben energetikai célprogramot hagytak jóvá, amelynek értelmében a hagyományos fűtőanyag- és energiaforrásaiknál gyorsabban fejlesztik az atomerőművi kapacitásukat, s így próbálják hosszú távra biztosítani a lehető leggazdaságosabb energiatermelésüket. A szocialista gazdasági közösség tagországaiban 1977-ben 9, tavaly már 22 ezer megawatt atomerőművi kapacitás működött. A tervek szerint 1990-ben a KGST-országok- ban áramot termelő atomerőművek kapacitása eléri majd a 100 ezer megawattot. Ez a gyors ütemű fejlődés számottevő változást eredményez majd az energiamérleg alakulásában: jelenleg az atomenergia a- ránya a KGST áramtermelésében 6—7 százalék, az évtized végére viszont meghaladja majd a 20 százalékot. (Érdemes megjegyezni, hogy Bulgáriában már ma is a villamos energia egynegyedét atomerőművek állítják elő.) Az elkövetkező években a legtöbb atomerőmű a Szovjetunió európai területén épül, itt találhatók ugyanis az ország legiparo- sodottabb területei, s köztudott, hogy a térség egyéb energiaforrásai kimerülőben vannak. Az épülő atomerőművek révén jelentős költségek is megtakaríthatók a szállításban, ugyanis mind kevesebb kőolajat, szenet és földgázt kell majd ebbe a térségbe továbbítani a szibériai lelőhelyekről. EGYÜTTMŰKÖDÉS Nagyszabású atomerőmű-építkezés folyik a többi KGST-országban is. Kubában és Lengyelországban pedig rövidesen megkezdődik az első erőművek létesítése. Csupán egyetlen, ezer megawattos erőműblokk üzembe állítása évente kétmillió tonna olajtermék megtakarítását teszi lehetővé! A szocialista államokban működő és épülő atomerőművek többsége 440 megawattos, úgynevezett nyomottvizes reaktorokon, illetve ezek összekapcsolásán alapul. A Szovjetunióban már több, ezer megawattos reaktor „dolgozik“, s az évtized második felében a KGST-országokban is ez a nagyobb teljesítményű, hatékonyabb típus kerül majd előtérbe. A jelenlegi atomerőművi technikát az évezred vége felé váltja majd fel tömeges méretekben az úgynevezett gyorstenyésző reaktor, amely saját maga állítja elő a működéséhez szükséges „alapanyagot“. Míg az új gyorsneutronos reaktorcsaládnak az Egyesül Államokban és Nagy-Bri- tanniában ma csak kísérleti példányai működnek, a sevcsenkói és a belojarszki „gyors-erőművek“ már áramot termelnek. A szocialista országok atomenergetikai programjának gyors megvalósítása nem lenne elképzelhető sokirányú együttműködés nélkül. Az atomerőművek hatalmas építési költségei számottevően csökkenthetők sorozatgyártás és kooperáció révén. Az atomerőművek gyártása területén az elmúlt éJaslovské Bohunice — a V 2 atomerőmű vekben széles körű szakosodás alakult ki. A Brezsnyevről elnevezett volgodonszki Atommas vállalat reaktorokat gyárt, s u- gyanerre a feladatra szakosodott a pizeűi Skoda Művek. A csehszlovákiai „atomgyár“ jelenleg 440, 1985-től pedig már ezer megawattos reaktorokat állít elő. Bulgária az atomerőművekkel kapcsolatos védelmi és biztonsági • berendezésekre, Lengyelország víztisztító berendezésekre, Magyarország pedig a reaktorok kiszolgálásával kapcsolatos egységekre szakosodott. A nemzetközi összefogás jó alapot teremtett az erőművek iparszerű sorozatgyártására. (Nem véletlen, hogy a 440 megawattos reaktortípust „az atomkorszak Volkswagenjének“ nevezik, hiszen ez a megújuló és igen megbízható egység figyelemre méltó kereskedelmi sikereket is elért.) 100 EZER MEGAWATT Az együttműködés azonban nemcsak a közös gyártásra, hanem közös atomerőműépítésre is kiterjed. Az ukrajnai Hmelnyic- kfjben 4 ezer megawattos atomerőmű épül a Szovjetunió, Lengyelország, Magyarország és Csehszlovákia finanszírozásában. A néhány éven belül elkészülő létesítmény által ‘termelt energiát az érintett országok, beruházási hozzájárulásuk arányában vehetik majd igénybe. Szó van egy hasonló másik közös atomerőmű felépítéséről is ugyancsak Ukrajna területén. Az évtized végére megvalósuló 100 ezer megawattos atomerőművi kapacitás az előrebecslések szerint a világ akkori „atomkapacitásának“ mintegy egynegyedét jelenti majd. A hosszabb távra szóló KGST-atom- energetikai tervek csak nagy vonalakban készültek el, de annyi már most látható, hogy további jelentős fejlődést irányoznak elő. A szocialista országok atomerőmű-programjaiban bekövetkezett gyorsulás egyértelművé teszi, hogy a kőolaj-felhasználás mostani, meglehetősen magas aránya a továbbiakban nem tartható fenn. Ez vonatkozik a kőolajban igen gazdag Szovjetunióra is, ahol az egyik legfontosabb gazdasági feladat az energiafelhasználás ésszerűsítése, s az energiahordozók között arányoptimum kialakítása. A villanyáram fogyasztója nem tudja, hogy a fény vagy a hajtóenergia melyik energiaforrás terméke. A jövőben azonban mind többször gondolhatunk arra, hogy otthonunk vagy munkahelyünk árama a nukleáris korszak terméke. (A Hospodárske noviny nyomán) Az atomerőmű környezetkímélő 4étBBÍtmé^ M ár öt éve, hogy sikeresen üzemel a jaslovské Bohunice-i atomerőmű. Üzembe helyezése óta több mint 20 milliárd kilowattóra villamos energiát termelt, ami Szlovákia évi áramtermelésének a harminchárom százaléka. Ez a mennyiség országos viszonylatban az áramszükséglet nyolc százaléka. Jelenleg pedig a második atomerőmű első blokkjának üzembe helyezésén dolgoznak a szakemberek. Mind a két erőmű szovjet tervek alapján, a szovjet szakemberekkel való szoros együttműködésben készül, és ez biztosítja az erőművek biztonságos üzemeltetését is. Sokan közülünk mégis felteszik a kérdést, hogy szükséges-e nálunk atomerőművekben termelni: áramot, s hogy vajon ezek az erőművek nem szennyezik-e túlságosan a környezetünket? Mielőtt erre válaszolnánk, el kell mondani, hogy jelenleg a világ eddig felépített összes erőműveiben kétszáznyolcvan atomreaktor működik. Svédországban az előállított áram 36 százalékát az atomerőművek adják, Belgiumban 22, Japánban 17, Franciaországban 15, az Egyesült Államokban pedig 12 százalékot tesz ki ez az árammennyiség. A 10. energetikai világkonferencia szakembereinek adatai szerint a XXI. század elején megcsappan a kőolaj és földgáz meny- nyisége, és 2020-ra az összfogyasztásban a százalékarányuk körülbelül a mostani 66,6 százalékról 20 százalékra esik vissza, a meglévő, még kiaknázható tartalékokat pedig elsősorban a petrokémlai iparban használják majd fel. A szén a kőolajjal és földgázzal ellentétben megtartja a maga 30 százalékos részesedését, de itt is lesz néhány olyan tényező, amely korlátozza majd a fel- használását. így például, meglehetősen egyenetlen a geográfikai előfordulása, egyre nagyobb beruházásokat igényel majd a kiaknázása, s a környezetszennyező hatása is meglehetősen nagy. Több tanulmány is bizonyította már, hogy a hőerőművek elég nagy mennyiségű ellenőrizhetetlen radioaktiv anyagot bocsátanak ki aszerint, hogy milyen minőségű szenet használnak fel. Azt is megállapították, hogy a hőerőművek környékének a radioaktiv szennyezettsége olykor négyszázszorta nagyobb lehet, mint az atomerőműveké, mert a szén különböző mennyiségű uránt, tóriumot és ezek bomlástermékeit tartalmazza. A hamuban és a salakban további radioaktív Épül a V 2 második blokkjának reaktora elemek és különböző mérgező fémek is találhatók. Közben a jó minőségű széntartalékok kimerülnek, és utána az energetikusok kénytelenek lesznek felhasználni a gyegébb minőségű szenet is. Ezeknek viszont nagyobb a kéntartalma, ami ugyancsak károsan hat a környezetre. Ezzel összefügg a hamu felhasználásának és szállításának a kérdése is. Az egész mennyiséget, sajnos, nem tudja hasznosítani az építőipar, és így környezetszennyező hulladékként marad jelen az erőműveknél. Az atomerőművek üzemelését szigorú előírások szabályozzák. Hogy mennyire szigorúak ezek az előírások, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy egyazon időben három különböző, egymástól független szinten történik az ellenőrzés. Első szinten az üzemeltető vállalat végzi az ellenőrzést. Második szinten az állami ellenőrző szervek (kerületi higiéniai állomás, vízügyi felügyelőség. a légköri szennyezettség ellenőrzésére kijelölt intézmény). Harmadik szinten a Bécsben székelő nemzetközi atomügyi ellenőrző ügynökség. Tudni kell ehhez, hogy a légnemű radioaktív anyagok a szellőző nyílásokon, a kéményeken jutnak a környezetbe, a folyékony halmazállapotúak pedig a csatornahálózaton keresztül. Hogy ezt megakadályozzák, az atomerőmű kéményeibe olyan hatékony szűrőberendezéseket szereltek már az építkezés folyamán, amelyek kellőképpen fel tudják fogni az aeroszolos radioaktív anyagokat és a jód maradványait is. Végső soron tehát ez a tényező befolyásolhatja és befolyásolja is a radioaktív anyagok kijutását a környezetbe, ezért ezt az ellenőrző szervek az erőműtől húsz kilométer távolságig rendszeresen ellenőrzik. Ennek és sok más tényezőnek köszönhető, hogy amióta üzemel az atomerőmű, nem éri el a 0,023 százalékos mennyiséget. Ehhez még hozzátehetjük, hogy Csehszlovákiában az évi természetes sugáradag 120 mR-t tesz ki. Ebből kozmikus eredetű kb. 30 mR, 90 pedig a földkéregből származik. Viszont az évi sugáradag az atomerőmű környezetében még 200CLben sem haladja meg ezt a meny- nyiséget. összehasonlítva ilyen sugáradag akkor is érné az embert évente, ha mondjuk átköltözne egy .olyan lakásba, amely őfven méterrel magasabban van a tengerszint felett, mint a korábbi. Egy másik példa: tévézés közben kétszer nagyobb sugáradag éri az embert, mint az a mennyiség, amelyet az erőmű környékén élők kapnak. Az eddig legnagyobb atomerőmű, az amerikai harrisburgi üzemzavarakor is csak 20 mR-és sugárzás érte az embereket, ami végső soron egy röntgenvizsgálat sugárzásadagjának a felét teszi ki. Az 1980-as kínai lop- nori atomrobbantás következményeként Európában ötszörte nagyobb bétaaktivitást észleltek. Az atomerőmű belső, primőr vízkörében felhasznált vizet tisztítják és a tisztítás után újra hasznosítják, hogy az ne kerülhessen ki az erőmű környezetébe. Az ipari víz kis részét és a mosoda vizét is csak tisztítás után engedik ki. Az atomerőmű térségében ellenőrzik a levegő, az eső, a tej, a földkéreg, az ivóvíz, a növényzet, a mezőgazdasági termények radioaktív szennyezettségét, de ez ideig egyetlenegyszer sem fordult elő. hogy az atomerőmű üzeme'ése folytán emelkedett volna a radioaktivitás. Az atomerőmű alkalmazottai abban az úgynevezett ellenőrzött körletben dolgoznak, ahol a legnagyobb a sugárzásveszély, ezért naponta mérik a kapott sugáradagqt. Elmondhatjuk tehát, hogy az atomerőműnek megvannak nemcsak a szükséges ellenőrző eszközei, hanem a kellő védőfelszerelései is. Az eddigi üzemelés alatt még egyetlenegy esetben sem állapítottak meg az ellenőrző szervek akkora sugáradagot, amely veszélyeztette volna az atomerőmű dolgozóinak vagy a létesítmény közelében élő embereknek az egészségét. A radioaktív hulladékok tárolására már az erőmű tervezésekor gondoltak, így meg is oldották ezt a problémát. Ezért az alacsony radioaktivitású hulladékot speciális, erre a célra épített konténerekben az erőmű erre kijelölt területén tárolják. Ezt a hulladékot később majd cementbe vagy bitumenbe ágyazva tárolják tovább. Az erősen radioaktív tüzelőanyagból származó hulladékot átmenetileg egy erre a célra kijelölt helyen tárolják, és idővel speciális konténerekben elszállítják majd feldolgozásra a Szovjetunióba. Az eddigi elemzések tehát nálunk és szerte a világon bebizonyították, hogy az atomerőművek, ha zavartalan az üzemeltetésük. környezetkímélő hatással vannak a bioszférára, ezért alaptalan az a babonás nézet, amely a lakosság körében elterjedt, hogy az atomerőművek fertőzik a környezetüket és károsak az ember életkörülményeire. (A Kultúra a 2ivot Trnavy c. havilap nyomán) ■KM
