Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1984-08-28 / 35. szám

Alkotó diákok A Szovjetunióban az egyetemi és fő'sknlai hallgatók mintegy 85 száza­léka vesz részt tudományos kutatómunkában. A diákok egy év alatt ösz- szesen több mint 26 ezer szakcikket publikáltak, háromezer találmányra kaptak szerzői tanúsítványt. Az illetékesek csaknem 170 ezer diploma­munkát találtak érdemesnek arra, hogy a benne foglaltak gyakorlati al­kalmazását javasolják. A diák-tervezőirodákban végzett munka kereken 45 millió rubel hasznot hozott az érintett intézményeknek, illetve ágazatoknak. A Kijevi Műszaki Főiskolán folyó tudományos kutatások kilenctizedében a hallgatók is részt vesznek. Hogyan? — erről szól a riport. A z ország egyik legrégibb mű­szaki főiskolájának épülete az ukrán főváros egyik festői parkjában áll. A Kijevi Műszaki Fő­iskolát 1898-ban alapították; erede­tileg négy fakultása volt, ahol 360 diák tanulhatott. Ma ez a főiskola az ország egyik vezető oktatási és kutatóközpontja. Eddig hozzávetőleg százezer mérnök került ki a falai közül. Hatvan tan­szakán több mint 31 ezer hallgatója van. Problémakutató és szakirányú laboratóriumainak száma több tucat. A nagymúltú tanintézetben tudomá­nyos iskolák alakultak ki és fejlőd­nek sikeresen a gépdinamika, az a- nyagszilárdságtan, a rádiózás, a lo­kátor- és a televíziós technika, vala­mint az elektroakusztika tárgyköré­ben. A kutatási folyamatban a hallgatók is részt vesznek. A Kijevi Műszaki Főiskolán oktatásí-tudományos-terme- lési egyesülést alapították, amelynek az a célja, hogy minden diákot be­vonjon az alkotó tevékenységbe, s mi­közben elmélyíti ismereteiket, kézzel­fogható segítséget nyújtson a nép­gazdaságnak. Változatos formái vannak ennek a tevékenységnek. Egyéni kutatómunka a tanszékek és a laboratóriumok ál­tal megadott témakörökben. Vagy: szakszemináriumi viták. Azután: ön­álló feladat végrehajtása a termelé­si gyakorlaton vagy a diplomamunka készítésekor. S akkor nem szóltunk az országos, köztársasági és intézeti diákolimpiákról- és a műszaki-tudomá­nyos kiállításokról. A diák sikeres müszakirajz-vízsga esetér. már a második félévtől bekap­csolódhat bármelyik főiskolai labora­tórium munkájába. Az egyik oktató mellé rendelik, tőle kapja meg az el­ső, tudásszintjének megfelelő felada­tot. A tanár egyszerre legfeljebb há­rom-négy hallgató munkáját irányít­ja. A főiskolai órarendet úgy készí­tették el, hogy a hallgató minden dél­utánját a kutatóhelyen töltheti. Az­után már minden a leendő mérnök képességeitől és szorgalmától függ. A hegesztési tanszéken például technológiai tervezőirodát szerveztek, amelynek munkájában rendszeresen 20—25 diák vesz részt. A feladatot az Országos Hegesztési Intézettől kapják; az intézel berendezések, automatikus manipulátorok kifejlesztésével és ipa­ri robotokkal foglalkozik. A Pa'.on Elektrohegesztési Intézet vezeiö konstruktőreinek egy csoportja Is dol­gozik a tanszéken. A hallgatókkal együtt a hegesztőberendezések alkat­részeinek egységesítésével foglalkoz­nak. Mi hasznuk van mindebből a diá­koknak? Vlagyimir Sevcsenko még hallgató volt, amikor 1981-ben (a tanszék mun­katársaival közösen | első szerzői ta­núsítványát kapta. Tanulmányai befe­jeztével az önálló elektrohegesztési tervezőirodába került, ahol továbbra is a dörzshegesztő gépek fejlesztésé­vel foglalkozik. Időközben két talál­mányi javaslatot nyújtott be. Vlagyi­mir Sevcsenkót nyomban a diploma kézhezvétele után vezető konstruk­tőrré nevezték ki. Irina Szamarinának, aki szintén ezen a tanszéken végzett, azzal kez­dődött a szakmai gyakorlata, hogy rábízták egy hegesztőberendezés vil- lamosgép-meghajtásának a tervezését. A feladattal sikeresen megbirkózott, holott az Ilyen jellegű munkái általá­ban olyan konstruktőrök kapják, a kik járatosak mind a mechanikában, mind az elektronikában. Irina Szama rina ma a Technológiai és Termelés szervezési Kutatóintézet munkatársa. Borisz Gorpenjukot már diákévei­ben bevonták a kutatómunkába. Je­lenleg a Kijevi Műszaki Főiskola tu­dományos fömunkatársa Az egyik fel­találója a wolfram nélküli kemény- fémfelrakó hegesztésnek, amellyel fémforgácsoló szerszámokra kopásál­ló réteget visznek fel. A szerszámok élettartama a hagyományos acélszer- számokénak két-háromszorosa, előál­lítási költsége feleannyi. Sok diák dolgozik a megújfthtó e- nerglaforrások osztályán, amelynek tudományos vezetője Grigurij Gye- nyiszjuk —, a nap- és a szélenergia, valamint a termálvíz és a földhő fel- használásán. Európa középső sávjá­ban, ahol Ukrajna is fekszik, a meg­újítható energiaforrások csak együt­tes alkalmazásuk esetén hasznosítha­tók hatékonyan. Figyelmet érdemelnek a szélmotor roknak azok a konstrukciói, amelye­ket most fejlesztenek ki nálunk. Igyekszünk kizárólag olyan szab­ványelemeket beépíteni, amelyeket e- gyébként is használ az ipar, például kiszolgált helikopterrotorokat, közön­séges reduktorokat és generátorokat. A szélmotor tornya ugyancsak közön­séges vasbeton csövön áll. A legegy­szerűbb műszaki megoldásokra törek­szünk, hogy minél könnyebben tud­junk „fogyasztókat“ szerezni. Fogyasz­tóink — nézetünk szerint — a nehe­zen megközelíthető országrészek la­kói lesznek. Annyira szembeötlő mun­kánk várható gyakorlati haszna, hogy nincs hiányunk lelkes diákkutatók­ban.“ A szakemberképzés eme formájú nak egyik élharcosa volt Nyikolaj Szemjonov Lenin- és Nobel-dfjas aka démikus, a mai szovjet tudomány nagy öregje, aki annak idején így fo­galmazott: „Nagyon fontos, hogy az ily módon megszerzett tudás nem passzív, hanem a lehető legaktívabb. A diák megérti, hogy mi a korszerű tudomány, s mi módon hat az a ter- me’és fejlődésére. A diák keresi a kutatásaihoz legjobb módszert, ezért — természetesen professzorával kon­zultálva — vizsgáim kezdi a feladat megoldásához nélkülözhetetlen tudo­mányágakat. Kapcsolatba kerül a ha­zai és külföldi szakirodalommal. El­mélyed a különböző modern vizsgá­lati módszerekben, megismerkedik a legújabb műszerekkel. Miután szük­sége van saját fejlesztésű berendezé­sekre is, gyarapítania kell anyagis­meretét és szerkesztési gyakorlatát. Kutatási eredményeinek elemzésekor bonyolult számításokat fog végezni, a- mihez viszont meg kell ismerkednie az elektronikus számítógépekkel és a programozással. Kutatásai befejező stádiumában a hallgatóban felébred az óhaj, hogy meghatározza a rész­kutatás helyét a tudomány vagy a technika általános fejlődési folyama­tában, s ez arra ösztönzi, hogy beha­tóbban megismerje, hol tart ma a tu­domány és a technika. A diák tehát saját részkutatásain keresztül eljut a műszaki-tudományos fejlődés nagy kérdéseiig.“ A Kijevi Műszaki Főiskolán ebben a szellemben képzik a mérnököket. Ennek is köszönhető, hogy az inté­zet volt hallgatói közül akadémiku­sok és professzorok, ágazatvezetők, nagyvállalati igazgatók és főmérnö­kök, jeles műszaki szakemberek ke­rülnek ki. A Szovjetunió Kommunista Pártja XXVI. kongresszusán. 1981-ben hatá­rozatot fogadtak el, amely szerint új­ra kell fogalmazni a XXII. kongresz- szuson elfogadott pártdokumentumot. A pártdokumentumok alkotó jellegű megújítása rendszeres gyakorlat a kommunista mozgalomban. Hiszen a pártnak figyelemmel kell kísérnie, elemeznie az élet által teremtett új helyzeteket, pontosítania következte­téseit, új, nagyobb és összetettebb fel­adatokat kell meghatároznia az egész társadalom számára. A ma is érvényben lévő program megalkotása óta eltelt idő egyértel műén igazolta: az akkor. 1981 ben megszabott alapvető irányok ma is helyesek (Ezzel magyarázható hogy most nem új program kidolgozásáról van szó, hanem a meglévőnek az uj követelményekhez való igazításáról). A szóban forgó pártprogram egy rend kívül dinamikus időszakot fog át, a malv egyben azt is jelenti, hogy 6- riási mennyiségű tapasztala! halmo­zódott fel a mindennapi munka so­rán melyet — mintegy saját tevékeny­ségének történelmi áttenkintése cél­jából - is vizsgálat alá vesz most a párt. A ma és a jövő nemzedékeinek békéjéért Az átdolgozandó dokumentumban a szerkesztő bizottság nagy teret kíván szentelni annak a problémának, ho­gyan lehet megőrizni a békét napja­ink és a jövő nemzedékei számára. Az SZKP KB mellett működe szerkesztő bizottság ülésén — ez év április 25- én — Konsztantyin Csernyenko, a bi­zottság elnöke hangsúlyozta: a Szov­jetunió Kommunista Pártja változatla­nul elkötelezettje a béke ügyének, s arra törekszik, hogy megakadályozza a nukleáris katasztrófát. Felhívta a figyelmet arra. hogy a pártprogram­ban a háború és a béke problémáját (akárcsak a világot feszítő valameny- nyi fő problémát) nem önmagában kel! vizsgálni, mivel azok nem vá laszthatók el világunk társadalmi el­lentmondásaitól, az osztályharc fejlő désétől. Ez az alapállás pontosan jelzi, mi­ként közelít az SZKP a társadalmi fo­lyamatok etvi értékeléséhez, ideértve a nemzetközi élet és a történelmi fej­lődés törvényszerűségeit is. Az ilyen megközelítés lehetőséget ad arra, hogy feltárhassák a háborús fenyege­tés valódi forrását, meghatározhassák azokat az erőket, amelyek képesek gátat vetni a háború kirobbantásá nak, és ami a legfontosabb, ez a szem­léleti mód lehetővé teszi, hogy meg­állapíthassák, hogyan lehet szilárd alapokon megteremteni a békét és a biztonságot. Lehetetlen helyesen tájékozódni a külpolitikában, ha szem elől téveszt­jük azt a tényt, hegy világunk fe­szültségeit, a fegyverkezési versenyt, a nukleáris háborúra való készülődést ugyanazok a legagresszívabb imperia­lista erők irányítják, amelyek a né­pek társadalmi haladása, a nemzetek önrendelkezési joga ellen lépnek fel. Az ő módszerük a nukleáris zsarolás, az antikommunista „keresztesbadjá rat“, az állami terrorista politika — amelyek mind-mind egyetlen tőről fa­kadnak. Világosan kifejezésre jut ben­nük az az éles ellentmondás, amely az Amerikai Egyesült Államok mono­polkapitalizmusa által vezetett impe­rializmus és a világ valamennyi fel­szabadító és demokratikus mozgalma, s a velük karöltve harcoló haladó és békeszerelő erők között feszül. Bonyolult és ellentmondásos ko­runk ideológiai-politikai helyzete, és valamennyi országnak megvannak a maga sajátosságai. Am mindenütt és mindenhol vízválasztó a békeszerető erők küzdelme a nukleáris katasztró­fa ellen, s a népek antiimperialista harca nemzeti függetlenségükért és a társadalmi előrehaladásért. A front egyik oldalán a szocialista közösség államai, a fiatal fejlődő országok és a kapitalista világ demokratikus erői állnak, míg a másik oldalon az Egye­süli Államok és szövetségesei, akik minden eszközzel igyekeznek vissza- furdílani az emberiség szociális fejlő­désének menetét. A kommunisták meggyőződése: mi­nél szilárdabb alapúkon áll az orszá­gok nemzeti szuverenitása, annál elő­rébb haladtak azok a gazdasági és a társadalmi fejlődés útján; minél erő­teljesebben hallatják hangjukat a nemzetközi küzdőtéren, annál nehe­zebb az imperializmusnak diktátum- és háborús kalandorpolitikát folytat­nia; következésképpen annál szilár­dabb mind a mai, mind a jövő nem­zedékék békéje. Másrészt viszont: bolygónk békéje, a fegyverkezési ver­seny csökkentése, a leszerelés és a népek közötti együttműködés biztos garancia az egész emberiség és min­den állam sokoldalú előrehaladásához minden területen. (APN] A Republikánus Párt dal­iás' kongresszusáról Írott kommentárjában a moszkvai Pravda megállapítja: a vi­lág közvéleménye ismét megbizonyosodhatott arról, hogy a jelenlegi amerikai kormány egyáltalán nem haj­landó tettekre változtatni a békéről hangoztatott szava­kat. Vitalij Korijonov, a cikk szerzője a republikánusok prugramját elemezve leszö­gezi: a békéről hangoztatott frázisokat félreértették, s a program nyíltan hangoztat­ja a háborúra való készülő­dést. Az amerikai monopó- lium-ik érdekeinek védelme­zői. amikor a kommunizmus elleni „keresztes hadjáratot“ akarják megindokolni, ismét a szovjet nagyhatalmi törek­vésekkel érvelnek, azt állít­va, hogy „jelenleg a Szov­jetunió jelenti az amerikai demokrácia számára a leg­nagyobb veszélyt". Arról vi­szont hallgatnak, hogy a pol­gári demokrácia alapelvei ellen éppen az amerikai kor­mány indított támadást. A cikk a továbbiakban megállapítja: minden olyan ország ki van téve az ame­rikai imperializmus fenye­getésének, amely nem az a- merikai elképzelések szerint kíván élni, és a saját maga által választott útra lépett. A republikánus program megfogalmazói „az emberi jogok védelmezőinek“ adják ki magukat, hangoztatva, hogy állítólag hűek a hel­sinki Záróokmány és az em­beri jogokról szóló általános nyilatkozat alapelveihez. O- lyan állam képviselői han­goztatják mindezt, amely a mai napig nem ratifikálta az ENSZ több fontos dokumen­tumát. Iiyen például a gaz­dasági. szociális és kulturá­lis jogokról szóló nemzetkö­zi paktum, a faji megkülön­böztetés összes formáinak felszámolásáról szóló nem; zetközi megállapodás stb. Cikkének végén Korijonov ezt írja: a Republikánus Párt képviselői hadat Üzentek mindazon szervezeteknek, a- melyek nem hajlandók va­kon engedelmeskedni az USA nak. xx Görögország a jövőben nem rendez területén sem­miféle olyan hadgyakorla­tot, amely a Szovjetunió, Bulgária. Jugoszlávia és Al­bánia ellen irányulna — je­lentette ki Athénban Diinit- risz Marudasz, a kormány szóvivője. Hozzáfűzte; hogy az ilyen hadgyakorlatoknak nincs semmilyen értelme, mivel az egyetlen nyilván­való veszély Görögországot nem északról, hanem kelet­ről, Törökország felől fenye­geti. A görög kormány képvise lője egyben közölte, hogy Athén, amely a NATO tagja, lemondta a Zeusz fedőnevű görög-amerikai hadgyakor­latot, amelyet 14 éven ke­resztül minden második esz­tendőben rendszeresen meg­tartottak, s az idén szeptem-. bér közepére terveztek. Mn- rudasz elmondta továbbá, bogy a NATO nem érti meg a török provokációkat, s ez elegendő ok Athén számára, lioey felmondja az észak­görögországi larisza váro­sába tervezett regionális NATO-parancsnokság felállí­tásáról szóló szerződést. Görögország egyébként nem vesz részt a NATO Di­splay Determination fedőne vü őszi hadgyakorlat-soro­zatán. amelyet amerikai, tö rök. brit és olasz katonák részvételével az figei-tengg- ren rendeznek meg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom