Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1984-08-14 / 33. szám
wmMjijum. rmss SZÁZ USZODA — HÁROMEZER ÚSZÓMESTER Hazánkban évek hosszú során át nagyon elhanyagolt volt , az úszás- oktatás. Kevés volt a medence, kevés volt a szakoktató. Az iskolás gyerekek közül szervezett keretek között csak jiagyon kevesen tanultak meg úszni. Jól úszni. Nemcsak úgy, hogy leúsznak néhány métert, hogy néhány percig a felszínen maradnak, hanem úgy, hogy hosszabb táv megtétele se jelentsen számukra akadályt. Csak a szülőktől, nagyszülőktől függött, mennyire tartják fontosnak csemetéik úsznitudását, az úszás fontosságát. A legtöbb szülő nagyon kis hangsúlyt fektetett és fektet erre még ma is. Persze, ez így nagyon egyoldalú kritika. Hiszen folyóink, tavaink annyira piszkosak, hogy oda nemigen lehet fürödni járni. A strandok medencéi túlzsúfoltak, bennük megmártózni is alig lehet, nem pedig úszni tanítani valakit. Fedett uszoda pedig kevés volt. A helyzet csak akkor kezdett valamicskét javulni, amikor nagyobb városainkban felépült néhány fedett uszoda, amikor már az új iskolák zöme is rendelkezett uszodával, amikor a strandokat iskolaidőben úszásoktatásra is felhasználták. Persze egy-egy uszoda megépítése nem olcsó dolog. Egy huszonöt méteres medence elkészítése húszmillió koronába kerül. De ma már az iskolai tornaoktatáshoz, a gyermekek jó sportneveléséhez ez elengedhetetlen követelmény. Arról nem is beszélve, amit a vízbe fulladások egyre növekvő adatai évről évre mutatnak. Gyökeres és gyors változásra volt, van szükség. Történtek is komoly, hathatós, már eredményeket is hozó lépések, intézkedések. Jelenleg száz úszómedence van Szlovákiában, ahol 3 ezer úszómester tanítja az óvodás és iskolás korúakat úszásra. Évente negyvenmillió koronát fordítunk az úszásoktatásra — s ez már nem kis pénz. A komoly befektetés kezd már megtérülni. Tavaly az iskolások közül félmillióan tanultak meg úszni: az óvodás és iskolás korú gyermekek 75—80 százalékának már nem okoz gondot 25—50 méteres távok megtétele. Ez persze még nem jelenti azt, hogy mindenki jól tud úszni, hogy bizonyos veszélyhelyzetekben már feltalálja magát, állóképessége elégséges. De az alapok már megvannak, s ez a lényeg. S ezt támasztja alá az az adat is, miszerint tizenöt éves korig csökken a vízbe fúlások arányszáma, míg az idősebbeknél, negyven éven felülieknél egyre növekszik. — Víz — nyár. A vízbe fulladások nyolcvan százaléka nyáron történik. Nyáron, amikor könnyelműbbek vagyunk minden tekintetben. Nyáron, antikor gyermekeink egyedül kószálnak, amikor lazább a felügyelet, amikor sokan úgy érzik — most mindent lehet, mindent szabad. Belemerészkedni ott is a folyókba, ahol tilos a fürdés, ahol mély a víz, ahol örvények lehetnek, ahol elhagyatott a vidék, s az esetleges baj esetén hiába kiált segítségért a fuldokló ... Arról nem is szólva, hogy ha felbukkan is a környéken valaki, sokszor nem merészkedik be a vízbe segítséget nyújtani, mert nem tud úszni vagy nagyon gyenge az úszástudása. Úszómesterek, életmentők pedig nem állhatnak készenlétben mindenütt a vizek partjain. Ezért aztán az elővigyázatosság mellett a legjobb „ellenszer“: minél előbb és minél jobban megtanulni úszni. Lehetőleg minél több embernek, de elsősorban a gyerekeknek, hiszen a legtöbb veszély mégiscsak rájuk leselkedik. LEGUTOLJÁRA HAT ÉVE Antalik János százados, a stúrovól közbiztonsági testület városi parancsnokhelyettese, jó hírekkel fogad: — Városunkban és annak környékén nem történt vízbe fulladásos szerencsétlenség. Legutoljára hat évvel ezelőtt fulladt egy gyermek a Dunába, azóta, szerencsére, nem kellett ilyen tragédiát jegyzőkönyveznünk. Kellemesen meglep a hír, hiszen a városban és környékén bőven akad Víz — nyár. A kettő elválaszthatatlan egymástól. Víz — nyár, s ehhez a két fogalomhoz tartozik még valami: a vízi szerencsétlenségek. Tragé-* diák, amelyek legtöbbje nagyobb körültekintés mellett legtöbb esetben elkerülhető lenne. Tavaly közel négyszáz ember lelte halálát a vízben. Négyszáz ember, akik ha óvatosabbak, ha megfontoltabbak, ha nem teszik próbára saját képességeiket, ha körültekintőbbek — ma még élhetnének. Háromszáz férfi és száz nő. Ha jól tudnak úszni, akkor az idén is ott hűsöl- hetnének a vízpartokon. Antalik János százados víz, itt folyik a Duna, itt a Garam meg az Ipoly, s vannak termálfürdők is. — A Garam és az Ipoly vízszintje nagyon alacsony, némi túlzással mondva félcipőben át lehetne kelni a túlsó partra. A Duna vize pedig annyira piszkos, hogy nagyon kevesen merészkednek bele. Meg aztán az évek során több hathatós intézkedést foganatosítottunk, amelyek egyre inkább csökkentik a balesetek, szerencsétlenségek lehetőségét. Ügyelünk arra, hogy csak kijelölt helyeken fürödjenek az emberek. A helyi A nemzetközi plonlrtábor vezetője, Ján Hrivnák hangosanbeszélőben, az üzemi és járási újságokban állandóan figyelmeztetünk a víz okozta veszélyekre, hogy a szülők pihenés közben is ügyeljenek gyermekeik és saját épségükre, hogy csak azok üljenek csónakba, akik tudnak úszni, s minden csónakban olyan személy is üljön, aki jól tud úszni, hogy az esetleges felborulás, veszélyhelyzet esetén segítséget nyújthasson. Ennek a felvilágosító, megelőző munkának meg is lett a foganatja. Remélhetőleg az idei nyár vízi szerencsétlenség nélkül múlik majd el. Csányi Károly, a termálfürdő vezetője Ä SZÜLÖK elővigyázatlanok Mi a helyzet a átúrovói termálfürdőben, ahol 4—10 ezer ember is jegyet vált naponta, hogy megmártózzon a négy medence valamelyikében. Többre ugyanis nemigen van lehetőség, hiszen a fürdő 5900 ember befogadására épült, s túlzsúfoltság esetén alig lehet megmozdulni. Csányi Károly, a fürdő vezetője örömmel mondja, hogy az utóbbi években nem történt komolyabb baleset, szerencsétlenség. — A veszélyhelyzeteknek idejében Az uszodákban, ha nagy a tömeg, megtiltják a partról az ugrálást a igyekszünk elejét venni. Tavaly például a nyári hónapokban 350 ezer vendégünk volt, ám az úszómestereknek mindössze tizennyolc esetben kellett közbelépniük. Szerencsére még időben. Ugyanis megtörténik, hogy főleg idősebb hölgyek, ha a nagy hőségben bemennek a medencébe, rosszul lesznek, elájulnak. Az is megtörténik, hogy a szülők elővigyázatlanok. Nem tudnak jól úszni, mégis beviszik gyermekeiket a két méteres mélyvízbe. Ha ezt itt teszik meg, gyorsan tudunk segíteni, ám ha ilyen könnyelműen viselkednek olyan helyen, ahol segítségre nemigen számíthatnak, akkor már megvan a baj. Az a tapasztalatunk, hogy a szülők egy része nagyon könnyelmű. Nem méri fel képességeit, s nem tudatosítja, hogy a könnyelműsége milyen következményekkel járhat. A fürdő vezetőjétől még megtudom, hogy iskolaidőben egy-egy medence naponta fenn van tartva a tanulók számára, akik pedagógusok felügyelete mellett fürödnek, úszóoktatóktól tanulnak úszni. Ez, persze — teszi hozzá — még kevés. Hiszen a szülőknek is nagyobb gondot kellene fordítaniuk gyermekeik úszni tudásának tökéletesítésére. Akkor az eredmények is jobbak lennének. AZ ÚSZÁS IGÉNYES SPORT 'A kovácspataki (Kováöovo) nemzetközi pionírtáborban zajos az élet. Negyven jugoszláviai és tizenhét bra- tislavai iskolás,- korú gyermek üdül a nagyon szép környezetben. A hegyoldalban medence is rendelkezésükre áll. A tábor vezetője Ján Hrivnák tornatanár, aki a michalovcei járásból érkezett. — Megfigyeltem, hogy a Jugoszláviából hozzánk jött gyermekek kivétel nélkül tudnak úszni. A mieink közül csak minden második. Persze, én ezen nem csodálkozom, hiszen testnevelő tanár vagyok, ismerem á lehetőségeket. Járásunkban — amíg nem volt medence — egy-egy osztályból csupán 3—4 gyerek tudott úszni. Most pedig — mivel van rá módunk — bevezettük az úszásoktatást. A gyerekek évente tízszer két órát töltenek a medencék vizében. Ezzel elértük a nyolcvanöt százalékos úszni tudást. Persze, elégedettek még nem lehetünk, hiszen a gyermekek csak az alapokat kapták meg, ám már ez is nagy haladás. Látom, hogy minden gyermek természetes igénye az úszás. Ha van rá lehetősége, mindegyik meg is tanul úszni. Csak sokszor a lehetőség hiányzik. , Szerintem meg lehetne és meg is kellene szervezni, hogy minden iskolából — ahol sem az iskolában, sem a városban nincs medence — olyan helyre vigyék a gyerekeket, szüleikkel együtt, aholy hétvégeken úszó- tanfolyamokon vehetnének részt. így nemcsak a gyermekek, de úszni nem tudó szüleik is űzhetnék ezt a csodálatos sportot. Tudom, az úszás igényes sport, szórakozás, időtöltés, de egyben nagyon fontos is, Semmilyen áldozat nem lehet túl drága ahhoz, hogy ettől az élménytől, tudástól megfosszunk valakit, hogy úszni tudás hiányában évről évre egyre többen fulladnak a vízbe. Mondom, nagy ára van ennek, de nagy a következmény is, de úgy hiszem, az élet mindennél fontosabb. Tudom, a pionírtáborokban meg lehetne próbálkozni az úszásoktatással, ám itt ilyesmire nagyon kevés idő jut, nincs beiktatva a programba, s így csupán a tábori pedagógusokon múlik, hogy úszni tanítják-e a gyerekeket vagy sem. —Víz — nyár. Az idei vízparti nyaralásnak is megvoltak a maga áldozatai. Családok indultak el fürödni, apuka a fiával hálászni, kamaszok csónakázni, > legények fogadásból egyik partról a másikra úszni, anyuka kislányával hűsölni... — elindultak, s eggyel kevesebben tértek haza. Az utóbbi nyolc hét során 32-eh lettek a vizek áldozatai. Őket már hiába várják hozzátartozóik. Számukra nagyon gyorsan és tragikusan véget ért a nyár. A nyár, bmely javában tart. Talán megmenthető még néhány élet! ZOLCZER JÄNOS A szerző felvételei Az élet IMS I í 11 - - - í" ! Rs ^ v *3 ^ "3 ! | .' |||É1§|1 mindennél If \ ^ * : T WiMf ap|a8Hv^ ~ í ' ’ Stv - i < ^5, * iÄT“«, , (fi, i fontosabb
