Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1984-07-31 / 31. szám

N

niuk.

emesónsán (Zem. Olßa) a Csehszlovák Néphadsereg Efsz aratóinak az idén 1230 hektár gabonát kell learat— Hányán vesznek részt az aratásban? — kérdeztem Lőrinc Páltól, az aratás egyik irányítójától.

— Tizenkét kombájn és vagy hatvan szövetkezeti dolgozó. Van hat „vendégkombíjj- nunk“ is, ezek Pferovból és Prievidzából érkeztek.

— A fiatalok milyen arányban képviseltetik magukat az aratásban?

— Az aratók 80 százaléka fiatal, a tizenkét kombájn közül nyolcat fiatalok kezelnek.

Közben két kombájn közelít felénk, vezetőik fiatalok. Nemsokára megtörténik a váltás, s így rövid beszélgetésre hívom őket.

— Idén vezetek először kombájnt — mondja Sloboda István —, nagyon jó érzés a kormánynál ülni.

— Reggel karbantartással kezdünk — fűzi hozzá Fekete Tibor —, a legkisebb hibákat menet közben is meg lehet javítani.

Tibor vendégkombájnosként tavaly már dolgozott a doslavyi szövetkezetben.

— Több mint egy hétig voltunk ott. Dombosabb a vidék, ügyelni kell áz aratásnál, mert kő kerülhet a kaszák közé.

Megemlítem, hogy most az aratás alatt bizonyára kevesebb a szabadidejük, mint más fiataloknak, de értetlenül néznek rám:

— Örömmel végezzük a munkánkat. A munkaszervezés jó, hiszen mihelyt megtelik a kombájn, azonnal ott áll a szállító, autó. Gördülékenyen folyik az aratás — mondják, miközben frissítőért indulnak.

Kísérőmmel az árpatáblát figyeljük. Henger alakú szalmabálákat pillantok meg.

— Azokat a körbálázó készíti, amelyet az idén pórbáltunk ki először. Idáig elégedettek vagyunk a működésével.

A friss tarlón nyári építőtáborosok mérik a szemveszteséget. Szalai Ilona, a Du- naszerdahelyi (Dun. Streda) Egészségügyi Szakközépiskola olsős diákja próbál beavatni a munkájukba ...

— A szemveszteséget bizonyos területről állapítják meg. összeszedjük az ott maradt szemeket egy kémcsőbe, és így megállapítjuk az átlagot.

— Kiknek nagyobb a szémveszteségük?

— Az adatok alapján a prievid?ai kom- bájnosoknak — válaszol Kalmár Zsuzsa elsős gimnazista.

Ebédidő van, egy étkezöbusz gördül a tábla szélére ...

— Kellemetlen volt ez ideig az étkezés, mert ha fújt a szél, az aratók ételébe fújta a port — mondja Lőrinc Pál. — Most odabent megfelelő környezetben fogyaszthatják a kétfogásos- meleg ételt.

Belépve az újszerű étterembe, az üzemi konyha vezetőnője. Martonné fogad.

— Hol főzik a menüt?

— Az ötszáz férőhelyes, új üzemi konyhánkban, és száztíz adagot hozunk ki naponta. méghozzá tápláló, kiadós ételeket.

— Frissítőként mit tudnak ajánlani?

— Szódát és limonádét.

— Hányán ebédelhetnek egyszerre a határt járó üzemi éttelemben?

— Huszonhatén.

Ebéd közben megtudom, hogy az arató csoportok rádióösszeköttetésben vannak egymással és a központtal, így gyorsabb az információcsere.

Közben a kombájnosok megebédelnek, és újra beindítják gépeiket. Napos időt, jó terméshozamot kívánva búcsúzom tőlük. Jó volt látni, hogy az új kenyér bölcsőjénél milyen remek emberek állnak.

A

z idei betakarítási munkálatok több szövetkezetben okoztak gondot, hiszen a hideg, esős idő miatt mindenütt később vonulhattak ki a táblákra a kombájnok. Bizonyíték erre a Podunajské Biskupice-i Barátság Efsz is, ahol tavaly ilyenkor mér az aratás vége felé jártak.

Két kombájnost frissítőjük fogyasztása közben faggatok. Panedlik Péter évek óta részt vállal az aratási munkálatokból.

— Sajnos, a gabona még most sincs teljesen beérve, s ez lényegesen megnehezíti munkánkat, hiszen gyakrabban . elromlanák a gépek. Szükség lenne néhány meleg napra, hiszen többször az éretlen gabona miatt

■ újabb táblába kellett belekezdenünk. Ha ilyesmi többször is megismétlődik, akkor végső soron ez néhány nap késést is jelenthet.

— Azt hiszem, hogy azért az eső segített is a gabonának — folytatja Koller Gyula kombájnos —, hiszen idén a gabonasze. mek súlyosabbak, teltebbe k, a hektárhozam még a nehézségek ellenére is nagyobb lesz, mint tavaly. Ezt örömmel mondom, mert ez növeli esélyeimet az aratási versenyben. U- gyanis a versenybe csak az a kombájnos kapcsolódhat be, aki naponta legalább 5 hektár területről betakarítja a termést. Idén is igyekszem, hogy az előző évekhez hasonlóan, ha nem is az első, de legalább a harmadik díjat megkaphassam a versenyben.

— Milyen a munkaidejtk?

Pacedlik Péter válaszol:

— Reggel fél kilenckor, kezdünk, s ha az idő engedi, akár este kilencig, fél tízig is kinn maradunk.

— Ha meghibásodik a gép, itt rögtön meg tudják javítani?

— Csak ha kisebb hibáról van sző — mondja Koller Gyula. — Rendelkezésünkre áll egy mozgóműhely, pótalkatrészekkel és személyzettel, s amint hibát észlelünk, bizalommal számíthatunk segítségükre.

A két kombájnosnak közben letelik a mindössze 3—4 perces p henője, s folytatják a munkát.

Varga Anikó és Mónika, a Dunaszerdahe- lyi (Dun. Streda) Mezőgazdasági Szakközépiskola harmadikos diákjai a tábla szem- veszteségmérői.

— Munkánk lényegében abból áll, hogy a kombájnok után hatszor megmérjük a .szemveszteséget egy négyzetméterről, s u- tána kiszámítjuk az átlagot — mondják a lányok.

— Tulajdonképpen így mi is bekapcsolódunk az „Egy szem se vesszen kárba“ elnevezésű mozgalomba, hiszen figyelemmel kísérhetjük a veszteségeket, s ha az a meg. engedettnél nagyobb, figyelmeztetjük a kombájnost, aki köteles felülvizsgálni az okot.

Épp indulóban van egy traktor a raktárba, ami jó alkalom arra, hogy ott is szétnézhessek, • ezért feikéredzkedem rá. Vezetője. Bomba István védőponyvával letakarja a megrakott utánfutót, aztán indulunk.

A helyszínre érkezve először lemérik a gabona mennyiségét, mely egy ilyen utánfutón megközelítőleg 85, míg a teherautókon csak körülbelül 75 mázsa.

A hatalmas fedett ideiglenes tárolóhelyiségben nagy a zaj. A tisztítógép egyenesen a teherautóra hányja fel a jó minőségű, kitisztított gabonaszemeket, ahonnan aztán a szárítókba, majd végleges helyükre, a raktárakba szállítják. Plutzer Károly, a tárolóban dolgozók egyike a gabona nagy nedvességtartalmára panaszkodik.

Megkeresem a Barátság szövetkezet elnökhelyettesét, Csóka Györgyöt is, tájékoztasson bővebben az aratási munkákról:

— Valóban gondunk a gabona nedvesség- tartalma, mert a megengedettnél nagyobb. Jól felkészülten vártuk az aratást, jelenleg tíz saját kombájnunk dolgozik a földeken, 'három Lozornóból jött segíteni. A gabonát tíz traktor és Öt teherautó szállítja. A szalmaszedésre is rendelkezésünkre áll megfelelő mennyiségű, ezt a célt szolgáló gép. Közvetlenül a szalma felszedése után öt traktor a tarlót szánja, így komplett munkafolyamatot végzünk. Egyébként 82 hektár tavaszi árpát és 640 hektár búzát kell betakarítanunk, 26 hektárról az őszi árpa már a magtárakban van. Tizenegy napra terveztük az aratást, s előreláthatólag tudjuk is teljesíteni a tervet, de természetesen nagyban függ ez az időjárástól, amely manapság oly kiszámíthatatlan.

KOLLER SÄNDOR és BÄRÄNY JANOS Illusztrációs kép

segítő kéz

Dunaszerdahelyen (Dun. Streda) a Slov- lik konzervgyárban csodálkozva szemlélem az álló gépsorokat, érthetetlennek tűnik számomra tétlenségük, annál is inkább, hiszen két iskola 77 diákja várja a nyersanyag megérkezését, hogy végre munkához lássanak.

Gaál Dezső, a Slovlik közgazdásza felvilágosít a nehézségekről:

— Az előző évekhez képest idén rendhagyó az időjárás, hiszen minden gyümölcs és zöldségféle két hét késéssel érkezik hozzánk, ezért várnunk kell. Máskor már ilyenkor az uborkát és a sárgabarackot tartósítottuk, s idén csak most fejeztük be a zöldborsó konzerválását, amely egyébként az idénymunka kezdetét jelenti. A vegetáció késése miatt az üzem .vezetősége átszervezte az építőtáborok teendőit, ennek tulajdonítható, hogy a diákok nem szezonjellegű munkát végeznek. A lányok a kész konzer- veket osztályozzák, a fiúk pedig dobozokba rakják.

— Mi lesz a helyzet, ha beindul a három műszakos termelés?

— Nyolcóránként váltják majd egymást a diákok. A délutáni és éjjeli műszakokat jobban meg tudjuk fizetni, de azon leszünk, hogy a diákok váltakozva dolgozzanak majd, nappal és éjszaka, s így nem viseli meg őket annyira a fárasztó munka. Egy háromhetes turnusban az átlagfizetés kb. ezer korona.

Az üzem raktárhelyiségébe lépve hatalmas, konzervekkel teli konténerek magasodnak fölém. Itt is néhány csoport diák dolgozik. Egyesek a konzerveket válogatják, mások címkét ragasztanak. A fiúk a nagyméretű kartondobozokat erősítik össze. Mindannyian a Komensky Egyetem Bölcsészkarának diákjai.

Vezetőjük, Andrian Hiev, és helyettese, Stefan Berdis tájékoztat arról a szerződésről, amely már hagyományt teremtett a Slovlik üzem és a kar SZISZ-szervezete között, s amely szerződés biztosítja a gyárnak a nélkülözhetetlen idénymunkásokat. Évente két turnusban jönnek az egyetem hallgatói a gyárba. Az elmúlt évekhez hasonlóan idén is egy munkaszombat bérét a szolidaritási alapba adják.

A hallgatók közül néhányat megkérdezek, elégedettek-e a munkával. Rajczy Márta kissé csalódott:

— Azt hittem, a sárgabarack lesz a mi „reszortunk“. De hát augusztus negyedikéig még ezzel is foglalkozhatunk, hiszen eddig dolgozunk itt.

— Én nem panaszkodom — szól közbe Madarász Edit —, csak ne kellene olyan korán felkelni. Hatkor kezdjük a munkát, s ehhez legalább fél órával korábban kell kelnünk.

— Ha korán keltek, korán be is fejezitek a munkát, így több szabadidőtök is marad. Mivel töltitek majd ezeket az órákat.

— Legmegfelelőbb időtöltés nekünk most még az alvás, hiszen csak néhány nappal ezelőtt érkeztünk, s meg kell szoknunk az új napirendet, úgyhogy sokat pihenünk — mondja Horváth Laura. — Ez azonban nem azt jelenti, hogy csak alszunk. Én már érdeklődtem a szórakozási és sportolási lehetőségekről, s meg kell mondanom, hogy nagyon kellemesen meglepődtem.

— Vezetőtök említette, hogy röplabda- pálya is a rendelkezésetekre áll.

— Igen, de ezenkívül sporteszközöket is kapunk kölcsön — egészíti ki barátnőjét Kucsora Gyöngyi, majd így folytatja: — Az üzem vezetői megígérték, hogy hosszabb kirándulásra a saját autóbuszukat is kölcsönadják, s ha az idő megengedi, akár naponta kijárhatunk a termálfürdőbe. Röplabua- -bajnokságot rendeznek az üzem dolgozói és a diákok között.

■ — Beszélgettünk már a munkáról,'a szabadidő eltöltéséről, de az étkezésről és a szállásról még nem esett szó. Csak nem szándékosan hallgattok erről?

— Ä, dehogyl — mondják többen. — Sőtl Nagyon Jól főznek, és jókora adagokat kapunk. Nincs hiányunk semmiben, szobáink otthonosak, kényelmesek.

A Dunaszerdahelyi Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium tanulóit, Raffai Anikót, Bin- dics Júliát, Pápay Zoltánt és Pálffy Katalint rövid pihenőjük közben zavarom meg.

— Néhány nap múlva befejezitek itt a munkát.

— Iskolánk két hétre írt alá szerződést a gyárral, s már csak három nap van hátra — mondja egyikük. — Mi is sajnos azt a munkát végezzük, amit a főiskolások, s be kell vallanom, hogy az kissé egyhangú, unalmas. Teljesítmény szerint fizetnek, de a keresetünk kevesebb lesz, mintha műszakokban dolgoznánk. Pedig bizony fog kelleni a pénz, hiszen többen nyaralással szeretnénk eltölteni a vakáció hátralévő részét.

Koller Sándor

Illusztrációs képek

ARATÁSI PILLANATOK

iiiiiiiriiiii^iiMiiiíaiiÉtiiiiiiiiáiiiiiiWiiMiiBiaMiiiiiinMMiMiifiiiiiiriiitfiiBniriríiiniiíOíiTírrTii'iiiiiiini

fi