Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1984-07-31 / 31. szám

N niuk. emesónsán (Zem. Olßa) a Csehszlo­vák Néphadsereg Efsz aratóinak az idén 1230 hektár gabonát kell learat­— Hányán vesznek részt az aratásban? — kérdeztem Lőrinc Páltól, az aratás egyik irányítójától. — Tizenkét kombájn és vagy hatvan szö­vetkezeti dolgozó. Van hat „vendégkombíjj- nunk“ is, ezek Pferovból és Prievidzából ér­keztek. — A fiatalok milyen arányban képvisel­tetik magukat az aratásban? — Az aratók 80 százaléka fiatal, a tizen­két kombájn közül nyolcat fiatalok kezel­nek. Közben két kombájn közelít felénk, veze­tőik fiatalok. Nemsokára megtörténik a vál­tás, s így rövid beszélgetésre hívom őket. — Idén vezetek először kombájnt — mondja Sloboda István —, nagyon jó ér­zés a kormánynál ülni. — Reggel karbantartással kezdünk — fű­zi hozzá Fekete Tibor —, a legkisebb hibá­kat menet közben is meg lehet javítani. Tibor vendégkombájnosként tavaly már dolgozott a doslavyi szövetkezetben. — Több mint egy hétig voltunk ott. Dom­bosabb a vidék, ügyelni kell áz aratásnál, mert kő kerülhet a kaszák közé. Megemlítem, hogy most az aratás alatt bizonyára kevesebb a szabadidejük, mint más fiataloknak, de értetlenül néznek rám: — Örömmel végezzük a munkánkat. A munkaszervezés jó, hiszen mihelyt megte­lik a kombájn, azonnal ott áll a szállító, autó. Gördülékenyen folyik az aratás — mondják, miközben frissítőért indulnak. Kísérőmmel az árpatáblát figyeljük. Hen­ger alakú szalmabálákat pillantok meg. — Azokat a körbálázó készíti, amelyet az idén pórbáltunk ki először. Idáig elége­dettek vagyunk a működésével. A friss tarlón nyári építőtáborosok mé­rik a szemveszteséget. Szalai Ilona, a Du- naszerdahelyi (Dun. Streda) Egészségügyi Szakközépiskola olsős diákja próbál beavat­ni a munkájukba ... — A szemveszteséget bizonyos területről állapítják meg. összeszedjük az ott maradt szemeket egy kémcsőbe, és így megállapít­juk az átlagot. — Kiknek nagyobb a szémveszteségük? — Az adatok alapján a prievid?ai kom- bájnosoknak — válaszol Kalmár Zsuzsa el­sős gimnazista. Ebédidő van, egy étkezöbusz gördül a tábla szélére ... — Kellemetlen volt ez ideig az étkezés, mert ha fújt a szél, az aratók ételébe fújta a port — mondja Lőrinc Pál. — Most oda­bent megfelelő környezetben fogyaszthat­ják a kétfogásos- meleg ételt. Belépve az újszerű étterembe, az üzemi konyha vezetőnője. Martonné fogad. — Hol főzik a menüt? — Az ötszáz férőhelyes, új üzemi kony­hánkban, és száztíz adagot hozunk ki na­ponta. méghozzá tápláló, kiadós ételeket. — Frissítőként mit tudnak ajánlani? — Szódát és limonádét. — Hányán ebédelhetnek egyszerre a ha­tárt járó üzemi éttelemben? — Huszonhatén. Ebéd közben megtudom, hogy az arató csoportok rádióösszeköttetésben vannak egymással és a központtal, így gyorsabb az információcsere. Közben a kombájnosok megebédelnek, és újra beindítják gépeiket. Napos időt, jó ter­méshozamot kívánva búcsúzom tőlük. Jó volt látni, hogy az új kenyér bölcsőjénél milyen remek emberek állnak. A z idei betakarítási munkálatok több szövetkezetben okoztak gondot, hi­szen a hideg, esős idő miatt minde­nütt később vonulhattak ki a táblákra a kombájnok. Bizonyíték erre a Podunajské Biskupice-i Barátság Efsz is, ahol tavaly ilyenkor mér az aratás vége felé jártak. Két kombájnost frissítőjük fogyasztása közben faggatok. Panedlik Péter évek óta részt vállal az aratási munkálatokból. — Sajnos, a gabona még most sincs tel­jesen beérve, s ez lényegesen megnehezíti munkánkat, hiszen gyakrabban . elromlanák a gépek. Szükség lenne néhány meleg nap­ra, hiszen többször az éretlen gabona miatt ■ újabb táblába kellett belekezdenünk. Ha ilyesmi többször is megismétlődik, akkor végső soron ez néhány nap késést is jelent­het. — Azt hiszem, hogy azért az eső segí­tett is a gabonának — folytatja Koller Gyu­la kombájnos —, hiszen idén a gabonasze. mek súlyosabbak, teltebbe k, a hektárhozam még a nehézségek ellenére is nagyobb lesz, mint tavaly. Ezt örömmel mondom, mert ez növeli esélyeimet az aratási versenyben. U- gyanis a versenybe csak az a kombájnos kapcsolódhat be, aki naponta legalább 5 hektár területről betakarítja a termést. Idén is igyekszem, hogy az előző évekhez hason­lóan, ha nem is az első, de legalább a har­madik díjat megkaphassam a versenyben. — Milyen a munkaidejtk? Pacedlik Péter válaszol: — Reggel fél kilenckor, kezdünk, s ha az idő engedi, akár este kilencig, fél tízig is kinn maradunk. — Ha meghibásodik a gép, itt rögtön meg tudják javítani? — Csak ha kisebb hibáról van sző — mondja Koller Gyula. — Rendelkezésünkre áll egy mozgóműhely, pótalkatrészekkel és személyzettel, s amint hibát észlelünk, bi­zalommal számíthatunk segítségükre. A két kombájnosnak közben letelik a mindössze 3—4 perces p henője, s folytat­ják a munkát. Varga Anikó és Mónika, a Dunaszerdahe- lyi (Dun. Streda) Mezőgazdasági Szakkö­zépiskola harmadikos diákjai a tábla szem- veszteségmérői. — Munkánk lényegében abból áll, hogy a kombájnok után hatszor megmérjük a .szemveszteséget egy négyzetméterről, s u- tána kiszámítjuk az átlagot — mondják a lányok. — Tulajdonképpen így mi is bekapcsoló­dunk az „Egy szem se vesszen kárba“ el­nevezésű mozgalomba, hiszen figyelemmel kísérhetjük a veszteségeket, s ha az a meg. engedettnél nagyobb, figyelmeztetjük a kombájnost, aki köteles felülvizsgálni az okot. Épp indulóban van egy traktor a raktár­ba, ami jó alkalom arra, hogy ott is szét­nézhessek, • ezért feikéredzkedem rá. Veze­tője. Bomba István védőponyvával letakar­ja a megrakott utánfutót, aztán indulunk. A helyszínre érkezve először lemérik a gabona mennyiségét, mely egy ilyen után­futón megközelítőleg 85, míg a teherautó­kon csak körülbelül 75 mázsa. A hatalmas fedett ideiglenes tárolóhe­lyiségben nagy a zaj. A tisztítógép egyene­sen a teherautóra hányja fel a jó minősé­gű, kitisztított gabonaszemeket, ahonnan aztán a szárítókba, majd végleges helyük­re, a raktárakba szállítják. Plutzer Károly, a tárolóban dolgozók egyike a gabona nagy nedvességtartalmára panaszkodik. Megkeresem a Barátság szövetkezet el­nökhelyettesét, Csóka Györgyöt is, tájékoz­tasson bővebben az aratási munkákról: — Valóban gondunk a gabona nedvesség- tartalma, mert a megengedettnél nagyobb. Jól felkészülten vártuk az aratást, jelenleg tíz saját kombájnunk dolgozik a földeken, 'három Lozornóból jött segíteni. A gabonát tíz traktor és Öt teherautó szállítja. A szal­maszedésre is rendelkezésünkre áll megfe­lelő mennyiségű, ezt a célt szolgáló gép. Közvetlenül a szalma felszedése után öt traktor a tarlót szánja, így komplett mun­kafolyamatot végzünk. Egyébként 82 hek­tár tavaszi árpát és 640 hektár búzát kell betakarítanunk, 26 hektárról az őszi árpa már a magtárakban van. Tizenegy napra terveztük az aratást, s előreláthatólag tud­juk is teljesíteni a tervet, de természetesen nagyban függ ez az időjárástól, amely ma­napság oly kiszámíthatatlan. KOLLER SÄNDOR és BÄRÄNY JANOS Illusztrációs kép segítő kéz Dunaszerdahelyen (Dun. Streda) a Slov- lik konzervgyárban csodálkozva szemlélem az álló gépsorokat, érthetetlennek tűnik számomra tétlenségük, annál is inkább, hi­szen két iskola 77 diákja várja a nyers­anyag megérkezését, hogy végre munkához lássanak. Gaál Dezső, a Slovlik közgazdásza felvi­lágosít a nehézségekről: — Az előző évekhez képest idén rendha­gyó az időjárás, hiszen minden gyümölcs és zöldségféle két hét késéssel érkezik hoz­zánk, ezért várnunk kell. Máskor már ilyen­kor az uborkát és a sárgabarackot tartósí­tottuk, s idén csak most fejeztük be a zöld­borsó konzerválását, amely egyébként az idénymunka kezdetét jelenti. A vegetáció késése miatt az üzem .vezetősége átszervez­te az építőtáborok teendőit, ennek tulajdo­nítható, hogy a diákok nem szezonjellegű munkát végeznek. A lányok a kész konzer- veket osztályozzák, a fiúk pedig dobozok­ba rakják. — Mi lesz a helyzet, ha beindul a há­rom műszakos termelés? — Nyolcóránként váltják majd egymást a diákok. A délutáni és éjjeli műszakokat job­ban meg tudjuk fizetni, de azon leszünk, hogy a diákok váltakozva dolgozzanak majd, nappal és éjszaka, s így nem viseli meg őket annyira a fárasztó munka. Egy háromhetes turnusban az átlagfizetés kb. ezer korona. Az üzem raktárhelyiségébe lépve hatal­mas, konzervekkel teli konténerek magasod­nak fölém. Itt is néhány csoport diák dol­gozik. Egyesek a konzerveket válogatják, mások címkét ragasztanak. A fiúk a nagy­méretű kartondobozokat erősítik össze. Mindannyian a Komensky Egyetem Bölcsész­karának diákjai. Vezetőjük, Andrian Hiev, és helyettese, Stefan Berdis tájékoztat arról a szerződés­ről, amely már hagyományt teremtett a Slovlik üzem és a kar SZISZ-szervezete kö­zött, s amely szerződés biztosítja a gyárnak a nélkülözhetetlen idénymunkásokat. Éven­te két turnusban jönnek az egyetem hallga­tói a gyárba. Az elmúlt évekhez hasonlóan idén is egy munkaszombat bérét a szolida­ritási alapba adják. A hallgatók közül néhányat megkérde­zek, elégedettek-e a munkával. Rajczy Márta kissé csalódott: — Azt hittem, a sárgabarack lesz a mi „reszortunk“. De hát augusztus negyedikéig még ezzel is foglalkozhatunk, hiszen ed­dig dolgozunk itt. — Én nem panaszkodom — szól közbe Madarász Edit —, csak ne kellene olyan korán felkelni. Hatkor kezdjük a munkát, s ehhez legalább fél órával korábban kell kelnünk. — Ha korán keltek, korán be is fejezi­tek a munkát, így több szabadidőtök is ma­rad. Mivel töltitek majd ezeket az órákat. — Legmegfelelőbb időtöltés nekünk most még az alvás, hiszen csak néhány nappal ezelőtt érkeztünk, s meg kell szoknunk az új napirendet, úgyhogy sokat pihenünk — mondja Horváth Laura. — Ez azonban nem azt jelenti, hogy csak alszunk. Én már ér­deklődtem a szórakozási és sportolási le­hetőségekről, s meg kell mondanom, hogy nagyon kellemesen meglepődtem. — Vezetőtök említette, hogy röplabda- pálya is a rendelkezésetekre áll. — Igen, de ezenkívül sporteszközöket is kapunk kölcsön — egészíti ki barátnőjét Kucsora Gyöngyi, majd így folytatja: — Az üzem vezetői megígérték, hogy hosszabb ki­rándulásra a saját autóbuszukat is kölcsön­adják, s ha az idő megengedi, akár napon­ta kijárhatunk a termálfürdőbe. Röplabua- -bajnokságot rendeznek az üzem dolgozói és a diákok között. ■ — Beszélgettünk már a munkáról,'a sza­badidő eltöltéséről, de az étkezésről és a szállásról még nem esett szó. Csak nem szándékosan hallgattok erről? — Ä, dehogyl — mondják többen. — Sőtl Nagyon Jól főznek, és jókora adagokat ka­punk. Nincs hiányunk semmiben, szobáink otthonosak, kényelmesek. A Dunaszerdahelyi Magyar Tanítási Nyel­vű Gimnázium tanulóit, Raffai Anikót, Bin- dics Júliát, Pápay Zoltánt és Pálffy Katalint rövid pihenőjük közben zavarom meg. — Néhány nap múlva befejezitek itt a munkát. — Iskolánk két hétre írt alá szerződést a gyárral, s már csak három nap van hát­ra — mondja egyikük. — Mi is sajnos azt a munkát végezzük, amit a főiskolások, s be kell vallanom, hogy az kissé egyhangú, unalmas. Teljesítmény szerint fizetnek, de a keresetünk kevesebb lesz, mintha műsza­kokban dolgoznánk. Pedig bizony fog kel­leni a pénz, hiszen többen nyaralással sze­retnénk eltölteni a vakáció hátralévő ré­szét. Koller Sándor Illusztrációs képek ARATÁSI PILLANATOK iiiiiiiriiiii^iiMiiiíaiiÉtiiiiiiiiáiiiiiiWiiMiiBiaMiiiiiinMMiMiifiiiiiiriiitfiiBniriríiiniiíOíiTírrTii'iiiiiiini fi

Next

/
Oldalképek
Tartalom