Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1984-07-31 / 31. szám
ARATÁS ’84 N agyon lassan, valóban csak lépésben haladnak a kombájnok a Felsőszeli (Horné Saliby) Efsz alsőszelí határában. Száraz, hatalmas repedezések-lyukak tarkítják a gabonaföldet. Igaz, nem is igen kell sietniük a kombájnosoknak, hiszen a 450 hektáros ösziárpatáblán sok helyütt nedves a gabona, s a felvásárló tizenhat százalékos nedvesség felett nem vesz át szállítmányt. Nedves, annak ellenére, hogy errefelé az utóbbi hetekben mindössze tizenkét milliméter csapadék hullott a földekre. S így, amíg másutt a föld embere azért siránkozik, hogy ne essen az eső, addig a széliek nem bánnák, ha néhány napig egyfolytában zuhogna. A tavaszi fagyok és a jelenlegi időjárás ellenére, közel hatvamnázsás hektárhozam ígérkezik őszi árpából. Vanko József és Ivan Masár agro- nómusok szerint Jobb lesz a termés, mint tavaly volt. — Tavaly ilyenkor — mondják — el is felejtettük az aratást, július tizenhetedikén már áldomást ittunk, idén pedig csak Július huszadikén délután láttunk neki a munkának. Van gépünk, gépkezelőnk bőségesen. A cseh országrészekből érkezett kom- bájnosokat néhány napra haza is kellett küldenünk, mert még nem tudtunk nekik munkát adni. Igaz, a hó vége felé, ha az időjárás engedi, megkezdjük a 300 hektárnyi búza aratását is. Ogy tervezzük, gyorsan végzünk, hiszen egyetlen kombájnra mindössze ötven hektárnyi vágnivalő jut. A gépek körül hatalmas porfelle- gek. Ilyen szárazságban cseppet sem Irigylésre méltó a kombájnosok dolga. Dobry Ferenc is megizzadva, lebarnult, poros arccal lép ki a gép kezelőfülkéjéből. Mondja, már hetedik idényben cseréli fel nyaranta a szerelőműhelyt a kombájn nyergével, hogy aztán kora reggeltől késő estig, amíg csak látni lehet, dolgozzék. Mint ahogy teszik ezt ilyenkor országszerte mindenütt, ahol kalászba szökkent, megérett egyik legnagyobb kincsünk, a gabona.-ezer. ummmmmm Az én nyaram rÁ vakáció felét már mögöttünk hagytuk, s az időjárás ez ideig jobban kedvezett azoknak a diákoknak, akik a szünidő első hónapját munkával töltötték. Voltak ugyan napfényben gazdag, kellemes napok, de gyakrabban ébredtünk borús, esős reggelre. Mivel még előttünk a másik nyári hónap, reménykedhetünk. Amikor Karátsony Irénnel, a RAJ vállalat bratislavai Mihály utcai éttermében beszélgettem, főleg az érdekelt, hogyan osztja be a tizennégy nap szabadságát, hiszen eddig ő is két hónappal gazdálkodhatott. —- A szaktanintézet befejezése után ebbe az étterembe kerültem. Két műszakban dolgoztam, hattól'kettőig, és déltől este nyolcig, ha délutános voltam. Júniustól ez a beosztás megváltozott. Most minden második nap dolgozunk, ilyenkor persze tizenhat órát talpon vágyunk, de így is sokkal jobb, mert ha kint huszonöt-harminc fok meleg van, a konyhában, szinte elviselhetetlen a hőség. El sem tudom képzelni, hogy a nyolcórás munkaidő után még valakinek lenne kedve mondjuk fürödni, napozni menni. így viszont minden munkanapot szabadnap vált fel. Ilyenkor, ha szép az idő, ki szoktunk menni a Rű- sovee melletti Cunovóba. Itt valamikor kavicsbánya volt, most két szép, és ami a legfontosabb, viszonylag tiszta vizű tó van. A két hét szabadságomat augusztusban veszem ki. A barátaimmal és barátnőimmel az NDK-ba szeretnék menni egy hétre. Eredetileg az ifjúsági utazási iroda egyik útiajánlatát választottuk^ de nem volt már> szabad hely mindannyiunk részére. Nem maradt más választásunk, egyedül próbálunk boldogulni. Az útikönyvek alapján már a programot is összeállítottuk. Három városba látogatunk: Lfpcsébe, Berlinbe és Drezdába. Az utóbbi város híres képzőművészeti múzeumát semmi esetre sem hagyjuk ki a programból. Nekem egy régebbi budapesti kirándulás után ez lesz a második külföldi utazásom. A szabadság második hete alatt a felvételi vizsgákra készülök majd, ugyanis jelentkeztem a Duna utcai Magyar Tannyelvű Gimnázium esti tagozatára. Örülök már a szabadságnak, annál is inkább, mert nyáron a vendéglátóiparban csúcsforgalom van, és jó lenne egy kicsit kikapcsolódni, megpihenni. Nagyon várom a tervezett NDK-beli kirándulást, és remélem, élményekben teli hét lesz. De akkor lennék a legboldogabb, ha sikerülne a felvételi vizsga, és bejutnék a gimnáziumba. Kamoncza Márta' limimiiiHi iiiimwi m»i mi i iiinriTniTiifriiMmi—■n—r—rn—í
