Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1984-07-24 / 30. szám

KUSU AJOVÖ színművészeinek FESZTIVÁLJA Ti^h rangos Itthoni nemzetközi sereg­szemle és fesztivál után az idén a színmű­vészeti főiskolák nemzetközi fesztiválja is Szók közé a rendezvények közé sorakozott, amelyeket jegyeznek és számontartanak nemcsak idehaza, hanem külföldön is. Az egykori Academia Istrópolitana épülete, ahol a Szlovák Szín- és Zeneművészeti Fő­iskola székel, a Redoute kisterme és az új Ruíinovi Művelődési Ház érdekes és izgal­mas rendezvénynek a színhelye volt. Aki vette magának a fáradságot, és június 29— Július 5-e között, tehát egy héten át meg­próbált elvegyülni a résztvevők között, az nemcsak a színművészetből kapott egy kis ízelítőt, hanem a színészoktatás sokrétűsé­gét is láthatta. A fesztivált az SZSZK Kulturálisügyi Mi­nisztériuma és a SZISZ SZKB írta ki, és a Szlovák Szín- és Zeneművészeti Főiskola rendezte és szervezte a Szlovák Nemzeti Felkelés 40. évfordulója tiszteletére. A fesz­tiválon tizenegy színművészeti főiskola, il­letve közép- és más iskola együttese vett részt. A főiskolákat a leningrádi Szín-, Film- és Zeneművészeti Intézet, továbbá a szófiai, a lipcsei, a krakkói, a budapesti, a prágai, a brnói és a bratislavai színművé­szeti főiskola képviselte. A közép- és egyéb Iskolákat az egyik angol szín- és zene- művészeti fakultás és a villfranche-i amatőr színészképző iskola. Ezenkívül részt vett a fesztiválon Portugáliából a coimbrai egye­temi központ színjátszó csoportja. A délutáni, esti és késő esti előadások mellett a V-klubban is tartottak különböző bemutatókat, majd pedig délelőttönként be­szélgettek az egyes iskolákról, előadások­ról, rendezői felfogásokról, a sikerről és az esetleges kudarcok okáról. Az előadáso­kon megfigyelőként részt vett Európa né­hány kiváló színművészeti szakembere is. A felsorolt adatok természetesen csak száraz tények. A színművészeti főiskolák V. nemzetközi fesztiváljának sajátos han­gulata is volt, amely bizonyéra nyomot hagy a jövő színművészetében. Különösen érdekes, hogy miképpen oldják meg a szí­nészképzést a különböző államok. Viszonylag egységes a szocialista orszá­gok színházi szakembereinek a képzése. Ál­talános például — akárcsak minálunk —, hogy a középiskola befejezése után főisko­lákon képezik azokat, akik a Thália szeke­rére kívánkoznak. De persze akad kivétel is: itt egy építészmérnök, amott egy szak­munkás ül be a padokba, miután vagy a filmnél vagy amatőr színjátszás közepette „megfertőződött“ azzal, amit színháznak nevezünk. Mások a színházakból indulnak el, hogy kellő szakismeretet és biztonságot szerezzenek a munkájukhoz. De a színmű­vészeti főiskolákon nemcsak színészképzés folyik, van dramaturgiai, színpadtervezőí és rendezői, filmművészeti szak is. A legtöbb iskolában ismert színművészek és rendezők dolgoznak a hallgatókkal. Mint minden művészetben, itt is rend­kívül fontos az egyéniség kérdése. Ahol ki­vételes egyéniség vezeti az osztályt, ott igazi együttessé kovácsolódik az évfolyam, és az előadásuk ennek megfelelően magas színvonalú. Ezt tapasztaltuk a fesztiválon. Azok az együttesek tudtak nagyszerűt nyúj­tani, ahol a tanár egyéniségén túl a hallga­tók között is akadt több kivételes tehet­ség. Egyébként nem irigylésre méltó a szín- művészeti iskolák helyzete, amikor a kö­zönség elé állnak. A néző, ha beül egv színházi előadásra, elvárja, hogy igazi él­ményben legyen része. És ugyanígy va­gyunk ezzel akkor is, ha iskolai előadást látunk. Igen ám, de az már annál nehe­zebben elképzelhető, hogy egy-egy évfo­lyamban vagy akár egy iskolán belül is minden egyéniség képviseltesse magát. Ugyanakkor a korhatár is akadálya a jó és minden tekintetben kiegyensúlyozott előadásoknak. így aztán sokszor ha külön- külön vannak is a' „klasszisok“, a színház nem labdarúgás, a jobbszélső nem helyette­sítheti a jobbösszekötőt, egy tizen- vagy hu­szonéves fiúnak, lánynak, nincsenek meg a kellő tnnasztalatai, s nem biztos, hogy sikerül életre kelteniük a vén királyt vagy az elesett koldust. A bratislavai színinövendékek előadásának A színházi fesztivál résztvevői ezt a ter­mészetes akadályt úgy próbálták leküzdeni, hogy olyan darabot vittek színre, amelyben minden színésznek, fiatal színészjelöltnek ténylegesen önmagát kellett játszani. S ezt tették a leningrádiak. A portugál együttes például, amely We­dekind Tavasz ébredése című darabját ad­ta elő, szintén erre törekedett, de náluk ez sem járt sikerrel, hiszen azok a fiatal szí­nészek, akik már mindent tudnak az élet­ről, túljátsszak az ártatlan lányok visel­kedését.; A főiskolások mellett a villfranche-i ama­tőr színészképző iskola együttese csak mér­sékelt sikert aratott, de ugyanakkor már maga az iskolaforma is érdekesnek mutat­kozik, s talán valamit át is lehetne ültetni a tapasztalataikból, hiszen az a tíz hasonló iskola, amely Franciaországban működik, jól kiegészíti a színművészeti iskolák ma­gasabb formáit és sok tehetséget ad a francia színjátszásnak. Az angol színművészeti és zenei fakultás szereplése sikeres volt. És ez, ha az angol hagyományokra gondolunk, nem is vélet­len. Ök egyébként tizenöt percben adták elő a Hamletet. A szellem görkorcsolyán libbent a nézők elé. Nem akartak korhűek lenni, de a gondolatot a színészen keresz­tül nagyszerűen ki tudták fejezni, s ez mindenkit megkapott. A közönség értékelte a szociális mon­danivalójukat is, s ezt a másik, egy bá­nyászcsalád történetét megelevenítő darab­jukban képviselték. Persze nemcsak az angolok, hanem a bol­gárok, a prágaiak és a magyarok is erre a korszerű hagyományra, vagyis Shakes- peare-ra építettek, és igazolták, hogy át­írva vagy eredeti mivoltában is még mindig időszerű a nagy angol drámaíró. A rendezők, vagyis a Szlovák Színmű­vészeti Főiskola hallgatói két dai'abot mu­egyik hatásos jelenete. tattak be, és akik látták az előadásaikat, nemcsak a fesztivál, hanem szereplésük miatt is emlékezni fognak a hazai szín­művészet eredményeire. Az ő előadásaikon éppúgy, mint a prágai, a leningrádi együtte­sekén, érződött, hogy a mai fiatalok szín­háza immár a diszkó korszakában próbál­ja kifejezni a mondanivalóját. Hatnak rá a zenei effektusok, a mozgáskultúra, és meg­próbálják még Shakespeare-t is a maguk képére gyúrni. Mindezek után természetesen felmerül a kérdés: milyen stílus, elképzelés vonzza a fiatal színművészeti nemzedéket? Nos, ha túlozni akarnék, azt is mondhatnám, hogy a diszkószínház. Persze, ez így nem lenne igaz. Mert tény, hogy a mai színházra, kü­lönösen a fiatalok elképzelésére hat a disz­kó, élnek a hullám adta újdonságokkal, s ezekkel az eszközökkel próbálják megele­veníteni Trója ostromát, vagy a második világháború borzalmait, de többen közülük éppen az egyéniség belső gazdagságára, tisztaságára „építenek“, ezzel próbálnak hatni, ami pedig helyes. Ami a fesztivál hét napját és a közönség kapcsolatát illeti, megjegyezhetjük, hogy bár csak „egymás között voltak“, „egy­másnak játszottak“, a nagyközönség is meg­találta számítását. Mindaz, am,it a fesztivál résztvevői láttak-hallottak, színművészetünk vérkeringésébe került, s az elkövetkező években mindenképpen élvezhetjük, minden bizonnyal nemcsak azért, mert a jövő nagy egyéniségei jártak itt, hanem mert egymás­tól is sokat tanultak. Amikor egyik-másik színész, rendező a színházban vagy filmen, felevízióban fellép, alakításában, rendezé­sében jelen lesz az is, amit látott, tapasz­talt a színművészeti főiskolák V. nemzet­közi fesztiválján. NÉMETH ISTVÁN Jó hangú varrónő Szabó Erzsébet nevét már hallottam. Tudtam róla, hogy nagy szeretettel és kedvvel énekel, s részt vesz a Melódia könnyűzenei versenyeken. A nagykür­tösi járási dal- és táncünnepélyen Nagy- csalomiján (Vel'ká Calomija) találkoz­tam vele nem sokkal azután, hogy né­hány dal előadása után lejött a szín­padról. Miután megdicsértem kellemes szép hangját, első kérdésem ez volt: • Mikor kezdtél el énekelni? — Már alapiskolás koromban szülő­falumban, Ipolynyéken (Vinica) éne­kelgettem a Forte iskolai zenekarban. A PLETA ipolysági (Sahy) üzemének szaktanintézetében szereztem varrónői képesítést. Szabad időmben sokat énekel­tem lemezeket kísérve, leginkább Szűcs Judit lemezeit szeretem. Az otthoni rendszeres gyakorlások után 1981-ben vettem először bátorságot ahhoz, hogy benevezzek a Melódia járási versenyébe, és mint második helyezett bejutottam a kerületi versenybe. • Gondolom, a továbbjutás önbizal­mat adott az éneklés folytatásához? — Így volt, 1982-ben újra beneveztem a versenybe, és megint második lettem a járási döntőben. Tavaly ismét indul­tam ezen a könnyűzenei versenyen, és a szerzői kategóriában a Miért mentél el? című szerzeményemmel bejutottam az országos döntőbe. Így idén január­ban Kosicében a Qualiton zenekar kí­séretében előadhattam másik saját szá­momat, a Coca-colát. Mivel csak saját szorgalomból, önműveléssel képeztem magam az éneklésben, nem tartom rossz eredménynek a hatodik helyet az or­szágos döntőben. • A Qualiton zenekar állandó éne­kesnője vagy. Gyakran szerepeltek? — Minden hétvégén. Az Ipoly men­tén meglehetősen jól ismerik zeneka­runk nevét, és nagyon sok meghívást kapunk. • Kedvenc együtteseid, énekeseid?. — Szeretem a Dolly Rollt, a Neoton Famíliát, a Gravis együttest, Szűcs Ju- ditot és Peter Nagyot. % Mit mondanál el még magadról? — Elsősorban azt, hogy szeretném . folytatni az éneklést. Fellépéseimhez magam tervezem és varrom meg a ru­háimat. Szeretek táncolni, kirándulni. Ipolynyéken, az ifjúsági szervezet tag­jaként, megpróbáltam modern tánc- együttest alakítani, második nekiru­gaszkodásra talán sikerülni fog — mondja Szabó Erzsébet, aki nemcsak jó hangú énekes, hanem kitűnő varrónő is. Bodzsár Gyula SOPOT Háromévi szünet után idén újra meg­rendezik a sopoti táncdalfesztivált. A jelentkezőlapokat összeszámolva kide­rült, az idén több mint ötven nemzet előadója vesz részt a seregszemlén. Az énekesek ismét versenyezhetnek a Grand Prix Sopot ’84 díjért, valamint a Boros­tyán Csalogány díjért, amelyet a len­gyel dalok legjobb előadójának ítélnek oda. A résztvevő énekesek ötven len­gyel táncdal közül választhatják ki a számukra legalkalmasabbat. A versenyen kívül bemutató jellegű, rövid koncerteket is láthat majd a kö­zönség, amelyekre a rendezőség igyek­szik nívós művészeket megnyerni. Ha­zánkat Hana Zagorová képviseli, az NDK-ból a Neumis Rock Cirkus szere­pel, s ott lesz az idei MIDEM fesztivál felfedezettje, a holland fuvolás, Susan Stenberg. Tárgyalások folynak Elton lohn és Charles Aznavour szerepléséről is. —ec— A szerző felvételi Az angol együttes fiatalos, tizenöt percbe sűrített Hamlettjének egyik jelenete. A vitán az angol együttes a zöld asztalnál. t­_____________________ i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom