Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1984-07-10 / 28. szám

1 Leos Janácek 1854 -1928 L eói Janáöek még ismerte Bedfich Smetanát. Igaz, csak egyszer látta egy hangversenyen, amikor a példa­képnek tekintett és bálványozott mester már betegen és hallását vesztve állt a pn- dinmon a lelkes közönség tapsvihara köze­pette. Dvorákkal közelebbi kapcsolatban állt, hiszen pályája kezdetén közvetve bár, de szinte tanítómestere volt, később pedig igazi barátság főzte őket egymáshoz. Mégis a cseh zeneirodalom történetében Lené Ja- náéek zenei nyelvezete és stílusa teljesen új, egyéni, egyszeri és mint ilyen, utánoz­hatatlan jelenség, amelyet elődeivel csupán a szülőföld, a haza és a nép mélységes szeretete kapcsol össze. Igaz, JanáCek zenéje nem tetszetősen könnyű, nem tartozik abba a minőségi ka­tegóriába, amely rögtön az első alkalommal megadja magát hallgatójának, és könnyen elsajátítható lenne. Befogadásáért bizony meg kell küzdeni, meg kell keresni és ta­lálni a hozzá vezető utat. De hát miben is rejlik az a szinte forra­dalmi újdonság, az elődök nyelvétől való gyökeres eltérés, amiért a századforduló újromantikus áramlatában oly rideg eluta­sításra találtak Janáéek alkotásai? Tény, hogy az ifjú Janáőek szerzeményei még tradícióhű utakon indultak, sőt jó há­rom évtizednek kellett leperegnie életéből, hogy rábukkanjon a tovább vezető útra. A döntő behatás tehát az a momentum, mikor a népdalkutatás keríti hatalmába. És ez az a pont, de csupán az egyetlen, amely előlegezi, hogy JanáCeket oly gyak­ran és előszeretettel illetik a „morva Bar­tók“ jelzővel. Harmincnégy éves JanéCek, amikor rátalál arra a morva nép dalaiból kapott kincsre, amelynek egyszerűségét, dallambőségét, ritmikai változatosságát sa­ját egyéniségén átszűrve zenéjébe átülteti. Nagy lelkesedéssel veti magát a népdalok gyűjtésébe, de e ténykedése során magát az élőbeszédet is behatóan tanulmányoz­za. így teszi magáévá a szavak dallamele­meit, a nyelv lejtését, hogy kialakítsa mu­zsikájának újszerű, népi hangját. Leói Janáéek százharminc évvel ezelőtt született a Beszkidek dimbes dombos vidé­kén, Hukvaldyhan. a morva föld legkele­tibb csücskében, ahol a mindennapi falusi élet aláfestő zenéjét a szövőszékek vetélöi- nek unalmasan ritmikus kattogása szolgál­tatta, és ahol a falucska csemetéit az írás­olvasás tudományára Jifí Janáfíek kántor­tanító oktatta. A szülőházra pedig a már meglett zeneszerző, a falusi tanító tizenhá­rom gyerekének a kilencediké így emlék­szik vissza: „július harmadikén születtem az iskolá­ban, abban a szobában, melynek egy ablaka a templomra, a másik pedig a sörgyárra nézett. A szoba méreteire nézve nagy, és tele összevissza farigcsált iskolapaddal. Az egyik osztály, az apróké balra van, a má­sik, a cseperedettebbeké pedig jobbra. Az­tán két tábla, melyeken apám és a segéd­tanító egyszerre tanítottak. A sarokban nagy kályha és mellette ágy, a segédtanító hajléka. És én is ezen feküdtem betegen, mikor a tűzhelynél megégettem magam.“ Ebből is látni, hogy a kis LeoSnak bizony nem volt valami rózsás gyermekkora. Ha­marosan el is kerül otthonról az ágoston- rendiek brnói kolostorába, ahol a kórusban énekel és tanul, hogy aztán tizennyolc éve­sen már maga is segédtanító legyen. Mivel azonban zenei adottságai dominálnak, ezen a téren képezi magát tovább. így kerül pár évre Prágába, majd Lipcse és Bécs kö­vetkezik. Brnóba visszatérve a tanítóképző zenetanára lesz, majd a gimnáziumban is tanit éneket, vezeti a Filharmóniai kör énekkarát, de főleg komponál. Mint zene­szerzőnek azonban hosszú-hosszú évekig a meg nem értés és a közöny a jutalma. Már hatvankét éves, mikor először rámosolyog a szerencse, mégpedig akkor, mikor 1918- ban Prágában végre színpadra kerül ope­rája, a morva népdráma a „Její pastorky- ha", amely hazája határain túl a főszereplő nevéről- „Jefuna“ címen vált ismeretessé, ma is világszerte a legnépszerűbb janádek- opera. Janáöek igazi drámai alkat, így nem cso­da. hogy alkotásainak súlypontja az ope­raszínpad. Kilenc nagy operát komponált, amelyek egyik érdekessége, hogy szinte mind irodalmi szövegkönyv alapján készül­tek. így lett a jenufa alapja Gabriela Prei- sová drámája, a Katja Kabanováé Osztrov- szkij Vihar című drámája, a Makropulosz- ügyé Capek regénye. De az irodalom és zene kapcsolata kama­razenéjére is kihatott, mert hiszen gyö­nyörű Első vonósnégyesének, amely a Kreutzer szonáta melléknevet kapta, forrá­sa Tolsztoj művéből fakad. A jenufa prágai sikerétől számított idő­szak életének utolsó tizenkét éve nemcsak alkotásokban, hanem végre elismerésben is gazdag volt. A brnói egyetemen kívül Salz­burg, London, Velence és Frankfurt is dísk- doktorrá fogadja az egykori hukvaldyi Leóé janádeket. , VARGA JÓZSEF Ifi! ! ' Téhány évi távolmaradás után Idén l j ismét fellépett a Lírán élvonalbeli " énekesünk, Karel Gott. Kihasználva az «lkaimat, az újságírók is elhalmozhat­ták kérdéseikkel, — Annak idején, 1965-ben fellépett az első fesztiválon Hogyan emlékezik vissza erre a ma már poptörténelemnek számító eseményre? — Természetesen szívesen, hiszen akkor a Mám rozprávkovf döm című dallal én vittem el a pálmát. Később a nemzetközi dalversenyben is szereztem díjat, igaz, ezüs­töt, de ez abban az időben egy csöppet sem bántott, pályám elején jártam, így min­den elismerés örömet szerzett. — Közismert önről, hogy sokat dolgozik külföldön Most úgy hírlik, egy ideig itthon ténykedik majd ... A hír igaz. Az egyik nyugatnémet tévé­társaság stábjával közösen egy tv-filmet ké­szülünk forgatni, amelynek a címe: Prága, ahogyan én szeretem. Feladatom amolyan zenés idegenvezetés lesz. — Nemrégiben rövid tudósításban szá­moltak be a lapok arról, hogy Belgiumban elnyerte az Aranyantenna díjat. Mondana va­lami közelebbit erről? — Ezt a díjat a belga rádió adományoz­za minden évben annak az előadónak, aki­nek a dalait leggyakrabban kéri a közön­ség. Tavaly az Ezüstantenna jutott nekem. — Ml a véleménye a ma divatos zenei irányzatokról? Milyennek találja az énekes- konkurrenciát. — Sokszor felteszem magamnak a kér­dést: tgényll-e egyáltalán a közönség a kul­túrált énekhangot? Ha sorra veszem az európai slágerlisták dalait, hirtelen nem is jut eszembe egy előadó sem, aki az úgy­nevezett Iskolázott hangúak közül való. — Mi lehet ennek az oka? — összefügg korunk atmoszférájával, amely visszatükröződik a popzenén Is. Ma már nem lehet a fiatalokat jelszavakkal elámítani, amikor körülöttük egyre nagyobb a zűrzavar, elsorvad a-természet, sokasod­nak az atombombák. Kitalálták maguknak az antiszépség filozófiáját, dalaik ezért nyersek, effektus- és ritmusközpontúak, a dallamok egysíkúak, monotonok. — Terveztek a Lírával párhuzamosan egy önálló koncertet. Megtudhatjuk, milyen okok miatt nem valósult meg? — Őszintén szólva magam sem tudom, hogyan fordulhatott elő, de tény, hogy a két koncertiroda, a Slovkoncert és a Prago- koncert nem tudott megegyezni. Ami,engem illet, szívesen lépek fel olyan koncerten, ahol tudom, hogy a közönség az én dalaim­ra kiváncsi. Lejegyezte: Strieíenec Sándor I MŰVELŐDÉSI LEHETŐSÉG MINDEN KOROSZTÁLYNAK Az ifjúság formálható A tudományos-műszaki forradalom ko­rában sokan túlhajszoltnak érzik ma­gukat, főleg azok, akik nem tudnak okosan gazdálkodni szabadidejükkel, amelyből pe­dig ma sokkal többel rendelkezünk, mint az előző generációk. Azokkal szemben, aki­ket a szabadidő eltöltésében egyedül a pénzszerzés vezérel, szerencsére kialakult egy másik, népes tábor Is. Ök szabad órái­kat művelődéssel, szórakozással töltik el. S mert-a szabadidő ésszerű eltöltése társa­dalmi ügy is, azért a társadalom olyan in­tézményeket tart fenn, illetve bővíti ezek hálózatát, amelyek jól szolgálják ezt a ne­mes célt. Bratíslavában a második városkerületben ez év februárjában adták át az új műve­lődési otthont. Maga az épület figyelmet kelt hófehér külsejével, sajátos formájával. Belső elrendezése is érdekes, esztétikus. Egy nagy és egy kisebb terem, továbbá klubhelyiségek vannak benne, amelyek négy kulturális dolgozó, Éva Kelemenová, Kása Gizella, Gabriela Tublerová és Ondrej Le­nár munkássága nyomán telítődnek meg élettel. — A művelődési otthon minden korosz­tály kulturális igényeinek a kielégítésére törekszünk — mondotta Éva Kelemenová, a művelődési otthon vezetője. — Ez ideig legtöbbet a gyerekekkel és a fiatalokkal foglalkoztunk. Ez a két korosztály legfor- málhatóbb, ezért a velük való foglalkozás nekünk is több sikerélményt nyújt. A gyerekekkel úgy kezdték a munkát, hogy összeköttetésbe léptek a városkerület­ben levő alapiskola napközi otthonával, ahonnét a tanító nénik kíséretében idő­közönként eljárnak a kisdiákok és náluk töltik a délutánt. A gyerekek jó reklám­nak bizonyultak, hírül vitték, hogy jól szó­rakoztak, jől érezték magukat. Mégpedig azért, mert az a műsor, amelyet láttak, amelyben részt vettek, érdekes, vonzó volt. Egy alkalommal Miroslav Cipar gyermek- könyv-illusztrátor járt közöttük, aki mókás, de művészileg értékes rajzokat készített előttük, és bevonta a gyerekeket is a raj­zolásba. De például az előadásokat is köny- nyed, vonzó formában tartják meg, sok-sok segédanyag, térhatású fénykép, rajz, kis- fiim bemutatásával egybekötve. A középiskolások között sikert aratott a pszichológussal való találkozás. A szakem­ber játékosan levizsgáztatott néhány rész­vevőt, amiből fény derült, milyen fokú szellemi képességekkel rendelkeznek. „A fiatalok színpada“ állandó műsor ke­retében amatőr együttesek mutatkoznak be. A rendezők a legjobb amatőröket hív­ják meg egy-egy estére. — Szerencsére az amatőr mozgalom lé­tezik — magyarázta Éva Kelemenová —, s a jóslásokkal ellentétben nem vissza, ha­nem tovább fejlődik. Szereplésükre külön hangsúlyt helyezünk, és azt is látjuk, hogy produkcióik iránt nagy az érdeklődés, főleg a fiatalok körében. „A fiatalok órája“ műsorban, amelyre minden hétfőn kerül sor, már ismertebb előadóművészek lépnek fel. Járt már a mű­velődési házban Maria Rottrová és a Heőko testvérpár. A felnőttek szórakoztatását, a minden­napi gondokból való kikapcsolódást szolgál­ják a koncertek, színházi előadások, zenés táncestek. — A műsorterv összeállítása előtt tárgya­lunk a zenekarok, a színtársulatok vezetői­vel, s egyeztetjük fellépésük időpontját — tájékoztatott Kelemenová. — Fellépésüknek igyekszünk megfelelő reklámot csinálni, pla­kátokkal, transzparensekkel, meghívók szét­küldésével ... Fellépett már az otthonban a világhírű Janáöek kvartett, a nitrai Andrej Bagar Színház együttese, s bemutatta Szajkó című műsorát Emília Zimková. Szerződést kötöt­tek a bratislavai Big-band tánczenekarral, amely péntek esténként a 30—40 éveseknek szolgáltat zenét. Az ehhez a korosztályhoz tartozóknak szinte sehol a fővárosban nincs lehetőségük táncolni. Zeneszerzőket, szövegírókat, hangmérnö­köket, zenekari tagokat is meghívnak, akik tudományos-népszerű formában mondják el, hogyan születik egy-egy zeneszám, s azzal Is megismertetik a hallgatóságot, hogy me­lyik művészi alkotás, és melyik giccs. Jók a kapcsolatuk a városkerületben mű­ködő tömegszervezetekkel: a Nőszövetség­gel, a Vöröskereszttel, a Kertbarátok Szö­vetségével stb., amelyek tagjai részére mű­soros esteket, előadásokat tartanak. Tehát sokrétű és igényes munkát végez-' nek ebben a művelődési házban, amely­nek dolgozói munkájuk révén nagyban hoz­zájárulnak a gyerekek, a fiatalok és a fel­nőttek szellemi-fizikai felfrissüléséhez. JANA NEMOGOVA Könyvűjdonságok ----­Tölts el, emlékezés, nehéz deléj, zúdítsd reám rejtelmes balzsamod, adj tétovának főzött bájitalt, hogy mindént lássak, múltat és jelent, a szülőföldemről hadd mohdjak finom jelzőt, melyet nem ismer sillabusz, és képét úgy hordjam magamban, mint a sebzett bálna az acélszigonyt. Színes, sokfelé szétágazó életútja végén, „Látomás“ című versében tér így vissza szü­lőföldjére a 70 éves korában, 1974-ben Bu­dapesten elhunyt Vozári Dezső Spiáská N. Vesftn született, ott élte gyer­mek- és ifjúkorát, 16 éves volt, amikor „Őszi köszöntő“ címen megjelent első ver­seskötete. Azután messze vitte sorsa. Elő­ször Prágába ment tanulni, újságíróskodnl, majd a náci megszállás elől Krakkóba me­nekült, onnan a Szovjetunióba. 1943-ban je­lentkezett a Ludvík Svoboda vezette cseh­szlovák brigádba, részt vett a belgorodi és szokolovői csatában. A háború után Ma­gyarországon telepedett le. Vozári költésze­te az egyenes, tiszta beszéd szellemében és az elnyomott, nincstelen kisember védel­mében idehaza, Csehszlovákiában fejlődött ki. Verseiből most „Varázslat nélkül“ cí­men válogatást adott ki a Madách Könyv­kiadó a Csehszlovákiai Magyar írók soro­zatban. FáJbry Zoltán. összegyűjtött írásainak 4. kötete látott már napvilágot a Mhflách kiadó 'gondozásában. Fáhry ugyanahhoz a nemzedékhez tartozik, mint Vozári;- a század elején születetteké­hez, akiknek irodalmi munkássága a cseh­szlovákiai magyar Irodalom kezdeteit jelen­ti. Fábry Zoltán kritikai és közírói életműve elejétől végéig szülőföldjén, a stőszl ma­gányban bontakozott ki, lett a hazai ma­gyár irodalom1 talán legjelentősebb telje­sítményévé. Munkásságának közreadását a kiadó 6—8 kötetre tervezi. A most megje­lent negyedik kötet Fábry Zoltán 1934—37 között írt cikkeit és tanulmányait tartal­mazza. Fábry Zoltán Összegyűjtött írásai 4 madáeh Tau-tau a neve azoknak a különös halotti emlék­műveknek, férfi és női ruhát viselő, fából faragott, sokszor életnagyságú alakoknak, amelyek a toradzsák sziklasírjain állnak mint az eltemetettek őrzői. A toradzsák a Sulu-tenger szigetein, valamint a Fülöp- szigetek, Indonézia és Malaysia egyes, alig ismert vidékein lakó kis népek egyike. Egy osztrák utazó, Herbert Tichy geológus és antropológus kereste fel őket, hogy tanul­mányozza e népek némely esetben a kőkor- szakbelihez hasonló életformáját, szokásait, szertartásait. Érdekes leírásokban rögzíti életüket „Tau-tau“ című könyvében, amely a Gondolat kiadó Világjárók sorozatában jelent meg színes és fekete-fehér fotókkal illusztrálva. Fu-ki Karel Gott

Next

/
Oldalképek
Tartalom