Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1984-07-03 / 27. szám

B izonyába nagy szemeket me­resztett Bemard Matussiére fotorlporter, midőn a párizsi Montparnasse temető közelében lé­vő Rue Froldevaux 37-es számú há­zának padlásán kutatva, porlepte bo­rítékokban rátalált huszonegy, kissé megsárgult fotóra, tizenkét kontak­tívre és 147 fotonegatívra, és annak az embernek a kéziratos fel jegyzé­seire, akt századunk legmegrázóbb eseményeit szemlélhette kamerája lencséjén át. Annak a fotóriporter­nek a hagyatékát tartotta kezében, aki kétségbeesés és ínség, győzelem és túlélni akarás közepette maga is vakmerő, de mindig emberséges hős­sé lett, s akit a világ Robert Capa néven ismert meg. A párizsi lelet — írja a Zürichben megjelenő Weltwoche Magazin — feltehetően a szerkesztőségekben gya­korta tapasztalható hanyagságnak kö­szönheti megmenekülését. A csoma­got ugyanis 1940-ben küldték vissza Capa részére, aki akkorra azonban már elmenekült Párizsból, így a kül­deményt az egyik szomszéd rejtette el a padláson. Mint az a szakértők elemzéseiből kitűnt, a szóban forgó felvételek a kínai-japán háborúról, spanyol polgárháborúról, illetve a párizsi népfront-időszakról készített fotoriportokból valók. A lelet kapcsán ismét felkapta Ca­pa nevét a világsajtó. Sorra jelennek meg a barátok, ismerősök visszaem­lékezései, s gyakran elmondják ró­la — tekintettel arra, hogy minden­nél jobban szerette a nőket, a lóver­senyt és a pezsgőt —, többnyire hí­ján volt a pénznek. Nos, a most elő­került 21 eredeti felvétel értékét a gyűjtők 60 ezer frank körülire be­csülik, a Capa-felvételek másolatai pedig 2 ezer frank körüli áron, vagy ennél Is drágábban cserélnek gazdát a fotórajongók között. A számtalan háborúban tudósítóként dolgozó Capa a halhatatlanságért vívott harcban csatát nyert. Robert Cápát 1913-ban Friedmann Endre néven anyakönyvezték Buda­pesten. 1935-ben már Párizsban talál­juk, ahol képes magazinoknak dolgo­zik. A biztosabb siker érdekében fe­leségével Gerda Taróval kitalálják egy gazdag és tehetséges amerikai fényképész alakját, aki őket laborán- si, illetve titkárnőt minőségben al­kalmazza, s aki csak az akkoriban szokásos sajtóhonoráriumok több mint háromszorosáért hajlandó elad­ni képeit. Az inkognitó a Népszövet­ség genfi ülésén lepleződött le, ami­kor az egyik etióp felszólaló beszéde után a hangoskodó tudósítók kítessé- kelése után egyedül Friedmann-nak sikerült használható képanyagot ké­szítenie. Lucien Vogel, az ismert szer­kesztő felfigyelt képességeire, és a spanyol polgárháború kitörésekor Spanyolországba hívta. Capa itt vesz­tette el feleségét (egy tank halálra gázolta), s „A milicista halála“ című fotó készítőjeként egy csapásra Itt vált ismertté a neve a világ előtt. Rövid élete alatt öt háború harcte­reit járta be, kezében az elmaradha­tatlan fényképezőgéppel. Spanyolor­szág után a Távol-Keletre ment, hogy a japán-kínai háborúról tudósítson. Itt ismerte fel tehetségét a LIFE cí­mű amerikai képes hetilap egyik tu­dósítója, s beszélte rá Cápát, hogy utazzon Amerikába. Így a második világháború eseményeit már a szö­vetségesek haditudósítójaként örökí­tette meg. Járt a lebombázott Lon­donban, képek sokaságát készítette az olaszországi előnyomulásról, a normandiai partra szállásról — ahol az olaszországi előrenyomulásról, a képezte Párizs felszabadulását és Berlin elestét. Munkássága elismeré­seként nyerte »I az amerikai állam- polgárságot. Azután nyugalmasabb évek következtek. 1947-ben így fogal­mazott egyik nyilatkozatában: „őszin­tén örülök, hogy haditudósítóként munka nélkül maradtam ...“ Ez az év egyébként is fontos vál­tozásokat hoz életében. Fotóriporter 1 Capa civilben ... barátaival (a francia Henri Cartier- Bressonnal, a lengyel származású, ame­rikai állampolgárságú David Sey- mourral, és az angol George Rodger- ral) Párizsban megalapítja a Magnum fotóügynökséget, melynek tulajdono­sai és ügyintézői ők maguk. Célja az, hogy anyagi és erkölcsi értelemben is függetlenítsék magukat a nagy fo­tómagazinoktól és ügynökségektől. Cartier-Bresson így vall a Magnumról: „Mindenki tökéletesen szabad volt, nem létezett közöttünk semmiféle is­kola, vagy doktrína. De volt valami, ami nagyon is erősen összekötött bennünket, ...az igazság végtelen tisztelete.“ A szuezi konfliktusról szőlő tudósí­tásokat leszámítva néhány csendes év következett Capa életében. A Mag­num elnöke volt, miközben szenzá­ciós „civil“ témákról készített képri­portokat. 1945-ben azután elvállalta egy LIFE-tudósító helyettesítését In­dokínában. „Keserű rizs“ című utol­só kénes anyaga azt mutatta be, mi­lyen heroikus küzdelem folyik a harc­kocsik árnyékában a termés betaka­rításáért. 1954. május 25-én, negyven­egy éves korában érte a halál. Thai Btnhnél munkája közben aknára lé­pett. A fotőtörténet legnagyobb hadi- tudósítójának hitvallásszámba menő jelmondata így hangzott: „Ha nem elég jó a fénykép, nem voltál elég közel a dologhoz ...“ Róla valóban elmondható, hogy vi­lágjáró volt. T. K. ,.. és uniformisban SZOVJET DIÁKOK VÁLASZOLNAK Növekszik az érdeklődés a művészetek iránt Milyen művészeti ágakat kedvelnek a szovjet diákok? Erre a kérdésre keresett választ az a közelmúltban lezajlott szociológiai kutatás, amely­nek során a tudósok moszkvai, kisi- nyovi és kujbisevi diákokat, összesen kilenc felsőoktatási intézmény hall­gatóit kérdeztek meg. E fiatalok kö­zött voltak humán fakultások hallga­tói és műszakiak, akik természettu­dományi és mérnöki karokon folytat­ják tanulmányaikat. ELSŐ HELYEN AZ IRODALOM __________ A diákok körében vitathatatlan el­sőbbséget élvez az irodalom, amelyet a legkedvesebb művészeti ágként je­lölt meg a fiatalok 45 százaléka. Többségük megjegyezte, hogy a köny­vek iránti szeretet apró gyermek ko­rukban oltódott be, s ma el sem tud­nák képzelni nélkülük az életüket. Azok közöl akik az irodalomra sza­vaztak, a legtöbben naponta olvas- • nak. Ezek a diákok hetente átlag 12 érát töltenek olvasással. |Egy 1967 es, hasonló felmérésben a megfelelő adat heti 9 óra volt.) Ami az irodalmi műfajokat illeti, a diákok mindenekelőtt az epikus és pszichológiai regényeket szeretik. Ezek után következik a népszerűségi ranglistán a költészet, a dokumentum, irodalom és a publicisztika. Körülbe­lül a diákok egyötöde szavazott az első helyen a tudományos-fantaszti­kus Írásokra, kaland- és detektfvre- gényekre. Ä diákok kétharmada kedvenc re­gényalakja között Vidor Hugo, jack London, Solohov és Lev Tolsztoj hfi- seit sorolja fel, azokat, akik minden ere|Uket, sőt az életüket adták a hu­manizmus eszméjéért. KLASSZIKUS ZENE A zenét a megkérdezettek 18 szá­zaléka sorolta az első helyre. 1967- ben tíz körül csak hárman, ma a ze­nekedvelők fele jelölte meg a zenén beiül legkedvesebbnek a klasszikus muzsikát. Valamicskét vesztett pozí­cióiból a popzene, mindössze a diá­kok egyharmada vallotta magát ra­jongójának. A klasszikus zene iránti érdeklődés növekedése minden bizonnyal annak annak is köszönhető, hogy a szovjet középiskolákban a hetvenes években bevezették a kiváló szovjet zeneszer­ző, Dmitri) Kabalevszkij új zenepeda­gógiai módszerét, amely közelebbi is­meretségbe hozza a gyerekeket a klasszikus, komoly zenével. A népszerűségi lista harmadik he­lyezettje a film. A megkérdezett fő­iskolások 16 százaléka vallotta ma­gáénak. A megkérdezettek hozzávető­leg egyharmada jár hetente két-hó- rom alkalommal moziba. S a legked­vesebb filmélmények a többségnél a mai szovjet filmművészet műhelyei­ből kerülnek ki, és olyan alkotók kezéből, mint Nyikita Mihalkov, El­dar Rjazanov, Szergej Szolovjev és más ismert rendezők. A FESTÉSZET MEGÉRTÉSE _____________ Hátrább áll a rangsorban a szava­itok 12. illetve 6 százalékával az ^sztrádmüvészet és a színház. Te­gyük hozzá: szinte valamennyi vá­laszadó megjegyezte: mindig örömet jelent számára, ha koncertre vagy színházba mehet, de a tanulás miatt erre ritkán van lehetőség. A diákok átlagosan havonta egy-két alkalommal járnak színházba. A festészetet csupán a megkérde­zettek négy százaléka írta az első helyre. Ennek okát sokan így látják: „Az iskolában megtanítanak rajzolni, kevéssé tanítanak azonban arra, hogy megértsük a festő mondanivalóját.“ A diákok többsége kifejezte azt az óhaját, hogy hozzanak létre speciális művészettörténeti szemináriumokat a felsőoktatási intézményekben. A szo­ciológusok erre vonatkozóan javasla­tot készítettek, amelyet eljuttattak a Szovjetunió Oktatásügyi Minisztériu­mába. A kutatási eredmények azt bizo­nyítják, hogy a nyolcvanas évek egyetemi ifjúsága élénkebben érdek­lődik a művészetek iránt, mint tizen­öt esztendővel ezelőtti pályatársaik. A szociológusok a megkérdezettek öt­ven százalékáról állapították meg, hogy „magas színvonalú művészeti ismeretekkel" rendelkeznek — más­fél évtizede éz zsák a megkérdezet­tek 30 százalékáról volt elmondha­tó. APN A Szovjetuniónak a kato­nai konfrontáló „sfikkenté- sére irányuló nagy jelenti« ségű kezdeményezéseire mutatott rá Stockholmban az európai biztonsági és le­szerelési értekezleten Bílva nov, a szovjet küldöttség 1 tagja. Emlékeztetett elsősor­ban a katonai költségveté­sek csökkentésére, a vegyi fegyverek Európából való ki vonására, valamint az eu­rópai atomfegyvermentes ö- vezetek létesítésére vonat­kozó javaslatokra. A Szovjetunió abból indul ki — hangsúlyozta B. Iva­nov —, hogy a katonai ki­adások gyors ütemű növe­kedése az Egyesült Államok­ban és az Észak-atlanti Szerződés más országaiban mérhetetlen fenyegetést je­lent a békére és a nemzet­közi biztonságra. Az Egye­sült Államok évről évre ha­talmas összegeket fordít a nukleáris és a hagyomá­nyos fegyverek fejlesztésé­re és gyártására, s újabban ugyanígy az űrfegyverke­zésre is. A bizalom erősítését Eu­rópában elősegítenék a ve­gyi fegyverek kivonására irínyuió lépé.el mnvjt nme őtt egy dyan szerző­dés megkötése, amely meg tiltaná vegyi fegyverek fe­ledését ott, ahol eddig nin­csenek. Végezetül B. Ivanov rá­mutatott arra, hogy a szov­jet javaslatok alapos meg­vitatása elősegítené a biza­lom erősítését az európai földrész államai között. —o— Guy Dupré, a Korea füg­getlen és békés újraegyesí­téséért küzdő nemzetközi összekötő bizottság főtitkára párizsi sajtókonferenciáján kijelentette, hogy június 25-e és július 27-e közt a koreai nép harcával való szolidari­tási hónap célja emlékezteti a világ közvéleményét ar­ra, hogy 1950. június 25-én az Egyesült Államok agresz. szív háborút provokált ki a fiatal Koreai Népi Demokra­tikus Köztársaság ellen. Kijelentette, a koreai nép megsegítésére irányuló konk­rét lépésekként elsősorban le kell leplezni azt az i- gazságot, hogy az amerikai fegyveres erők dél-koreai je­lenléte nemcsak hogy foly­tatódik, hanem erősödik is. Hangsúlyozta: éppen ez a katonai jelenlét Korea e- gyesítésének fő akadálya. Az USA valódi fegyverraktárrá változtatta Dél-Köreát, a legkorszerűbb tömegpusztí­tó fegyvereket telepítette ide, ami különösen fokozza a világméretű nukleáris konfliktus kirobbanásának veszélyét. Kiemelte a Koreai NDK kezdeményező békeja­vaslatainak jelentőségét, el­sősorban azt a javaslatot, hogy a KNDK, az USA és Déí-Korea részvételével tart­sanak háromoldalú tárgya- 'ásokat a koreai kérdés ren­dezéséről. —o— A Közös Piac tíz országá­nak vezetői ötéves vita után a Párizs környéki Fontai- nebleau-ban kompromisszu­mos megállapodásra jutot­tak Nagy-Britanniának az Európai Gazdasági Közösség költségvetéséhez való hoz­zájárulásáról. A brit hozzá­járulás volt azoknak a prob­lémáknak az egyike, ame­lyek a megelőző két közös piaci csúcs kudarcát okoz­ták. További, egyelőre meg­oldatlan kérdés marad a mezőgazdaságnak nyújtott állami támogatás, amely kezd elviselhetetlen mére­teket ölteni, valamint Spa­nyolország és Portugália közös piaci tagságának kér­dése. A két ország tíz évvel ezelőtt kérte felvételét az Európai Gazdasági Közös­ségbe.

Next

/
Oldalképek
Tartalom