Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1984-07-03 / 27. szám

WS5 Sem a strandolóknak, sem a mezőgazdasági dol­gozóknak nem kedvez az utóbbi hetek, napok idő­járása. A föld embere or­szágszerte . panaszkodik: két hetet késik a vegetá­ció. A rakoncátlan időjá­rás megnehezíti a mun­kát, ám ez a lényegen semmit sem változtat: dolgozni kell. Dolgozni a kertészetben, a fóliasát­rak alatt, biztosítani a minél jobb piaci ellátást. Vajon milyennek ígér­kezik az idei piac? — ennek a gondolatnak a jegyében tettünk látoga-' tást három szövetkezet kertészetében. Nem leszek többé gondtalan diák Kiss Rozália mérnököt, a Hidas­kürti (Mostovál Efsz tallósi keríésze- ti részlegének dolgozóját ebéd köz­ben, a káposztatábla szélén lévő kis házikóban zavarom. Zavarom, hiszen meglehetősen sok most a dolog. Meg aztán munkaerőgondokkal is ktizde nek, kevés az állandó dolgozójuk, har mincnégy lány és asszony jár csak a kertészetbe Ezért aztán segítségül kell hívniuk az egyéb részlegek műn kásáit is. Nemrégiben befogták még a hatvantagú kőmíívescsoportot és har­minchárom adminisztratív dolgozót Is. Nélkülük bizony nem győzték volna a paradtcsomkapálást. — Mi mindent termesztenek a tal­lósi határban? — Három hekt"• m talajfólia alatt van paprika, tizei ét hektáron para­dicsom, negyvenen hagyma, három hektár korai káposzta. Ez utóbbit már kivágtuk, elszállítottuk. A hagyma megművelését pedig úgy oldottuk meg, hogy kiosztottuk a tagoknak. És van még harminc hektár diny- nyénk. Sajnos, a dinnye semmi jót nem,ígér, hiszen sok meleget ki án amiből bizony mostanában kevés jut Szinte naponta esik, a föld begyomo- sodlk. rengeteg a kapálnivaló. Egyéb­ként a korai zöldségfélék jól sike rültek, leadási terveiket teljesíteni tudjuk. Igaz, meg kell jegyezni, itt is felmerülnek problémák: kevés a láda, akadozik az elszállítás. Mi ugyanis Galántára visszük az árut, az üres ládákért meg Negyedre kell menni. A fiatal mérnöknő Lednicében vé gezte a főiskolát, s két éve dolgo­zik a szövetkezetben. Édesapja is kertész volt, így aztán számára tér mészetes volt, hogy a szövetkezet ösztöndíjasaként kertészeti főiskolán folytatja tanulmányait. Mondja, a ta nultak és a mindennap! gyakorlat sokban eltér egymástól. Nincsenek megfelelő gépeik, kombájnjaik — mindössze egyetlen hagymatisztitó gépsoruk van — mindent kézzel kell végezni. Szinte csodálattal beszél a lányokról, akik reggeltől estig dol­goznak, még a tűző napon is. Akár­csak azokról a őadcai „nénikről“, akik már tavaly is kisegítették őket a nvári Idénymunkák idején, s idén is jönnek. — És innen a tallósi határból úgy ítélem meg, hogy ha az időjárás túl­zottan nem szól közbe, akkor egy kicsit késve ugyan, de a piaci ellátás legalább a tavalyi szinten marad. ♦ ♦ + A Nádszegre JTrstice) vezető út jobb oldalán hatvanhat hatalmas fó­liasátor fehérít. Bartalos László, a kertészeti részleg vezetőhelyettese panaszkodva mondja, hogy az idei mostoha-goromba időjárás bizony sok borsot tör az orruk alá. Többször söpört végig a falun nagy erejű szél, megrongálta, széttépte a fóliasátra­kat. — Idén már négy fóliasátrat telje­sen újjá kellett építenünk, a többit pedig állandóan javítgatni. Mindez természetszerűleg emeli a termelési költségeket. Nézze — mutatja a sát­rak között járva — ,/ma reggel is ötöt megcibált a szél, négy ember­nek egész nap megtart, amíg kijavít­ják. — Három hektáron fóliasátrak alatt paprika van. A termés nagyon szép. Ugyanilyen szépnek, jónak mutatko­zott a káposzta, a tök is, csupán a dinnye ... Tavaly ilyenkor már volt dinnye, idén pedig valószínűleg jó­val kevesebb lesz, és csak később. Ez bizonyára befolyásolja majd az árakat is. Pedig nekünk a dinnyén van a legnagyobb hangsúly. Tavaly egymillió-hatszázezer korona hasznot hozott a dinnye, idén kétmillió ko­ronát terveztünk. Nem tudom, sike­rűbe teljesítenünk. A sok eső renge­teg dinnyepalántát kimosott, újra kellett ültetni a felét. A kertészek munkáját az időjárás viszontagságain kívül nagyban nehe­zítik a különféle gombabetegségek is. A permetezésnek nincs sok foga­natja, hiszen a gyakori esők lemos­sák a növényekről a permetlét. Így aztán nem véletlen, hogy a gondos gazda ilyenkor ideges, tépi a haját és jószerével tehetetlen. Mindezekből kiindulva Bartalos László borúlátóbb: — Az idei piaci ellátás nem ígér­kezik olyan jónak, mint tavaly volt. A karfiol és a káposzta csak az át­lagévek termését hozta. A tőlünk telhetőt megtesszük: kapálunk, öntö­zünk, dolgozunk. De a lehetetlenre mi sem tudunk vállalkozni: befolyá­solni a természetet. ♦ ♦ + Nagy Ernőt a nyárasdi (Topoín!- ky) szövetkezet vásárúti (Trhové My- to) kertészeti részlegének zöldség- termesztő agronómusát a dinnyetáb­la szélén találom. Ö is panaszkodik: a dinnye az idén rossznak ígérke­zik. — És egyébként? — Egyébként?... Az évet salátá­val kezdtük, eladtunk háromezer fe­jet. Szépnek mutatkozik a kéthektár­nyi fóliasátor alatt a paprika is, már tizenöt, mázsát leadtunk a Zelenina Vállalatnak. Kivágtuk a korai kar­fiolt Is. Később lesz karalábé, kel­káposzta, káposzta. A nyárasdi szövetkezet 89 hektáron kertészkedik. Erről a területről 389 vagon árut kell leadniuk. — Sikerül? — Ma még lehetetlen előre meg­mondani. Az időjárás kiszámíthatat­lan, a dinnye semmi jóval nem ke csegtet, így aztán hadd ne jósoljak. A nyárasdiak sok gazdasághoz ké­pest meglehetősen előnyös helyzet­ben vannak. Kincsüket, a hetvennégy fokos termálvizet okosan, jól haszno­sítják. Másodpercenként 124 liter jut a felszínre. Így aztán a fóliasátrak, üvegházak fűtését szinte ingyen, vagy legalábbis nagyon olcsón megoldot­ták. Amíg nem volt ez a víz addig egy üvegház fűtése naponta fél va­gon szenet felemésztett. S hét ha­talmas üvegházunk van. A megtaka­rítás tehát óriási. Arról nem is be­szélve, hogy még a szociális helyi­ségeket és a sportcsarnokot is ők fű­tik. Mindezek ellenére a zöldségter­mesztés — a jelenlegi árak mellett — ráfizetéses. Ezért aztán belevág­tak a virágtermesztésbe, ami viszont szép hasznot hoz. A kettő jól kiegyen­líti egymást. Arról nem is beszélve, hogy a lányokat, asszonyokat télen is tudják foglalkoztatni. így munka­erőgondjaink sincsenek. Az egész év­ben biztosított munka, kereseti lehe­tőség 160 állandó dolgozót csábított a kertészetbe. Körülnézünk az üvegházakban, ahonnan évente egymillió szál vágott virágot szállítanak az ország külön­böző pontjaira. Elsősorban szegfűt és gerberát, de vannak cserepes virá-. gaik is. A nyárasdiak derűlátóak. Mond­ják, ha csak valami egészen szeszé­lyes időjárás nem szól bele a dol­gukba, akkor a zöldséget, virágot szállító autók nem indulnak el üre­sen a határból. ZOLCZER JÄNOS A szerző felvételei Nagy Ernő: „Az időjárás kiszámítha­tatlan, nehéz előre jósolni.“ Bartalos László: „A sok eső rengeteg dinnvepalántát kimosott.“ Belucz Theodóra a vásáróti üvegház ban az uborkatermést ellenőrzi. Le kell feküdnöm, mert holnap nagyon fáradt leszek. Majd holnap mindent folytatok, holnap... Hová tettem a füzetem meg a könyvem? Talán elvesztettem. Meg kell keres­nem. Fontos! Aludjak már, aludjak! Telnek a napok, gyorsan repül az idő. Még van három napon. Három ... Az utolsó napot ismétlésre kell szánnom. Még legalább harminc kérdést nem tudok. Jó ég! Ezt képtelenség átven­ni két nap alatt. Nem baj, holnap visszamegyek a kollégiumba, s majd meglátom, mire leszek képes. A lá­nyok már nagyon várnak. Idegesen faggatnak: „Ugye, te se tudod ezeket a kérdéseket? Ugye, megtanuljuk együtt?“ S akkor az utolsó pillana­tokban még próbálkozunk a lehetet­lennel. S akkor még felcsillan a re­mény: másoknak ' is sikerült, nekünk is sikerülhet... Sikerülni fog, s utána hónapokig azt teszek, amit akarok. Kötni fogok, rádiót hallgatni, kirándulni, kitaka­rnom a lakást, reggelenként bevásá­rolok. Psszt.. .1 Most tanulni kell. Semmire sem szabad gondolni, ami elterelhetné a figyelmemet az anyag­ról. Ismételek... Ö, hiszen ez nem is olyan nehéz! A lényeget kell tudni, el kell kezdeni, s aztán sok minden­re rájövök. Az a fontos, hogy a lé­nyeget tudjam, a lényeget. Gyorsan lapozom a •könyveket, s ekkor hirte­len I. kérdez valamit. Nem tudok rá válaszolni. Végem! Nem tudok sem­mit. Nem fog ez menni. Minden ösz- szekeveredett bennem. Nem tudom megkülönböztetni a lényegeset a lé­nyegtelentől. Csak tátogok, s nem tu­dok gondolkozni . . . Lemondóan nyú­lok a cigarettám után, s már látom szomorú sorsomat. Nem haj, legfel­jebb elutazom messzire. Bár tudom, hogy magam elől úgyse lesz menek­vés. El kell utazni ilyenkor, nagyon messzire ... — Várjatok, mondok valamit, va­lamit, amitől jó kedvetek lesz — for­dulok a többiekhez. Azok értetlenül néznek rám. Nem hisznek. Már én sem hiszem, hogy tudok olyat mon­dani, amitől jó kedvre deríthetem ezeket a kedves lányokat, akiket már évek óta ismerek. Nem is tudom, mi­kor aludtunk el, de végre megvirradt. Az autóbuszban rengeteg diák. Min­denki vizsgára megy. Még pár perc, s már ott vagyok az egyetem épülete előtt. Nem bírok belépni. Menni kell, hogy legyen már vége ennek a nap­nak. Mindegy, mi lesz a végered­mény, csak legyen már vége ... Nyolc óra ... Már az első felelők ott ülnek a bizottság előtt. Járkálunk a folyosón. Milyen kérdést is húzok? Érzem, a tizenötös kérdés az enyém. Gyorsan még átlapozom a könyvet, aztán sétálok tovább. Nem, mégsem, talán a huszonkettes lesz az. Ez már biztos. Bal kézzel kell megfognom a ki­lincset. s bal kézzel kell húznom a kérdést. Jaj! Nem látom a kérdése­ket. Melyikkel kezdjem? Nem tudom az elsőt. A másodikat, a harmadikat sem? Egy pillanatra összezavarodom, elvesztem a fejem. De szerencsére nem tart sokáig. Világosodni kezd lassan minden. Leülök az asztalhoz, és jegyzetelni kezdek. Szépen, sorjá­ban. Még mindig kételkedem, önma­gámban, mindenben. Itt hajszálon múlik minden. Sose lehetek elége­dett. Már ott ülök a bizottság előtt. Már beszélek, s látom, elégedettek. Jaj. nem szabad még arra gondolni, hogy nyert ügyem van. Még most nem. Még az utolsó percben, az utol­só pillanatban, az utolsó mondatnál, az utolsó szónál is történhet valami. — Köszönjük, elég — mnndja az egyik tanár. Lehetetlen! Kimehetek a folyosóra? Szólítanak, maid ott állunk a kis helyiségben. Hosszú beszéd követke­zik. Nem értek belőle semmit, s ek­kor hirtelen megszorítják a kezemet. Biztos ez? Nem hallottam rosszul? Lehet, csak képzelődöm. Pár percig még tart a kábulat Azfán lassan-las- san elmúlik. Arra gondolok, mennvi mindent kell mée elintéznem Mire hazaérek, már semmit sem érzek. Hnl fogok dolgozni, mit mondok annak a másiknak, aki tőlem vár valamit? Mi lesz tovább? Hiszen eddig tudtam, hogy kikkel fnpnk ngviitt tanulni, tudtam, mit kell tennem. De most. véget ért valami. Nem leszek többé gondtalan diák. Pár napon belül azonban elmúlik ez a különös lelkiállapot. Milyen szép a világ! Hiszen észre se vettem, hogy nyár van. hosszú, gondtalan, utnlsó nyár. VONTSZEMÜ RITA' Kiss Rozália: „A piaci ellátás le; alább a tavalyi szinten marad.“

Next

/
Oldalképek
Tartalom