Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1984-07-03 / 27. szám
WS5 Sem a strandolóknak, sem a mezőgazdasági dolgozóknak nem kedvez az utóbbi hetek, napok időjárása. A föld embere országszerte . panaszkodik: két hetet késik a vegetáció. A rakoncátlan időjárás megnehezíti a munkát, ám ez a lényegen semmit sem változtat: dolgozni kell. Dolgozni a kertészetben, a fóliasátrak alatt, biztosítani a minél jobb piaci ellátást. Vajon milyennek ígérkezik az idei piac? — ennek a gondolatnak a jegyében tettünk látoga-' tást három szövetkezet kertészetében. Nem leszek többé gondtalan diák Kiss Rozália mérnököt, a Hidaskürti (Mostovál Efsz tallósi keríésze- ti részlegének dolgozóját ebéd közben, a káposztatábla szélén lévő kis házikóban zavarom. Zavarom, hiszen meglehetősen sok most a dolog. Meg aztán munkaerőgondokkal is ktizde nek, kevés az állandó dolgozójuk, har mincnégy lány és asszony jár csak a kertészetbe Ezért aztán segítségül kell hívniuk az egyéb részlegek műn kásáit is. Nemrégiben befogták még a hatvantagú kőmíívescsoportot és harminchárom adminisztratív dolgozót Is. Nélkülük bizony nem győzték volna a paradtcsomkapálást. — Mi mindent termesztenek a tallósi határban? — Három hekt"• m talajfólia alatt van paprika, tizei ét hektáron paradicsom, negyvenen hagyma, három hektár korai káposzta. Ez utóbbit már kivágtuk, elszállítottuk. A hagyma megművelését pedig úgy oldottuk meg, hogy kiosztottuk a tagoknak. És van még harminc hektár diny- nyénk. Sajnos, a dinnye semmi jót nem,ígér, hiszen sok meleget ki án amiből bizony mostanában kevés jut Szinte naponta esik, a föld begyomo- sodlk. rengeteg a kapálnivaló. Egyébként a korai zöldségfélék jól sike rültek, leadási terveiket teljesíteni tudjuk. Igaz, meg kell jegyezni, itt is felmerülnek problémák: kevés a láda, akadozik az elszállítás. Mi ugyanis Galántára visszük az árut, az üres ládákért meg Negyedre kell menni. A fiatal mérnöknő Lednicében vé gezte a főiskolát, s két éve dolgozik a szövetkezetben. Édesapja is kertész volt, így aztán számára tér mészetes volt, hogy a szövetkezet ösztöndíjasaként kertészeti főiskolán folytatja tanulmányait. Mondja, a ta nultak és a mindennap! gyakorlat sokban eltér egymástól. Nincsenek megfelelő gépeik, kombájnjaik — mindössze egyetlen hagymatisztitó gépsoruk van — mindent kézzel kell végezni. Szinte csodálattal beszél a lányokról, akik reggeltől estig dolgoznak, még a tűző napon is. Akárcsak azokról a őadcai „nénikről“, akik már tavaly is kisegítették őket a nvári Idénymunkák idején, s idén is jönnek. — És innen a tallósi határból úgy ítélem meg, hogy ha az időjárás túlzottan nem szól közbe, akkor egy kicsit késve ugyan, de a piaci ellátás legalább a tavalyi szinten marad. ♦ ♦ + A Nádszegre JTrstice) vezető út jobb oldalán hatvanhat hatalmas fóliasátor fehérít. Bartalos László, a kertészeti részleg vezetőhelyettese panaszkodva mondja, hogy az idei mostoha-goromba időjárás bizony sok borsot tör az orruk alá. Többször söpört végig a falun nagy erejű szél, megrongálta, széttépte a fóliasátrakat. — Idén már négy fóliasátrat teljesen újjá kellett építenünk, a többit pedig állandóan javítgatni. Mindez természetszerűleg emeli a termelési költségeket. Nézze — mutatja a sátrak között járva — ,/ma reggel is ötöt megcibált a szél, négy embernek egész nap megtart, amíg kijavítják. — Három hektáron fóliasátrak alatt paprika van. A termés nagyon szép. Ugyanilyen szépnek, jónak mutatkozott a káposzta, a tök is, csupán a dinnye ... Tavaly ilyenkor már volt dinnye, idén pedig valószínűleg jóval kevesebb lesz, és csak később. Ez bizonyára befolyásolja majd az árakat is. Pedig nekünk a dinnyén van a legnagyobb hangsúly. Tavaly egymillió-hatszázezer korona hasznot hozott a dinnye, idén kétmillió koronát terveztünk. Nem tudom, sikerűbe teljesítenünk. A sok eső rengeteg dinnyepalántát kimosott, újra kellett ültetni a felét. A kertészek munkáját az időjárás viszontagságain kívül nagyban nehezítik a különféle gombabetegségek is. A permetezésnek nincs sok foganatja, hiszen a gyakori esők lemossák a növényekről a permetlét. Így aztán nem véletlen, hogy a gondos gazda ilyenkor ideges, tépi a haját és jószerével tehetetlen. Mindezekből kiindulva Bartalos László borúlátóbb: — Az idei piaci ellátás nem ígérkezik olyan jónak, mint tavaly volt. A karfiol és a káposzta csak az átlagévek termését hozta. A tőlünk telhetőt megtesszük: kapálunk, öntözünk, dolgozunk. De a lehetetlenre mi sem tudunk vállalkozni: befolyásolni a természetet. ♦ ♦ + Nagy Ernőt a nyárasdi (Topoín!- ky) szövetkezet vásárúti (Trhové My- to) kertészeti részlegének zöldség- termesztő agronómusát a dinnyetábla szélén találom. Ö is panaszkodik: a dinnye az idén rossznak ígérkezik. — És egyébként? — Egyébként?... Az évet salátával kezdtük, eladtunk háromezer fejet. Szépnek mutatkozik a kéthektárnyi fóliasátor alatt a paprika is, már tizenöt, mázsát leadtunk a Zelenina Vállalatnak. Kivágtuk a korai karfiolt Is. Később lesz karalábé, kelkáposzta, káposzta. A nyárasdi szövetkezet 89 hektáron kertészkedik. Erről a területről 389 vagon árut kell leadniuk. — Sikerül? — Ma még lehetetlen előre megmondani. Az időjárás kiszámíthatatlan, a dinnye semmi jóval nem ke csegtet, így aztán hadd ne jósoljak. A nyárasdiak sok gazdasághoz képest meglehetősen előnyös helyzetben vannak. Kincsüket, a hetvennégy fokos termálvizet okosan, jól hasznosítják. Másodpercenként 124 liter jut a felszínre. Így aztán a fóliasátrak, üvegházak fűtését szinte ingyen, vagy legalábbis nagyon olcsón megoldották. Amíg nem volt ez a víz addig egy üvegház fűtése naponta fél vagon szenet felemésztett. S hét hatalmas üvegházunk van. A megtakarítás tehát óriási. Arról nem is beszélve, hogy még a szociális helyiségeket és a sportcsarnokot is ők fűtik. Mindezek ellenére a zöldségtermesztés — a jelenlegi árak mellett — ráfizetéses. Ezért aztán belevágtak a virágtermesztésbe, ami viszont szép hasznot hoz. A kettő jól kiegyenlíti egymást. Arról nem is beszélve, hogy a lányokat, asszonyokat télen is tudják foglalkoztatni. így munkaerőgondjaink sincsenek. Az egész évben biztosított munka, kereseti lehetőség 160 állandó dolgozót csábított a kertészetbe. Körülnézünk az üvegházakban, ahonnan évente egymillió szál vágott virágot szállítanak az ország különböző pontjaira. Elsősorban szegfűt és gerberát, de vannak cserepes virá-. gaik is. A nyárasdiak derűlátóak. Mondják, ha csak valami egészen szeszélyes időjárás nem szól bele a dolgukba, akkor a zöldséget, virágot szállító autók nem indulnak el üresen a határból. ZOLCZER JÄNOS A szerző felvételei Nagy Ernő: „Az időjárás kiszámíthatatlan, nehéz előre jósolni.“ Bartalos László: „A sok eső rengeteg dinnvepalántát kimosott.“ Belucz Theodóra a vásáróti üvegház ban az uborkatermést ellenőrzi. Le kell feküdnöm, mert holnap nagyon fáradt leszek. Majd holnap mindent folytatok, holnap... Hová tettem a füzetem meg a könyvem? Talán elvesztettem. Meg kell keresnem. Fontos! Aludjak már, aludjak! Telnek a napok, gyorsan repül az idő. Még van három napon. Három ... Az utolsó napot ismétlésre kell szánnom. Még legalább harminc kérdést nem tudok. Jó ég! Ezt képtelenség átvenni két nap alatt. Nem baj, holnap visszamegyek a kollégiumba, s majd meglátom, mire leszek képes. A lányok már nagyon várnak. Idegesen faggatnak: „Ugye, te se tudod ezeket a kérdéseket? Ugye, megtanuljuk együtt?“ S akkor az utolsó pillanatokban még próbálkozunk a lehetetlennel. S akkor még felcsillan a remény: másoknak ' is sikerült, nekünk is sikerülhet... Sikerülni fog, s utána hónapokig azt teszek, amit akarok. Kötni fogok, rádiót hallgatni, kirándulni, kitakarnom a lakást, reggelenként bevásárolok. Psszt.. .1 Most tanulni kell. Semmire sem szabad gondolni, ami elterelhetné a figyelmemet az anyagról. Ismételek... Ö, hiszen ez nem is olyan nehéz! A lényeget kell tudni, el kell kezdeni, s aztán sok mindenre rájövök. Az a fontos, hogy a lényeget tudjam, a lényeget. Gyorsan lapozom a •könyveket, s ekkor hirtelen I. kérdez valamit. Nem tudok rá válaszolni. Végem! Nem tudok semmit. Nem fog ez menni. Minden ösz- szekeveredett bennem. Nem tudom megkülönböztetni a lényegeset a lényegtelentől. Csak tátogok, s nem tudok gondolkozni . . . Lemondóan nyúlok a cigarettám után, s már látom szomorú sorsomat. Nem haj, legfeljebb elutazom messzire. Bár tudom, hogy magam elől úgyse lesz menekvés. El kell utazni ilyenkor, nagyon messzire ... — Várjatok, mondok valamit, valamit, amitől jó kedvetek lesz — fordulok a többiekhez. Azok értetlenül néznek rám. Nem hisznek. Már én sem hiszem, hogy tudok olyat mondani, amitől jó kedvre deríthetem ezeket a kedves lányokat, akiket már évek óta ismerek. Nem is tudom, mikor aludtunk el, de végre megvirradt. Az autóbuszban rengeteg diák. Mindenki vizsgára megy. Még pár perc, s már ott vagyok az egyetem épülete előtt. Nem bírok belépni. Menni kell, hogy legyen már vége ennek a napnak. Mindegy, mi lesz a végeredmény, csak legyen már vége ... Nyolc óra ... Már az első felelők ott ülnek a bizottság előtt. Járkálunk a folyosón. Milyen kérdést is húzok? Érzem, a tizenötös kérdés az enyém. Gyorsan még átlapozom a könyvet, aztán sétálok tovább. Nem, mégsem, talán a huszonkettes lesz az. Ez már biztos. Bal kézzel kell megfognom a kilincset. s bal kézzel kell húznom a kérdést. Jaj! Nem látom a kérdéseket. Melyikkel kezdjem? Nem tudom az elsőt. A másodikat, a harmadikat sem? Egy pillanatra összezavarodom, elvesztem a fejem. De szerencsére nem tart sokáig. Világosodni kezd lassan minden. Leülök az asztalhoz, és jegyzetelni kezdek. Szépen, sorjában. Még mindig kételkedem, önmagámban, mindenben. Itt hajszálon múlik minden. Sose lehetek elégedett. Már ott ülök a bizottság előtt. Már beszélek, s látom, elégedettek. Jaj. nem szabad még arra gondolni, hogy nyert ügyem van. Még most nem. Még az utolsó percben, az utolsó pillanatban, az utolsó mondatnál, az utolsó szónál is történhet valami. — Köszönjük, elég — mnndja az egyik tanár. Lehetetlen! Kimehetek a folyosóra? Szólítanak, maid ott állunk a kis helyiségben. Hosszú beszéd következik. Nem értek belőle semmit, s ekkor hirtelen megszorítják a kezemet. Biztos ez? Nem hallottam rosszul? Lehet, csak képzelődöm. Pár percig még tart a kábulat Azfán lassan-las- san elmúlik. Arra gondolok, mennvi mindent kell mée elintéznem Mire hazaérek, már semmit sem érzek. Hnl fogok dolgozni, mit mondok annak a másiknak, aki tőlem vár valamit? Mi lesz tovább? Hiszen eddig tudtam, hogy kikkel fnpnk ngviitt tanulni, tudtam, mit kell tennem. De most. véget ért valami. Nem leszek többé gondtalan diák. Pár napon belül azonban elmúlik ez a különös lelkiállapot. Milyen szép a világ! Hiszen észre se vettem, hogy nyár van. hosszú, gondtalan, utnlsó nyár. VONTSZEMÜ RITA' Kiss Rozália: „A piaci ellátás le; alább a tavalyi szinten marad.“
