Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1984-01-17 / 3. szám

Fiatal szobrász kiállítása Mariin Lettrich szobrászművész nytfral (Nitra) kiállítását nézegetve egy kicsit elgondolkoztam néhány olyan jelenségen, amelyet az élet kí­nál manapság az embernek. Azon pél­dául, hogy valójában kit is nevezhe­tünk fiatalnak és mitől az, ha az? Martin Lettrich ugyanis mint szobrász, fiatal: alig harminchárom éves. De nemcsak én mondom róla, hogy fiatal szobrász, hanem mások is. A Fiatalok Galériájában állít ki, vagyis az Ifjúsági szervezet védnöksége alatt mutatja be a munkáit, és mint szob­rász, valóban fiatal, amit az is bizo­nyít, hogy 'ez az első igazi önálló ki­állítása. fiatalabb“, mint az előtte já­ró szobrásznemzedékek voltak az 6 kordban. Régen csak a húszas éveik derekán járók házasodtak, alapítottak családot, mert mint mondják, fizikai­lag is később értek, és anyagilag sem voltak képesek eltartani a családju­kat. Ma viszont? Ismerek olyan hu­szonéves házaspárokat, akik két-há rom gyerekkel már emeletes házban laknak, autójuk van. Szék szerint tehát látszik, hogy a fogalom mindig más és új tartalom­mal telítődik, s nekünk ezért más ol­dalról kell megközelíteni; Martin Lett­rich esetében pedig inkább arra kell figyelni, hogy szobrászként milyen elképzelésekkel érkezik kulturális közéletünkbe. Martin Lettrich szobrászművész S máris elmondhatjuk, hogy bár Lettrich „kinőtt “az Ifjúsági szerbe zetből, szellemével, akaratával való­ban fiatal. Fiatal nemcsak azért, mert új gondolatokkal küszködik, új ktfeje zési eszközök jelé tapogatózik, hanem mert újak és fiatalosak az eredmé­nyei is. Apró kis ólomszobrokat állított ki például Nyitrán, és már ezekben is látszik, hogy nem a klasszikus, tiszta formák izgatják, hanem a szaggatott, szuggesztív vonalvezetés és a groteszk, barbár mozdulatok. Munkáinak másik csoportjában az ólmot a fával házasítja, és keresi a két anyag párbeszédéből adódó mon­danivalókat. Ezekben a munkáiban van is egyfajta feszültség, bár még nem mindig kitapintható tisztán a gondo­lat, az ember méltányolja a művész­nél, hogy megpróbál valahova eljutni, valami újat találni. Alkotásainak harmadik csoportja közelebb áll a klasszikus szobrászat ismérvéhez, szimbólumokkal próbálja elmondani a gondolatait, és nem is sikertelenül. így például az egyik leg­jobb munkájában, a bányászok tiszte­letére alkotott domborművében. Ugyanez mondható a mezőgazdasá­gi tematikát érintő alkotásairól is. Szép tiszta hang csendül ki belőlük. És ez az eredménye annál meglepőbb, hogy Martin Lettrich nem szántóvető szülők gyermekeként látta meg a nap­világot. A fővárosban született, itt vé­gezte az alap- és szakközépiskolát, majd Prágában tanult az Iparművé­szeti Főiskolán, így tehát kevésszer nyílhatott alkalma arra, hogy a szán- tóvetők életét lássa és élje. Ö mégis képes volt azonosulni velük, emberi nagyságukkal, ezért csak méltányol­ni lehet ezeket a munkáit. Már kevésbé érzem konkrétnak és teljesnek a költők, írók tiszteletére készült müveit. Mintha csak éppen az 2 konkrétság hiányozna belőlük, amely olyan tisztává, foghatóvá, líraivá te­szi az előbbi reliéfjeit. Mindent egybevetve csak dicsérni lehet a Fiatalok Galériáját, hogy ki­tárta kapuit előtte, és a közönség megismerheti munkáit. Ez a szobrász, aki éveken keresztül sikerrel szere­pelt a fiatalok országos seregszemlé­in, immár megért arra, hogy odafi­gyeljünk művészetére. NÉMETH ISTVÁN Martin Lettrich: Arató (ólom, la) Távoli biztatás Naponta hányszor, de hányszor elő­fordul, hogy cseng a telefon, fülünk­höz emeljük a kagylót, pár szó után azonban kiderül, téves a kapcsolás, s legszívesebben földhöz vágnánk azt a fránya készüléket. Így, téves kapcsolással indul Fülöp Imre Távoli biztatás című hangjátéka is, amelyet nemrég sugárzott a Cseh szlovák Rádió magyar nyelvű adása. Egy női hang éjnek idején Boriszt ke­resi, hogy bejelentse neki, úgy dön­tött, szakítanak. A vonal túlsó végén azonban egy idegen férfi jelentke­zik, s mire ez kiderül, a férfinak már kiröppent az álom a szeméből, fel­kelti érdeklődését a nő, s hosszú­hosszú beszélgetésbe kezdenek. A kér­désekre őszinte válaszok érkeznek, s oszlik a rosszkedv, egyre több a fel­szabadult kacagás. Részletesen valla­nak egymásnak munkahelyi problé­máikról, régebbi jellembeli hibáikról, magánéletük legrejtettebb sajátossá­gairól. A férfi részéről szó esik autó­balesetről, véradásról, családi gon­dokról. a nő pedig elárulja, hogyan sikerült leszoknia a szipózásról. Több­ször úgy alakul, hogy valamelyikük legszívesebben letenné a kagylót, de mégis beszélnek tovább. Beszélnek, mert mindkettőjük legnagyobb csodá­latára van valaki, aki meghallgatja őket, így ismeretlenül, az éjszaka kel­lős közéjén. Majd kezdődik a kíván­Már csak rövid idő választ el ben nőnket attól a n íptól, amikor Szara jevöban iheggyújtják az olimpiai Ián got, s megkezdődnek a XIV. téli olim piai játékok. Aki nemcsak a tévéköz vetítések révén szeretné nyomon ki sérni az eseményeket, hanem a hely színen is megcsodálni a nemes küz delmeket, az még nem késett el: a SZISZ utazási irodája, a CKM még mindig tartogat több szabad helyet a február 5-én, illetve 12-én induló ktlencnapos útjaira. A részvevők Prágából Szarajevóba és vissza repülőn utaznak. A kilenc- napos út gazdag látnivalót kínál. Egyetlen szabadnap kivételével mi* den napra van biztosítva jegy ai olimpiai Játékok egy-egy eseményé­re, Így több jégkorongmérkőzés, mű­csiskodás, hogy ki milyen korú, sze­mű, hajú, milyen a megjelenése, s egyszer csak rádöbbennek, hogy őket a sors is egymásnak teremtette, vagy ahogy a férfi mondja: „Senkit sem ismerünk jobban, mint egymást. És minket sem ismer Jobban senki. Még soha senkinek sem tárulkoztunk ki úgy, mint most egymásnak.“ Aztán elhatározzák, hogy találkoz­nak, másnap felhívják egymást újra, s megegyeznek az időpontban. A kö­zeli találkozás öröme közepette a nő leteszi a kagylót, s a férfi ekkor döb­ben rá, hogy nem tudnak többé be­szélni, hiszen a számot egyikük sem tudja, mert ez téves kapcsolás volt. A hirtelen támadt magányban szinte visszhangzanak a szavak, a férfi sza­vai: „ ... nem szabad egyedül len­nünk.“ Ennyi a hangjáték cselekménye, amely napjaink egyik legégetőbb gondját, az emberek magányát, társ- talanságát, elidegenedését, egymás iránti közömbösségét feszegeti. Tóth Erzsébet és Dráfi Mátyás, « MATESZ művészei nagyszerűen alakí­tották szerepüket, valóssá tudták ten­ni a történet cselekményét, szinte elénk vetítették a furcsa helyzetet. A ren­dezés Lelkes Júlia érdeme, a techni­kai munkatárs pedig Lovász István volt. Benyák Mária korcsolyázás, síugrás, sífutás és egye­bek közvetlen szemlélői lehetnek azok, akik a CKM valamelyik kiren­deltségében vagy közvetlenül a bra- tislavai irodában jelentkeznek. Címe: CKM 81416 Bratislava, Hviezdoslavo- vo nám. 16; telefon: 33 16 07. A február ötödikén induló társasutazás ára 6760, a február 12-i pedig 7950 korona. Eb­ben az árban nincs benne a 3000 di­nár zsebpénz, amely kb. 800 korona. Az elszállásolás Szarajevóban, magán- személyeknél lesz. Az ellátás félpen- ziós, reggeli a szálláshelyen, vacsora pedig étteremben. Még mindig nem késő! Ha gyorsan jelentkeztek, ti is ott lehettek a XIV. téli olimpiai játékokon Szarajevóban. —er. Pionírok a tablók előtt... A Lenin Múzeum épülete JUBILÁLÓ MÚZEUM Lubica Olexová: „Várjuk a fiatalo­kat.‘ SZISZ-egyenruhás lányok és íiúk csoportja fordul be az épület kapuján. Mint tőlük megtudom, az egyik bratislavai gimnázium diák­jai, s most rendhagyó polgári ne­velés órájuk lesz majd az intéz­mény falai között. Ez, a Békevé­dők utcájában (ul. Obrancov mie- ru) álló impozáns, a közelmúlt­ban tatarozott háztömb kereken harminc esztendeje, 1954. január 22-6 óta Lenin Múzeumként isme­retes az országban. A nagy gondolkodó halála 30. 'évfordulójának előestéjén megnyi­tott intézmény kezdetben hat te­remmel rendelkezett, ezekben he­lyezték el a Lenin életét, munkás­ságát ismertető kéziratokat, köny­veket, képeket, szobrokat és fest­ményeket. Ezek a tárgyi emlékek többnyire a prágai Lenin Múzeum és a moszkvai Központi Lenin Mú­zeum ajándékaként érkeztek a szlovák fővárosba. Az évek során egyre gyarapo­dó kiállítási anyag aztán újabb helyiségeket követelt magának; így 1967-ben három, majd 1974- ben Ismét három teremmel gazda­godott a múzeum. A kiállítóter­mekben felsorakoztatott anyagon kívül mintegy nyolcezer kötetes könyvtár és megközelítőleg tíz­ezer db fényképmásolatot őrző ar­chívum van az intézmény birtoká­ban. A nagy vetítőteremben a film- bemutatókon kívül pionír- és SZISZ-avatóünnepélyek, üzemek, gyárak munkáskollektíváinak ün­nepi összejövetelei is zajlanak. A barátsági hónapban és tavasszal a legtöbb a látogató. Ilyenkor szin­te Szlovákia minden sarkából ér­keznek érdeklődők, de sok a cseh­országi és a külföldi turista is. És a látogatók 65 százaléka fiatal: alap- és középiskolások, illetve egyetemisták, főiskolások, akik nem egy esetben a szemináriumi órájukat az épület falai között tartják. Ezekre a foglalkozásokra azonban már a kis vetítőteremben kerül sor. Az előre bejelentett csoportok­nak nemcsak szlovák, hanem orosz, magyar, angol és német nyelvű idegenvezetést is biztosí­tanak. Eubica Olexová, a lektorcsoport vezetője örömmel mondja: — Az elmúlt harminc esztendő alatt mintegy kétmillió látogatónk volt, s kedves, elismerő, dicsérő szavaikat .egész sor krónika őrzi. Novemberben, decemberben na­ponta mintegy ezren jártak kiállí- tótermeinkben. Az idén legtöbben az említett időszakban a komáro­mi járásból érkeztek. A múzeumban eredeti Lenin- -kéziratok is találhatók, ezeken kívül könyveinek szlovák és cseh nyelvű fordításai, de ott sorako­zik Válogatott műveinek egyik legelső, 1905-ben kiadott magyar nyelvű példánya is. Megtekinthe­tő Bártfay Tibor szoborplasztiká­ja, amelynek többszörös nagyítás­ban készült mása Nitra főterén ta­lálható. öt évvel ezelőtt a múzeumnak Gustáv Husák köztársasági elnök a munkaérdemrendet adományoz­ta. Jelenleg javában zajlanak a fennállásának harmincadik évfor­dulóját ünneplő intézmény emlé­kező rendezvényei. Eubica Olexo­vá beszél a múzeum idei terveiről: — Továbbra is örömmel várjuk látogatóinkat, mert számos, ez ideig minálunk be nem mutatott Lenin-kéziratot is láthatnak. A tárlat anyagának egy részét ván­dorkiállítás formájában sok járá­si székhelyen megtekinthetik az érdeklődők, és természetesen szá­mítunk továbbra is a fiatalok nagy érdeklődésére. Zolczer László A szerző felvételei Még lehet jelentkezni!

Next

/
Oldalképek
Tartalom