Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1984-06-12 / 24. szám

V / Természetesen elmúltak azok az idők, amikor őseink rácsodálkoztak a kábel végén tényt gyújtó izzólámpára, vagy a messzi távolból kábeleken érkező teletonbl’vásra. A különböző vezetékek, kábelek behálózták a lég. teret, majd később a föld alá kerül tek, s ott kígyóznak ma is száz, sőt ezer kilométereken át. Megszokottan veszünk róluk tudomást, nyugtázva, hogy kellenek, szükségünk van rájuk. Kábelek, amelyek embereket, vá­rosokat, országokat kötnek össze, amelyek nélkül nem lenne villamos áram, rádió, televízió, telefon és sok egyéb más. Hol tart ma a kábelgyártás? Erre kerestem a választ hazánk egyik legöregebb, de mindamellett fejlődőképes kábelgyárában Déöínben. Csak megrendelésre A Labe folyótól kőhajltásnyíra, ^ vasútállomás tőszomszédságá­ban lelek rá a gyárra. Egy fiatal mérnök, /öze/ Kasík üdvözöl a portán, aki mim az üzemi SZISZ- -alapszervézet alelnöke mutatko­zik be. Alig lépünk az üzem há­za tájára, máris feltűnnek a ha­talmas csévetestek, amelyeken karvastagságú kábelmenetek si­mulnak egymáshoz. Nem veszte­gelnek sokáig az udvaron, mert a gördülő testeket máris emelik daruval a teherautóra, hogy el­szállítsák. Következtetésemet az alelnök, aki egyben a tervezési osztály vezetője is, igazolja: — Nem termelünk raktárra, nem is lehetne, hiszen óriási te­rületre lenne szükségünk. Minden megrendelésre készül, mégpedig a megrendelő egyéni kérésére, 6- haja, kívánsága szerint. A szállí­tási határidő fél év, olyankor a- zonban egy év, ha a megrendelő teljesen speciális kéréssel áll elő, amelynek teljesítéséhez igényes előkészület és a technológiai fo­lyamat módosítása szükséges. Idei gyártási tervünk 2140 kilométer magasfeszültségű és 18 ezer kilo­méter híradástechnikai kábel gyár­tásával számol. Tudni kell azt, hogy a távolsági telefonkábelek­nek monopolgyártói vagyunk. Év­ről évre nagyobb az érdeklődés a koaxiális kábelvezetékeink iránt, amelyek új progresszív technoló­giával, az ún. csomagos szigetelés­sel készülnek. Eddig hatvanhárom­féle terméket gyártottunk, s ha minden jól megy, két év múlva elkezdjük az üvegszálas optikai vezetékek gyártását is. Terméke­ink nemcsak a hazai piacon ke­resettek, hanem a külföldi meg­rendelők is egyre nagyobb érdek­lődést tanúsítanak irántuk. Jelen­tős mennyiségben exportálunk a Szovjetunióba, Magyarországra és Romániába. Kevesen, de eredményesen _______ Mivel a gy'ár termelési struktú­rájával már dióhéjban megismer­tetett a Pepiknek becézett SZISZ- -elnök, azt ajánlom, váltsunk té­mát. — Milyen a fiatalok szervezeti élete, mi mindent csináltok sza­badidőtökben, és miben látjátok a meglevő tartalékokat? — Üzemünkben aránylag kevés a fiatal és a tagság szociális ösz- szetétele sem a legmegfelelőbb, hi­szen a 62 tagból 38 vezető gazda­sági dolgozó. Ennek ellenére nyu­godtan ki merem jelenteni, SZ1SZ- -alapszervezetünk eredményes munkát végez, és a járás legjobb­jai közé tartozik. A kilenctagú ve­zetőség a pártalapszervezet és szakszervezet vezetőivel karöltve színes, érdekes munkatervet ál­lít össze, amelyben mindenki ta­lál kedvére valót. Örvendetes, hogy az elmúlt évekhez képest akcióink látogatottsága jelentő­sen növekedett. A szórakozni vá­gyók klubesteken, diszkókon, be­szélgetéseken, filmvetítéseken és további rendezvényeken tölthetik szabadidejüket. A sportolni vá­gyóknak naponta rendelkezésük­re áll az üzemi tornaterem, a lá­nyok aerobikozhatnak. Már hagyo­mányosan részt veszünk a klad- nói konszern vállalatunk üzemei­nek honvédelmi versenyén. Ta­valy mind a férfi-, mind a női csa­patunk az első helyen végzett. A társadalmi munkából is részt vál­lalunk. Tavaly 22 ezer facsemetét ültettünk ki a Bynoveci Erdőgaz­daság faiskolájában. Segítettünk az üzemi óvoda és klub építési munkálataiban is. A mezőgazda­ságnak főleg a szénabegyűjtéskor siettünk segítségére. Egyik ta­gunk, a huszonöt éves Hana Éart- lová egyéni felajánlást tett: vál­lalta, hogy a hetedik ötéves terv feladatait határidő előtt teljesíti. A sodrógépen dolgozó munkásnő négy év alatt akarja teljesíteni az ötéves tervet, és az eddigi ered­ményei azt igazolják is. Hana mindannyiunk példaképe, és java­soltuk, hogy nevét jegyezzék be a SZISZ KB tiszteletkönyvébe. A fiatal újítók tavaly tíz újítási ja­vaslatot valósítottak meg, nem kevesebb, mint 262 ezer korona társadalmi haszon forrásaként. A járási ZENIT-kiállításon egy má­sodik és két harmadik helyezést értünk el. Zdenák Krfíáknak a kétszínű huzalszigetelést készítő berendezése az országos ZENIT- -vásáron látható lesz. Legfonto­sabb feladataink egyike, hogy a rajvezetők számának növelésével hatékonyabban segítsük városunk pionírcsapatait. Tovább mélyítjük kapcsolatainkat a budapesti és berlini kábelgyár fiataljaival, a- kikkel eddig is rendszeresen ta­lálkoztunk, és közös akciókat szerveztünk. I N Gyártási receptek _______ Ritkán jut el az ember kábel­gyárba (Szlovákiában kettő mű­ködik — a szerk. megjegyzése), így hát hogyne érdekelne, mi van a kulisszák mögött, hogyan ké­szül a többeres kábel, a sok-sok szigetelőréteg és végül a korom­fekete külső burkolat. Kísérőm­mel először a huzalkészítést cso­dálom meg. Fokozatosan szűkül a 7 milliméteres rézhuzalként ér­kező tekercsek keresztmetszete. A Miskolci DJGÉP húzógépei vaná- diumbetétes, ún. tüskéken húzzák ét a rezet egészen 0,2 mm átmé­rőig. Érdekes látvány a huzalok szigetelése, itt vagy gumiba vagy papírba „öltöztetik“ őket. Valaki azt hinné, ördögmotolla forog, mikor hat, nyolc, tizenkét orsóról elszabadul egyszerre a huzal, mi­közben az orsók egy hatalmas dobbal pörögnek. — íz a sodrógép — mondja a masinára mutatva kísérőm. Az egybefonódott huzalok már kicsit a kábelre emlékeztetnek, csak még egy papír- és egy alu­mínium csomagolás kerül rájuk. A szigetelés és az árnyékolás, mondják az itteni szakik. Követ­kezik aztán a palástolás, vagyis a külső szigetelés. Vagy ólom vagy fekete PVC kerül nyomás a- latt a szigetelt vezetékekre, és a présgép után már csak a hosszú- -hosszú fekete kábel kúszik tova a hűtővízben. A gyárban tizenöt" kubai fiatal is tanulja a szakmát. Négy év múlva tapasztalt szakemberekként térnek haza. A koaxiális kábelek részlegének vezetője Pravóslav Polák, aki tag­ja volt annak a kutatócsoportnak, amely a 15. brnói gépipari kiállí­táson egy új típusú koaxiális pá­rokkal ellátott híradástechnikai kábelt mutatott be. A termék a kiállításon aranyérmet kapott, a feltalálói pedig Klement Gottwald állami díjat. Miközben túlteszem magam a meglepetésen, rögtönzött előadásából elkapok egy-két ada­tot: a csomagos polietilén szige­telésű rézhuzalokon 2700 beszél­getést lehetne továbbítani magas­frekvenciás átvitellel/ Rendszeriét négy huzal van egy kábelben, és ami lényegbevágó és „zsebbevá­gó“, hogy ötszörösére nőtt az át­viteli kapacitás, míg a rézszük­séglet csak a két és félszeresé­re. Újra az udvaron lépegetünk, ki­felé haladva a kábelrengetegből. A csomagolás, szállítás most sem szünetel, újabb tekercsek gördül­nek ki, hogy teherautók, vonatok vigyék az ország minden sarká­ba. POLGÁRI LÁSZLÓ A szerző felvételei Á tudás hatalom Elmúltak ar. izgalommal teli pernek, órák, hetek, a végzősük túlvannak az érettségi vizsgákon. A diákok megmérettek, bizottság előtt adtak számot tudásukról. Ki jól, ki gyengébben, ki magabiztosan, ki akadozva felelt. Van, aki egyben pontot is tett ezzel iskolai tanulmányai végére, másoknak meg ez csak ugródeszka a főiskolai tanulmányok felé Egy két bét múlva sokan már munkahelyükön kezdik meg dolgos hétköznapjai­kat, másokra viszont várnak a főiskolai, egyetemi felvételi vizsgák. A IV. E-BEN Szelecz Gyula mérnök, a kassai (Ko- gíce) , Schönherz Zoltán Energetikai és Gépészeti Középfokú Ipariskola igazgatóhelyettese az egyik „elekt- rós“ osztály, a IV. E felé kísérve rö­viden ismerteti az érettségi dossziét: — Napjainkban 147 diák, ebből 39 lány ad számot tudásáról a zöld asz­talok előtt. Mind az öt osztály ma­gyar és szlovák nyelvvel kezd, majd jönnek a szaktantárgyak. A három gépészeti osztály ezen kívül gépszer­kesztés és üzemeltetésből, valamint gépészeti technológiából húz kérdé­seket, a két energetikai osztály pe­dig elektroenergetikából és villamos gépekből vizsgázik. Az érettségizők közül 45-en adták be kérvényüket az ország különböző főiskoláira. Ezek számára egyhetes előkészítő tanfo­lyamot szervezünk még a felvételik előtt matematikából, fizikából és ál­talános politikai ismeretekből szlo­vák nyelven. Kopogtatás nélkül lépünk be a vizsgaterembe, hogy ne zavarjunk. A zöld asztalnál ülő pedagógusok sze­me a táblára szegeződik. Fucsko Fer- dinánd vizsgázik. Kiss István az el­ső padban jegyzetel, minden idegszá­lával készülődik, koncertrálja gondo­latait a feleléshez. A terem végében a mai nap további szereplői várakoz­nak, egyesek levetkőzve izgalmukat, mások még sebtében átfutják az anya­got. Blaskovics József és Jőzsa György mellé telepedek, akik egy füzetben böngészgetnek. — Izgultok, srácok? — kérdezem súgva. — Nem most esünk át a tűzke­resztségen, hiszen a villamos gépek már a harmadik érettségi tantárgy, de egy kicsit izgulunk. Közben Fucsko Ferdinánd befejezte Fucsko Ferdinánd jelesre vizsgázott mondókáját. Berta tanár elvtárs több­ször helyeslőén bólintott és hangos igennel nyugtázta a hallottakat. A feltett kérdésekre Is határozott, ki­merítő választ adott. — Ügy tudom, Brnóba készülsz fő­iskolára, így az itt elért eredmény.' esetedben csak részeredmény — mondom neki, amikor már gratulál­tam sikeres vizsgájához. — Akkor leszek igazán boldog, ha a felvételi vizsgán is ilyen jól túlju­tok, és az elektrotechnikai kar hall­gatójává válók. Nagyon hasznosnak találom az egyhetes előkészítő tanfo­lyamot, amely az iskola gondoskodá­sát tükrözi. — Négy év távlatából hogyan ér­tékelnéd az itt töltött időt, milyen lesz a búcsú pillanata? — Nagyon a szívemhez nőtt az ipa­ri. Csak szépet és jót tudok mondani erről az iskoláról. i ...^ Rapács Valéria érettségizik, ketten pedig készülnek SZISZ-EGYENRUHÁBAN A második félidőre érkezem meg a Safárikovói Mezőgazdasági Műszaki Szakközépiskolába, ahol 34 lány érettségizik az ökonómiai szakon. Könyvelésből vizsgázik most nyolc csinos lány. Mindany- nyian SZISZ-egyenruhában, és a várakozás izgalmas perceit ismét­léssel töltik. Meglep, hogy az osz­tályból senki sem készül tovább­tanulni. — Vajon miért van ez így? — fordulok Rapács Valériához. — Lányok vagyunk, és a mező- gazdaságba készülünk dolgozni. Mindenkinek megvan már a mun­kahelye egyéves próbaidőre. —- Hogy sikerültek eddig a fele­leteid, és hogyan érzed magad az utolsó vizsga előtt? — Az eddigi feleleteim magyar és szlovák nyelvből, valamint szervezés és gazdaságtanból, ér­zésem szerint, jól sikerültek. Az utolsó tantárgy, a könyvelés so­kunknak „mumus“, én is komoly szaktantárgynak tartom, de azért nem esek kétségbe. Nekünk, leen­dő mezőgazdasági közgazdászok­nak ez a kenyerünk. Közben megindult az érettségi „menet“: Takács Mária kérdést húz, Bodnár Eleonóra az egysze­rű és bővített újratermelésről be­szél ... A falon levő jelszó: „A tudás hatalom“ — ebben az isko­lában is bebizonyosodott. —polg—>- .. - - • - ­I

Next

/
Oldalképek
Tartalom