Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1984-06-05 / 23. szám

új ifjúság 6 A Pravda — Televízió — Slovnafí nem­zetközi atlétikai verseny fénypontja kétség­kívül Szergef Bubka rúdugró 585 centiméte­res ragyogó világcsúcsa volt. A szakembe­rek véleménye szerint abban a pillanatban talán-talán a bűvös hatméteres határt is át­vitte volna, mert akkora tartalékkal hup­pant át a léc fölött. Az 590 centiméterrel már sikertelenül birkózott, de ki vehette tőle zokon a fárasztó, majdnem négy óra hosszat tartó maratoni verseny végén?! A cím nem tőlem származik, hanem Szer­jozsa edzőjétől, Vitalij Afanaszjevics Pét- rovtól. Egy nappal a nagyszerű csúcsdöntés előtt találkoztunk rövid időre védence tár­saságában. — ö, Szerjozsa ideális sport­ember — mondta, nem kis zavart okozva ezzel a tavalyi I. atlétikai világbajnokság aranyérmesének, aki már addig is — bár fedett pályán — sikerrel megbirkózott a világcsúcsot jelentő magassággal. — Senki és semmi sem hozza ki a sodrából, és min­den zokszó nélkül teljesíti az utasításaimat. A donyecki sportoló, aki a magánéletben Is ideális és közvetlen beszélgetőpartner, zavartan hárította el az edző dícséretét. — Hát ez azért túlzás — mondta —, de az az érzésem, hogy az edző nem akár ne­kem rosszat, ezért valóban igyekezem ma­radéktalanul teljesíteni az utasításait. Az alig huszonegy éves a{léta tavaly bal- szerencsével kezdte az évet. Télen sokat betegeskedett, úgy volt, hogy ki sem jut a világbajnokságra. Aztán mégis ktvitték, és ő világbajnoki címmel hálálta meg a bi­zalmat. Aztán ősszel edzőjével együtt visz- szavonultak Donyeckba és kitartóan edzet­tek. Meg is lett az eredménye. Szerjozsa az idei fedett pályás idény legszenzációsabb so­rozatát hozta, amely január 15-én Vilniusz- ban kezdődött. Átadta a múltnak az ameri­kai Olson fedett pályás világcsúcsát. Az új csúcs 581 centiméter, amelyet később két ízben megtoldott .egy-egy centiméterrel. So­káig ez volt a legnagyobb magasság, ame­lyet ember rúddal átvitt. Aztán a frangia Vigneron nyílt pályán is teljesítette ezt a magasságot. Ez volt a világcsúcs egészen május 26-ig. — Hogy világcsúcsot ugrok-e — válaszolt a kérdésre kérdéssel egy nappal a sikeres kísérlet előtt Szerjózsa —, azt nem tudom. Mindenesetre megkísérlem. A versenyeken rendszerint nem foglalkozom a többiekkel, nem érdekel az eredményük. Elég sokáig tart, míg rám kerül a sor, és ez nem jó. Nem félek a magasságoktól sem, sőt még attól sem, hogy eltörik a rúd, mert ez is előfordul. Hogy a hat métert én ugrom-e át elsőként, azt persze nem tudom meg­mondani. Vagyunk egynéhány an, akik egyen­lő eséllyel fenjük a fogunkat a sporttörté­neti pillanatra. Magamat is közéjük soro­lom. Nem alaptalanul. Az ideális sportember "■■■■ ■ ' ■■■'— ■ . ... ....................- ■■■ 1 Félek attól a naptól Az élet megy tovább 'játékok körüli hercehurca. Elég fiatal­nak érzem még magam ahhoz, hogy akár a legközelebbi olimpiát játékokon vagy más világversenyeken Is sikerrel szerepeljek. ■Pír X P—T—S atlétikai verseny első nap­ján a beavatatlan közönségnek kétsze­res világcsúcstartónőnk (400, 800 mé­ter), Jarmila Kratochvílová okozta a legnagyobb csalódást. A 100 méteres síkfutásban csak a harmadik helyen végzett. Ez a felületes szemlélő benyo­mása, pedig ha ismerné az előzménye­ket ... — Jarmila még nincs teljesen rend­ben — mondta másnap reggel Miroslav Kváő, világbajnoknőnk és olimpiai e- züstérmesünk edzője. — Hosszú ideje hátgeríncbántalmakkal bajlódik, és csak az tudja, hogy mit jelent ez, aki már átélte. A P—T—S atlétikai versenyt mindig első számú hazai versenynek tartottuk, ezért erkölcsi kötelességünk részt venni rajta. Nemcsak a mezőny és a verseny szempontjából, hanem az azt körülvevő hangulat miatt is. Meg­figyeltem, hogy Jarka mindig kitűnően érzi magát Bratislavában, a közönség egészen nagyszerűen viselkedik. Kevés ilyen hálás közönséggel találkoztam a világ atlétikai pályáin. A teljes igazsághoz tartozik, hogy Jarmila a hosszú betegeskedés után az ostravai Aranycipő-versenyen állt há­rom nappal korábban először a rajthoz. A P—T—S másnapján némileg kárpó­tolta is a közönséget azzal, hogy nagy­szerű versenyben bár nem a legjobb idővel, győzött a kétszáz méteres sík­futásban. , — Tény, hogy ha a világbajnokság után nem következett volna közvetle­nül az olimpia, akkor már tavaly ab­bahagytam volna a pályafutásom. El­határoztam azonban, hogy folytatom, és megpróbálom megszerezni az olim­piai aranyérmet, amellyel semmilyen érem nem ér fel. Helsinkiből több a- ranyérmet elhoztam, de ha azt kérdsz- nék, hogy melyiket becsülöm többre, akkor az olimpiai ezüstéremre szava­zók, amelyet Moszkvában szereztem. Elég szomorú, hogy nem rajtolhatok a nyári olimpián, de az adott körülmé­nyek között, amikor a rendező ország nem szavatolja a versenyek normális lebonyolítását, valóban nem tartom le­hetségesnek, hogy ott legyünk. így ter­mészetesen helyeslem a Csehszlovák Európa- és világbajnokunk, olimpiai ezüstérmes diszkoszvetőnk, Bugár Im­re a közelmúltban az Amerikai Egye­sült Államokban portyázott, és alapjá­ban véve végigvert mindenkit. — Na, ez azért túlzás — hárítja el a dicséretet. — Modestóban kikaptam legjobb barátomtól, Géza Valenttól, és az igazsághoz tartozik még, hogy a legjobb amerikai diszkoszvetők kt sem álltak ellenünk. _ ??? •— Akkor már köztudomású volt, hogy nem veszünk részt az olimpián, és sze­rintem nem akartak velünk találkozni. Mert. az esetleges sikertelenség kétség­be vonta volna az olimpiai játékok me­zőnyének hitelességét. — Mit tapasztaltál az olimpiai játé­kok színhelyén alig néhány héttel a versenyek kezdete előtt? — Az egyszerű emberek természete­sen elítélik az amerikai kormányzat és a különféle szervezetek alantas mester­kedéseit, amelyek lehetetlenné tették, hogy a szocialista országok sportolói részt vehessenek az olimpián. Minde­nütt szívélyesen, kedvesen jogadtak bennünket. Elhalmozták a figyelmessé­gükkel, s velem és másokkal együtt nem értették, mire jó ez a keresztes hadjá­rat a szocialista országok sportolói el­len. — Minden bizonnyal szomorú fejeze­te az életednek, hogy nem rajtolhatsz az olimpián, amelyen a formád és az elért eredmények alapján jól szerepel­hettél volna.- Magam is így látom a dolgot. Ke­ményen készültem az olimpiára, és úgy Vélem, ha egészségileg rendben lettem volna, akkor egész biztos helytállók. Tu­lajdonképpen így időzítettük a felké­szülést is. De hát mit lehet tenni ...Az élet megy tovább. — Es hogyan? — Már mondtam, hogy mindent úgy időzítettünk, hogy mondjuk augusztus 10-én Los Angelesben dobjak egy na­gyot. Sajnos, erre már nem kerül sor. Viszont az időt nem lehet megállítani, és a napok egymás után múlnak. Mi­velhogy a felkészülésben egy csöppet sem lazítottam, a formaidőzítés meg­történt, az az érzésem, hogy augusztus­ban vagy augusztus végén dobhatok egy nagyot. — Világcsúcsot? — Lehetséges. Elég jó formában ér­zem magam ahhoz, hogy akár világcsú­csot is dobjak. Szerencsére nagyon jó edzőpartnerem is van hozzá Géza sze­mélyében. Na meg az emberben dolgo­zik egy kicsit az a kis ördög is, hogy most majd megmutatom. — Mik a legközelebbi terveid? ■— Június harmadikén Zaragozában rajtolok (lapzárta után — a szerk. megj.j, ahol tavaly először dobtam túl a bűvös hetvenméteres határt, és ragyo­gó csehszlovák csúcsot állítottam fel. Egészen kiváló dobókor van ebben a spanyol városban. Ki tudja, talán ászéi is kedvez. Aztán következik a Rosicky- -emlékverseny, és mint mondtam, a for­maidőzítés augusztusra történt, úgy­hogy a többit bízzuk a jövőre. Külön­ben engem nem hangolt le az olimpiai Nemzeti Olimpiai Bizottság döntését, hogy nem veszünk részt a játékokon. Más kérdés persze, hogy milyen szín­vonala lesz ennek a versenynek. Né­mely számban lényegében a második „garnitúra“ indul. Kíváncsi lennék, mi­lyen érzés lesz majd bárki számára győzni egy ilyen nívón aluli verseny­ben. Igaz, hogy öt-tíz évvel később már csak a győztes neve szerepel a listán, és senki sem kérdezi, milyen verseny­ben jutott az olimpiai éremhez. Nekmn mindig szárnyakat adott, ha erős me­zőny indult. Helsinkiben például már holtfáradt voltam, amikor a 400 méte­res síkfutás döntőjében indultam. Hét rajttal a lábamban azt hittem, hogy menten összeesek. A kiváló mezőny meg a versenyhangulat azonban mégis szár­nyakat adott és világcsúccsal győztem. Azt hiszem, szükség van rá, hogy meg­szorítsák az embert. Márpedig milyen verseny lesz az, ha nem lesznek ott a szovjet és NDK-s lányok, az a három- -három versenyzőnő, és mi ketten Ko- cembovával. Már ne vegyék szerényte­lenségnek, de annál egy hazai verseny Is színvonalasabb! Keserű szavak egy kiváló sportoló szájából, aki világéletében a szerény­ség és a sportszerűség mintaképe volt, akit a közelmúltban az amerikai hír- ügynökségek is a világ legjobb sporto­lójává nyilvánították. Egyéni tragédiá­ja, hogy talán utolsó lehetősége volt arra, hogy olimpiai győzelemmel fejez­ze be páratlan pályafutását. Hogyan to­vább? — Félek attól a naptól, amikor sor ke­rül arra, hogy utoljára állok rajthoz. Már most sírhatnékom támad, hogy be kell fejeznem a pályafutásomat. S ha egv évvel korábban még azt mondtam magának, hogy azután már sohasem foglalkozom a sporttal, akkor most el kell mondanom, hogy mégis mellette maradok. Egyszerűen már el sem tu­dom nélküle képzelni az életem. Edzői tanfolyamra járok, és úgy gondolom, hogy egy ideig az ifjúságiakkal foglal­kozom, és vagy négy év múlva akár a középtávfutó válogatott lányok felké­szítését is kézbe vehetem. Az az érzé­sem, hogy van hozzá elég tapasztala­tom, és sokmindent megtanultam Kvác edzőtől, akinek talán sohasem leszek képes megköszönni mindazt, amit ér­tem tett. Lehet, hogy talán egyszer majd engem is kárpótol valaki a fára­dozásomért. Egyelőre azonban az idén még maradok a pályán. Következik Pá­rizs, egy nemzetközi viadal (lapzárta után zajlott le), a Rosicky emlékver­seny, egy nemzetközi viadal az NSZK- ban, és az NSZK — francia — lengyel — csehszlovák négyesviadal Hannover­ben. Ha teljesen rendbe jövök, úgy ér­zem, még bizonyíthatok. De borzasztó­an sajnálom, hogy nem lehetünk ott az olimpián, és az az érzésem, hogy az el­lenfeleink is ezt érzik. Amikor az év elején Amerikában versenyeztünk, meg­hívott bennünket otthonába Evelyn Ashford. Nagyon jól éreztük magunkat nála, és meggyőződésem, hogy az egy­szerű amerikaiak, a sportolók nem te­hetnek róla, hogy "a kormányzat ide jut­tatta a játékok ügyét. Az oldalt írta: PALÁGYI LAJOS Helexa felvételei v *

Next

/
Oldalképek
Tartalom