Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1984-05-15 / 20. szám
tij IFJÚSÁG 3 Azt szoktuk róluk mondani, szívükhöz nőtt a munkájuk. Ég a kezükben a dolog, A lelkünk mélyén talán irigyeljük is őket, s feltesszük a kérdést, vajon honnan ez az ügyesség, szakmai tudás, lankadatlan optimizmus, igyekezet mindent jól és időben elvégezni, s ha kell, akár a kötelességeiken túl is. Elismeréssel hajtunk fejet élettapasztalataik előtt. Ezek az emberek itt élnek közöttünk, naponta találkozunk velük. Önfeláldozó, becsületes munkájuk, szerénységük, a közös sikerekbe vetett bizalmuk, szeretettel és megértéssel teli életük példakép valamennyiünk előtt. A Szocialista Munka Hőse magas állami kitüntetés, amelyet a napokban átvehettek Prágában, bizonyára a legszebb elismerés eddigi eredményeikért. Osztozunk örömükben. Szövetkezeti elnök A zt már nemi — tiltakozik hevesen. — Gyere május elseje után, szavamat adom, hogy akkor beszédesebb leszek. Mindent megtudsz, azt is, milyen volt Prágában. Csak most hagyj nyugton. A szklabinyai SZNF Efsz elnöke, Vladimir Chmúrny irodájának az ajtaja aztán mégiscsak becsukódik mögöttem. Az elnök egy ideig még az asztalán levő postát nézegeti, majd félhangosan sorra veszi a teendőket, meg hogy hova kéne hamarabb telefonálnia ... — Azt mondod, ifjúsági laptól vagy? Azt szeretem, csak az bosszant, ha nem vagyok ura az időmnek, mint ahogy most is. Olyankor semmire sem megyek, ezért ne vedd tőlem rossz néven. A nevem is olyan hétköznapi, Chmúrny. A szklabinyai efsz elnöke olyannyira elfoglalt hogy még a szabóhoz sem érkezik elmenni, márpedig ha ő arra adja a fejét, hogy öltönyt varrat, az biztosan jelent valamit. ötvenkilencben, amikor felkérték őt, hogy szövetkezeti elnökként vegye gondjaiba a szklabinyai határt, egy hét gondolkodási időt kapott. A vasút, ahol addig dolgozott, pontosságra nevelte, a kollektivizáció során emberísmeretet, a párttól becsületes munkát tanult, a falutól pedig a föld szeretetét kapta, -így a döntés egyszerű volt és gyors. Kedden végighallgatta jövendő kötelességeit, szombaton .az évzáró taggyűlésen megszavazta a tagság, s azóta is ezen a poszton van. — Kezdetben egy-egy tehéntől évi 1500— 1600 1 tejet szolgáltattunk be, tavaly pedig a martini járás „tejligájának“ győztesei lettünk. A 3521 literes évi hozam tehenenként közép-szlovákiai viszonylatban a harmadik legjobb eredmény. — Egyszeriben...? — Nem. Semmi sincs egyszeriben. Köny- nyű mondjuk bekapcsolni a falu hangosbeszélőjét, és felkérni a lakosságot, hogy akiknek ökrei, lovai vannak, jöjjenek behordani a szövetkezet szénáját. Másnap ugyancsak közhírré tétettem, kik voltak azok, akik eltitkolták. Mondom neked, kezdetben nem volt könnyű kézben tartani a gyeplőt. Vagy itt vannak a batyuvállalkozások. Tudod, mit jelent ez? Ártatlan lopá- ű sokat. Itt egy marék széna, ott néhány szem burgonya, amott egy vödörnyi meglógatott dara... Éjnek idején felkeltem, körbejártam az ólakat, istállókat, várakoztam a táblák végén, mígnem az emberek leszoktak róla, hogy a közösből vigyenek. jj Addig nem tudatosították, hogy magukat rövidítik meg ezzel. Csak amikor nyolc koronáról felment a munkaegység tizenhatra, majd harminchetet fizetett a szövetkezet, jöttek rá a tagok, hogy megtalálják a számításukat. A szövetkezetben nem lehet tervet csúsztatni, módosítani. A föld embere, nem szépítheti meg a helyzetet, mert vagy van kenyér, vagy nincs; vagy van hús, vagy nincs; vagy megfejjük a teheneket, vagy bőgnek az istállóban... — Azt mondják rólam, Chmúrny szigorú ember, tekintélye van. Én pedig kijelentem, Chmúrny nem juthatott volna ide, ha nem olyan emberek veszik körül, mint akik körülveszik. Mondd csak, ki lenne képes egy év alatt 7 millió korona hasznot előteremteni egymaga 2400 hektár földön? Nem élhetünk csak magunknak. Hogy szövetkezetünk sikeresen gazdálkodik, ezt megmondom Prágában is, mert le a kalappal a szklabinyaiak előtt. A többiről meg elbeszélgetünk a szövetkezetek kongresszusra. Hétköznapjaink hősei L apátnyi kérges tenyerek, izmos termet, ha kezet szorít valakivel, az igazából kézszorítás — tömören így jellemezhetnénk a felsőtúri (Horné Túrov- ce) Bazsó Lászlót, a Nyugat-szlovákiai K6- '' Kőfejtő és Homokbányák Zlaté Moravce-i üzemének dolgozóját. Tizennégy éves korátél ismeri ezt a nem könnyű munkát. Képviselő, se gédrendőr, szenvedélyes vadász, és olyan közéleti ember, akihez bátran fordulhatnak választói ügyes bajos dolgaikkal. A kő szeretetét édesapjától örökölte. — Amikor apára felkerekedett, hogy munka után nézzen a morvaországi Kless-cég- nél, kérleltem őt, vigyen magával. El voltam tökélve. hogy ha ellentmond, megszö köm hazulról. Szerencsére erre nem került sor. Mindig is vonzott a kockázat, a kemény munka, amely próbára teszi az embert —vallja magáról Bazsó László. Kezdettől fogva tagja az ifjúsági szervezetnek, 1951-től párttag. Banská Bystricá ban lömestervizsgát tesz felszíni és földalatti robbantásból. Utána következik a jachymovi uránbánya, majd négy év múlva visszatér Felsőtúrra. Szülőföldjén nemcsak kedvére való munkát talál, hanem szabad idejét is hasznosan tölti. Hiszen odahaza várják őt a nyulai. az aprójószág, a hízó, az erdőben meg a vad, és a kilenc árnyi szőlőben is mindig akad tennivaló. Munkahelyén ő irányítja a kamrafejtést. Egy egy ilyen kamrából 70—120 000 köbméter kvarc- vagy mészkőt fejtenek ki, amihez 21,5 tonna robbanóanyag szükséges. Ezt a munkát héttagú kőfejtő csapatával végzi. A robbantás órája, perce pontosan adva van. A 800 lakosú Felsőtúr nem messze van Ipolyságtól (Sahy). — Május elsején hagyományosan felvonulunk Ipolyságon. Nagy esemény a faluban a következő májusi ünnep, kilencediké, amikor szintén felvonulunk, este meg tábortüzet gyújtunk és mulatság van. Ilyenkor a tűz körül összegyűlik a falu apraja nagyja, a pionírok szavalnak dalolunk, táncolunk, volt partizánok emlékeznek. Becsületes, férfimunkát végez a köbányá ban. Ezen kívül tisztségek, otthon, család, még azelőtt kiútkeresés, mert mindig is kötelességének tekintette kiállni szocialista jövőnkért. Az évek szaladnak, ma már unokák veszik körül, s éppen ők azok, akik megszilárdítják benne a meggyőződést: igye kezete nem volt hiábavaló. Megfontolt ember, nagyra becsüli békés életünket, hiszen gyermekkori emlékeihez a háború borzalmai is hozzátartoznak. El lehet-e vajon felejteni azt az „élményt“, hogy a falujukban lévő fogolytábor katonáinak ők hajtották fel a dohányt meg az újságot? El lehet-e felejteni Vologyát vagy Mítyát, aki lábát hagyta 'a fronton . . .7 De nem felejti el azt a napot sem. amikor megérkeztek a felszabadítók. Köre szükségünk van. hogy házakat, utakat építsünk, a követ egyszerűen nem nélkülözhetjük. még kevésbé azokat az embereket, akik kitermelik. Esztergályos Z denék Semorád, a pelhHmoví Agro- zet konszernvállalat esztergályosa szintén ott volt Prágában a kitüntetettek között. Régebbtől ismerem Zdenéket. Többször is elbeszélgettünk már munkájáról, egyebek között akkor, araikor a KGST országok nemzetközi szakmai versenyéből mint a leg jobb esztergályos került ki. Beszélgettünk arról az ifjúsági munkacsoportról, amelyet ő vezet már 11 éve. Kiváló munkát végez, s példaképül szolgál azzal is, hogy hosszú ideje 110 százalékra teljesíti a tervet. Időnként találkozunk Ceské Budéjovicében a SZISZ kerületi bizottságán is, ahova mint a kb vezetőségi tagja éppen értekezletre siet. Vannak alkalmak, amikor ha egy embert méltatni kell, az olyan szavakat, mint példamutató, dolgos, becsületes — ahogy egykor szakoktatója jellemezte Zdenéket — egyszeriben hétköznapinak, fádnak találjuk. Mindenki maga rajzolja meg a saját profilját. Tetteivel, nézeteivel, magatartásával. — Hogy mit értek azon, a munka hőse? Elsősorban a becsületesen végzett munkát, s ha kell. gondolkodás nélkül többet is áldozni érte. Elkötelezettnek lenni nemcsak a munkában. Tudom, ha csak annyit tennék, hogy reggel az esztergapadhoz állok, délutáni műszak után sietek haza a családhoz. fele annyi gondom lenne. Hívatott az igazgató, és azt mondta, a vállalatnak szerzett dicsőségért meg a 15 évi munkámért a 8 as bérkategóriába sorol. Visszautasítottam ajánlatát, mert tudtam, hogy idősebb szaktársaim erre másképp néznének. Éveimmel ugyanis még nem szolgáltam rá, csak a kitüntetésért kaptam volna a béremelést. Ezt pedig nem akartam. Zdenék Semorád 32 éves. Brigádvezető — tizenegy tagú csoportja a szocialista munkabrigádok versenyében elnyerte az’ aranyfokozatot —, egész sor SZISZ- és párttisztséget tölt be, különböző kitüntetésekben részesült már, a legfrissebb a Szocialista Munka Hőse cím. De Zdenék továbbra is az a vysnftinai legény marad, aki nem hoz szégyent az esztergapadra s a maga választottá szakmájára. Versenyírás - írásverseny A lehető legpontosabban leírni a gondolatot, adatot, információt —■ az adminisztratív munka alapvető követelménye. Persze a racionális munka szempontjából az sem közömbös, mennyi időt vesz Igénybe ez a lejegyzés. A jelszó tehát: pontosan és gyorsan! Tudják ezt a megfelelő szakközép- iskolák diákjai is, ezért a gépírás, gyorsírás, vagyis a sztenotípia tantárgy. Sőt évente iskolai, kerületi és országos versenyeket is rendeznek a tanulók számára. Idén a Nagymegyeri '(Calovo'j Köz- gazdasági Szakközépiskolát bízták meg az országos verseny megrendezésével. Bár az iskola még nem rendelkezik nagy tapasztalatokkal, hiszen csak 1978- ban alakult, jól ellátta a vendéglátó igényes feladatát. Hogyan is zajlott le a gépíróversenyt Reggel hatvannyolc tanuló, a szakközépiskolák legjobb „villámírói“ várták Nagymegyeren szorongva a versenyt. Persze az izgalom itt csak inkább amolyan lámpalázféle volt, amelyet le lehetett és le is kellett gyűrni, qiert a feladat tökéletes összpontosítást kívánt. Elsőnek a gépírásban jelentkezők kerültek sorra. Ez volt szám szerint a legnagyobb csoport; összesen negyvennégyen. A tét; a pálmát az kapja, aki egy perc alatt a legtöbb hibátlan leütést teszi a gépen. Az iram szinte valószínűtlennek tűnt, még a diktálónak is, hát még annak aki írta! A legjobbnak Silvia Filipová, a Trenöíni Közgazdasági Szakközépiskola tanulója bizo- nyúlt. Egy perc alatt 513 tiszta ütést írt le az írógépen. Ha tudatosítjuk, hogy ez másodpercenként kilenc ütést jelent, képet nyerhetünk teljesítményéről, amely egyébkéjit új szlovákiai csúcs is Tudni kell azt is, hogy Filipová már ifjúsági világbajnokságot is nyert gépírásban, és hogy az egyéni „nem hivatalos“ csúcsa még hat ütéssel több mint az említett teljesítmény. Ezután a gyorsírók álltak rajthoz. Ä 'diktálás tempója percenként kilencven szó volt. Az elbírálásnál a helyesen lejegyzett szavak százalékaránya számított. A legjobb eredményt Jarmila Liso- áová, a Poprádi Közgazdasági Szakközépiskola tanulója érte el. A jól lejegyzett szavak aránya 99,98 százalék volt. A végén került sor a sztenotípiaver- senyre, vagyis a gyors- és gépírásra. Ez tulajdonképpen az előző két versenykategória egyesítése. A versenyzőknek öt percig diktáltak, mégpedig percenként hetven szó sebességgel, amit azok gyorsírással jegyeztek, majd ezt át kellett írni írógépen. A teljesítménynél az idő és az ütések tisztasága számított. A két teljesítményt különleges táblázat szerint pontozták. Ingrid Kleinová jóvoltából itt ismét a poprádiak lettek az elsők; a lejegyzett szöveget 7,15 perc a- latt írta át gépen, amiért 338,25 pontof kapott. A rendező iskola tanulói, lévén szí „fiatal“ iskoláról, nem tudtak beleszólni a helyezésekbe, azonban Gaál Anikó, aki a gépíróvérsenyben a percenkénti 377 ütéssel a negyvenhárom fős mezőny* ben a tizenegyedik helyet érte el, mái reményeket kelt, hogy a következő országos versenyen a nagymegyeri iskola is az élmezőnybe kerül. hr—i
