Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1984-05-08 / 19. szám
ti'J IF'JÚS’ÁG 2 KIEMELTÜK Moszkvában ülést tartott az SZKP KB bizottsága, amely az SZKP Programja új kiadásának előkészítésével foglalkozik. Az ülésen beszédet mondott Konsztantyin Cser. nyenko, az SZKP KB főtitkára, a bizottság elnöke. Hangsúlyozta, hogy a párt legfon- tonsabb eszmei-elméleti és politikai dokumentumáról van szó. Leszögezte, hogy az SZKP XXVI. kongresszusának határozatával összhangban már jelentős munkát végeztek e téren, majd a Program új kiadásával kapcsolatos legfontosabb kérdésekkel foglalkozott. A Program új kiadásának egyik kulcsfontosságú problémája az új típusú ember, a harmonikusan fejlett személyiség formálása. Természetes, hogy éppen úgy, mint más kérdések megvilágítása során is, el kell kerülni az idealizálást, a valóság megelőzését. Az egész dokumentum központi témája a párt. Az SZKP egész Programja a párt stratégiája és taktikája megvilágításának programja, elemzi tevékenységének alapelveit, helyét és feladatát a szovjet társadalom politikai rendszerében. Fontos rámutatni, hogy a párt növekvő vezető szerepe és a szocialista demokrácia elmélyítése egységes, elválaszthatatlan és törvényszerű folyamat. Konsztantyin Csernyenko a továbbiakban elmondta, hogy a Program nagy részének az ország belső fejlődésével kell foglalkoznia. Hiszen ettől függ végül is a külpolitika, a békéért vívott harc sikere. S ettől fíigg a kapitalizmussal folytatott verseny alakulása is. Nem kételkedünk abban, hogy e versenyben a szocializmus végül is győzedelmeskedik. Amikor a kapitalizmus megszűnésének a történelem elkerülhetetlenségét hangsúlyozzuk, tudatosítanunk kell, hogy a kapitalizmus általános válságának időszakában is a fejlődés sok tartalékával rendelkezik, s ezeket még távolról sem me. rítette ki teljes mértékben. A Program kifejezi feltétlen odaadásunkat a béke iránt, igyekezetünket — a szocialista közösség más testvérpártjaival karöltve — a nukleáris katasztrófa elhárítására. Az SZKP Programjának új kiadása kétségkívül nagy nemzetközi visszhangra talál. S nemcsak barátaink fognak beszélni róla. Ezért a legfontosabb pártdokumentum előkészítésekor tudatosítani kell, hogy a nemzetközi ideológiai harcban is nagy szerepet fog játszani. Ismét számítanak a fiatalokra P etrZalka ma Szlovákia fővárosának legnagyobb és még mindig épülő lakótelepe. Város a városban. Röpke pár év alatt lakóházak százai épültek fel a Duna jobb partján az összes hozzávalóval együtt. Természetesen ezen értjük a tereket, parkokat is. Ä beavatottak azonban tudják, hogy a városépítés egyik legfájóbb pontja a környezetalakitás. Ezért két évvel ezelőtt a Szocialista Ifjúsági Szövetség bratislavai városi bizottsága vette védnöksége alá a petrZalkai lakótelep környezetfejlesztését. A fiatalok az eltelt két év alatt a Bratislavai Építőipari Üzem konszernvállalattal az építés kivitelezőjével együtt derekas munkát végeztek. A házak közötti utak mentén virágágyások díszelegnek, fü zöldéi], a köztereken díszcserjék és fák teszik kellemesebbé a lakók életét. Ä munka azonban még távolról sem fejeződött be. Az említett konszern, illetve a SZISZ városi bizottságának képviselői éppen a napokban tájékoztatták az újságírókat a legközelebbi tervekről. Vladimír Sujan, a SZISZ vb titkára elmondta, hogy a fiatalok eddig kilenc és fél millió korona értékű munkát végeztek az említett városrészben, májd- nem kétmillióval többet a tervezettnél. A legközelebbi időszakban az egyes bratislavai vállalatok és intézmények ifjúsága felváltva egyhetes turnusokban dolgozik majd PetrZalkán. A sajtótájékoztatóval egyidőben a Hydroconsult tervezővállalat fiatal dolgozói álltak munkába, amelynek a dandárja a nyári vakáció idején lesz. Két váltásban 450—450 fiatal dolgozik majd a petrZal- kai nemzetközi diák-építőtáborban. Imi) A VÉGSŐ ERŐPRÓBA ELŐTT Feketevízi Szilveszter törzsőrmester Á ltalában azt tapasztaltam, hogy a közép- és a főiskolák végzős diákjai a közelgő érettségire, illetve államvizsgára hivatkozva részben kivonják magukat az iskolai ifjúsági szervezetek munkájából. Persze nem lehet általánosítani, mert népes azoknak a tábora is, akik az utolsó percig kitartanak, végzik a rájuk bízott? szervezeti munkát. Kerekes Csaba és Feketevízi Szilveszter törzsőrmesterek minden bizonnyal az utóbbiak közé tartoznak, pedig ők is nagy erőpróba előtt állnak. Már csak szinte napok választják el őket attól az eseménytől, amikor számot kell adniuk arról, amit az elmúlt négy év alatt megtanultak a Líptovsky Mikulás-i Katonai Műszaki Főiskolán. Ennek ellenére még most is aktívan dolgoznak az iskola SZISZ-szervezetében. — Mind a ketten a 241-es számú a- lapszervezetnek vagyunk a tagjai, de ez nem azt jelenti, hogy ilyen sok SZISZ- -alapszervezet működik az iskolánkon •— mondta Csaba, amikor legutóbb találkoztunk. I— Hanem?, * — AlapszervezetSnk á második tanszéken működik, a négyes azt jelenti, hogy a tagok a negyedik évfolyam hallgatói, az egyes pedig a raj száma — magyarázta Szilveszter. — Tehát valamennyien államvizsga előtt álltok. Nem megterhelő tanulni is és a szervezetben is dolgozni? — Nem volt az könnyű eddig sem, de a többlettanulás nem akadályozhat meg abban, hogy az utolsó évfolyamban is elvégezzük mindazt, amit a szervezetünk feladatul kapott. — Talán furcsán hangzik — szólt közbe Csaba —, de éppen ebben az időszakban kell legjobban odafigyelnünk arra, hogy minden tag teljesítse vállalásait. Ugyanis a négy év alatt mindvégig a tanulmányi versenyre helyeztük a fő hangsúlyt. Most az államvizsgák e- lőtt valóban fontos, hogy a jobb előmenetelő hallgatók segítsék a gyengébbeket. ■ Különben így volt ez minden szemeszterben — egészítette ki Szilveszter. — Nálunk nagyon jól bevált az egy plusz egy és a kettő plusz egy rendszer, ami azt jelenti, hogy egy jobb tanuló segít egy vagy két gyengébbnek. Ezzel elértük, hogy alig akadt csupa hármas hallgató a szervezetünkben. Szerintem ha egyesek még komolyabban veszik mindezt, elérhettük volna, hogy kettesnél rosszabbra senki sem vizsgázik. De ezen már kér rágódni. — Csaba, úgy tudom, hogy te voltál megbízva a szabadidő helyes kihasználásának a szervezésével. — Szerintem ez nagyon hálás feladat volt. Szívesen csináltam, mert erre valóban kitűnő feltételek kínálkoztak az iskolában és azon kívül is. Sokat jártunk színházba, moziba, koncertekre, kiállításokra, de magunk is rendeztünk sikeres kultúrműsorokat. Kitűnő együttesei, esztrádcsoportjai és énekkara van' az iskolának, a legtehetségesebb társaink ezekben is tevékenykedhettek. Azután nagyon jó feltételeink voltak á sportolásra is. Katonai iskola hallgatói vagyunk, nekünk külön ügyelnünk kell arra, hogy megőrizzük, sőt fejlesszük erőnlétünket. — Négy évig dolgoztatok az ifjúsági szervezetben, sőt vezetőségi tagok is voltatok. Úgy érzitek, elégedettek munkátokkal, sikerült teljesíteni a feladataitokat? \ ■— Ha azt mondjuk, hogy igen, talán önteltségnek tűnne. De az igazság az, hogy az iskola parancsnoksága elégedett eddigi tevékenységünkkel. S remélem, a társaink, a SZISZ-szervezet tagjai is elégedettek voltak velünk, mert mindig igyekeztünk megtudni az ő kívánságaikat is, és ha a lehetőségek engedték, teljesítettük is azokat. KAMOCSAI IMRE Kerekes Csaba törzsőrmester Elvtársi módon - önzetlenül M ájus 8-án múlt tizennégy éve, hogy Prágában aláírták a Csehszlovákia és Szovjetunió közötti új barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződést, amely a népeink közötti immár hagyományos szövetség megszilárdításának újabb mérföldköve lett. Csehszlovákia és a Szovjetunió baráti együttműködése gazdag és gyümölcsöző múltra tekint vissza. Nemzeteink, pártunk legjobbjai sohasem felejtették el hangsúlyozni, hogy szövetségünk a Szovjetunióval függetlenségünk és töretlen fejlődésünk legfőbb záloga. Klement Gottwaldtól, a CSKP nagy harcosától, első munkáselnökünktől származik az a mondás, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme nélkül nem lenne független Csehszlovákia. Nem a Szovjetunión múlott, hogy a burzsoá köztársaság idején kapcsolataink nem fejlődhettek úgy, ahogy mindkét fél javát szolgálhatták volna. Egyedül a Szovjetunió maradt hű hozzánk akkor, amikor a nyugati imperialista hatalmak „eljátszották“ függetlenségünket, és odadobtak bennünket prédának a hitleri fasizmus élé. Még ezután is a Szovjetunió volt az az ország, amely egyenrangú partnerként tárgyalt velünk, és minden támogatást biztosított nemzeti függetlenségünk újbóli kivívásához. Ennek egyik megnyilvánulása volt az-1943. december 12-én Mpszkvában húsz évre megkötött kölcsönös barátsági, segítségnyújtási és a háború utáni együttműködési szerződés a Szovjetunió kormánya és a londoni emigráns csehszlovák kormány között, amely a legválságosabb években lerakta jövő létünk alapkövét. Sohasem lehet elfelejteni azt az áldozatot, amelyet a szovjet nép hazánk felszabadításáért hozott. Klement Gottwald a követ, kezű szavakkal üdvözölte a moszkvai rádió cseh adásában az első szövetségi szerződés aláírását: „Az 1943. december 12-1 moszkvai szerződés nemzeti és állami létünk szilárd, megdönthetetlen alapjait fekteti le, Ez a szerződés megszabadítja nemzeteinket a legsúlyosabb tehertől, amelyet évszázadokig viseltek: a létért való félelemtől. A szerződés szilárd alapot képez, de az épületet, a- melyben mi fogunk élni és azok, akik utánunk jönnek, magunknak kell felépíteni.“ Az építésben, az ország újjáépítésében Is nyugodtan támaszkodhattunk mindig nagy szövetségesünkre. Ma már aligha van ember, aki kétségbe vonná a Szovjetunióval való kapcsolatunk helyességét és előnyös voltát. Mint nyersanyagban szegény, ugyanakkor iparilag fejlett ország úgyszólván teljes egészében a Szovjetunió nyersanyag- szállítására támaszkodunk. Az együttműködés azonban nemcsak a gazdaságban, hanem az élet minden területén, a kultúrában, a tudományban, a sportban, az oktatásban stb. is gyümölcsöző. Ilyen körülmények között hosszabbították meg 1963-ban továbbj húsz évre a barátsági szerződést. Az élet, a fejlődés azonban új helyzetet teremtett, ezért került sor 1970. május 6-án az újabb barátsági szerződés aláírására, amelynek az alapja változatlan: a közős célért folyó küzdelem, a szilárd közös ideológia. Mindkét fél egyformán óhajtja a világbékét, amelynek legfőbb védelmezője Ismét csak a Szovjetunió. Ez ts olyan erős kapocs, amely szintén összeköt bennünket. Elvtársi és mindkét fél javát szolgáló együttműködésünk alátámasztására csupán egyetlen példa: tavaly mintegy 190 milliárd koronás külkereskedelmi árucsere-forgalmunkból 80 milliárd esett a Szovjetunióra.- Az összehasonlítás kedvéért hadd említsük meg, hogy 1948-ban még csak mindössze egymilliárd 070 millió korona forgalmat bonyolítottunk le egymás között. Harmincöt év alatt tehát ötvenszeresére növekedett a kölcsönös kereskedelmünk. Ehhez nem kell magyarázat. B. M, Moszkva, balra a KGST székháza, a szocialista országok önzetlen gazdasági együttműködésének jelképe.
