Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1984-05-01 / 18. szám

/ 1 NEPÁL K atmandu, Nepál fővárosa egy darabka élő történelem. A külföldiek elől sokáig el­zárt ország műemlékekben rendkí­vül gazdag. A hegyvidékek, lakói, a bhotlják, tháruk, Ilmbuk és ta- mangok egyes csoportjai még ma Is törzsi viszonyok között élnek, de a Katmandu-völgyben hosszú évszázadokon át virágzó, erős, füg­getlen feudális állam létezett. A főváros soktornyú, karcsú pa­godákkal tarkított látképét meg­pillantva nem tűnik túlzásnak a század eleién erre Járt angol uta­zó, Kirkpatrick megállapítása: „Nepálban minden lakóházra |ut egy templom, és minden lakosra egy isten.“ Katmandu igazi hamisítatlan kö­zépkori hangulatát éreztem az ó- város szívében, a Hanumán dho- kánál, ami magyarul Malom kaput 1*lent. Hanumán, a majom isten nagy tiszteletnek örvend szerte pz országban. A régi királyi palota előtti téren kavargó, színes em­berforgatag látványa fogad. A le­nyűgöző, fantasztikus formájú templomok semmihez sem hason­lítható varázsa szinte mágnesként vonzza a külföldi turisták seregeit. A legimpozánsabb épület a ki­rályi család védő istenségének a temploma, a Taledzsu, ahova csak az uralkodó és közvetlen környe­zetének a tagjai léphetnek be. Ki­zárólag szeptemberben, a színpom­pás Indra Dzsátra ünnep ideién nyitják meg a templomot az egy­szerű- földi halandók előtt, de ak­kor is csak a hindu vallás követői léphetik át a küszöbét. 1768-ban az Indra Dzsátra Ün­nepségek Idején Pritvi Nárájá Sah elfoglalta Katmandut, és egyesí­tette a már előzőleg meghódított területekkel. Ezzel megalapította a mai Nepál államot. Egy régi le­genda szerint a győzelem örömé­re Pritvi Náráján Sah emberáldo­zatot mutatott be a Taledzsu-temp- lomban, de egy éjszaka Taledzsu istennő megjelent a király álmá­ban és korholó szavakkal illette a véres szertartásért. Ekkor vetett véget a király ennek a hátborzon­gató szokásnak. A főváros a fatemplomokról kap­ta a nevét. Nevári nyelven kath- mandir fatemplomot jelent. Ebből származik a Katmandu elnevezés. A Hanumán-dhoka közelében ta­lálható az egyik legnagyobb ne­páli uralkodó, Jaksa Malla király (1428—1482) emlékoszlopa. Jak­sa Malla több mint félévszázados uralma alatt jelentősen kiterjesz­tette birodaltaa határait, s még ha­lála előtt felosztotta országát gyer­mekei között. Ekkor kapott kirá­lyi székhelyi rangot Kirtipur, Pa­tán és Badgaon, ahová szintén si­került ellátogatni Patan Katmandu közvetlen kö­zelében, a Bagmanti folyó partián helyt zkedik el. Mint egy elvará­zsolt mesebeli város, úgy ragadja meg a látogató fantáziáját a sok pagoda. A patani utcák, zegzugos sikátorok apró, félhomályos bol­tocskáiban árulják a nepáli rizs­pálinkát, a rokit. Sok üzletnek nincs ablaka, ajtaja, fatáblákkal és lelakatolható kéresztrudakkal zár­ják el a bejáratot. Félelmetesen vi­Narendra Malla király, a XVII. században élt nepáli uralkodó em- lékszobra Patanban csorgó szörnyalakok fejét utánzó famaszkok, a rituális táncok kel­lékei, rézből kalapált csillogó ál­arcok, gyertyatartók, apró isten­szobrok, dísztárgyak, rézedények, fémdomborítású tibeti naptárak és hajlított pengéjű, borotvaéles kar­dok, kukrík, a nepáli gurkha kato­nák rettegett fegyverei várnak új gazdára. A kereskedők barátságosan kí- nálgatják a régiségeket. Rőzsekö- teget cipelő mezítlábas asszonyok szuszognak homlokukra erősített nehéz terhük alatt. A fát a kör­nyező hegyekben gyűjtik össze, s a városi teázók, étkezdék számá­ra háton szállítják a fűtőanyagot. Sok szegény falusi asszonynak nyújt megélhetést ez a keserves cipekedés. Errefelé ismeretlen fo­galom a közvilágítás. Este a sö­tétben zseblámpa fényénél botor­kálnak az emberek. Csatornázás sincs, a szennyvíz patakokban fo­lyik az utca kövein. Patan az egyik legősibb nepáli város. Az ütött-kopott, omladozó vályogházak közül kilépve éles kontrasztként hatott a főtér köze­lében magasodó, erőt, hatalmat, méltóságot és büszkeséget sugár­zó Macsendranáth-templom. A dúsan mintázott támpillérek- kel tagolt templom 1408-ban, a hindu pagodák stílusában épült, de belsejében buddhista istenség, Ava- lokitesvara szobra áll. Nepál kü­lönlegessége, hogy mindkét vallás hívői magukénak érzik, tisztelik és egyaránt látogatják a Macsend- ranáth-templomot. KUBASSEK JÁNOS Elveszett ifjúság „Emberek, akiket lelöktek a fedél­zetről“- Az amerikai Newsweek folyó­irat egyik számában ezzel a címmel közöl cikket az amerikai munkások if­jú generációjának sorsáról. Azt Írja, hogy a 80-as évek elején kezdődött gazdasági válság miatt a 20, 30, 40 éves korú munkások egész generá­ciója, ha nem is szorult ki teljesen az élet peremére, mindenesetre jókora meg á/K-dtatásokat él át. Nem az ő hibájukból. Áldozataivá váltak az el­avult termelési módszereknek és az Idejétmúlt berendezéseknek egy olyan időszakban, amikor olcsóbb dolog kül­földi árukat vásárolni. De hiszen ők és apáik tették oly hatalmas és gaz­dag országgá az Egyesült Államokat, mint amilyen ma, és a társadalom fe­lelős értük. A cikk szerzőjének igaza van, de meg kell Jegyeznünk, hogy Akarva vagy akaratlan „elfelejtette“ megem­líteni az amerikai fiatalok rossz hely­zetének fő okát — magát a kapitaliz­must, amely a felnőtt kor küszöbén megfosztja őket a munkához való jog­iól. a lehetőségektől, hogy megmutas­sák képességeiké* kifejthessék alko ió energiájukat.. És ez nem csak a2 USA-ban van így! A tőkés világban a munkaerő összes­ségének 40 százaléka fiatalokból áll. A modern termelés egyre inkább mű­velt, munkaképes, a műszaki-tudomá­nyos színvonalnak megfelelő embere­ket kíván. De a kapitalista társada­lom ellentmondásos fejlődése ahhoz vezet, hogy a munkahelyek száma jó­val kevesebb, mint amekkora az igény a fiatalok részéről. Emiatt a fiatalság csak gyarapítja a „felesleges“ embe­rek sorait. A fejlett kapitalista orszá­gokban az állástalan fiatalok — fiúk és leányok — aránya eléri a munka- nélküliek 45 százalékát. Az USA mun­kaügy minisztériumának adatai sze­rint 1983 augusztusában a fiatalok esetében a munkanélküliség 23 száza­lékos voltf a néger fiataloknál — 53 százalék. Japánban több mint 300 ezer a 15—24 év közötti teljesen mun­kanélküli fiatalok száma. Az olasz szakszervezetek adatai szerint a mun­kanélküliek háromnegyed része 17— 28 év közötti fiatal ember. A tőkés világ kegyetlen paradoxo- na, hogy még az aránylag képzett fia­tal munkaerő sem számíthat arra, hogy kap munkát. Japánban például csak minden negyedik diák jut ál­láshoz az egyetem vagy a főiskola el­végzése után. Még kilátástalanabb perspektíva vár az egyetemeken tanú. ló lányokra — 11 közül csak egy szá múhat arra, hogy állásba kerül. Az angol iskolásoknál egymillió végzŐ3 kösül 650 ezer ebben az évben gya­korlatilag semmilyen munkahelyet nem talál. „A brit társadalom nincs abban a helyzetben, hogy akár szí­nes bőrűeknek való munkát Is bizto­sítani tudjon az iskolából kikerülő fiataloknak“ —»kénytelen elismerni a Daily Express. Nyugaton az elhúzódó gazdasági válság következtében a fiatalok be­látható időn belül nem számíthatnak a munkanélküliség enyhülésére. Nyu­gati szakértők és különféle kutatóköz­pontok által készített prognózisok többsége szerint is az elkövetkező években a fiatal generáció szempont­jából a munkaerőpiacon Javulás nem várható, sőt, még éleződik a helyzet. Az e’helyezkedés lehetőségei csak rosszabbodnak a termelés egyre na- gvrhb méretű irctonallzálása és az automata rendszerek bevezetése, a gazdaság egyre fokozódó mllitarizá­lódása miatt. Ez utóbbi óriási eszkö­zöket von el, amelyeket új munkahe­lyek létesítésére lehetne fordítani. Az Európai Gazdasági Közösség szociális kérdésekben illetékes képviselője ki­jelentette: ......azt kockáztatjuk, hogy elveszett nemzedéket hozunk létre. Nem lesz munkájuk, és a tudatukban mélyen gyökeret ver az a gondolat, hogy senkinek nem kellenek. Ez ve­szélyes „gyújtóláng“ lehet.“ A munkanélküli fiatalok anyagi helyzete sokkal rosszabb, mint a „fe­lesleges“ emberek tömegének egyéb kategóriájában. Az a fiatal, aki kike­rül az iskolából vagy az egyetemről, főiskoláról, és nem tud elhelyezked­ni, tehát nincs sehol állásban, nem is kerülhet fel a munkanélküli se­gélyre jogosultak listájára. Megfoszt­ják őket ettől a minimális megélhe­tési forrástól is. Természetesen, so­kan családban, a szüleiknél élnek, ha van, aki eltartsa őket. De akinek nin­csenek eltartói? A kilátástalanság elkeseredésbe vi­szi a munkanélküli fiatalokat, bűnö­zési hullámot indít el, sok fiatalt nar- kománlába, öngyilkosságba kerget. A kapitalista társadalom és annak ke­gyetlen törvényei érzéketlenek a jö­vőjét vesztett fiatalok sorsa iránt. (APN) QJIFJÚSÁG 5 A cél a hatékonyabb munka Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságá­nak 10. ülése részletesen foglalkozott a gép-, az elekt- rotechnikei és a kohóipar' fejlesztésével és feladatai­val. Ezek az ágazatok alap­pillérét képezik népgazdasá­gunk fejlődésének. A központi bizottsági ta­gok felszólalásaiból is ki­tűnt, hogy milyen nehézsé­geket okoz más ágazatok vál­lalatainál, üzemeiben a ko­hászat, a gépipar vagy ép­pen az elektrotechnika va­lamilyen lemaradása. Ha a kohászat nem szállítja a megrendeléseknek megfelelő időben és minőségben pél­dául a vasút számára az új síneket, akkor az nem tud­ja terv szerint felújítani, karbantartani hálózatát, már­pedig ez folyamatos és pon­tos munkájához elengedhe­tetlen. Gépipari termékeink fontosságát pedig szinte szükségtelen példákkal bi. zonygatni, hiszen nyilvánva­ló, hogy nélkülük gazdasá­gunk egyetlen ágazata sem működhetne. A gépipari ter­mékek leien vannak mlnde- r üti, az Iparó) kezdve a me­zőgazdaságon keresztül a háztartásokig. És elképzelhe­tetlen életünk az elektro­technikai termékek nélkül is, gondoljunk csak a különbö­ző mérő- és szabályozó mű­szerekre vagy a minden ház­tartásban megtalálható rá­dió- és tévékészülékekre. Érthető, hogy a központi bizottság ülése egymáshoz közvetlenül kapcsolódó ága­zatok problémáin, feladata­in keresztül vázolta az egész gazdaságunkra is érvényes teendőket, nyíltan, alapos. Sággal szólt róluk, és hang­súlyozta, hogy a lehető leg­gyorsabban fel kell számol­ni a fejlődést akadályozó gátakat. Nem akármilyen módon, hanem az intenzív fejlesztés követelményeinek megfelelően, a rekonstrukció és korszerűsítés útján való fejlesztés kerül előtérbe. Er­re mind a kohászatban, mind a gépiparban találunk már néhány példát, de még ko­rántsem elegendőt ahhoz, hogy azt mondhassuk, a gép­ipari-kohászati komplexum bázisát hatékonyan fejleszt, jük. Még mindig több mint az egyharmadát az építke­zési kiadások teszik ki a komplexum beruházási költ­ségeinek, nem pedig a gé­pekre és technológiai beriu- dezésekre fordított anyagi eszközök. A központi bizott­sági ülés ezzel a megállapí­tással kapcsolatban azt is hangsúlyozta, hogy ez a ked­vezőtlen jelenség nemcsak az értékelt ágazatokban ta­pasztalható, hanem népgaz­daságunk csaknem minden területén. A központi bizottság ülé­se értékelte tavalyi eredmé­nyeinket is. Megállapította, hogy tervteljesítésünk Jobb volt a vártnál, s a bonyo­lult bel- és külgazdasági fel­tételek ellenére az iparban, az építőiparban és a mező- gazdaságban teljesítettük, il­letve túlteljesítettük terme­lési feladatainkat, a terve­zettnél nagyobb hatékonysá­got értünk el a népgazda­ságban. Nemzeti jövedel­münk múlt évi 2,7 százalé­kos növekedése lényegében megfelel a XVI. pártkong­resszus által kitűzött átla­gos évi ütemnek. Ez minden­képpen népgazdaságunk je­lentős mozgósítható tartalé­kairól tanúskodik, különö­sen ha figyelembe vesszük, hogy a mostani évtized kez­detén a népgazdaság fejlő­dése különböző okok miatt bizony jócskán lelassult.

Next

/
Oldalképek
Tartalom