Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1984-01-10 / 2. szám

mam r

L

adtslav Lufienlfi gitárossal és DuSan Há]ek dobossal 1981 elején Zbirka megvált Lehotsky Modus együttesétől, hogy megpróbálja megvalósítani az eredeti szlovák táncdalról alkotott saját elképzeléseit. Utána aztán gyorsan ívelt fölfelé a pályája: már a következő évben megszerezte Atlantída című dalával a Bratislavai Líra bronzát, s még ugyanebben az évben két első helyezést is szerzett Ausztriában a villachi fesztiválon — mégpedig a szak- zsüri és az Osztrák Rádió harmadik adásának diját a korábban Marika Gombitovával duettben énekelt Vak utcácska című dal angol változatával. Ugyanebben az évben mindenki legnagyobb meglepetésére még az • Arany Csalogány ankét első helyezett fér- • fiénekesének kijáró díjat is megkapta. Az idén pedig Limit című együttesével Kamii Peteraj szövegére komponált Nem jön című dalával már az Arany Líra tulajdonosa lett. Eddig három nagylemeze jelent meg az Opusnál (Doktor Alom, Alkalmi szerelmeink, Evek és napok), két lemezt exportra és két albumot az RCA lemezcégnél (Miro, Giant Step). Dalainak erőssége elsősorban az átütő melódiaötletekben van. Nincs egy állandó, változtathatatlan komponálási modellje, és zenéjéhez tökéletesen illenek Kamii Peteraj szövegei, Zbirka elfogult előadói stílusa és a Limit együttes modern hangzású zenéje.

Mi egyébként a ruzyni repülőtéren találkozunk vele. Egy nappal korábban tért haza szovjetunióbeli turnéjáról, és Bratisla- vából Prágán keresztül megint útban volt, Nyugat-Berlinbe. Ezért az első kérdésünk magától értetődő volt:

— Egyre csak körbe-körbe?

— Igen, de ennek így kell lenni. Egy hónappal ezelőtt nagy várakozással- indultunk a Szovjetunióba. Hogyan fogad a közönség, latolgattuk^ Korábban már felléptem ott a Modusszal és Marika Gombitovával, de most először indultam oda a saját dalaimmal ... A bemutatkozó hangverseny után az összes aggodalmunk eltűnt. Örömmel tölt el, hogy néhány Beatles-melódián kívül nem szorultunk más, külföldi dalokra, és végig a saját dalainkat játszhattuk. Ez már csak azért is nagy öröm, mert néhány borúlátó kritikus a körút előtt azt tánácsolta, gyakoroljunk be pár világslágert, ha netán megbuknánk a saját szerzeményeinkkel, legyen mihez nyúlnunk. Az is örömömre szolgált, hogy nemcsak a dallamos számok tetszettek, hanem a kimondottan rockosok is. Jövőre újra visszamegyek majd. Egy kislemezét készítünk a Melódia hang- lemezkiadó számára. Szó van egy albumról és néhány televíziós fellépésről is. Hogy hol mindenhol hangversenyeztünk? Petroza- vodszk, Murmanszk, Leningrád, Moszkva, Ufa, Mggnyitogorszk.

— Az egyik külföldi körútja éppen csak hogy befejeződött, mérik itt a másik.

— Az audiovizuális technika, gramofonok, magnetofonok, lemezek (és ami ezzel - összefügg) világkiállítására utazom. Az RCA céget képviselem. Erre a kiállításra kétévenként kerül sor a nyugat-berlini nemzetközi kongresszusi központban ... Utána egy osztrák körút vár rám. Az ottani klubokban lépek fel. Az utolsó fellépésem Vil- lachban lesz. Itt mint vendég szerepelek majd a Limittel ... Végül a Mladá Fronta napjait követően hazai körútra megyek.

— Amikor megvált a már befutott Modus együttestől, föltételezte, hogy ilyen rövid időn belül ekkora sikert arat?

— Gondolhatják, hogy nem. Tele voltam aggodalommal, hogy egyáltalán képes leszek-e arra, amit akarok. Viszont már akkor is ott voltak a fiókban a dalaim, amelyekben hittem. Már a Modusszal is énekelni akartam őket, de ott nem volt egy újabb komponista számára hely. Utána, amint megalakítottuk a Limitet, s még mielőtt pódiumra léptünk volna, keményen belevetettük magunkat a munkába. Az első fellépések aztán jelezték, talán sikerüni fog. Hasonló érzésem volt, mintha labdarúgópályán lennék', alighogy megszólal a bíró sípja, máris minden a csapat és az edző elképzelései szerint alakul. Nagyon lényeges volt, hogy abban az időben már megjelent az első önálló nagylemezem, a Doktor Alom című, a hallgatók már ismerték a dalokat, és így építhettünk rájuk. Utána aztán már úgy felgyorsultak az események, hogy magam is csodálkoztam rajta.

— Nem kábította el ez a nagjj siker, amely tulajdonképpen egyik napról a má síkra érkezett?

—■ Az ilyen helyzetekben, úgy látszik, a a legfontosabb, hogy az ember mély léleg zetet vegyen, és ne hagyja magát elámíta ni. A népszerűség nem művészeti jelenség bár természetesen nem lennék őszinte, ha azt állítanám, hogy hidegen hagy. Nem tar tozom azok közé, akik számára a népszerű ség mindenek fölött való; jól tudom, a népszerűség nem örök és változatlan, nem építhet kizárólag csak rá az ember. Számomra

MIROSLAV ZBIRKA

évei és napjai

az a lényeges, hogy továbbra is olyan dalokat komponáljak, amelyek engem és a hallgatóimat egyaránt kielégítenek. Nem hajszolom mindenáron csak a népszerűsé get, mert hiszen akkor az ember már nem lenne azonos önmagával, bizonyos értelem ben deformálódna, és erre gyorsan rájön nének az emberek.

— Említette a dalokat. Mi az, amit ' akar velük érni?

— Ez szörnyen nehéz kérdés, és mindé: bizonnyal nem tudnék rá értelmesen válíi szólni. Arról van szó, hogy az elmúlt ével; ben megszoktam azt, hogy nemcsak írón kompjonálom is a dalokat, s ezt egyelői- násképp nem is tudom elképzelni. A leg •isztább lelkiismeretem szerint, ha ez eg' kicsit mindig szubjektív is, azokat lgyek szem játszani és énekelni, amelyek a világ ra kívánkoznak. Arra törekszem, hogy jé legyen a melódiájuk, és mint előadó, meg próbálom azt tenni velük, amit jónak látok. Nem szeretem a nagy szavakat, az

igehirdetéseket, különösen, amikor a dalokról beszélünk, mert még magam számára is egyre csak azt ismételgetem: ez csak popmuzsika..,

— Eddig három hazai nagylemezét adtam ki, és arra törekedtem, hogy mindegyik más legyen, úgy hassanak, mint amikor az ember egy idő után új kalapot vásárol magának: a formája,- a nagysága között nincs ugyan különbség, viszont mégiscsak új.. A muzsika esetében ez természetesen . fejlő lés. A dalok szerzése, és az ezzel járó teen lök, a rendezés, hangzás, a stúdiómunka az, mi a muzsikán kívül leginkább érdekel. Ügy ínik, ez az a bizonyos alkotói folyamat, mikor valami új születik, s az ember ott ehet, befolyásolhatja.

— Műsorában a Beatles-féie kitérőt nem zámítva, csak a saját dalait énekli. Más énekeseknek is komponál dalokat?

— Eddig senki sem ösztözött ilyesmire, én meg nem szeretném valakire ráerősza kölni a dalaimat. Az énekesek bizonyára

úgy gondolják, hogy csak saját magam számára írok, én pedig nem szívesen adnék ki egyetlen olyan melódiát sem a kezem-' bői, amely nem a legjobb. Persze meglehet, egyszer csak majd mint szerző szere- jelek valamelyik lemezen, hiszen előfordulhat, hogy az ember létrehoz egy olyan dalt, amely egészen jó, de előadására nem merne vállalkozni, mert valaki más esetleg egészen más hangzást tudna neki kölcsönözni, más felfogásban adná elő. Egyszerűen szívesen hallanám valamelyik dalomat valaki másnak ez alőadásában. Nem is olyan régen, valahol hallottam a Szerelem, hirdetésre című dalom olasz változatát, és érdekes volt, hogy mennyire másképpen hangzott.

— Nem gondolja, hogy a stúdióban ismét találkozhatna Marika Gombitával? ö újra énekel, hangversenyez.

— Nem akarnám azt állítani, hogy ez már kész ügy, de gondolkodunk egy közös albumon. Eddig még semmi konkrétum, csak elképzelés. Ez a munka természetesen vcm- zana, hiszen valami más, valami új lenne, természetesen egyfajta adósságtörlesztés is, amire a Modúsban már nem maradt időnk. Nem holmi véletlen találkozásról lenne azonban szó, hanem szándékos, megtervezett fellépésről. Szeretném, ha eleve érezhető lenne, hogy szeretjük egymást, és azonos vagy nagyon közeli a zenei elképzelésünk. Ehhez azonban egyelőre szükség van egyfajta elmélyült szerzői munkára, átgondolt dramaturgiára. De valójában ez az, ami nagyon izgat, és remélem, előbb vagy utóbb létre is jön ez az együttműködés.

— A szövegek nagyon lényeges réezét alkotják a dalainak.

— Ügy gondolom, a három album bizonyítja Kamii Peteraj kulcsszerepét, és szeretném, há ez a jövőben is így lenne. Kamii már anpak idején rájött, hogy nekem egyedül kell dolgoznom, és így kell elkészíteni a Doktor Alom című nagylemezt is. Látta azt is, hogy az együttesben mint zeneszerző nem érvényesülhetek, és amikor átadtam neki kazettán a dalaimat, legnagyobb meglepetésemre néhányat úgy hozott vissza, hogy megírta hozzájuk a szöveget. Aztán létrejött az egész album ... Ugyanakkor be- vallhatom, hogy már magam is írtam néhány szlovák szöveget, de egyelőre még csak a fióknak. .. Idáig csak a szövegeim angol változatát készítettem el, többek között az exportra szánt lemezek és az RCA társaság albumai számára. íermészetesen most már szeretném ezt a néhány szlovák szöveget is megzenésíteni. De ez csak egyfajta „kirándulás“, a jövőben nem is fogom művelni. Szeretem, ha hivatásosakkal vagyok körülvéve, 1

— És ilyenekkel van körülvéve a Limit együttesben is. Ügy látszik, az együttes teljesítménye sikerének másik tényezője. Hogyan születik tulajdonképpen a dal végső alakja?

— Amikor a Limit létrejött, nem volt elképzelésem magamról mint szólóénekesről, sokkál inkább a zenekarról. Egyfajta kollektív munkát láttam magam előtt. Laco Luőeniíhez és Duéan Hájekhez hozzávettük Martin KarvaSt a billentyűs hangszerekhez és Jaroslav Jonas basszusgitárost. Engem, aki a Beatles-együttes zenéjén nevelkedtem, mindig is vonzotf a kollektív alkotási forma. Ez így van ma is. A próbákon mindenki jön a maga. ötletével, a maga felfogásával, így aztán a dal végső formája kollektív munka eredménye. Lehetőségem van ugyan arra, hogy én mondjam ki az utolsó szót, de a dal végleges alakja az együttes munkáját tükrözi. Én egy vagyok az öttagú együttesből, már csak azért is, mert nemcsak énekelek, hanem gitáron kísérem is magamat.

— Milyen receptje van a sikerre?

— Receptje természetesen senkinek sincs, gyakran csak különböző véletlenek összjá- tékak,ént születik az eredmény. Nem szeretem a hosszú dalokat, nem szeretem nyújtani a témát, ezért aztán néha csak kétpercesek a dalaim. Fontos az ötlet, amelyet aztán nem szabad fölöslegesen nyújtani. Természetesen egy szerzemény akár egy óráig is eltarthat, de nem szabad, hogy a hallgató unja. Lényegesebb, hogy kedve legyen újra feltenni a lemezt, minthogy hallgatása közben ásítson. Ez tulajdonképpen a hatvanas évek színpadának az öröksége. Akkor a dalok rövidek voltak, és a lemez másik oldalán ugyanolyan érdekeseket találhattak, mini" «z elsőn. Nagy gondot fordítok a rendezésre is. Nem szabad, hogy befullassza a dalt. Ha feljátszásban hang- szersióló következik, ötletesen kell csinálni, nem ^zabad, hogy öncélú legyen.

— Mit kell tenni, hogy az ember ne aludjon a babérjain?

— Hallgatni azt, amit mások csinálnak, mert ilyenkor Jön rá, hogy még mennyi mindent nem tud, mi mindent kell megtanulnia. Aztán pedig jócskán bele kell magát vetni a munkába.