Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1984-04-10 / 15. szám

»>■

ít] IFJÚSÁG S

M

ielőtt az idei Kazinczy-napokről írnék, hadd forgassam vissza 15 évvel az idő kerekét, amikor negyedikes bölcsészhallgatóként részt vehettem Kassán (Kosice) az első nyelvművelő napokon. A rendezők, az előadók és a maréknyi hallgatóság elfért egy nagyobbacska teremben. Azóta másfél évtized múlt el, és a CSEMA- DOK nyelvi szakbizottsága, Kassal Járási Bizottsága, az SZSZK Oktatásügyi Minisztériuma, a Szlovák 'Újságírók Szövetséga KB nemzetiségi sajtóbizottsága, valamint a kerületi pedagógiai intézetek minden évben megrendezik á Kazinczy Nyelvművelő Napokat, mert valamennyi szerv érdekelt abban, hogy anyanyelvűnket ápoljuk, hogy szépen, helyesen beszéljünk, írjunk magyarul. Tennivalónk pedig van bőven. Másfél évtizede, hogy ebből az alkalomból számot adunk munkánkról. Szakemberek értékelik újságainkat, tankönyveinket, érvelünk és ellenérvelünk, s nem utolsósorban okulunk a magunk és mások hibáiból.

Minden évben hazai és magyarországi szakemberek tartanak színvonalas előadásokat. Már a kezdetek kezdetén olyan nyelvtudóst köszönthettünk körünkben, mint Bárczi Géza, és szívesen jön közénk anyanyelvi mozgalmunk istápolója. Deme László, aki a hatvanas években a Komensky Egyetem Bölcsészkarán vendégprofesszorként ténykedett. A Nitrai Tanárképző Főiskola és a bölcsészkar tanárai előadásaikkal, tudományos munkáikkal sokat tesznek nyelvművelésünkért.

Gazdag műsorral várta a rendezőség az idei Kazinczy-napok közönségét. A Szak- szervezetek Házának színházterme szinte valamennyi előadásra zsúfolásig megtelt. Csütörtökön, március 29-én tartották az országos kiejtési versenyt. A szakbizottság véleménye szerint — amelyet Jakab István egyetemi tanár tolmácsolt — nem érte el a korábbi ilyen versenyek színvonalát. A szöveget pátosszal, rossz hangsúlyozással adták elő. A szövegalkotás pedig döcögött, kész nyelvi panelekkel „díszítették“ fogalmazásukat, és el-eltértek a megadott témától. Felvetődött a kérdés, hogy valóban a legjobbak jutottak-e a döntőbe. A jövőben tehát nagyobb gonddal kell az alsóbb szintű versenyek győzteseit kiválasztani. E segítő szándékú tanácsadást Bencédy József magyarországi professzor továbbiakkal egészítette ki, miközben nagyra becsülte pedagógusaink és tanulóink igyekezetét. Hadd álljon itt egy megszívlelendő tanácsa: a szöveget értelmében kell visszaadni, nem pedig hangzásában. A versenyzők, az őket felkészítő pedagógusok bizonyára megfogadják ezeket a tanácsokat, és jövőre a magyarul legszebben beszélő és fogalmazó tanulókat hallhatjuk majd.

S ha már a kiejtési versenyről szólunk, a győztesek névsoráról sem feledkezhetünk meg. A középiskolások kategóriájában az első díjat nem osztották ki. A két második helyezett a dunaszerdahelyi (Dun. Streda) Tallősi Miklós és az ipolysági (Sahy) Lán- czos Zoltán lett. A harmadik díjat szintén ketten kapták, a rozsnyói (RoZnava) Vára- dy Angéla és a kassai Rudas Dóra. Az alapaz újságírók díját pedig a kassal Kozsár Zsuzsanna kapta.

Ezután két olyan előadás következett, a- melyeknek leginkább mi, szerkesztők, újságírók látjuk hasznát. Rácz Endre magyar- országi nyelvész az ottani sajtó nyelvezetének tükrében mutatta be a magyar nyelv alakulását, fejlődését. E nyelvi változások, mint mondotta, végbemehetnek a szókincsben, a nyelvi magatartásformákban és a grammatikai szerkezetekben. Hosszú lenne azonban mindezekről a változásokról részletesen szólni.

Bencédy József előadását akár az előbbi folytatásának is tekinthetnénk, de ő a csehszlovákiai magyar sajtó, az Új Szó, a Nő, a Hét, a Szabad Földműves és az Új Ifjúság nyelvezetét elemezte. Nem árt egynéhány észrevételét közreadnunk, márcsak azért sem, mert az olvasók levelezőkként, tudósítókként besegítenek nekünk, írják is a lapot. Amikor azt mondta az előadó, hogy sok az újságírói és bürokratikus közhely, szóvirág, erőltetett kifejezés, idegen szó, elkoptatott szó, tükörfordítás, egyeztetési hiba, tömörített, ún. mélyszerkezetes mondat, vagy éppen a mondanivaló nélküli mondat, illetve az, amikor nagyon szépen akar írni a szerző, bizony a példákból nemegyszer magunkra ismertünk.

Az elmondottak rádöbbentettek arra, mekkora felelősség nyomtatott szó által másokhoz szólni, mert nímcsak tájékoztatjuk valamiről az olvasót, hanem „anyanyelvűi“ is tanítjuk. Márpedig nem mindegy, hogy hogyan.

Bertők Imre előadását elsősorban a pedagógusok, Zsilka Tiborét pedig a műfordítók hallgathatták nagy haszonnal. És volt egy előadó, Montágh Imre, a budapesti Film- és Színművészeti Főiskola tanára, akinek kötetlen fellépését — engedtessek meg, hogy így nevezzem — mindenki élvezte, de nemcsak élvezte, hanem okult is belőle, hiszen beszédművelésünk problémáit elemezte.

A XV. Kazinczy-napok szervezői értékes esti műsorokról is gondoskodtak. Láthattuk a Szép Szó Ifjúsági Irodalmi Színpad műsorát, a Kalevala 51. énekének modern változatát. A szereplőket hivatásos színészeknek kijáró tapssal jutalmazta a közönség. Az együttes tíz éve létezik, és arat sikereket. E jubileum alkalmából a rendező. Gá- gyor Ildikó átvehette Neszméri Sándortól, a CSEMADOK KB titkárától a CSEMADOK KB bronzplakettjét.

Ha csak ennyi kultúra lett volna is aznap este, elégedettek lehettünk volna, de ezután következett Gálán Géza Petőfi percei című előadói estje. S miközben a művész Petőfi-verseket mondott, a költő leveleiből idézett, végigkísérte életútját, a közönség megfeledkezett a percek múlásáról...

Az elején visszapillantással kezdtem, s tettem ezt azért, hogy lássuk, a Kazinczy- -napok rendezői az elmúlt 15 év alatt ml mindent tettek nyelvünkért, s amit tettek, az nem kevés.

J. Csölley Zsuzsanna

Balajti Árpád felvételei

Kazinczy Nyelvművelő Napok '14

Várady Angéla és Rudas Dóra

Tallősi Miklós és Lánczos Zoltán

iskolások kategóriájában legjobbnak bizonyult Hegedűs Andrea Komáromból (Ko- márno), második lett a felsőszeli (Horné

Saliby) Molnár Zsolt, harmadik pedig a szenei (Senec) Hamerlik Barnabás. A közönségdíjat a már említett Hegedűs Andrea,

Koreográfiái verseny

Az Ifjú Szívek Magyar Dal- és Táncegyüttes a CSEMADOK Központi Bizottságának mint az Országos Népművészeti Fesztivál főrendezőjének egyetértésével a csehszlovákiai magyar táncmozgalom és a csehszlovákiai magyar néphagyományok ápolása érdekében az 1984-es évben koreográfiái versenyt írt ki hazai magyar felnőtt tánckompozíciók alkotására.

A VERSENY FELTÉTELEI

1. A versenyben részt vehet minden műkedvelő koreográfus, aki a hazai nemzetiségi táncmozgalomban tevékenykedik. Hivatásos koreográfus a versenyben nem vehet részt.

2. Egy alkotó több koreográfiával is pályázhat.

3. Az alkotó olyan szlovákiai magyar népi táncok és hagyományok táncos színpadi feldolgozásával pályázhat, amellyel (amelyekkel) országos versenyben még nem vett részt.

4. A versenybe benevezett koreográfiákat 1983. április 30-ig kell a benevezési lapon az Ifjú Szívek (81102 Bratislava, Mostova 8) címére bejelenteni.

A benevezési lapok a járási népművelési központban és a CSEMADOK jb titkárságain szerezhetők be.

5. A versenybe való benevezés a koreográfia libretjó- ja nélkül érvénytelen. Csak a benevezettek vehetnek részt a versenyen.

8. A versenyre az 1984-es zselízi (Zeliezovce) országos népművészeti fesztiválon kerül sor.

7. A bíráló bizottság a következő szempontok szerint dönt:

a) néprajzi hűség

b) a koreográfia felépítése és a művészi szempontok — zene, tánc, ének, viselet — összhatása

c) az előadás színvonala.

8. Az Ifjú Szívek Magyar Dal- és Táncegyüttest a bíráló bizottságban 1 tag képviselheti.

9. A bíráló bizottság javaslata alapján az Ifjú Szívek a következő díjat adta ki:

Az 1984-es óv nívódíjas koreográfiája; 3000 Kés pénzjutalom és oklevél. %

10. Az Ifjú zívek fenntartja azt a jogot, hogy a bíráló bizottság javaslata alapján a dijat ne adja ki, ha a koreográfia nem éri el a kívánt művészi szintet.

11. Az Ifjú Szívek a szerzői jogra a koreográfia díjazásával jogot formál.

12. Az Ifjú Szívek fenntartja a jogot, hogy az év nívódíjas koreográfiáját bármikor műsorára tűzhesse, illetve kiadathassa.

AZ IFJÚ SZIVEK MAGYAR DAL- ÉS TÁNCEGYÜTTES IGAZGATÓSÁGA

Szórakoztatni, de színvonalasan

A diszkó népszerűsége vetekszik minden eddigi divattal, szinte elválaszthatatlan velejárója a kamaszkornak, divatcikk a javából, amelyet az elektronikus szórakoztatóipar újabb és újabb „találmányokkal“ szolgál. Szórakozás, időtöltés, kedvtelés, vagy csupán szenvedély, a decibelek imádata? — cikáznak a kérdések a nemegyszer indulatos disputák alkalmával. A vélemények megoszlanak.

Marton Károly kedvtelésből kezdte tizenegy évvel ezelőtt a diszkózást, négy éve azonban már képesített lemezlovas. Karcsi a rimaszombati (Rim. Sobota) járás egyedüli szakképzett HI-Fl-techntkusa is egyben.

Egyik fellépésén hozott vele össze a véletlen, és akkor sort kerítettünk egy rövid beszélgetésre is. És mi másról folyhatott volna szó, mint a diszkóról, a HI- Fl-technikáról és ezek „há- zasításáról“?

— Azt tudom, hogy ismert lemezlovas vagy, de azt már nem, hogy hogyan váltál azzá. Milyen buktatók várnak a kezdőkre ezen a pályán?

— Tizenévesként én is a zene, a beat megszállottja voltam. Érdekelt a tánc és a diszkó. A kezdeti elhatározást aztán tett követte. Elvégeztem egy másfél éves tanfolyamot, amely során szakemberek politikáról, zenéről, technikáról, dramaturgiáról szóló előadásait látogattam. E tanfolyam .záróvizsgákkal ért véget; volt írásbeli és gyakorlati vizsga is. Az értékelő bizottság előtt megadott forgatókönyv szerint műsort kellett adnom. A jobbik osztályzatot kaptam, vagyis a kettes osztályt, amely feljogosít, hogy az egész járás területén működhessek. Mivel munkahelyemen a Honvédelmi Szövetség alapszervezetének elnöke vagyak, örömmel fogadtam a HSZ kerületi bizottságának égisze alatt működő elektroakusztikai és videotechnikai szakosztály meghívását Prie- vidzába. Itt újabb tanfolyam várt rám, ahol sok egyéb mellett a színpadtechnikával, müsorösszeállítással, dramaturgiával, videotechnikával és esztétikával is foglalkoztunk. Újból vizsgát tettem, s így lettem 3. osztályú szakképzett HI-FI- technikus. Jelenleg a járás egyetlen HI-FI-klubját vezetem. A HI-FI-technika a diszkózás édestestvére, hiszen mindkettőnek küldetése és célja a hanghűség, a tökéletes hangzás.

Egyévi működés után az említett kerületi szerv ajánlott országos szintű képesítés megszerzésére. A vizsga első részén sikerrel túlestem, és most készülök a második részére, a gyakorlati próbatételre. Ha ezen is túljutok, olyan szakképzett lemezlovas és HI-FI-techni- kus leszek, aki az országban bárhol felléphet, feljogosítja rá működési engedélye.

Szintén a Honvédelmi Szövetség jóvoltából ezzel egyidőben levelezőként két és fél éves számítástechnikai tanfolyamot is végzek. Persze ez már csak áttételesen kapcsolódik a diszkózás követelményeihez, tulajdonképpen önszorgalomból teszem.

— Mi a véleményed a diszkózenéről; hogyan hat a fiatalokra, és van-e jövője?

— Véleményem szerint a jó diszkó hasznos, a csak decibelekre építő viszont károsan hat a fiatalokra. A már elmondottakból is kitűnik, hogy a jó diszkónak dramaturgiája, megtervezett műsora. esztétikája van. Gyakorlatból tudom, hogy sok múlik a műsorválasztáson, a megvilágításon, a

' fényeffektusokon is. A jő diszkó akár egy egész színvonalas zenekart is pótolhat, hangulatot, légkört teremthet a szórakozáshoz, élményt a résztvevőknek. Mindenekelőtt fontos a hanghűség, mert mi sem zavaróbb és idegesítőbb annál, ha a nagy zaj zörejekkel, súgással, fütyüléssel is párosul. A ritmusváltásnak, a lassú és gyors számok váltakozásának nagy figyelmet kell szentelni. A társastánc és a diszkótánc kedvelőinek egyaránt kell talp- alávalót szolgálni.

— A jövő mindenképpen a diszkózene mellett szól, ezt támogatja az elektronikai ipar nagyarányú fejlődése is. Nem merném azt állítani, hogy a zenekarokat teljesen kiszorítja, de tény, hogy pótolni tudja. Talán hihetőbb lesz éz az állítás,

ha egy-két olyan rendezvényt említek, ahol már megdőlt a zenekarok egyeduralma, például érettségi találkozókon, bankettokon.

— Gondolom, a befutott lemezlovas sem ülhet ölbe tett kézzel, hiszen mind az elektronika, mind a zenei irányzatok fejlődése hét- mérföldes léptekkel halad előre. Mi e téren a teendő?

— Természetesen a HI-FI- technika rohamos fejlődésével, az új ismeretekkel lépést kell tartani. Maga a felszerelés, amely több magnóból, lemezjátszóból, erősítőből, hangfalakból, mikrofonból, keverőpultból stb. áll, nem kis befektetés,, és ezt állandóan bővíteni, újítani kell. Ma már minimum egy furgon kocsi kell a felszerelés „költöztetéséhez“. Másik elengedhetetlenül fontos dolog, hogy ne csak jó műsorral álljon a lemezlovas a közönség elé, hanem időszerű is legyen. Nekem például több napra elegendő anyagom van a népzenétől az örökzöld slágereken keresztül a legmodernebb számokig. Lépést kell tartani az új zenei irányzatokkal, stílusokkal, és ezen belül a menő együttesekkel és előadókkal. Ismerni kell a közönség ízlését, elvárásait. Kapcsolatot kell tartani a lemezklubokkal és rádióstúdiókkal, ahol elsőként jelennek meg a külföldi újdonságok. Én például a prágai lemezklubnak vagyok a tagja, és kapcsolatot tartok külföldi rádióstúdiókkal is.

POLGÁRI LÁSZLÓ

*