Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1984-01-10 / 2. szám

V

•>avrw.'yesnr >».. ws'

mellesleg több néző volt kiváncsi, mint az országos atlétikai liga négy fordulójára együttvéve.

— Ez a nagyszerű környezet szárnyakat ad az embernek — árulta el világbajnok diszkoszvetőnk. — Szavamra mondom, hogy jobban éreztem magam, mint a világ némely híres stadionjában,« és teljes szélcsendben 69 36 métert dobtam. Az eredmény elfér minden idők tíz- legjobb dobása közt. Világviszonylatban is figyelemre méltó csallóközi csúcs. De mi lett volna, ha kedvező a széljárás? Talán a világcsúcs is megdől? Milyen szépen is hangzana az olyan rangos atlétikai színhelyek, mint Edmonton, Modesto, Zaragoza, Helsinki vagy Los Angeles mellett, hogy Csallóközkürt. Persze lehet, hogy a csúcs hitelesítése némi fejtörést okozott volna a Nemzetközi Atlétikai Szövetség urainak.

Ami késik, nem múlik. Az idén néhány jő versenyre van kilátás; köztük is a legrangosabb az olimpia, a világ legjobb sportolóinak seregszemléje. Bugár Imre az egyik legnagyobb reménységünk, s maga sem titkolja, hogy szeretne éremmel, azok közül is a legfényesebbel hazatérni.

— Van már egy olimpiai ezüstöm, egy Európa-bajnoki és világbajnoki aranyom — morfondírozott — egyvalami azonban hányzik: az olimpiai aranyérem. Ha a fene fenét eszik is, egy fél éven belül az is gyűjteményemben lesz. Legfeljebb a világcsúcsjavítás még vár egy évet.

És Imre azok közé tartozik, akik megtartják a szavukat.

ÉLETKÉPEK A CSALLÓKÖZ RANDEVÚRÓL

SPORTTAL

A BÉKÉÉRT

Schwendtner Józsika súlyemeléshez készülődik.

JÓZSIKA

A gondviselés a megmondhatója, hogy hogyan lesz valakiből világhírű sportoló, mint például Schwendtner Józsefből, aki néhány hónappal ezelőtt junior világbajnok, tulajdonképpen a Csallóköz első világbajnoka lett, mert Bugár Imre csak néhány héttel később vívta ki ezt a címet. Józsika, mert ma már az egész birkózóvilág így ismeri ezt a rokonszenves húszéves fiatalembert, készségesen beavatott sportpályafutása kezdeteibe:

— Alacsony növésű fiúcska voltam világéletemben, de mint minden srác, természetesen én is a focit szerettem a legjobban. Szörnyen bosszantott, hogy az erősebb fiúk testi erejüket kihasználva mindig eltoltak a labdától. No várjatok csak, gondoltam magamban, és jelentkeztem a birkózóknál edzésre. Itt szerencsére olyan nagyszerű emberre találtam, mint író Feri bácsi, akinek talán életem végéig sohasem leszek képes meghálálni mindazt, amit értem tett. Aztán egyszerűen ottragadtam a szőnyegen, és ezt sohasem bántam meg. bár focizni változatlanul szeretek. A Józsika becenevet”" is Feri bácsi ragasztotta rám, és rajtam maradt.

Soha jobb pályakorrekciót, mert ez a fiú tizenhat éves korában már ötödik lett a felnőtt birkózók Európa-baj- nokságán, tavalyelőtt pedig már bronzérmet nyert Várnában a szabadfogásúak 57 kilóig terjedő kategóriájában.

— Na persze azért sokan még ma sem hiszik el, hogy birkózó vagyok. Egy alkalommal meghívtak Felsőpatony- ba (Horná Potőn] élménybeszámolóra. Megérkeztem a zsúfolásig megtelt terembe, figyelemre sem méltatott senki, csak a műsorvezető közölte hosszú kínos várakozás után, hogy még egy kis türelmet kér, mert Schwendtner József birkózóbajnok bármely pillanatban megérkezik.

Volt aztán szábadkozás, bocsánatkérés, amikor mégiscsak kiderült valahogy, hogy tulajdonképpen már ott vagyok. De hát engem az ilyesmi nem zavar.

Bennünket sem, mert még szerencse, hogy ha Felsö- patonyban nem is, de a birkózóvilágban annál jobban imerik Józsikát. Többek között Los Angelesben is, eddigi legnagyobb sikere színhelyén. S ha nem tévedünk i ugye, akkor ebben az amerikai városban rendezik hamarosan az olimpiát. Ki tudja, nem jelent-e némi előnyt, hogy ő* már szögről-végről ismeri az olimpiai csarnokot.

EGY FECSKE NYARAT CSINÁL

Ä csallóközi randevúról természetesen nem hiányozhattak a nyárasdi női kézilabdacsapat képviselői sem, akik szintén világhírnévre emelték a tájat és falujukat. Évek óta ragyogóan szerepelnek az I. ligában, Csehszlovák Kupát nyertek, pillanatnyilag fölényesen vezetik a ligamezőnyt, és nyíltan a bajnoki címre törnek. E sikerek első számú kovácsa Németh Pál edző. aki alapítója és kezdettől fogva kormányosa a csapatnak.

— Odakerültem a faluba tanítónak, és rögtön feltűnt nekem, hogy ezeknek a gyerekeknek, elsősorban a lányoknak meglehetősen eseménytelenül zajlik az élete — emlékezett vissza a mester az első lépésekre. —

Németh Pál edző a nyárasdi kézilabdázónök rejtett vágyairól nyilatkozik Szilvássy Józsefnek, jobbján neje, balra Polacsekné Angyal Piroska.

A fiúknak ott volt a foci és szívesen is kergették reggeltől estig, de ml legyen a lányokkal? Törtem a fejem, és arra a megállapításra jutottam^ hogy megpróbálom őket beavatni a kézilabdázás rejtelmeibe. Végtelenül hálás tanítványoknak bizonyultak, és miután a szövetkezet és a falu vezetősége is megértést tanúsított a gondolat iránt, a csapat évről évre javult, és fokozatosan mind feljebb jutott a bajnokságban. Most itt vagyunk.

Németh Pál esete tehát meghazudtolja azt a közmondást: Egy fecske nem csinál nyarat, ő csinált, és ma egy ország ámul azon, hogyan versenyezhet egy négyezer lakosú falu százezres városok együtteseivel egyenlő alapon.

A SZERENCSEMALAC

A csallóközi randevú közönsége roppant jól szórakozott a Karol Polák tévériporter és Batta György újságíró által ügyesen vezetett sportjátékon. A résztvevők súlyemelésben, gerendán és asztaliteniszben mérték ösz- sze tudásukat. A súlyemelésben — mint már írtuk — Bugár Imre jeleskedett, jóllehet Pogány Misi győzött, mivel a testsúlyánál jóval többet felemelt. A gerendán a hölgyek lágy, könnyed mozgása aratott nagy tetszést, Imre „szabadon választott“ gyakorlata alatt azonban az egész terem feszülten figyelte, mikor szakad le alatta a gerenda. Gőgh Kálmán terpeszugrása, ahogy elhagyta a szert, egy tornásznőnek vagy műkorcsolyázónak is becsületére vált volna. Végül asztaliteniszben Szikora György és Gőgh Kálmán mérkőzött meg holtversenyben. A pályaedző egy csöpp tiszteletet sem tanúsított feljebbvalója iránt, és kemény küzdelemben legyőzte, övé lett a legjobbnak járó malac, amely időnként éles visítással vette tudomásul a sorsát. Azt beszélik ugyanis, hogy a DAC csapatának szerencsemalaca lesz, és ha sikerül bajnokságot nyerni, akkor kés alá kerül.

— Hogy mi lesz a malaccal, azt még nem tudom — mondta az újdonsült tulajdonos, aki 35 éves korában is bámulatos frisseséggel játszik, s csapat legjobbjai közi tartozik —, azt azonban tudom, hogy ősztől a Duk- lát, a Bohemiansot és a Spartát fogadjuk a DAC stadionjában.

Jó dolog, ha valaki ennyire biztos a dolgában.

CSAK A PÁSTON KÚZDJÜNK

A gazdag műsor egyik legkedvesebb pillanata az volt, amikor Némethné Dömény Jolán, a többszörös csehszlovák kézilabda-válogatott,, a nyárasdi csapat erőssége felolvasta a résztvevő sportolók békenyilatkozatát, amelyet a Szlovák Béketanácshoz intéztek. Ebben élesen elítélték az amerikai kormányzat és nyugati szövetségesei fegyverkezési politikáját, a nyugat-európai rakétatelepítést. A nyilatkozatban, leszögezték, hogy a sport az emberiség egyik legszebb, legnemesebb kedvtelése, és sportolni csak békében lehet. Márpedig a világ fiai és lányai sportolni akarnak, nem epgedjük ezért, hogy ezt a lehetőséget megvonják tőlünk.

Valamennyiük óhaját legszebben Forgács Oszkár, a csallóközi randevú legidősebb résztvevője, a csehszlovák vívósport kiemelkedő alakja fogalmazta meg, aki már 1938-ban ott volt a pőstyéni (Pieáfany) világbajnokságon, 1954-beri Luxemburgban pedig egészen az elődöntőig jutott. 1962-től vívóiskolát vezet Somorján (Samorín), ahonnan egymás után kerülnek ki a sportág reménységei.

— A világégés a legszebb éveimet vette el — mondta ez az ősz halántékú mesteredző. — Csak találgathatom, mire vittem volna, ha azokban az években is zavartalanul. készülhetek és versenyezhetek. Ezért mindenesetre eggyel több okom van arra, hogy gyűlöljem a háborút, és azt kívánjam, hogy fegyverekkel csak a páston küzd- jünk nemes küzdelemben.

PALÄGYI LAJOS Gergely Bálint felvételei

Két vívó a mikrofon előtt: Forgács Oszkár, a csehszlovák vívósport élő legendája, a riporter szerepében. Kollár Gábor, az egyik ifjabb vívónemzedékből.

120 kiló Bugár Imre feje fölött — csallóközi csúcs.

íxAsJ íjlkrt-^t_

A résztvevők autogramparádéja.

Bejut-e a DAC az l. íabdarúgóligába? — kérdi Tomi Vince, az Űj Szó munkatársa Gőgh Kálmán pályaedzőt. Szikora György edző a fejét vakarja ...

A KITÜNTETÉS VÁROMÁNYOSAI

A puszta felsorolásból is kitűnik, hogy ebben a járásban nagyon jő táptalaja van a sportnak, ami elsősorban annak tulajdonítható, hogy a párt- és államhatalmi szervek messzemenően támogatják. Erre vall egyébként az is, hogy még mielőtt a Városi Művelődési Ház zsúfolt termében sor került volna a csallóközi randevúra, a sportolók és a hálás közönség találkozójára, a meghívott kiválóságokat a járás vezető képviselőinek jelenlétében fogadta Magyarics Vince, az SZLKP járási bizottságának vezető titkára.

A találkozó — a maga nemében nem az első, és minden bizonnyal nem is az utolsó e helyen — derűs, meleg légkörben zajlott. A járási pártbizottság vezető titkára megköszönte a részt vevő sportolóknak a járás kiváló reprezentálását, továbbra is teljes támogatásról biztosította őket, majd néhányuknak: Suranovának, Schwendtnernek, Puhának, Polacseknének (Masár távollétében) és Némethnének átnyújtotta „A járás fejlesztésében szerzett érdemekért“ kitüntetést. A jelenlevők közül néhányan már megkapták, néhányan még várományosai a' magas elismerésnek, köztük a labdarúgók is.

— Szívesen átnyújtanám a kitüntetést a labdarúgók jelenlevő képviselőinek is — zárta le az ünnepi pillanatot mindenki nagy derültségére Magyarics elvtárs —, de akkor nem tudom, mit adunk majd nekik, ha júniusban bekerülnek az I. ligába. Persze azután nagyon szívesen találkozom majd velük, és biztosíthatom őket, hogy a kitüntetés sem marad el. Ugyanez a helyzet Bugár Imrével, aki már annyi dicsőséget szerzett nekünk, hogy lassan nincs az a kitüntetés, amely kárpótolná. Ha ez így megy tovább, és bízom benne, hogy Imre az o!impiársl sem tér haza üres kézzel, akkor nem marad más hátra, minthogy kitalálunk egy egészen különleges kitüntetést.

CSALLÓKÖZI CSÚCS

A művelődési házban rendezett sportshow-műsor alatt a „kellékes“ fiúk. valamelyik helyi középiskola tanulói sehogy sem boldogultak a súlyokkal, amikor az egyébként vékonydongájú Pogány Misi (testsúlyánál 5 kilóval többet, 85 'kilót lökött ki) és Bugár Imre került sora. Úgyszólván képtelenek voltak megemelni a súly- zórudat, hogy ráillesszék a tárcsákat. Világbajnokunk nem volt rest, kiment a színpadra, fél kézzel megfogta ,a rudat, a másikkal ráillesztette a tárcsákat. Aztán minden bemelegítés nélkül játszi könnyedséggel a feje fölé emelte a 120 kilót, ami ez ideig nem hivatalos csallóközi csúcs. Ez érthető is, hiszen az egyéni csúcsa 170 kiló!

Baráti társaságban azonban egy másik csúcsról is szó esett. Világ- és Európa-bajnokunk csöppet sem titkolja, hogy egy csallóközi falucskában, Csallóközkürtön (Ohrady) érzi magát legjobban a világon, pedig ami azt illeti, sokfelé megfordult már. Amikor csak teheti, szívesen hazajön, és szeretett szülei a megmondhatói, hogy elég sűrűn jár haza. Tavaly elhozta magával testilelki jóbarátját, edzőtársát, a szintén kiváló diszkoszvető Gejza Valentet is (Helsinkiben bronzérmet szerzett). Egy kis rábeszélésre a helyi labdarúgópályán rendeztek egy rögtönzött diszkoszvető-bemutatót, amelyre