Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1984-03-27 / 13. szám
/ ÚJ TFjOsm Mahacskala egyik termálvízzel fűtött kerületének látképe. A tengerek, sivatagok, mezők és városok alatt termálvizek gigászi „gőzkazánjai“ működnek. Minél mélyebben helyezkednek el, annál melegebbek a hévizek és nagyobb a nyomásuk. Sz. Grigorjev szovjet tudós elmélete szerint 400 Celsius- -fok körül sajátos körforgás indul meg: a termálvíz gőze a magasabb rétegekbe tör, ahol lecsapódik, majd visszaszivárog a „kazánba“. E folyamat feltehetően egyidős bolygónkkal, és ma is tart. Olyan ez a körforgás, mint a városi távfűtőhálózat, csakhogy nincs szükség hozzá energiaráfordításra, mert a földfelszín minden négyzetmétere alatt átlagosan 150—250 tonna gőz rejtőzik. Ez azt jelenti, hogy például egy Moszkva nagyságú város alatt annyi a potenciális energia, mint amennyi 15 milliárd tonna kőszén eltüzelésekor szabadul .fel. Az ingyen fűtőanyag kinyerésére a közeljövőben mégis aligha lesz mód, mert Moszkva esetében a gőz nagy mélységben helyezkedik el. Másutt kedvezőbb a helyzet. A geológusok által „elevennek“ nevezett törésekben egészen a felszíni rétegekig tör fel a termálvíz. Ilyen terület a Szovjetunióban a Kamcsatka-félsziget, a Kuril-szigetek, az Észak-Kaukázus, a Kaukázusontúl és a Kárpátok vidéke, ahol a termálvízért „csak“ olyan mélyre kell fúrni, mint az olajért. A legnagyobb haszna a száraz földhőenergiának lenne, amelyet úgy lehetne kinyerni, hogy a felszín alá vizet pumpálnának. E módszert Vlagyimir Obrucsev, a századelő neves orosz tudósa javasolta. A kor műszaki színvonala azonban nem tette lehetővé a terv megvalósítását. Napjainkban a Leningíádi Bányászati Főiskolán ritegcsodálha- tó a tudós elgondolása alapján szerkesztett cirkulációs modell. , Csak a kezdeti lépéseknél tartunk a Föld hőenergiájának hasznosításában, de a geotermikus energiával máris mintegy évi 600 ezer tonna fűtőanyagot tudunk helyettesíteni. Kamcsatkái kísérletek A Föld „gőzkazánjának“ hasznosításában a Kamcsatka-félsziget energetikusai voltak' úttörők a Szovjetunióban. Kamcsatkán u- gyanis sok a gejzír. A félsziget legnagyobb városának, Petropavlovszk-Kamcsatszkijnak a környékén 18 éve működik a Pauzseti Geotermikus Erőmű. Kapacitása eleinte 5 ezer kilowatt volt, ma 11 ezer. S ez a föld alatti hőforrás a kimerülés kockázata nélkül megduplázható. A pauzseti erőmű módot adott a tervezői elképzelések gyakorlati kipróbálására, új könnyű turbinák automatikus vezérlés ki- fejlesztésére és bevezetésére. Ez a geotermikus erőmű látja el energiával az Ozerno- vi Halkombinátot és a környék, melegházait, amelyek egész évben friss zöldséget szállítanak Petropavlovszk-Kamcsatszkij lakóinak. Azt tervezik, hogy két további települést is rákapcsolnak a hővezetékre. A pauzseti erőmű műszakilag eiavult, de Pet- ropavlovszk-Kamcsatszkijtól délre épül a 200 ezer kilowattos modern Mutnovszkaja Geotermikus Erőmű. A Mutnovszkij vulkán nem a legszebb és . nem is legnagyobb a félsziget 14 tűzhányója közül, de az utóbbi időben mégis ráiráA Kizljar városában, Dagesztánban, a Terekfolyő partján működő sótalanftá állomás. Mielőtt a víz a lakásokba kerülnek, ki kell vonni belőle a sókat. nyúl a figyelem. A lejtőin épülő geotermikus erőművel biztosítani lehet a megyeszékhely teljes energiaellátását. A fúrásoknál a kőzetek hőmérséklete már alig 50 méteres mélységben 150 Celsius-fok volt. A vulkán 800 méteres mélységében valóságos „gőzkazán“ működik, 250 Celsius-fok'os hőmérsékleten, 26 atmoszférás nyomással. Kamcsatkán sok a felszínhez viszonylag közel elhelyezkedő föld alatti gőzpárna. Energiájuk széles körű hasznosítása előtt azonban meg kell találni az eközben fellépő negatív kísérőjelenségek ellenszerét. A feltörő termálvíz helyenként olyan oldott ásványi anyagokat is tartalmaz, amelyek kárt okozhatnak Kamcsatka természeti világának. A Pauzseti Geotermikus Erőmű vizében például arzént találtak. A halászati felügyelet megtiltotta, hogy a vizet a helyi folyóba engedjék, mert az a lazacok ívásí terepe. Mi a megoldás? „Temetőket“ ástak a felesleges melléktermékeknek, és olyan módszert dolgoztak ki, amellyel a természeti környezetre ártalmas, de a népgazdaságnak szükséges ásványi anyagók kivonhatok a vízből. Kamcsatkán távlatilag cirkulációs erőművek építését tervezik; ezek ügy működnek majd, hogy vizet pumpálnak a forró porózus kőzetrétegekbe. Van olyan terv is, a- mely a száraz termikus kőzetek hőjének hasznosítását célozza. Az Avacsinszkij vulkán magmafészkét bekapcsolnák Petropav- .lovszk-Kamcsatszkij hőellátásába, lejtőin pedig 2 millió kilowatt kapacitású erőművet építenének. Az „univerzális“ termálvíz Á szovjet kutatók ott is keresik a rejtett geotermikus energiaforrásokat, ahol a föld mélyéből nem törnek fel gejzírek és gőzoszlopok. Dagesztánban, a Sztavropoli határterületen és a Kárpátontúlon egy-egy kisebb, 10 ezer kilowattos geotermikus erőmű épül. Működésük különbözik a kamcsat- kaiakétól, mert itt biztosítani kell, hogy a kutak nyomása és hőmérséklete állandó legyen, s folyamatosan ellenőrizni kell a termálvízkészletet is. A Szovjetunió európai országrészében most dolgoznak azon, hogyan hasznosítsák a termálvizeket a villamosenergia-ter- melésben is. Az észak-kaukázusi Dagesztá- ni Autonóm Köztársaságban geotermikus kutatóintézet és tudományos-termelési egyesülés működik. A föld alatti hőforrások szórosan megtérülnek. Mahacskala és több’ más dagesztáni város sok lakását termálvízzel fűtik. és látják el meleg vízzel, ez mintegy 60 ezer embert érint. Az autonóm köztársaság sok melegházának, állattenyésztő telepének és Ipari üzemének hőellátását ugyancsak a termálvizekre alapozzák. Dagesztánban ezáltal ki lehetett vonni a forgalomból huszonkét széntüzelésű kazánt, ami évi 55 ezernél több tonna fűtőanyag-egyenérték- nyi megtakarítást eredményez. A dagesztáni Tarumovszkoje az egyik legjobban tanulmányozott geotermikus lelőhely. Föld alatti „kazánja 80 kilométer hosz- szúságban és 5 kilométer szélességben húzódik. Tíz évvel ezelőtt fúrt első kútjából hatalmas vízgőzsugár lövellt ki; naponta 12 ezer tonna gőzt és vízben öldott sót hozott a felszínre. A víztölcsért sikerült megfékezni. Napjainkban ezen a vidéken további kutatók fúrnák. Ilyen adottságú lelőhelyen 100 ezer kilowatt körüli kapacitású erőmű építhető. Az így nyert energia működtethetné a vízből kivonható ásványi anyagokat feldolgozó üzemeket, két-három kút pedgi a települést és a háztáji gazdaságokat láthatná el hővel. F 7CITR AVTIflV A geológusok kijelölik a jövendő kutak helyét. Aljjás letér kenyér A Fehér-tenger part menti településein különösen fehér és foszlós kenyeret sütnek a pékségekben. Az ízes, ropogós héjú kenyérnek az a titka, hogy a tésztájába szárított algát kevernek. Az itteni lakosság régóta ismeri a kenyérsütésnek ezt a módját, újabban azonban a szeverodvinszki sütőipari kombinátban is alkalmazzák. Az algát a tengerfenékről hozzák a felszínre. Az algahalászok fő munkaeszköze a kasza, amely csak nyelének hosszúságában különbözik az aratásra használt társától. A tenger kaszásai az arhangelszki algakombinátnak szállítják terményüket, amely a legutóbbi idényben több mint 500 tonna „tengeri tápszert“ dolgozott fel. K műszaki haladás az algaaratókat sem kerüli el. Hagyományos betakarító eszközüket, a kaszát rövidesen fölváltja a korszerűbb tengeri kombájn. Ez a szerkezet voltaképpen egy katamarán kéttestű hajó —, amely a víz alatt széles fémpengét vontat maga után, s ez vágja az algát. A gépesítés a feldolgozás technológiájában is változást hoz. Télen, amikor szünetel az algahalászat, a kombinát a raktári készleteket dolgozza fel. A szárított algát a sütőipar mellett a gyógyszer- és a textilipar is hasznosítja. Egy nő, két vércsoport Patrícia McDonald londoni háziasszony valószínűleg az egyedüli a világon, aki saját vérét tartalékolja. A speciális bankba helyezett vért rajta kívül senki sem használhatja. Patrícia esete egyedülálló jelenség az orvostudomány történetében: testében ugyanis két különböző vércsoporthoz tartozó vér áramlik: Ezt 1972-ben fedezték fel az orvosok: Patrícia ekkor várta első gyermekét, és emiatt több vérelemzésen és vizsgálaton esett át. Az orvosok kezdetben azt hitték, hogy a jelenség közvetlen kapcsolatban áll a terhességgel, de a későbbi vérelemzések és vizsgálatok az előbbihez hasonló eredményt mutattak. Az orvostudomány e területén kutató szakemberek körében többféle elmélet alakult ki. Egyesek szerint Patríciának ikertestvére kellett volna, hogy szülessen, mivel azonban nem így történt, Patrícia „megtartotta magának“ meg nem született testvére vércsoportját is. Ehhez hasonló esetet eddig az orvosok még nem jegyeztek fel. Patrícia, hogy valamiképpen biztonságban érezze magát, rendszeresen ad vért, a tartalékot pedig őrzi, és kizárólag saját szükségletére használja fel. A hold titokzatosabb, mint valaha Amikor Neil Armstrong 1969. július 21-én a Holdra lépett, legs.ürgősebb teendője az volt, hogy felmarkoljon és biztonságba helyezzen néhány kődarabot. Az Apolló-expedíciők űrhajósai összesen 382 kilogramm kőzetmintát hoztak magukkal a Földre, de a Hold a kőzetminták évtizedes alapos tanulmányozása után is rejtélyes égitest maradt. Egyes minták megközelítőleg sem bizonyultak olyan réginek, ahogy azt a tudósok feltételezték. Miközben a naprendszer korát ötmilliárd évre becsülik, a Földre Juttatott holdkőzet legnagyobb részének kora 3,7 milliárd év körül van, s csak néhá- nyuké 4,6 milliárd év. A legalaposabb elemzéssel sem sikerült eddig választ adni a Hold keletkezésére — mondja dr. James A. Arnold, aki a kaliforniai egyetemen a holdkőzetek egy részét őrzi. A leletek nagyobb része a NASA houstoni Johnson űrkutatási központjában van. A futball-labda nagyságútól borsószem méretűig terjedő minták vizsgálata mindenesetre. ellentmond annak a korábban népszerű feltevésnek, hogy a Föld, vonzóereje egyszerűen befogta a szabadon mozgó Holdat. A legtöbb tudós egyetért abban, hogy a földi és a Holdon talált kőzetek hasonlósága ezt majdnem biztosan kizárja. A megvizsgált Hold-minták az ún. akkumulációs elméletbe sem illeszkednek bele, mely szerint az égitest, akárcsak a Föld, az ősköd lecsapódásaként felgyülemlett a- nyagból keletkezett. Ez az elképzelés abból indul ki. hogy az egész kondenzációs folyamat legfeljebb pár millió évig tartott, viszont egyedül a keletkezési fázisban a Holdra záporozó meteoreső időtartamát mintegy 600 millió évre teszik. Dr. John O’Keefe, az amerikai Goddard űrkutatási központ munkatársa viszont úgy véli, az Apollo-misszió adatainak értékelése egyre határozottabban alátámasztja azt a régi elméletét, hogy bolygónk égi kísérője a Földből szakadt ki, évmilliárdokkal ezelőtt. A vizsgálat még nem zárult le... r A FÖLD MÉHÉNEK GŐ7KA7ÁNIAI