Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1984-01-10 / 2. szám
Vajon miképpen készülnek a 24—36 órányi rövid távú, 5—10 napra szóló középtávú, egy vagy több hónapra vonatkozó hosszú távú időjárási jóslatok? Erre kerestem választ a bratislavai Meteorológiai Intézetbe látogatva, s mi egyebet is kérdezhettem volna elsőként az intézet igazgatójától, minthogy: Milyen időjárás várható a következő napokban és hetekben? , Az igazgató dr. lvan Kunsch megmosolyogja a már milliőszor hallott kérdést, aztán előzékenyen az előrejelző osztályra utal, ahol szinte pillanatok alatt két dolog is kiderül egyszerre. Az egyik; hogy itt állítják össze a nagyközönség számára készített általános prognózisokat; a másik a meteorológia lehető legtárgyilago- sabb tudományágak egyike. A meteorológusok ugyanis sokkal inkább matematikusok, fizikusok a- vagy éppenséggel statisztikusok, mintsem látnokok ... s—i Intézetünkbe külföldről és itthonról egyaránt sok információ érkezik, s ezeket az adatokat tudományos módszerekkel, korszerű számítógépekkel és egyéb berendezésekkel dolgozzuk fel — mondja az előrejelzési osztály vezetője. — Az előrejelzés pontossága rövid távon a legjobb, 24—36 órás becslések általában nyolcvan-ki- lencven százalékosan beválnak, a tátrai viharjelző szolgálat pedig csaknem százszázalékos pontossággal dolgozik. A tudományos munkával és eszközökkel összeállított előrejelzésnek rengeteg ösz- szetevője van, s ezek mindegyikét szinte lehetetlen aprólékos részletességgel nyomon követni, ezért bizonyos fokú hibaszázalék lehetőségét is fenntartjuk. Tapasztalataink szerint a hőmérsékletről, a szél irányáról, erősségéről s általában az esőről jó prognózisokat készítünk, a legnehezebb viszont a csapadék mennyiségének előzetes meghatározása. A félreértések elkerülése végett szeretném elmondani, hogy tökéletes, teljesen megbízható prognózis a világon sehol nincs; ilyen, esetleges tévedés nélkül garantált jóslat elkészítésére nem is vállalkozhatunk. Még százéves kalendáriumok vagy az annál is öregebb följegyzések és megfigyelések segítségével sem! Meteorológiatörténeti följegyzések , tanúskodnak arról, hogy hazánk területén már az 1700- as évek derekán, pontosan 1752-ben, a prágai Klementinen létesített csillagvizsgálóban egy bizonyos Josef Step- ling nevű „astronőmus regius“ kezdte meg a rendszeres meteorológiai adatrögzítést. A kezdetben kiadott, 24 órára szóló előre-* jelzéseket az „időjósok intézete“ úgynevezett körözvény-sürgönyök Időjósok tegnap in Reggelente kíváncsian kémleljük az eget, télen-nyáron gyakran hallgatjuk a rádiö vagy a tévé idő járás-jelentéseit, és az újságokban is msg-meg- áll tekintetünk a várható időjárásról szóló sorokon. Ennek ellenére bizonyosan kevesen sejtik: a meteorológiai szolgálat jelentéseinek fő „fogyasztói“ mégsem a családok, és az időjárás-előrejelző tájékoztatások sem csak azért látnak napvilágot, hogy dönteni tudjunk, mit vegyünk fel reggel, no meg abban, vajon ki-ki esernyővel avagy anélkül induljon-e iskolába, munkába... E „mindennapi meteorológián“ kiviil ugyanis számos olyan munkakör s egyéb tevékenység létezik, ahol igencsak nagy hasznát veszik a meteorológusoktól kapott értesüléseknek. Gondoljunk akár csak a mezőgazdaságra, a félszáz méternyi, esetleg annál is magasabb darukat alkalmazó építőiparra, a légi és a tengeri közlekedésre, a vízgazdálkodásra, s bizony még hosszan folytathatnék e felsorolást. Persze, sokkal okosabb lesz, ha inkább azt vesszük szép sorjába, ami az időjósok munkájában egy laikus számára is érdekes lehet. formájában tárta a nyilvánosság elé — a szöveget meghatározott szavak, illetve rövid mondatok kombinációjából állítva össze. E jelentések „szókincse“ a következő volt: „Derült, változó felhőzet, borús, ködös, száraz, jelentékeny csapadék nélkül, hó, eső, havas eső, helyenként csapadék, zivatarok, északon csapadék, meleg, hűvös, hideg, fagy, "fagypont körüli hőmérséklet, enyhe olvadás, hőemelkedés, hősüllyedés, éjjeli fagy, szeles, változás nem várható, később borulás, később derü- lés.“ Ezeket az előrejelzési frázisokat vaslapra nyomtatták, s naponta — az előrejelzésnek megfelelően kombinálva —- kifüggesztették őket... Az ilyen táblás előrejelzéseket a századforduló éveiben mintegy négyszáz vidéki távírda falán, így a mi tájainkon is meg lehetett nézni. Sőt! Röviddel később a napilapok is közölni kezdték az időjárás-jelentéseket. Manapság, a műholdakat is alkalmazó meteorológia fejlettségének megfelelően, természetesen, lényegesen pontosabbak és „bőbeszédűbbek“ a prognózisok. Napjainkban általában ilyen vagy ehhez hasonló Szövege van egy-egy időjárás jelentésnek: „A Kárpát- -medencében, a Balkán-félszigeten és a Balti-tenger térségében továbbra is tart a napos, kellemes idő. A hőmérséklet csúcsértéke átlagosan meghaladja a sokéves átlagot. Ugyanakkor szárazföldünk többi részén változékony az idő. Az Atlanti-óceán fölött több középpontú, alacsony légnyomású zóna helyezkedik el. Nyugat, északnyugat felől egymást követően nedvesebb, hűvösebb léghullámok érkeznek szárazföldünk belseje felé. Hatásukra a Brit-szigeteken és Nyugat-Európában változékony, szeles, gyakran esős az idő. Ezek a léghuŰámok a következő napokban a Kárpát-medencét is elérik. Ezért ma még száraz, napos időre számíthatunk, holnaptól azonban nyugat felől egyre erősebben megnövekszik a felhőzet, és eső is lehetséges. A déli, délnyugati szél is tovább erősödik, a hőmérséklet viszont csökkenni fog.“ Hogy beválik-e egy-egy „jóslat“, az hajdanában is és manapság is csupán másnap vagy a még későbbi napokban dől el. Az égbolt olyan, akár az emberi arc. Egyszer derült és barátságos, máskor viszont borús és barátságtalan. És ahogyan az arcról le lehet olvasni az ember hangulatát, az égbolt is sokat elárul az időjárás alakulásáról. Egyes felhőképződmények ugyanis állandósult időjárásra, mások viszont éppen az időjárás közelgő változására engednek következtetni. A meteorológusok ezért az égboltot nem csupán szépségéért, hanem sokkal inkább gyakorlati szempontból vizsgálják. — Az időjárás hordozói a ciklonok, illetve az anticiklonok — magyarázza a meteorológiai intézet programozó csoportjának vezetője Peter Jurkoviő. — Az európai kontinensen, sőt az egész é- szaki féltekén majdnem mindig nyugatról keletre áramlanak a ciklonok. Keletkezésükben a Nap sugárzása, a Föld forgása és egyéb kozmikus tényezők, illetve a kontinens óriáshegységei játszanak szerepet. Az időjárási frontok, szüntelen áramlásuk Során, hol szelídebb hullámvonalakban követik egymást, hol valóságos örvényekké alakulnak. Emellett még belső mozgásuk is van, ami azt jelenti, hogy a sebességük, erejük, hőmérsékletük és páratartalmuk állandóan változik. így talán már érthető, hogy a sokféle kölcsönhatás miatt miért bonyolult dolog előre megmondani: melyik ciklon mikor ér hozzánk, s valójában milyen időjárást hoz... A hírközpontba beérkezett információkat először elemzik, aztán ezek az adatok sorra egy térképre kerülnek, ahol több száz állomás neve van feltüntetve, s mindegyik köré rávezetik a kapott adatok szerinti felbőzetmagassá- got, a szélirányt, a légnyomást és változását, a záporokat vagy akár a lehullott hő mennyiségét. Talán nem túlzás azt mondani, hogy a meteorológiai intézetben dolgozóknak tulajdonképpen az egész világról áttekintésük van. A hírközpontban éjjel-nappal kattognak a géptávírók, dolgoznak a számítógépek, jegyzik és továbbítják a világ minden részéről érkező meteorológiai híreket. A jelentések a számkódok nyelvén fogalmazódnak meg. Ha a géptáv- írő lekopogja például ezt a számot: 11814, akkor minden meteorológiai hírközpontban tudják, hogy Bratislava jelentkeziett. A város számkóddal jelölt „neve“ alatt aztán újabb ötjegyű számcsoportok jelentik, hogy milyen a szél iránya, sebessége, milyen a látástávoiság, a légnyomás, a hőmérséklet; milyen az idő az adás pillanatában, és milyen volt az ezt megelőző hat órában. Külön adatok jelzik a felhőzet sűrűségét és a levegő páratartalmát. — Ennyi adat birtokában vajon tévedhet-e a meteorológus? — Természetesen, de nem azért, mert ő is ember és tévedni emberi dolog, hanem azért, mert hazánkban a ciklonok örvénylésén kívül az Alpok meg a Kárpátok koszorúja is érzékenyen befolyásolhatja az időjárás alakulását —- nyilatkozza az ügyeletes meteorológus. — Nincs a világon olyan rutinos időjós, aki teljes biztonsággal „megérezné“, hogy az Atlanti-óceán felől érkező időjárási frontot a két hegyvonulat gerince mennyire fékezi le. Ezért fordulhat elő, hogy az időjárás olykor bennünket, meteorológusokat, de a prognózisok felől érdeklődő közönséget is alaposan megtréfálja ... A meteorológusok munkája egyébként költséges szolgálat, hiszen a kutatás és a távközlés legmodernebb eszközei, rádiőszondák, radarok, elektronikus számítógépek, képtávírók és telexgépek szükségesek a szüntelenül készülő előrejelzésekhez. A műholdak pél dául a légköri frontok helyzeté ről adnak pontos képet, de mégha tározzák a légáramlások irányát is, elvégre több millió négyzetki lométernyi földfelület esik a „Iá tószögük“ alá. A léggömbök révén magasba juttatott rádiószondák és a különböző radarok a zivatarok előrejelzésében nyújtanak nagy segítséget, ám a szakemberek olyan tudományos programokat is kidolgoztak már, amelyek birtokában előre ütemezni lehet például a vetés és a palántázás időpontját. A közelmúltban még sokan, enyhén szólva, utópisztikusnak tartották, hogy ezekről a kérdésekről számítógép döntsön, a gyakorlat azonban mégsem a kétkedőket igazolta. Mindez pedig már szorosan összefügg az időjáráskutatás jövőjével is, amelynek egyik fő célja — a hagyományos prognóziskészítésen túlmenően — az időjárás befolyásolása. Gondoljuk csak el, mekkora haszon származhat abból, ha meteorológusok segítségével, mondjuk, a mérhetetlen károkat okozó jégesőt csendes esővé tudjuk majd szelídíteni... A mosolyogva kételkedők címére hadd mondjam el: mindez nem is vágyálom már, hiszen a Szovjetunióban például ötmillió hektárnyi területet tartanak a meteorológusok segítő „felügyelete“ alatt, az USA-ban szintén foglalkoznak az időjárás befolyásolásával; de a frontok és ciklonok egyeduralmát megtörve próbálkoznak már az „időjáráscsinálással“ Bulgáriában, Jugoszláviában és Magyarországon Is. Bács-Kiskun és Baranya megyékben például rakétás jégeső-elhárítási rendszert dolgoztak ki. MIKLÓSI PÉTER Fotó: Gyökeres György LÍVIA Csúcsforgalomkor a legnagyobb igyekezet ellenére is sorrá nőtt a várakozók száma. A strkoveci halboltban azonban mégsem nagyon idegesítő e félperces várakozás, bár mindenki siet. Azaz mégsem mindenki: azok a környékbeli idős nyugdíjasok, akik jobb híján itt találkoznak, néha órákat is elüldögélnek egy kis korsó sör mellett. Senki nem néz rájuk görbe szemmel. A munkások, diákok, háziasszonyok nem szoktak leülni, legfeljebb a nagymamák az unokáik-, kai, mert itt tilos a dohányzás. Második voltam a sorban. Idős ember állt előttem egy kis korsó sört kért, s azt is hozzátette: — Ne töltse nagyon tele, kisasszony — és nyújtotta a pénzt. Ránéztem a remegő kézre, Németh Lívia elárusítónő meg rám. — Menjen csak bácsika, a fiatalember majd odaviszi a sörét. Az öreg megnézett, majd botjára támaszkodva a baráti asztalhoz totyogott. A lányka jól megmérte a sört, kiszolgált engem is, én? meg gz öregurat. Aztán mielőtt bevonultam volna a sarokba, előbb még történt valami. Lívia mégkérdezte: — Ugye, nem sértődött meg? Hiszen látja... — s úgy nézett a bácsi után, mintha tekintete a nagyapja mozgását követné. Elnéztem a forgalmat. A sor nőtt, mindig valaki állt a pult előtt. Az ismerősök csak letették a kiszámolt pénzt a cigarettáért. Lívia ránézett a pénzre, és már tudta, hogy mit és menynyit. Földijei, a nagyfödémesiek (Veiké Űlany) néhány kedves szót Is szóltak hozzá. De voltak persze másféle találkozásai is. Középkorú férfi csapódott a sor elé. Két sört kért. Nem rendelt, hangja inkább követelt. —- Álljon sorba! — szólt rá nem éppen barátságosan egy elöl álló asszonyság, akinek egy csöppség fogta a szoknyáját. Lívia szeme meg sem rebbent, csak az arca vélt kissé pirosabbá. A következő vendég jóvágású fiatalember volt. A lányka nem is kérdezett, szó nélkül egy mosoly kíséretében kiszolgálta. A következő középkorú férfi most már dühöngött: — Két sört kértem. Süket?! — és nagyot csapott a pultra. — Uram, ez nem kocsma — válaszolt Lívia helyett is a fiú, és keményen a követelődző vendég szemébe nézett. Ettől az még bőszebb lett. — Szólok a főnöknek — és újra a pultra csapott, még erélyesebben. — Szóljon! Akkor sem szolgálom ki — válaszolt Lívia. Az üzletvezetőnek nem kellett szólni, jött, és minden teketória nélkül kitessékelte a magáról megfeledkező férfit.' Visszajövet odaszólt Líviának: — Okosan viselkedett. Nemcsak kiszolgálni, nevelni is lehet a vendégeket. Ez az elárusítói hivatás követelménye. Haraszti Gyula
