Új Ifjúság, 1983. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1983-07-19 / 29. szám
VETÉLKEDŐ AZ ARANYFURULYAÉRT A SZISZ SZKB szervezésében ötödször rendezték meg a főiskolai folklöregytlttesek nemzetközi vetélkedőiét Zvolenban (Akademlck^ Zvolen ’83). A hazai színeket a bratlslaval Közgazdasági Főiskola Ekonőm együttese, az ugyancsak bratlslaval Szlovák Műszaki Főiskola Technik együttese, valamint a Brnői Műegyetem Polana együttese és a zvoleni Erdészeti Főiskola Polana együttese képviselte. A hazaiak mellett tíz külföldi csoport Is bemutatkozott. A lengyel főiskolásokat a krakkói egyetem együttese képviselte, akik már nem újoncok Zvolenban, hiszen 1979^ben ők nyerték el a verseny nagydiját — az Aranyfurulyát. Műsorukat Ismerik azonban már Törökországban, Franciaországban, az NDK-ban, Görögországban, Portugáliában és Belgiumban Is. Az Akademlska Folkdanslaget Stockholmból viszont először vett részt a zvoleni fesztiválon. A svéd együttes volt a résztvevők „öregje“, hiszen már 1937-től létezik, jugoszlávlát két csoport képviselte: az Ivan Goran Kovaölö együttes Zágrábból és a Student Maribor együttes. A leedsi egyetem együttese Nagy-Britanniából mái kétszer — 1979-ben és 1981-ben — vett részt a zvoleni vetélkedőn. A csoport 1968-ban alakult, s azóta egész Európában bemutatkozott hagyományos angol, ir és wal- lesi táncaival. 1975-ben első díjat nyert a közismert agrigentói fesztiválon Olaszországban, de eredménnyel helyt állt más versenyeken is, Hollandiában, Spanyol- országban, Lengyelországban és Franciaországban. Az idei bemutatón észak-angliai kardtáncokat és fapapucs- táncokat mutatott be. Érdekességnek számított az ankarai Tufák együttes Törökországból. Huszonöt éve tevékenykedik és ez alatt az idő alatt Cipruson, Líbiában, Tunéziában, Marokkóban, Iránban, Algériában és Japánban vendégszerepeit. 1981-ben a franciaországi Dljonban aranyérmet nyert. Bemutatott táncaik szinte egész Törökország táncanyagát magába foglalják. Képünkön a felvonuláson kelet-anatóliai táncukat mutatják be. A fesztivál nagydíját — az Aranyfurulyát — idén a debreceni Hortobágy együttes nyerte el. A zsűri főleg a pontos ritmust, a kísérőzene és a táncok közti összhangot, valamint a zenekar kiváló teljesítményét értékelte nagyra, s ennek alapján ítélte oda a nagydíjat. Végül egy hazai együttes, a brnól Polana, amely ti- pikns morva táncokkal mutatkozott be. Az említett együttesek mellett még az NDK-bell, a román és a francia fiatalok Is képviseltették (magukat Zvolenban. A versenyek befejeztével színpompás felvonulással és közös gálaelőadással búcsúztak az együttesek a vendégszerető várostól. —hr— Fotó: CSTK M integy négyezren gyűltek össze július első vasárnapján a festői szépségű Duna-parton Kolos- némán (Klííska Nemá), a műkedvelő művészeti mozgalom barátai, hogy szereplőkként vagy nézőkként részesei legyenek a CSEMA- DOK Komáromi járási Bizottsága által huszonnegyedszer megrendezett járási dal- és táncünnepélynek. Jóleső érzés volt ekkora tömeget látni járási rendezvényen, egy héttel az országos rendezvények sorozata után, s tanúi annak, hogy kultúránknak ez iránt az ága tránt most is nagy az érdeklődés a fiatalok körében. Ehhez természetesen hozzájárult maga a műsor, színfoltja volt a délutáni műsornak a magyarországi Pécsi Pávakör vendégszereplése. Az ilyen szabadtéri rendezvényeknek — természetesen műsoron kívül — velejárója a cigánypecsenye, a sült kolbász. Ezek illata ugyanúgy hozzájuk tartozik, mint az ének, a tánc, a zene. De az utóbbi években mór a pecsenyéssátrak mellett létjogosultsága van a könyvsátornak. Az egy vasárnap eladott mintegy háromezer korona é. ' kű könyvmennyiség talán már nem lebecsülendő. Én minden jel arra vall, hogy fokozatosan a népmflvé.szetl vásár Is meghonosodik ezen a rendezvényen. S a ragyoDal- és táncünnepély A komáromi énekkar hiszen az Ideibe is került egy könnyűzenei összeállítás, A délelőtti műsorban a TOP-TON együttes' koncertjével lehetőséget kaptak a bemutatkozásra a Melódia '83 táncdalverseny járási döntőjének legjobbjai is, a járási verseny első helyezettjével, Rigó Zitával az élen, akivel a táncdalverseny őszi országos elődöntőjén majd találkozhatunk. Fokozott érdeklőc’ís kísérte a délutáni népművészeti műsort is, amelynek mindjárt a megnyitóján sikert aratott a CSEMADOK komáromi szervezetének az énekkara, de kijutott az elismerésből a dunamocsi (MocaJ, a madarl (Modrany) és az ímelyi (tmef) éneklő csoportoknak, továbbá az idei zselízl jZellezovce) országos fesztivált megjárt perbetel (Pribeta) Pitypang gyermek- tánccsoportnak és a Hajós táncegyüttesnek is. Kedves gó időben szinte természetesnek tűnt, hogy csak hosz- szú várakozás után sikerült feljutniuk az érdeklődőknek a sétahajóra. Huszonegyedszer rendezték meg a dal- és táncünnepélyt, s ismét bebizonyosodott, hogy milyen sajátos varázsa van a járás műkedvelő mozgalmának, amely az eltelt két évtizedben Igen előkelő helyet vívott ki magának a komáromi járás kultúrpolitikai megmozdulásai sorában, s amely pár nappal a prágai béke-világtalálkozó után énekkel, zenével, tánccal méltóképpen fejezte ki a résztvevők békeóhaját. Talán nem túl nagy a kockázat részemről — négyezer ember nevében — kijelenteni, hogy akik ott voltunk, mindannyian kellemesen és hasznosan töltöttük el ezt a napot, Németh Gyula MELINA MERCOURI ÁLMA Bokszmérkőzésen szokásos jelenet játszódott le nemrég a tekintélyes londoni iBrltish Múzeumban. Bizarr dolog volt. A múzeum Igazgatója, David Mackenzie Wilson szemmel láthatóan szorongva kísérte végig előkelő látogatóját a Duveen Galérián, hogy megmutassa a világ leghíresebb műkincsei közé tartozó Elgln-márványokat. A látogató Melina Mercouri görög kulturális miniszter, a volt színésznő kecsesen meg is érinthette a kincseket, amelyeket a közönséges múzeumlátogatók csak bizonyos távolságból szemlélhetnek. Durván lökdösődő operatőrök, hangtechnikusok és riporterek kiabáltak, hol Mercourira, hogy az igazgatóra, hol egymásra. Mellna Mercouri elemében volt. Smmt a kamerák ráirányultak, megsimogatta a csodálatos dom- bormüveket, fojtott hangon, bájos akcentussal fűzött a látottakhoz megjegyzéseket, tökéletes szakértelemmel játszott a nézőknek. Négynapos magánlátogatáson volt Londonban, és idejének nagy részét arra fordította, hogy megvalósulhasson régi álma. Ezt azóta dédelgeti, hogy Andreasz Papandreu miniszterelnök két évvel ezelőtt neki adta a kulturális miniszteri tárcát. Mercouri azt akarja, hogy Nagy-Brl- tannia —- 167 év múltán — vlsz- szaadja Athénnek az Elgln-márványokat (az Akropolisz-márványo- kat, amint Mellna Mercouri és a görögök a műkencseket nevezik). Az Elgln-márványokhoz 17 szobor és 56 domborműtábla tartozik. Majdnem felerészt ezek alkották a híres frízt a Parthenonon, Pállasz Athéné Istennő templomán, melyet az időszámítás előtti V. század közepén Iktinusz és Kalllkratesz épített. Sz évezredek során a templom és annak műkincsei megsínylették, hogy a Parthenont a bizánciak keresztény templommá, a törökök pedig mecsetté alakították át. Célpontul szolgált a háborúzó velenceieknek is, akik 1687- ben tüzérségi támadás során erősen megrongálták a templom szerkezetét. Thomas Bruce, Elgin hetedik earlje és Kincardine tizenegyedik earlje 1801-ben arra vállalkozott, hogy legalább azt megmentse, ami megmaradt. A régiségkedvelő earl, akit Nagy-Britannia konstantinápolyi nagykövetévé neveztek ki, szerzett egy fermánt, azaz török hatósági engedélyt arra, hogy elszállítsa a műkincseket, mert azt remélte, hogy a márványokat megmentheti a pusztulástól. E vállalkozás azonban annyira költségesnek bizonyult, hogy Elgin 1816- ban a gyűjteményt kénytelen volt eladni a brit kormánynak, mintegy 160 000 dollárnak megfelelő összegért, amely a fele volt annak, amibe neki a fríz leszerelése és Angliába szállítása került. 'A' pénzt közvetlenül hitelezőinek továbbította. Nem mindenki éljenezte meg a szerencsétlen Elgin vállalkozást. A British Múzeum azonban kitartóan ellenzi, hogy beszolgáltassák kollekciójának egyik ékességét. Érvei között nem az utolsó helyen szerepel az, hogy ha ezt megtennék, más országokból is tömegestül érkeznének egyéb műkincsek visszaadására vonatkozó kérelmek. A British Múzeum igazgatója azzal érvelt, hogy Athén az Elgin-márványok követelésével a Louvre-tól nem próbálja visszaszerezni a milól Vánuszt. Melina Mercouri erre azt válaszolta, hogy a Vénusz-szobor önálló alkotás, míg a Parthenon maradványai egy műemlék részét alkotják. A szegény Byront, a szenvedélyes görögbarátot nem is említve, Mercouri azt mondta a briteknek: „Shakespeare az önök történelméhez tartozik. Shelley is az önök történelme. A márványok azonban nem. Elismerem, hogy a márványokat jól karbantartják, de a márványok Idegen földön vannak.“ Drámai szenvedéllyel fűzte hozzá: „Nem akarom kiüríteni a világ múzeumait. Jelképes lépést kérünk, olyasmi visszaadását, ami egyedülálló, ami egy műemlék része.“ Mellna Mercourlnak minden tehetségét és némi furfangot Is latba kell vetnie ahhoz, hogy visszaszerezze Görögországnak ezeket az ókori műkincseket. Athén tiltakozásai és a görög kérést támogató UNESCO-határozat ellenére egyik brit kormány sem mutatta a legkisebb hajlandóságot sem arra, hogy visszaadja az Elgin-már- ványokat. A jelenlegi kormány sem kivétel. Bár Mercouri most határozottan állította, hogy érez valami különbséget. Megkérdezték tőle, valóban azt hiszl-e, Margaret Thatcher miniszterelnök elengedné Londonból a márványokat, mire a kulturális miniszter arany haját megrázva csodálatos logikátlansággal válaszolta; „Miért ne? Ö nő.“ m
