Új Ifjúság, 1983. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)

1983-12-06 / 49. szám

Mind a kettő, ehhez nem férhet kétség, legalábbis a szárazföldi had­sereg T^ákovi katonai főiskolájának klubjának vezetősége esetében nem. Valamennyien katonatisztek, munká­juk mégis inkább a népművelőkéhez : hasonlftható. Többszáz fiatal katonai főiskolai hallgatő számára biztosítják a kulturális és szőrakozási lehetősé­geket. Saját együtteseik vannak, ame­lyeknek a művészi szfnvonala sok esetben felér a hivatásosokéhoz. ZtlE- NGK REHKA főhádnagy nem is tit­kolta, hogy büszkék klubjuk (nevez­hetnénk népművelési otthonnak is) eredményeire. — Klubunk lényegében kulturális létesítmény, amely minden téren ,, igyekszik eleget tenni az iskola pa ' rancsnoksága által megszabott köve­telményeknek. A ml feladatunk, hogy a hallgatóinknak megfelelő kulturá­lis iehetőségeket teremtsünk, és irá­nyítsuk, szervezzük szakköri munká­jukat. A kisebb kulturális rendezvé-' NEPMOVELŰK? KATÓNAK? nyék megszervezése az egyes tanszé­kek hatáskörébe tartozik, miránk há­rulnak az igényesebb rendezvények­kel jérö feladatok. Két nagyobb népi együttesünk van. A Trnka együttes a morva, a Tátrán pedig a közép-szlo­vákiai népi hagyományokból merít. Ezen kívül közismert a Stít társas­táncegyüttesünk is, de van irodalmi színpadunk és színjátszó körünk is. Próbái az irodalmi színpad — Említetted a szakköröket. Ezek többnyire műszaki irányzatúak. Mi ér­dekli jobban a fiatalokat, a kultúra vagy a szakköri foglalkozások? — Talán furcsán hangzik, de azt kell mondanom, hogy a hallgatókat Jobban vonzza a kultúra, mint a mű­szaki szakkörök munkája, holott az iskolánk Jellegét nézve ennek fordít­va kellene lennie. Szerintem ez azért van így, mert a fiataljaink a kultu­rális tevékenység során Jobban kikap­csolódnak, felüdülnek. Hallgatóink többsége nagyon szereti a zenét, a táncot, de az irodalmat is. — Sokan bekapcsolódnak a klub munkájába? ■— Ha figyelembe vesszük azokat is, akik a tanszékek mellett működő csoportokban, együttesekben dolgoz­nak, legalább 20—22 százalékos arányt kapunk, ami más katonai főiskolák­hoz hasonlítva igen magas arány. Persze a központi klub munkájába már csak a legjobbak, a legtehetsé­gesebbek kapcsolódnak be. — Milyen feltételek vannak a klub­ban és az egyes tanszékeken a kultu­rális munkához? — A feltételek Jók. Iskolánk pa­rancsnokai mindent megtesznek azért, hogy a hallgatók hódolhassanak -a kedvteléseiknek is, ha becsületesen elvégzik a feladataikat. De hatékony módszertani segítséget is kapunk a munkához, sőt ha kell, civil együtte­sek rendezőinek, koreográfusainak, énekeseinek, táncosainak segítségét is igénybe vehetjük. Ehhez megvan­nak az anyagi lehetőségeink is. Tehát a feltételeket illetőén nincsenek sem­milyen panaszaink. Iskolánk épülete korszerű, helyiségünk is van elég. Ki­sebb problémák néha nálunk is adód­nak, de^ még sohasem fordult elő, hogy külső tényezők miatt hiúsult volna meg valamelyik rendezvényünk. — Említetted a táncczoportokat, vi­szont úgy tudom, hogy lányok nem tanulnak ezen a főiskolán. — Ezen úgy segítettünk, hogy ba­ráti kapcsolatot teremtettünk váro­sunk középiskoláival. Ezekben az is­kolákban nagyon sok tehetséges leány tanul. Ügy tapasztaltuk, hogy szívesen bekapcsolódnak a ml együt­teseink munkájába. így nem gond a tánccsoportok, együttesek, a szlnját- szókör és irodalmi színpad munkája. — Mennyire ismeri együtteseiket ■ civil lakosság és mennyire a hadse­reg alakulatai? — Egészen pontos adatokkal szol­gálhatok: idén a csehszilovák néphad­sereg alakulataiban negyvenötször, járásunk városaiban és falvaiban ti­zenkilencszer vendégszerepeltek az együtteseink, ezenkívül tizenhat ver­senyen és országos fesztiválon vettek részt, sót. ötször a televízió nézői is megismerhették együtteseink művé­szetét. KAMOCSAI IMRE Az iskola tánczenekara 1844-ben, majdnem 140 éve írta meg Pe­tőfi a János vitézt, s közel 80 éve, hogy Kacsóh Pongrác kísérőzenét komponált hoz- zá. Ebben az Időben megszületik az első ma­gyar opera, Erkel Hunyadi Jánosa. A nóg­rádi kúriában Madách Mária királynő cí­men drámát ír, de még nem tud róla senki. Eötvös hozzálát a Falu Jegyzőjéhez, a Pes­ti Divatlapban egy „Ismeretlen“ író, Jókai Mór elbeszéléseit olvasgatják, Petőfit a me­se bűvköre ejti hatalmába. A János vlté­Kácsóh elvállalja, öt hónapig dolgozik rajta, a befejező részt Keszthelyen kompo­nálja. Bakonyi meglátogatja, s Heltalval nagyban várják már a kész kísérőzenét. Ka- csóh pedig a magyar muzsikát kompozíció­jának keretében teljes érvényesülésre hoz­za, tudván, hogy formai tekintetben is tö­kéletesnek kell lennie. Még ezt megelőzőleg csupán a János vi­téz olvasása oly hatással volt rá, hogy ön­kéntelenül népi daljáték motívumai foglal­koztatták. Odahaza gyakran zongorázgatott. KACSÓH PONGRÁC ion énei ezelőtl sznleleli a János vitéz áaljálélí szerzője zen dolgozik, s hamar el is készül vele. Ezer példányban Jelenik meg, de csak a fele kél el. Kiegészítés után 112 oldalra terjed, s az ára 40 krajcár. Petőfi 100 fo­rintot kap érte, de nyomban elküldi szülei­nek. Arany Jánosra is olyan nagy hatással van a János vitéz, hogy a Toldi megírására ösztökéli. Hosszú idő telik el, míg Bakonyi Károly író és Heltai Jenő — volt színllgazgató — együtt átdolgozzák a János vitézt, átverse- llk, hogy színpadra alkalmazhassák. A Bárd cég máris kétezer békekoronáért vásárol­ja meg Bakonyitól csupán a szöveget, oly nagy az érdeklődés, de a kísérőzenéjére szerzőt nem találnak. Néhány év múlva a véletlen hozza meg a fordulatot, a megol­dást. Dr. Kacsóh Pongrác matematika- és fizi­katanár értekezéseket ír az elektromos rez­gésekről, amelyet a kolozsvári egyetem pá- lyadljával Jutalmaznak. A Zrínyi Miklós gimnáziumban iskolaünneplély készül, ót bízzák meg a rendezéssel. A zeneszámok, melyeket ö tanított be. Igen Jól sikerül­nek, különösen a Csipkerózsa dallama tet­szik mindenkinek. Tudomást szerez e sike­res Iskolaünnepélyről Kern Aurél, a Nem­zeti Zenede akkori igazgatója, felkeresi a gimnáziumot, s megkéri Kafcsőhot, Játsszon el neki egy-egy dalt a Csipkerózsából. Több­ször ellsmételtetl, -zongoráztatja vele, s egé­szen el van bűvölve. Siet is Bakonyihoz el­újságolni, hogy reméli, megtalálta a János vitéz méltö szerzőjét. „Kicsoda?“ — kérdezi Bakonyi. „Egy Ismeretlen nevű fizika- és matematikatanár, dr. Kacsóh Pongrác.“ s Ilyenkor maga mellé ültette Magda nevű kis unokahúgát, s az alig kétéves csöppség nyomban dúdolni kezdett, ha fülbemászó dalt Játszott bácslkája. Ez alkalommal is így volt, már a János vtézhez készített Jegy­zeteket kis fekete noteszába, majd eljátsz­va a kicsi dúdolni kezdett. Ez a kis csöpp­ség a nép, gondolta, a dalok népszerűek lesznek. Egy este kis családi összejövetel után rendezve a lakást, munkájukat abba­hagyták és hallgatták az egyre szebb me­lódiákat, de nem is sejtették, hogy a Já­nos vitézből valók. „Ezt még nem hallottuk tőled“ — mondta édesanyja, s a Rózsaszál dalát újra el kellett Játszani. 1904. november 18-án mutatták be a Já­nos vitézt sikerrel. Csatay Janka Játszotta a boszorkány szerepét, Medgyaszay Vilma Iluskát, Fedák Sári pedig Kukorica Jancsit. Még a harmincharmadik előadást Is telt ház előtt Játszották. Erre a Kacsóh család már csak az erkély hátsó sorába kapott helyet A közönség hazafelé menet is a János vl téz dalait énekelgette. Felejthetetlen élménv volt mindenki számára. Hosszan tartó taps sál, ovációval halmozták el a szereplőket valamint a szerzőt, aki túl szerényen haj longva köszönte meg a lelkesedést. Kifogástalan formanyelven alkotta meg művét a szöveghez hű zenekíséretét csupán stilizált népies elemekkel „tűzdelte“ meg Kacsóh. még számtalan kísérőzenét szer­zett Molnár Ferenc és más szerzők szöve­géhez, csak kár, hogy sokoldalúságát vég­telen szerénységé miatt sokan már el is felejtették. Fetrásné Kovács Gizella FESZTIVÁLON VOLTAM — mégpedig Dunaszerdahelyen (Dun. Stre- da), a Melódia ’83 területi döntőjén. Az év első felében részt vettem a csehszlovákiai magyar műkedvelő táncdalénekesek és szer­zők néhány Járási fordulóján Is, tehát né­mi áttekintést már kaptam a verseny szín­vonaláról. Ennek ellenére mégis kíváncsi voltam, hogy az eltelt időszakot az éneke­sek és az együttesek mennyire használták ki, mennyire tudták emelni előadásuk szín­vonalát. Érdekelt viszont az is, hogy a te­rületi döntőbe milyen színvonalú saját szer­zemények kerültek. A Melódia történetében először került sor szerzői versenyre, és először nyílt lehető­ség arra, hogy az előadásmódon kívül a szerzők Is bizonyíthassanak. Az adott lehe­tőséget főleg az együttesek használták ki. A zenekarok szintén első ízben „Jutottak szóhoz“ a versenyben. Már maga az a tény, hogy a sok esetben menő énekeseket után­zó előadók mellett helyet kaptak a saját szerzeményekkel szereplők és az együttesek is, fejlődésnek számít. Igaz, hogy néhány ÚJ kompozíció még magán viseli a pályakez­dés szépséghibáit, de elhangzottak figyelem­re méltó alkotások is. A területi forduló szerzői versenyében a legjobbnak a bratislaval Gravis együttes bi­zonyult, amely az elmúlt években koncert- fellépéseivel Szlovákla-szerte nagy népszerű­séget szerzett. Az Aranymadár című da­lukkal (zene: Gravis, szöveg: Dusík Gábor) kiváló hangszertudásuk mellett ez esetben is Igazolták magas fokú szerzői és hang szerelési képességeiket. Kellemes meglepe tésben volt részem a dunaszerdahelyl (Dun Streda] Klotild-verzió előadásakor. Balia Igor Látomás című jól megkomponált, ha tásos szerzeményét adták elő, külsőségek töl mentes határozott, kidolgozott előadás módban. Dicséretet érdemel az énekese. El fogadható szinten tolmácsolta még verseny dalát az érsekűjvári (Nővé Zámky) Járás ból érkező Omikron és a Spirál együttes is Az előadók külön kategóriában versenyez tek. A legnagyobb meglepetést Bárdos Ag nes bratislaval versenyző szerezte, aki Koncz Zsuzsa két közismert dalával nevezett be. Tiszta intonálása, pontos ritmusa mellett — nem esett az ebben a kategóriában leggyak­rabban előforduló, hibába — sajátos, egyé­niségének megfelelő előadásmódban tolmá­csolta a dalokat. Példája is igazolja: a Jó műsorválasztás fél siker. (Gyakori eset, •hogy amatőr énekeseink a pálmát egy-egy dal népszerűségével szeretnék learatni, fi­gyelmen kívül hagyva, hogy a slágerízű dal megfelel-e adottságaiknak.) El kell még mondanom, hogy Bárdos Ágnessel a két év­vel ezelőtti verseny területi döntőjén is ta­lálkoztunk, igaz, akkor nem Jutott az or­szágos döntőbe, most minden esélye meg­van rá, mivel az előző kudarc nem vette kedvét, a két verseny közötti Időszakot ze­nei továbbfejlődésének szentelte. A területi döntő előadói kategóriájában Bencsík Lívia (Nővé Zámky-1 Járás) fellé­pését is magas pontszámokkal értékelte a zsűri. 0 sem először vett részt ezen a fesz­tiválon, sportkifejezéssel élve a papírfor­mának megfelelően szerepelt. Nem panasz­kodhatott a közönségsikerre Szarka Gyula sem (galántai járás), aki az Apám hitte cí­mű dalon kívül a Kőműves Kelemen című ballada feldolgozásával aratott sikert. Vi­tatható viszont (a bemutatott feldolgozás­ban is) a zeneszám létjogosultsága ezen a rendezvényen. Kellemetlen csalódásokra is sor került a versenyen. A Melódia eddigi évfolyamaiban évről-évre az élbolyban szerepelt Nagy Lea (Bratislava), aki november 19-ét, a ver­seny napját minden bizonnyal nem sorolja az év legjobb napjai közé. Sajnos, egyéb versenyeken is előfordul, hogy „nem Jön ki a lépés“. Most ez történt, Indlszponáltan szerepelt, és a gondos felkészülés eredmé­nye elmaradt. Ismerve a'ver,senyző kitartá­sát, legközelebb bizonyítani fog. Elismeréssel kell szólni a megfelelő hang- erősítésről, amely szintén elősegítette a gondosan megszervezett verseny zökkenő­mentes lebonyolítását. A következő területi döntőre december 18-án Füleken (Fllakovo) kerül sor. Jövő év januárjában rendezik meg az or­szágos versenyt, s ebben pedig a két terü­leti döntőn legmagasabb pontszámot elérő énekesek és szerzemények vesznek részt. Papp Sándor

Next

/
Oldalképek
Tartalom