Új Ifjúság, 1983. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)

1983-07-19 / 29. szám

* iPi FIATALOK A SZÍNHÁZÉRT Az 1983-as év a cseh színház éve. Több vonatkozásban és na­gyobb figyelemmel kísérjük hazánkban a színházi életet és a szín­házak életét. Nagy ünnepet is tartogat ez az eszstendö: újra meg­nyílik a prágai Nemzeti Színház. E színház a szó szoros értelmé­ben a nemzeté, a nemzeti öntudat kifejezője lett. Pénzgyüftésböl, a nép adományaiból épült fel 1868-ban, majd 1881-ben leégett, és 1883-ig tartott az újjáéftítése. Az idő megviselte az épületet, mind sürgősebbé vált a felújítása. 1977 áprilisában megkezdődtek a nagyméretű felújítási munkálatok, amelyek a mai napig tartanák. A Nemzetiben — már fél év éta — szombatonként az építőtáborozók tar­ka serege váltja fel a kék munka­ruhába öltözött szakmunkásokat. Szorgalommal, sőt buzgalommal taka­rítanak, de az arcokon az érdeklő­désen kívül áhítat tükröződik: ha csak egyszer Is, ők is dolgozhatnak a prágai Nemzett Színházon. A fel­újítás alatt levő Nemzetibe így lehe­tett egy délelőttre belépőt szerezni, mert a folyosók, lépcsők, párkányok és ablakok szorgos kezekre vártak. Nem volt ez másképp azon a verő- fényes Júliust szombat reggelen sem, amikor a bratislaval fiatalok egy csoportját az épület bejárata előtt losef Stnejdar docens, a tudományok kandidátusa, a Nemzeti Színház fel­újítási munkálatainak az igazgatója, és laroslav Ratislav mester, az épí­tészeti munkálatok egyik vezetője üd­vözölte. Röviden tájékoztattak a fel­adatunkról, utána tovább Invitáltak bennünket, mondván, a prágai SZISZ- tagokkal közösen biztosan vidámab­ban megy majd a munka. Cigarettázó, ténfergő vagy tracs- csoló fiatalokat sehol sem láttunk, pedig lett volna miről beszélni, hi­szen az ország több részéből gyűlt össze a társaság, a bratislaval, a prá­gai szisz-tagokon kívül a berouni TIBA 02 üzemének alkalmazottal is kivették részüket a takarításból. Vá­logatás nélkül végeztük munkánkat, nők is cipelték a nehéz vasrudakat, törmeléket, férfiak is mosták a lép­csőket, folyosókat. Fegyelmezetten, vigyázva, nehogy nagyobb legyen a kár, mint a haszon. Az újjászületett gyönyörű színház- belső bizony rendre intette, aki oda belépett. A hófehér falak, a rézkllln- csek, az aranyozott párkányok (vas­ból vagy fehér márványból), a fehér márvány lépcsők, a kárpitozott vö­rösbársony zsöllyék, a faragott aj­tók, a filigrán aranyozott díszfarag- ványok, minden teljesen új, mégis év­százados múltat idéz: a száz évvel előtti művészien pontos, vadonatúj mása. Gyönyörű munkát végeztek a res­taurátorok is, akik átfestették a tör­ténelmi festményeket, újjávarázsolták a faragványokat. Itt minden készen vár az ünnepi megnyitóra, amely no­vember 18-án este 19 órakor lesz, perenvi pontossággal a száz év előtti­vel. Bedfich Smetana Libusa című operájának a dallamai csendülnek majd fel az ünnepi megnyitón. Sokan azért jöttek takarítani a Nemzetibe, hogy benézhessenek a ku­lisszák mögé és az öltözőkbe is, fel­fedezzék a kívülálló számára rejtel­mes világot, a Színházat. De nemcsak a kíváncsiság hozta ide az érdeklődő­ket, hanem az a felemelő érzés is, hogy néhány órán át ők is tegyenek valamit társadalmi munkában a Nem­zeti Színház újjászületéséért, s egész biztosan nem azért, hogy dicseked­hessenek vele. A berouni TIBA üzem alkalmazottal indítványozására kezdődött ez az ak­ció — mondotta Josef Snejdar do­cens. — Január 8-án jöttek először hozzánk az önkéntesek, s mivel a sajtó, a televízió és a rádió is pro­pagálta, szinte naponta özönlöttek a jelentkezők, egyenként és szocialis­ta munkabrigádok. Hetente körülbe­lül kétszáz levelet kapunk. A sok kérelemnek, sajnos, nem tehettünk eleget, a jelentkezőknek még a felét sem tudtuk foglalkoztatni. Eddig mintegy hatezer-ötszázan dolgoztak Itt szombatonként. A régi épületet már átadták, és a kilencvenegy hát­ralevő nap alatt el kell készülni az Oj Színpaddal és az összes felújítási munkálatokkal. Ez az itt dolgozó kö­rülbelül 1500 épitőmunkástól igen­csak nagy erőfeszítést kíván. Josef Snejdar docens a prágai Cseh Műszaki Főiskolán tanít, és 1981 ápri­lisában vette át a munkálatok Irá­nyítását. Külön szerencséjének lakln- tl, hogy itt dolgozhat: — A Nemzeti Színházban nem mo­zoghat az ember közönyösen, lepten- nyomon felldéződlk előtte a múlt. Mindig igényesen választottam meg a munkatársaimat, csak így lehet si­keres egy építkezés. Elsősorban áldo­zatkész embereket keresek, mert ve­lük lehet Igazán dolgozni. Minden nagyobb méretű építkezés ugyanis teljes odaadást, nagyon sok energiát és időt kíván, no és precizitást, mert kiváló munkát csak így lehet elérni. Akadt olyan munkatársunk is, akit el kellett küldeni az építkezésről, és kaptunk olyan építkezési anyagot, ame­lyet négyszer reklamáltunk, míg vég­re felszerelhettük. Jaroslav Ratislav mester a Geské Budé]ovlce-l Magasépítő Vállalatnál dolgozik, s nemsokára nyugidjba vo­nul. Nagyon a szívéhez nőtt a Nem­zeti Színház, áhítattal beszélt a mun­kálatokról: — Ez teszi munkás éveim után a pontot. Fontos, nagyon fontos évek ezek számomra ... Hasznosnak tartja a szombati mun­kanapokat, amelyeken szinte mindig jelen van, bár az értéküket inkább szimbólikusnak véli. Az itt sürgölődő fiatalok Is úgy vélekedtek, hogy megérte eljönni, mert szép élménnyel gazdagodtak. ■ A TIBA üzemből már másodszor vagyunk itt, de neűi ugyanazok a fiatalok — mondta Jitka KopáCková, Libuäe Sindlerová és Kvéta Krupiö- ková. Örömmel jöttünk ide, és na­gyon szívesen dolgoztunk, bár nem könnyű munka jutott nekünk. Ezt azonban nem panaszként mondjuk. Nagyon szeretnénk felutazni színhá­zi előadásra is — tették még hozzá. Gondolom, sokan, terveznek ilyen utat. Jólesett hallanom, hogy sok SZI3Z- tag volt eddig a segédkezük között — mondotta Elena Petrociová, a SZISZ bratislaval II. körzeti bizott­ságának dolgozója. — Fontosnak tar­tom, hogy a fiatalok szívesen vállal­nak és végeznek társadalmi munká'.. — Szívesen jöttem én is, de be­vallom, látni akartam a Nemzeti Színházat, és ilyen alkalom nem adó­dik mindennap. Örülök, hogy eljutot­tam ide, ha lehetne, eljönnék máskor is — fűzte hozzá Koneőny Rózsa, a SZISZ Szlovákiai Központi Bizottságá­nak dolgozója. Feltettem magamban a kérdést: Mit jelentett a sok ezer fiatal szá­mára e néhány órás kemény munka szombat délelőtt az újjáépülő Nem­zeti Szinházban? Gondolom, főképp tiszteletadást a múltnak és a jövő­nek. pásztor JUDIT Ilyen lesz a Nemzeti Színház Barátokkal gazdagodva Ki tudná megmondani, mi vonzza az embereket legjobban nyáron? So­kon és sokfélével próbálkoztak már, ám a művelődési táborról csak né­hány éve hallhatunk hazánkban. A Szepsi (Moldava nad Bodvou) melletti Somodiban (Drienovec) idén először nem országos, hanem járási szinten rendezett a CSEMADOK Kas­sai (Kosice) Járási Bizottsága ilyen találkozót július 3—10-e között. Amikor pénteken este megérkez­tem Somodlba, bizony eltévedtem. Sem tábla, sem plakát nem mutatta az utat a tábor felé. Szerencsére ta­lálkoztam egy piros pólós sráccal, aki szintén a tábort kereste. Igaz. mint később megtudtam tőle, ő már egész héten a táj,/rban tartózkodott, de még soha nem kellett az oda vezető utat egyedül megtennie. Ak­kor is csak azért, mert véletlenül elszakadt a barátaitól, akikkel kirán­dultak Kassára egy kis városnézésre. Egyébként nem ismerős itt, mert Ér- sekúivárból (Nővé Zámky) érkezett barátaival. Félórás gyaloglás után meg is ér- keztiik a táborba. Mivel éhesek, szom­jasak voltunk, első utunk a szálló éttermébe vezetett, sajnos épp zár órára érkeztünk így csak üdítőt kap­tunk. Újdonsült ismerősöm azonban megnyugtatott: náluk a sátorban biztosan lesz még ennivaló. A táborozők azonnal barátként fo­gadtak, és egymást túlkiabálva me­sélték a hét eseményeit, hogy mi mindenről maradtam le. — Te, ha Egely mérnököt hallot­tad volna, csuda érdekeseket beszélt Indiáról, Afganisztánról, Pakisztánról — mondta egy lány. — Nekem Veres Pál előadása tet­szett a legjobban. Szerintem nagyon fontos, hogy végre nyíltan beszél­jünk a szexről — folytatta társa, egy farmernadrágos lány. — Miért csak a szexről? Talán in­kább a családalapításról és a kettő összefüggéséről... — hurrogta le egy fiú. De máris témát váltottak: — Nem lehet kihagyni Boráros Im­re előadót estjét sem. Eredetien csi­nálja, ismert verseket Is úgy mond el, hogy magad is meglepődsz, meny­nyi új érzést ébreszt benned... — lelkesedett piros pólós ismerősöm. — Koncsol László a csehszlovákiai magyar irodalomról tartott felolva­sást, és nagyon sajnálom, hogy Tőzsér Árpád és Gylmesl György nem Jöt­tek el, pedig a műsortervben velük Is szerepelt egy beszélgetés. Bizto­san érdekes lett volna — fólytatta a felsorolást egy hosszú hajú lány. — Az az igazsáv hogy a műsor­terven Itt-ott változtatnunk kellett, mert néhány előadó egyéb elfoglalt­ságára hivatkozva nem tudott eljön­ni — ezt már Rlchtaröík Mihály, a CSEMADOK járási bizottságának in­struktora mondta. A művelődési tábor lakói így sem maradtak szórakozás nélkül. Ugyanis nemcsak az ismereteket lehet itt bő­víteni, a táborozők sportolhatnak, játszhatnak, filmet is nézhetnek. „Gyerekek, kezdődik az esti mesel“ — hívogatott a tábor hangszórója, és a sátrakból apró emberkék, a tábor legfiatalabb lakói, a háromtól tíz­évesekig igyekeztek a vetítővászon elé. Letelepedve, törökülésben nézték a mesét, amely Csuki, egy nagy da­rab szőke fiatalember irányításával pergett a vásznon. Egy piros ruhás kismama hangos szőlongatással ke­reste eltekergett kisfiát, aki már fu­tott Is a hinták felöl. A rögtönzött hintákat különben a szervezők készí­tették, hogy a legkisebbek is jól érez­zék magukat. — Ez az első művelődési tábor, ahol ml, rendezők a gyerekekre is gondoltunk — mondta Kolár Péter, a CSEMADOK jb titkára. Valóban nagyon változatos program várta Itt a gyerekeket: mesedélelött, sportdélután, esténként filmvetítés. FOlöp Éva gyermekjátékokra tanítot­ta őket, szombaton délután pedig vi­dám gyermekvetélkedő volt. — Természetesen magunkkal vit­tük a gyerekeket akkor is, amikor a környékbeli erdőkbe kirándultunk. Tulajdonképpen az a célunk, hogy különböző korosztályok így együtt, hasznosan és kellemesen töltsék a nyári vakációt, szabadságot. Műve­lődjünk, barátokat szerezzünk — ösz- szegezte Kolár Péter a művelődési tábor célját. Közben a deszkákból ácsolt szín­padon már hangolt az Oj Nemzedék zenekara, ugyanis ez az együttes szolgáltatta esténként a táncházhoz a talpalávalót. Richtaröík Mihály, aki nem Is olyan régen még a SZŐTTES szőlótáncosa volt, hívogatta a táboro- zókat a táncba. A srácok már a ma­gyar verbunk lépéseit próbálgatták, a lányok egyelőre a zenekar mellől figyelték őket. Egy kisebb csoport mosolyogva leste a gyerekeket, amint azok a színpad sarkában próbálták utánozni a nagyokat, ellesni a tánc­lépéseket. A tábor melletti réten pedig fel­lobbant az esti tábortűz, körülötte már Ott ültek a másnapi előadók, Sidó Zoltán, a CSEMADOK KB elnö­ke, aki „A CSEMADOK helye a cseh­szlovákiai magyarok életében“ címen tartott előadást, és Takács András, aki a néptánckutatás eredményeit is­mertette. Ahol sok fiatal van együtt, termé­szetes, hogy jó a hangulat. Még hal­lottam a Somodiban összegyűlt fiata­lok vidám csevegését, s azzal a jó érzéssel távoztam, hogy ezek a fiata­lok nem töltik értelmetlenül a nyári vakációt. Tudásban erőben, barátok­kal gazdagodva térnek haza. H. KECSKÉS ROZALIA ERIKA vakAciöja július és augusztus a diá­kok legkedveltebb hőnapja. Általában nagyon sok terv­vel kezdik a vakációt. Több­ségük szeretné úgy beosz­tani a hatvankét napi sza­badságot, hogy pénzt is ke vessenek, de kiránduljanak, strandoljanak is, egyszóval a lehető leggazdaságosabban éljék át ezt a két hónapot. Galla Erika a Nyitrai fNit- ra) Élelmiszeripari Szak tanintézet tanulója az el­múlt tanévben végezte az első osztályt, számára ez a vakáció sok új élményt igér, ugyanis... — Nagyon vártam már a szünidőt, mert július köze­pétől életemben először me gyek dolgozni nyári építő­táborba. Valószínűleg barac­kot fogok szedni, de ett még nem tudjuk biztosain. Augusztusban két hétre a Német Demokratikus Köztár­saságba megyek, és ez dk át izgalmasnak ígérkezik, an­nál is inkább, mert még soha életemben nem jártam külföldön a szüleim nélkül. Ezt a kirándulást jutalom­ként kaptam az iskolánk lapjának az illusztrálásáért. A két hét alatt megnézzük Berlint, Lipcsét, Drezdát. Ez az utazás lesz számomra az első a Német Demokratikus Köztársaságba. De más munka is vár rám. A bizonyítványosztás után kaptam egy több mint há­romszáz oldalas könyvet, amelyből két év alatt át kell festenem a képeket. Ogy tervezem, hogy a fe­lét megcsinálom ebben a szünidőben, a másik felét pedig a következő vakáció­ban, mert a tanévben el vá­gyunk foglalva, és a festé­szetre, rajzolásra csak rit­kán jut idő. A nyáron szeretném ki­venni részemet azokból a munkákból is, amelyeket a helyi SZlSZ-szervezet vál­lalt, tehát segédkezni az aratásban, a SZlSZ-klub épí­tésében. Szeretek táncolni is, ezért remélem, a szün­idő alatt lesz alkalmam el­menni diszkóba, mulatság­ra. Az alapiskolai vakációk alatt sokat rajzoltam, festet­tem, kirándulni, strandolni jártunk a szüleimmel. Eb­ben az évben mint SZISZ- tagnak, úgy érzem, köteles­ségem részt venni az építő­táborban. Alapiskolásként tagja voltam az iskolát énekkarnak, ezért szeretném a SZlSZ-szervezetet képvi­selni az ilyen jellegű vetél­kedőkön a nyári Ifjúsági ta­lálkozókon. Ez is új lesz számomra, eddig még nem voltam soha ifjúsági talál­kozón. Remélem, szeptem­berben élményekben gazdag vakációról számolhatok be az osztálytársaimnak. KAMONCZA MÁRTA

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom