Új Ifjúság, 1983. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)

1983-11-29 / 48. szám

BESZÉLGETÉS DUBA GYULA ÉRDEMES MŰVÉSSZEL, A MADÁCH LAP- ÉS KÖNYVKIADÓ FŐSZERKESZTŐJÉVEL Összefogni minden irodalmi alkotóerőt Az olvasö még emlékezik, hogy nem is olyan régen meglátogattuk Duba Gyula ér­demes művészt, és beszéltünk nemcsak az életéről, művészetéről, Írói terveiről, ha­nem képzőművészeti érdeklődéséről is, kü­lönös tekintettel az otthonában található sok és érdeke's festményről, régi bútorok­ról. Megpróbáltuk akkor Duba Gyulát em­berközelbe hozni, ami tehát majdnem ki­zárja, hogy ilyen rövid időn belül ismét elbeszélgessünk vele. Akkor, az Irodalmi Szemle főszerkesztője volt, azóta azonban nagy változás állt be az életében: kinevez­ték a Madách Lap- és Könyvkiadó főszer­kesztőjévé, s ez azt jelenti, hogy az olva­só. de főleg irodalmi és kulturális közéle­tünk érdeklődéssel fordul feléje. Ezért meg­kérdeztük, hogy milyennek találja ezt az évét. — Később derül majd csak ki, hogy slke- res-e ez az évem. Természetesen nagy vál­tozást hozott az életembe, alkotó munkám­ba és közéleti tevékenységembe egyaránt. Szinte az egész év annak a készülődésnek a jegyében telt el, hogy új munkakörbe ke­rülök, a Madách Lap- és Könyvkiadó főszer­kesztői tisztségébe, ami október elsején a kinevezésemmel meg is történt. Eredmény­nek számít az is, hogy sikerült háromne­gyedrészt megírni az új regényemet is, a- melyet most már csak be kell fejezni. Az Irodalmi Szemle létezésének huszonötödik évfordulója is gondot okozott. Az októberi száma már hirt adott róla: az Irodalmi^élet eseményeként decemberben ünnepeljük meg a lap fennállásának negyedszázados évfor­dulóját. Tehát elég sok feladat és gond gyűlt össze ebben az évben a számomra. Viszont az évet majd csak akkor mondhatom jó­nak és sikeresnek, ha lezajlik a Szemle-ün­nepség, ha a regényt befejezem és az új munkakörülményeim közé is beilleszkedtem már. — Milyen gondolatokkal és érzésekkel vál­laltad ezt a munkakört? — Nem könnyű az a változás, amely az életemben és a munkámban bekövetkezik. A Szemle szerkesztése a tizenöt év alatt szinte az életelememmé vált. Ez olyan fel­adat volt, amellyel könnyen és teljesen azo­nosulni tudtam. Az írással, az alkotással is összefonódott a tevékenységem, és köl­csönösen kiegészítették egymást. A kiadó főszerkesztőjének a munkaköre sokkal bo­nyolultabb, szerteágazóbb és sokrétűbb fel­adat, s a hivatali ügyintézés elemei Is na­gyobb mértékben átszövik. Több emberi oda" figyelést, munkát és szervezést igényel, na­gyobb anyagi értékek kezelése, irányítása hárul rám. Idő-, munka- és energiaigénye- sebb feladat ez. Bár külső Jellege hasonló, mint a Szemle szerkesztése volt. Az Iro­dalmi Szemle első szinten, az alkotás pil­lanatában szervezi az irodalmat, a kiadó már a maradandósúg igényével veszi szám­ba az irodalmi értékeinket. A Szemle az ak­tuális tettek igénye volt számomra, a ki­adó viszont úgy dolgozik a jelenben, hogy közben a jövőt, a folyamatosságot és a ma- radandóságot figyeli. Mindebből okvetlen más munkamódszer következik számomra, mint amilyen az eddigi, volt; más értékrend, más munkastílus és a művel szembeni más viszony kell, hogy érvényesüljön. Bizonyára az írói tevékenységemre is hatással lesz az ú] munkaköröm, kevesebb időm marad rá, s jobban meg kell szerveznem majd a dol­gaimat, hogy az írás ne szenvedjen kárt ennek a változásnak a következményekép­pen. mert én továbbra is író szeretnék ma­radni. — Hogyan értékeled a kiadó eddigi mun­káját? — A Madách Lap- és Könyvkiadó jövőre lesz tizenöt éves. Minden túlzás nélkül el­mondhatjuk, hogy az a fél emberöltő az ál­landó fejlődés és emelkedés jegyében telt el. Alapvető eredménynek tartom, hogy megállapodott az eredeti művek szám- és színvonalbeli szintje (körülbelül évi hu­szonöt-huszonnyolc címszó), a fordításiro- dalomból pedig sikerült kiadnunk a szlovák kortárs irodalom jó néhány jelentős művét (Ballek, Sikula, Chudoba, Válek, Feldek, Mi- háltk stb.J. Eredménynek számítom a múl­tat feltáró és az irodalmi hagyományaink terén végzett munkát is (A szlovenszkói vá­sár, Rejtett ösvény), a Csehszlovákiai Ma­gyar Írók sorozatnak az elindítását és ered­ményeit, valamint a Főnix-füzetek megjelen­tetését. Mindez azt bizonyítja, hogy a ki­adó odafigyei az eredményekre, a csehszlo­vákiai irodalomra, ezért tevékenysége a fordításirodalom kiadásában éppúgy, mint az eredeti, a nemzetiségi irodalom bemuta­tásában jelentős és pótolhatatlan. — Mi az, amit ezek után meg szeretnél valósítani az új munkakörödben? — Ezzel a munkakörrel még csak most Ismerkedem, és egyelőre az a legfőbb gon­dom, hogy eredményesen folytassam azt, amit a kiadó eddig tett. A jövő lehetősé­gei közé tartozik majd, hogy még inkább felkaroljuk a fordításirodalom kiadását. Az eredeti irodalomban pedig a széppróza fel­lendítését, illetve a prózakötetek mennyisé­gi, értékbeli és minőségi eredményeinek ja­vítását szeretnénk elérni. Mi felnőtt iroda­lomnak tartjuk magunkat, és joggal, ezért a Madách kiadó elsőrendű feladata lesz a jö­vőben, hogy ennek az irodalomnak a képvi­seletében továbbra is méltó partnere legyen a hazai és a magyarországi testvérkiadók­nak. — Hogyan szolgálhatja a legjobban a ki­adó a csehszlovákiai magyarság kultúráját? — Ez tevékenységünk sarkalatos kérdé­se, és némileg már az elmondottakból is következik. A csehszlovákiai magyarság kul­túráját úgy szolgálhatja a kiadó a legjob­ban, ha megőrzi, illetve emeli az eredeti művek színvonalát, ha a ' lehetőségei sze­rint képes lesz összefogni minden irodalmi alkotóerőt. A közös könyvkiadás keretén be­lül behozott könyveknél pedig ügyel arra, hogy a művek mennyisége és minőségi kö­vetelménye, összetétele minél jobban meg­feleljen a nemzetiségi kulturális és szelle­mi élet szükségleteinek, eszmei-művészi kí­vánalmának, színvonalának. — Köszönöm a beszélgetést és jó mun­kát kfvánoki NÉMETH ISTVÁN felhívás A CSÉMADOK Központi Bizottsága a Szlovák Nemzeti Felkelés 40. és a Cseh­szlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetsége megaiakulásának 35. évfor­dulója tiszteletére országos irodalml- -történelmi vetélkedőt hirdet. A vetélkedő célja, hogy az SZNF ese­ményeinek és történelmi jelentőségének felidézésével, a haladó forradalmi ha­gyományok feltárásával tovább erősít­sük a szocialista hazafiság és a prole­tár nemzetköziség elvének érvényesíté­sét a lakosság körében, s egyben meg­ismerkedjünk a CSEMADOK-nak a CSKP kultúrpolitikája megvalósításában elért eredményeivel. A vetélkedő feltételei; 1. A vetélkedőn részt vehet minden csehszlovák állampolgár, aki az e cél­ra kiadott jelentkezési lapot 1984. ja­nuár 31-ig kitöltve elküldi a CSEMA- DOK illetékes járási bizottságára. 2. A jelentkezési lapok a CSÉMADOK járási bizottságain szerezhetők be. 3. A versenyben háromtagú csoportok vehetnek részt. A vetélkedő lebonyolítása: 1. A háromfordulós vetélkedőt (járá­si forduló, országos elődöntő, országos döntő) a CSÉMADOK KB 1984. március 1 — 1984. május 9-e között rendezi. 2. A vetélkedő kérdéseit a CSÉMADOK KB állítja össze. Az egyes fordulókban elért pontszámok a következő forduló­ban érvényüket vesztik. 3. A versenyzők részére a CSÉMADOK KB kiad egy tájékoztatót a felkészülés­hez, amelyet a jelentkező csoportok a CSÉMADOK járási bizottságain kaphat­nak meg. 4. Az országos döntőben helyezést el­ért csoportok tagjai értékes tárgyi ju­talomban, az országos elődöntőben részt vevő csoportok tagjai könyvjuta­lomban részesülnek, a vetélkedő vala­mennyi résztvevője oklevelet kap. tem erről én is, amikor jón Polák al­hadnaggyal beszélgettem. — Iskolánkban a kulturális életet két részre lehetne osztani — mon­dotta. — Egyrészt mindent megte­szünk azért, hogy tanulóink megismer­jék mindazokat a művészeti értéke­ket, amelyeket élvonalbeli szerzők, il­letve csoportok hoznak létre, másrészt azt akarjuk, hogy tanítványaink Is aktív résztvevői legyenek a kulturá­lis életnek, hogy bekapcsolódjanak versenyen. Az előkelő helyezések mel­lé megkapták a SZISZ KB vándorser­legét is, amelyre minden évben az a katonai középiskola szolgál rá, ame­lyik az értékelt időszakban a legjobb eredményeket éri el a kultúrában. — Te mint az iskola kulturális éle­tének szervezője, irányítója, miben lá­tod az elért eredmények, sikerek tit kát? — A rendszeres munkában. Vala mennyi együttes és csoport legalább jelent kulturális életet teremteni a hadsereg feltételei, azaz katonai felté­telek mellett. Az iskolának a szakmai felkészítés az elsődleges feladata, de parancsnokaink tudják, hogy a komp­lex neveléshez hozzátartozik a műked­velő munka Is. Ezért messzemenően támogatják az igyekezetünket. Az .... anyagi feltételekkel nincs baj. Amire szükségünk van, azt általában meg Is kapjuk. Sajnos, rosszabb a helyzet a szabadidővel. Ebből van a legkeve­sebb, ezért nagyon ésszerűen kell gazdálkodnunk vele. KAMOCSAI IMRE A szerző felvételei Nagy lehetőségek, szép sikerek m akközépiskoláink fű felada- ta, hogy szakmai és általá­nos műveltség terén Is jól felkészített fiatalokat neveljenek. Eb­ben pedig Igen • fontos szerep Jut a szakkör! munkának. Nincs ez más­ként a katonai középiskolákban sem. A különböző szakkörökben ténykedő diákok szinte észrevétlenül olyan is­meretek birtokába Jutnak, amelyeket a legkörültekintőbben megszervezett oktatási rendszer sem pótolhat. A Nővé Mesto nad Váhom-i Közép­fokú Katonai Szaktanintézet minde­nekelőtt műszaki kádereket nevel a hadsereg számára, de tudatosítják azt Is, hogy milyen veszélyeket hordoz magában az egyoldalú felkészítés. A műszaki érdeklődésű embernek is szüksége van arra, hogy Jártas le­gyen a kulturális életben, szeresse az irodalmat, olvasson zenét hallgasson — vallják ebben az Iskolában, de nemcsak vallják, hanem tesznek is érte, hogy így legyen. Meggyőződhet­sz ilyen irányzatú szakkörök tevé­kenységébe. — Nehéz lenne megmondani, hogy melyik rész a fontosabb, sőt min- dan bizonnyal a kettő el sem választ­ható egymástól, de engem mégis az utóbbi érdekelne. — Kulturális szakköri munkánk so­rán kitűnő eredményeket értünk el az utóbbi években. Eddig a legtöbb sikert a Javorina irodalmi színpadunk aratta, amely rendszeresen részt vesz a katonai ifjúsági alkotóversenyeken, de a civil közönség ts jól ismeri mű­soraikat. Három vokálegyüttese van az iskolánknak, közülük a STOPA sze­replései a legsikeresebbek, de a má­sik kettőnek a műsorai is színvonala­sak. Három tánczenekarunkban kitű­nő szólisták vannak. Mind a három gyakran fellép az iskolai rendezvé­nyeken, katonai alakulatoknál, feszti­válokon szerepelnek, és szívesen ele­get tesznek civil szervezetek meghí­vásainak is. De a komoly zenét is szeretik az iskolánk tanulói. Bizonyí­téka ennek a már gazdag hagyomá­nyokkal rendelkező kamarakőrusunk. — Az idei év különösen eredmé­nyesnek mondható. Együtteseink kitű­nően szerepeltek a Povaíská Bystrl- ca-1 körzeti katonai ifjúsági alkotó­kétszer próbál, gyakorol hetente. Ha versenyekre készülnek, még többször is. A csoportok tagjai nagyon lelke­sek, s ha kell, a sikerért áldozatokra is képesek. Persze ezt az áldozatho­zást csak úgy kell érteni, hogy ha a helyzet megkívánja, a szabadidejük­ről is hajlandóak lemondani. , — Talán kevesen tudják, hogy eb­ben a katonai iskolában lányok is ta­nulnak. Az ő jelenlétük milyen ha­tással van az iskola kulturális életé­re? — Mindenképpen csak örülhetünk ennek a sajátos helyzetnek. Az, hogy lányok is tanulnak nálunk, nagymér­tékben megkönnyíti a kulturális élet szervezését. Így sokkal gazdagabb munkát tudunk végezni. Főleg az iro­dalmi színpadi mozgalomba kapcso­lódnak be, de van egy saját éneklő csoportunk is, amely a Radosf nevet viseli. Ez a tizenhárom tagú csoport a már említett -körzeti alkotóverse­nyen a második helyen végzett, ami a színvonalukat Igazolja. — Abból, amit ejmondtál, csak ar­ra következtethetek, hogy az iskola parancsnoksága támogatja a munká­tokat. — Ez így van, és nagyon Jó, hogy így van, mert tudni kell azt is, mit

Next

/
Oldalképek
Tartalom