Új Ifjúság, 1983. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1983-11-22 / 47. szám
4 Iliéiig Amatör barlang a Morva-karsztban (balra az első Gaál Mátyás]. A zt hiszem, sokaknak az emlékezetében él még az az izgalmas kalandfilm, amely Verne Gyula Utazás a Föld mélyébe című regényéből készült. Engem Is főleg a gyermekkori regények, a kalandvágy, a kíváncsiság, de nem utolsósorban a természet szeretete vitt a barlangkutatásig — mondja Gaál Mátyás, a rimaszombati (Rim. Sobota) konzervgyár harmincegy éves technikusa. — Matyi, az újságok hasábjain már többször is találkozhattunk a neveddel, foglald össze röviden eddigi barlangkutatói tevékenységedet. — 1972 óta tevékenykedek ezen a területen. Tudod, mikor az ember kötélen függve már lent van a sokszor megálmodott és elképzelt kürtőben, szinte megtorpan, és gondolkodni kezd. A föld gyomrában, kőzetfalakkal határolva, korlátozva a mozgásirányokban, a gyermeteg kíváncsiság idővel tudományos érdeklődéssé alakul az emberben. Én ma is azt tartom, hogy ez nem kedvtelés és nem sport, hanem tudományos tevékenység, habár a sport és mozgás áltat nyert fizikai adottság elengedhetetlenül szükséges. A tudományos kutatómunka, új Ismeretek szerzése, a geológia továbbvitele és a speleológla (barlangtan] elsajátítása vezérelt engem is. A barlangkutató tevékenysége sokrétű. Kezdetben vágyik a nagy dolgok után, sokat és érdekeset akar látni. Én is bejártam már Lengyel- ország, Magyarország és Bulgária több feltárt, de még nem megnyitott barlangját, jártam a svájci Alpokban, voltam Dél-Olaszország- ban az Etnán, legszívesebben azonban az afrikai utamra emlékszem Vissza. 1978-ban többedmagammal» az Annoubousile-barlangot jártuk be, amely a föld felszíne alatt 505 méterig van feltérképezve. H-i Mindez azonban csak sport, szemet gyönyörködtető látvány, passzív élvezet. Az ember jobban örül annak, ha saját maga vagy csoportja tár föl egy kis barlangot, amelyben aztán megfigyeléseket végezhet, kutatást folytathat, párhuzamot vonhat az irodalom és a valóság között. Magamról röviden annyit, hogy szakképzett barlangkutató vagyok speleoló- glai lömesteri képesítéssel, továbbá a Szlovák Barlangkutató Szövetség mellett működő tornaijai (Safárlkovoj terlTletl csoportot vezetem. Azt mondtad, sokrétű a tevékenységetek. Beszélhetnél erről bővebben is?' — A barlangkutatás felszíni megfigyelésekkel kezdődik. Az ez ideig feltárt legjelentősebb barlangunk, a Hasadék-barlang története is ezzel kezdődött. Többször megfigyeltük, hogy a hő mindig egy bizonyos helyen olvadt legelőször, majd eltávolltva a vékony földréteget, megleltük a ha- sadék9t. Innen a barlang neve is. Kilenc méter mélyre jutottunk, majd következett a további feltárás, a folyosók szabaddá tétele és kutatása. Ma több évi kutatás után 60 méter hosszúságban feltártuk, és 17 méterre vagyunk a föld felszíne alatt. További fontos feladat a barlang feltérképezése. Minden barlangról ún. azonosító kártya készül, továbbá fénykép- és filmdokumentáció, amelyet szintén archiválunk. Közben ún. háromdimenziós anyagot is gyűjtünk, főleg a különböző kőzetekre és kristályokra gondolok. Az új barlangok mellett folyik a régiek kutatása és további feltárása is. A már feltárt barlangok megtekintése, bejárása sokaknak felüdülés, sport. Ezen kívül a központilag irányított és szervezett kutató- és megfigyelőmunkába Is bekapcsolódunk. Utánpótlást is nevelünk. A Tornaijai Ifjú Természettudósok Állomásának égisze alatt működik egy csoport, ezek a pionírok lépnek majd a nyomdokainkba. — Gondolom, ebből a munkából minden tag aktívan részt vállal. Kérlek, mutasd be őket, és ha nem titok, a kutatási területekről is ejtsél néhány szót! — Csoportunk 1975-ben vált ki a rimaszombati csoportból, amely ekkor három részre tagolódott. Kilenc taggal indultunk. Ez a létszám azóta bővült, az aktív tagok száma azonban nem változott.- A mór említett pionírokból is minden évben egy-kettő tartósan beilleszkedik közénk. A legrégebbi és legaktívabb tagjaink között említhetem Potocsnyik Tibort, Kinka Isvánt, Bőd Sándor mérnököt, Pázmány Pált, Bráz Gábort és másokat. A gyengébb nem képviselői közül pedig Bozó Erzsébet az, aki már hatodik éve sorainkban van. — Kutatási területünk sem titok. A Szlovák-karszthegységben végzünk kutatásokat Tornaijától —Jolsváig {SafárikovQ—Jeläavaj. Ez ideig öt kisebb barlangra bukkantunk itt. Az említett Hasadék- -barlangon kívül igen érdekes a szárnyi (Stáriía) csinosai kettes barlang, ahol orrszarvú és barlangi medve maradványaira bukkan- tunk. A megtalált csontvázakat a Szlovák Tudományos Akadémia munkatársai azonosÍtéttᣠ' — Említetted a felszerelést. Ml minden kell egy barlangkutatónak? — A felszerelésnek könnyűnek, időállónak, szilárdnak kell lennie. Mivel a hazai piac kínálata e téren elég szegényes, így külföldről kell beszerezni a felszerelés nagy részét. Gyakran saját kezűleg készítjük el a be nem szerezhető, de nélkülözhetetlen kellékeket. A du- ralból és titán ötvözetekből készült karabinerek (fémcsatok), eresz- kedők, csigák, mászógépek a biztonságos munkát szavatolják. Az elektromos lámpával ellátott fejvédő sisak, a vízhatlan öltöny, kesztyű, gumicsizma, a biztonsági heveder már a kezdőknek is nélkülözhetetlen kellékek. A käme rák, fényképezőgép, a mérőműszerek a kutatási tevékenység velejárói. , ' — Ki támogat munkátokban, és milyen szálak fűznek más, hasonló csoportokhoz? — Mint már említettem, a Szlovák Barlangkutató Szövetség égisze alatt működünk, amelytől anyagi és erkölcsi támogatást Is kapunk. Természetesen anyagiak nélkül nehéz lenne elképzelni tevékenységünket. Mindemellett a csoport tagjainak hozzáállásától, fáradságot és szabadidőt, de sok esetben még anyagiakat sem sajnáló szorgos munkájától függ, milyenek az elért eredmények. Több társammal együtt nekünk ez már elhivatottság. — Ami a kapcsolatainkat illeti, megemlíthetem a brnól barlangászokhoz fűződő szoros barátságunkat. Több ízben meglátogattuk már egymást. A budapesti barlangkutatók is jártak már nálunk, és szeptemberben mi Is egy hetet magyar barátainknál töltöttünk. — Mik a terveitek? I— A feltárt Öt barlang esetleges összekötő folyosóit kutatni, derekasan helytállni a kutatómunkában, tudásunkat új Ismeretekkel gazdagítani, új tagokat, új barátokat szerezni, és járásunkban tovább népszerűsíteni a munkánkat POLGÁRI LÄSZLÖ m llok az aluljáróbeli papírüzlet A pultja előtt közben a tovasle- tő embereket figyelem. Vannak, akik munkából tartanak hazafelé, de útközben még bevásárolnak, aztán rohanás a családhoz. Vannak, akik ... Nos igen. Néha jó lenne tudni, ők hova sietnek. — Mit tetszik kérni? — kérdezi udvariasan az elárusítónő. Kérdése visszazökkenti kalandozó gondolataimat. Gyorsan rámutatok egy kisméretű jegyzetfüzetre. — Lenne szíves abból két darabot adni... Az elárusítónő udvariasan odaadja a jegyzetfüzeteket, blokkol, én fizetek. Észreveszem, hogy a szeme sarkából figyel, várja, hogy megszólítsam, hiszen régi ismerősök vagyunk. Volt már egy-két esetünk, amikor betörtek a szomszédos dohányboltba, és hát a „látogatók“ őket sem hagyták ki. Amikor látja, hogy szó nélkül elrakom az árut, jelét sem mutatva, hogy megismertem, megérti, miről van sző. Kinn rágyújtok. A telefonokkal szemben az aluljáró falánál két mai módra öltözött fícsúr ül. Az egyik lehúzta a cipőjét, és a körmét piszkálja. A rohanó emberek futó pillantásra méltatják csak a két alakot, megszokták már a nagyobb furcsaságokat is ebben az aluljáróban. A kijárat közvetlen közelében szerelmespár turbékol. Ez is mindennapi látvány. A járókelők elmennek mellettük, mintha azok ott sem volnának. Egyszer csak arra leszek figyelmes, hogy a ficsúr a falnál felvette a cipőjét, és komótosan kötözgeti csatra a fűzőt. Meglöki a mellette levő társát, majd lassan felém fordítja a fejét, és a jobb szemével alig észrevehetően kacsint. Odalépek a telefonhoz, beledobok egy koronát, és csak úgy találomra tárcsázni kezdek. Remélem, nem veszi Már lent vannak az aluljáróban. A papírüzlet elárusítónője gyorsan becsukja az ajtót. A bennrekedt vásárlók ijedten nézegetnek a kirakatüvegen keresztül. Egyikük sem tiltakozik, hogy nagyon siet, ki akarna menni. A kabátom bal belső zsebében alig hallhatóan megszólal a rádióadó. Nem közvetít üzenetet, csak éppen egy kis jelzést, amiből tudjuk, hogy fönt társaink már megkezdték az akciót, lezárják az alirtjárőt. Nem, most nem old kereket egyikőjük sem. Tekintetemmel társaimat keresem. Tudom, ők is megkapták a jelzést. Ovegcsörömpölés. Betört a kirakatüveg. Nem, nem magától, egy járókelőt dobtak bele, akinek még nem sikerült elemenekülnie. Már az is csoda, hogy eddig még nem kötött belém egyikük sem. A „szerelmespárt“ már szétzavarták. Nem léphetnek ők sem akcióba, amíg nem kapjuk meg a jelet. Végre! Rohanok az egyik bandatag felé. Most már lehet. Már az elején kinéztem őt magamnak. Jó pár évvel idősebb a többinél. Ez csak egyike a sok kisfőnöknek. A hivatalos letartóztatástól most eltekintek, a lényeg az, hogy a bilincs minél előbb a kezére kerüljön. Nincs időm a többi társammal foglalkozni. A parancsot teljesíteniük kell: „lekapcsolni“ a banda főnökeit. Kattan a bilincs a kiszemelt kisfőnök egyik kezén. Gyorsan hátracsavarom a még szabadon maradt kezét, és a művelet be van fejezve. A legközelebbi kijárat felé tuszkolom őt. Az egyik bandatag rám akar ugrani. A lábam meglendül. Az ágyékánál találom el, ami a férfi számára a legfájdalmasabb. Nyüszítve fetreng az aluljáró hideg kövén. Már nem vagyok Idegen, már nem kell várnom a megbeszélt jelre. Hoppá öcsökösl Ne szaladj, hiszen úgysem tudsz elmenekülni. Az én „kisfönököm“ ugyanis megérezve, hogy akadt más dolgom is, egérutat Árnyakban fel senki. Abba az irányba tekint, a- mit társam megjelölt. Igen, már látom őket. Fiatal párocska, úgy tizenhat évesek lehetnek. Az öltözékük az „gyönyörű“. Mindkettőjük lábén rikító feliratokkal telipingált, talán három számmal is nagyobb tornacipő. Kötelezően foszlásnak indult plszkes farmert viselnek. Talán azért is nem mossák ki, hogy legalább a piszok összetartsa, A trikójukat pedig a feliratok festékanyaga is óvja a széteséstől. A lány mindkét fülében igen „drága“ fülbevaló, két biztostű van. A fiúnak a bal fülében egy jókora karika kis láncocskával. Lenne még mit nézni rajtuk, de most nem lehet, túl közel értek hozzám, s nem szabad, hogy észrevegyenek, vagy megsejtsék kilétemet. — Igen, drágám,.. persze... ne félj, tizenegy órára otthon leszek... — Tl-tl-tí — búgja a fülembe az én „drágám“. Elhaladnak a fal mellett ülő ficsú- rok előtt. A párocska lefordul a dohánybolt mögé. Remélem, a kijáratnál várakozó álcázott társamat sem vették észre. Visszaakasztom a telefonkagylót, s ránézek a fal mellett ücsrgő vagányokra. Megkönnyebbülten eregetik a cigarettafüstöt. Átestünk a dolog első részén: „a felderítök“ nem vettek észre semmit. Most várunk egy kicsit, talán öt percet és aztán ... Nos, aztán majd meglátjuk. A jobb oldali lejáró felől rettentő ricsaj hallatszik. Néhány járókelő kíváncsian arrafelé fordul. Űk még nem tudják, hogy kikkel van dolguk. Aztán mikor észreveszik, hogy a banda a „púnk rock“ társasághoz tartozik, sietve távoznak a még szabad kijáraton. Néhány pofon csattan, a- mit az elkésett járókelők kapnak. Énekszó hangzik. Megborzongok a szövegtől. Belénk azt nevelték, hogy az ilyen szavak és eszmék ellen harcolni kell. De. én ettől a bandától nem félek. akart nyerni. De nincs menekvés, mert közben megjelentek egyenruhás kollégáink is az aluljáróban. Két-három lépéssel utolérem. Elkapom a megbilincselt kezét, a „hőst“ egyetlen mozdulattal a levegőbe emelem. Közben egy egyenruhás rendőr siet a segítségemre, én meg rohanok vissza a nyüzsgő, megbolydult tömegbe. Lesz itt még munka bőven. Visz- sza kell állítani a rendet az aluljáróban, hogy az emberek újra birtokukba Vehessék és ne veszélyeztesse biztonságukat néhány felelőtlen, garázda egyén. . i No de ml következik ezután? Kihallgatások, jegyzőkönyvek meg persze szánom-bánom. Néhány idősebb, úgy húsz év körüli meggondolatlan egyén, maga köré csődített náluk Jóval fiatalabb társát, úgy is mondhatnám, még gyereket. Azok meg kalandra vágyva, vagy talán csak azért, hogy idejüket eltöltsék valamivel, belementek a játékba, uralkodtak felettük a vezérek, a buták, az éretlenek felett. Ennek a csoportnak (inkább bandának] jó pár garázdaság, kirakatbetörés, autófeltörés és egyelőre nem tudni még, hogy ml minden van a rovásukon. Fölgöngyöltünk egy magát punk- -rock csoportnak nevező bandát. Remélem, a többségük közülük még visszavezethető az élet normális keretei közé. Néhány járókelő megáll, körülnéz és nem érti, mi is történt lényegében. Szeretnék odamenni hozzájuk, de tudom, hogy nem várnák meg, amíg magyarázatom végére érek. Sietnek haza, vagy valahová máshová. Egylk- -másik arcán talán nyugtalanság tükröződne, mert hiszen a fiuk is tegnap lila hajjal ment haza. Igaz, a Illa haj még nem jelent semmit, de hát soha se lehet tudni. Biztos, ami biztos, utána kell nézni ... RUZSIK ZOLTÁN A rÖLD GYOMRÁNAK KUTATÓI
