Új Ifjúság, 1983. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1983-11-01 / 44. szám
6 EGY KORDTAZiS TANULSÁGAI Szerencsés ötlet volt a trnaval SlovSport (vagy a CSTSZ) részéről, hogy éppen Ilyen, Idötájt, a Csehszlovák Testnevelési Szövetség szlovákiai és országos kongresszusa Idején hívta meg az újságírókat egy körutazásra. Legalább alkalmunk nyílt saját szemünkkel is meggyőződni arról, valójában mi is történik a gyakorlatban a kongresszusi irányelvek megvalósításáért. Teremtenek-e megfelelő anyagi és műszaki feltételeket nemcsak a szövetség tagjainak, hanem a társadalom minden polgárának a rendszeres sportoláshoz és testneveléshez, az élsportolóknak pedig ahhoz, hogy tartsák a lépést a világ élvonalával. Evégett hozták létre tavaly múlt tíz éve a testnevelési egyesületek melléküzemági termelőegységeinek egyesítésével a vállalatot nyugat-szlovákiai hatáskörrel, ahogy azt Alojz Vékony vállalati Igazgatóis elmondta. Egyébként a testnevelési szövetség hasonló termelő- vállalatokat tart fenn egész Szlovákiában. Megint csak szerencsés megoldás volt, hogy a szétforgácsolt etöket így egyesítették, és még szerencsésebb, hogy okos munkamegosztással lassan, de mindjobban betöltik a sportszerek, felszerelések és be rendezések terén Időként még tapasztalható űrt. Első állomás — Trnava A vállalati igazgatóság székhelyén volt tulajdonképpen a legkevesebb látnivaló, de legalább megtudtuk. Alojz Vékony vállalati igaz- gató hogy a vállalat a kerületben legalább egy .tucat erőteljesen fejlődő , üzemifgy'séget tayt fenn. Maga a trnaval is egy épülő gyártelepre emlékeztet. Mintha’ csak "ntdgyár- ban lettünk volna, mindenfelé csőszerelvények, vaselemek, az ■ emberek kezében A készülő jégcsarnok Impozáns épülete hegesztőpisztolyok szikráztak. Gyártásprogramját tekintve vasszerkezetek és épületek kivitelezésére rendezkedett be. Munkáját dicséri a trnavai labdarúgó-stadion esti megvilágítása, a topol- őanyi stadion, az asztalitenisz-stadion ugyanabban a városban, és egy egész sor kosárlabdar, kézilabda- és teniszpálya mesterséges megvilágítása. A trnavai építők végezték el a Dumbi-er alatti menedékhely újjáépítését Is, mert más vállalat akkora tengerszint feletti magasságban nem vállalta a munkát. Innen kerülnek ki az ösz- szecsukható és szilárd kosárlabda-állványok és más vasszerkezetek a röplabda-, tenisz- és egyéb pályákra. „Mellékfermelésként“ nagy befogadóképességű szemétszállító konténereket gyártanak, s ha megsokszóróznák a termelést, akkor sem tudnák kielégíteni az igényeket. Az' üzem termékszerkezete még nem állandósult, de megrendelésre bármilyen épület vagy vasszerkezet kivitelezését vállalják. Kapacitásszegény - vHá- gunkban már ez is figyelemreméltó ajánlat. Második állomás — Pieáfany Tulajdonképpen itt ismerkedhettünk meg a vállalat munkájának első szembetűnő eredményével, az épülő téli stadionnal. A csarnok már messziről is Impozáns látvány. Kevés ehhez fogha-- tó. kivitelezésű téli stadiont látni nemcsak nálunk, hanem akár külföldön is. Talán egy kicsit túl is méretezték, de, ez nem az én véleményem, hanem a műépítészé, Ján Steiler mérnöké, aki végigkísért bennünket az egész körúton, és teljesen elfogulatlan magyarázatot fűzött a látnivalókhoz. Elmondta, például, hogy bűnös felelőtlenség volt ezt a pompás jégcsarnokot a városon kívül, lakott területtől távol felépíteni. Egyre kényelmesebb világunkban vajon ki fog ide járni korcsolyázni, vagv hogy megnézzen egy műkorcsolya-bemutatót vagy jégkorongmérkőzést? A válasz kézenfekvő; csak nagyon kevesen. De akkor minek épült ez a jégpalota, amely — ha a látottak alapján nem is merném állítani — az építők szaval szerint még az idén megnyllikfl Reméljük, hogy azért mégsem marad kihasználatlanul, de a pieäfanyi példa legyen figyelmeztető. a városrendezőknek. Az épülő jégcsarnokkal szinte farkasszemet, néz egy, a teve púpját idéző, viaszosvászonnal fedett csarnok — a szlovák nevének szolgai fordításában — felfújható csarnok. Akár hiszik, akár *' nem, a képen is látható csarnok három hónap alatt elkészült. A Slováporton kívül, amely az alapokai és az embermagasságnyí falakat építette, kivitelezője a győri Graboplast. Steller mérnök a legnagyobb elismeréssel beszélt a fa tető- szerkezetű (80X40 méteres) építményről, amelyben valamennyi teremsport űzhető. Rajta kívül még sokan voltak azon a véleményen, hogy a nagyvárosok új lakótelepein sok ilyen csarnokot kellene építeni rövid idő alatt és kevés- befektetéssel, s akkor megoldódna a tömegek rendszeres spor- tblásának és az élvonalbeliek felkészülésének a kérdése. Harmadik állomás — Topofíany Ha valaki az ötvenes évek elején figyelemmel kísérte a hazai labdarúgást, egész biztosan emlékszik Ján Van- Córa, a topofőanyl csapat kapitányára. 1952-ben az 6 vezénylete alatt a TS az I. ligába való jutásért versengett, s csak a sajnálatos körülmények ütötték el a legfelsőbb osztálytól. A három hőnap alatt elkészült sportcsarnok belülről fjentj és kívülről Ján Vanőö, az Izig-vérig sportember még ma is fájlalja, hogy így történt. Ezt csak azért mondtam el, mert most mint a Slováport helyi üzemének vezetője először is a stadionba kalauzolta el a társaságot. Nem vehettük rossz néven, mert pompás létesítményt láthattunk, amelyet szintén a trnavai SlövSport épített. Csak azután vettük utunkat magába az üzembe, job ban mondva az épülőfélben levő üzembe, amely ha elkészül, sportszergyártásunk egyik büszkesége lesz. Az üzem már eddig is a mű- szálas és üvegszálas sportszerek ' gyártására szakosodott. Itt készültek vagy készülnek a hazai téli stadionok műanyag palánkjai, a különféle jelzőtáblák, műanyag csónakok. A pánamerikai játékokon Slovgport Topofőany védjegyű kapukkal játszották legutóbb a vízilabdát, és vízilabdakapukat exportálunk a sportág olyan nagyhatalmának, mint Magyarország. Ez a jelen, de bizonyára sokaknak a szívét megdobogtatja az, ami lesz. Hamarosan üzembe helyezik az új csarnokokat, amelyek saját formatervezésen alapuló fröccsöntő gépekkel lesznek felszerelve. A saját forma- tervezés azt jelenti, hogy tetszés szerint cserélhetik majd a gyártásra kerülő sportszereket. Már jövőre megkezdik a gördeszkák és szélvllorlás deszkák gyártását. Azt mondják, kellő mennyiségben és elfogadható áron. És tulajdonképpen ez a célja a Slovgportnak mint a testnevelési szövetség termelővállalatának, hogy mindenki számára hozzáférhetővé tegye a sportolást, és hazai szerekkel, berendezésekkel pótolja az esetenként drága külföldit. Palágyi Lajos Helexa felvételei Alighanem mlndetí magyarországi, közvélemény-kutatásban, azt megállapítandó, ki a legnép'szprűbb .magyar birkózó, a moszkvai olimpiai bajnok NÖVÉNYI NORBERT vinné el a pálmát. Az a Növényi.Norbert,, aki, moszkvai olimpiai győzelmét követően két, éven keresztül nem ért el helyezést sem világ-, sem .Európa-bajnoksá)gon. Pedig akad még néhány olyan versenyző a magyar birkózósportban, akik ugyancsak hosszú sikerlistával dicsekedhetnek. Például Kocsis Ferenc, Rácz Lajos, Tóth István, Bállá József, Biró László... Igaz, közülük olimpiai aranyérme Csak Kocsisnak van, de neki nemcsak világbajnoki, hanem további négy Európa-bajnokl aranyérme is ott díszeleg a vitrinjében. Mégis ml a titka ennek a 26 éves fiatalembernek, akinek csúcsokon és mélypontokon keresztül haladt ez Ideig a pályafútásá, de a moszkvai abszolút „csúcsát“ csupa mélypontok követték: Azazhogy a budapesti EB-n már-már sikerült a visszatérés, de nem a dobogóra. Oda, annak harmadik ’ fokára csak a kijevi világbajnokságon állhatott fel ismét.. Viszont kis híján nem sikerült csak még magasabbra. Ógy látszik, Növényi Norbert pályafutása ismételten a csúcsok felé ível (?)... Először a prlevidzai Európa-bajnokságon találkoztunk, amikor ugyan csak a nézőtérről figyelhette legnagyobb riválisait, például azt, amikor Igor Kanlgin úgy verte a 90 kilós svéd világklasszist. Frank Andörssont mint kezdőt... Nos ekkor én egy könnyelmű kijelentést tettem, igaz, a klbicnek semmi sem drága... . Ügy történt, hogy Petrovics Béla festőművész, aki Prie- vidzában él és alkot, érdeklődni kezdett a birkózás iránt, és az EB ideje alatt a szőnyeg mellett rajzolt szebbnél szebb dolgokat a sportágról. Egyszer valamelyik magyar birkózó volt éppen szőnyegen, amikor a mester arra kért, hogy mutassak meg neki néhányat a sportág nagyjai közül, hiszen azokat ismernem kell. — Először is itt van a kapitány... — mutattam a szőnyeg sarkában ülő Hegedűs Csabára —, rajta kívül nincs i,tt a magyar küldöttségben olyan, aki olimpiai bajnok lenne, azazhogy... — fordultam hátra a nézőtér első sora felé —, azt a fiút rajzold meg, az lesz Moszkva 90 kilós bajnoka. .. Petrovics megfordult Növényi felé, hosszasan figyelte, majd kijelentette: — Alighanem igazad lesz... így őrzöm egy olimpiai bajnok portréját — Petrovics Béla ceruzája nyomán. — Ezt még nem is mondtad — meredt a távolba kijevi beszélgetésünk .alkalmával. — Ez igaz. de azt sem, hogy akkor akár fogadást Is mertem volna ajánlani, Moszkva után pedig ugyancsak rád fogadtam volna a józan ész által diktáltákkal ellentétben, és vesztettem is volna „egy rakás pénzt“ ... — Bizony, nem valami remekléssorozat volt, amit azóta produkáltam,' de nem olyan egyszerű az, mint amilyennek at látszik, vagy amilyennek azt sokan szeretnék beállítani — Ámít viszont nem szabad a szemükre hányni, hiszen tényeken alapulnak, és a kívülállókét elsősorban azok érdeklik, nem pedig a győzelmek és „csúfos“ bukások bonyolult lelki összetevői. Ráadásul nem lehet azt sem teljes biztonsággal állítani, hogy téged az olimpia ntán csakis kizárólag a birkózás érdekelt. VISSZATÉRÉS BRONZÉREMMEL — Szörnyű az újságírókkal, hiszen mindent kiderítenek, ráadásul azt akár meg is írjákl Tény, hogy valóban nem, de azért a rólam terjengő híreszteléseknek sem kell maradéktalanul hitelt adni. Az azonban tény, hogy az olimpia után vagy három hónapon keresztül ünnepeltem magam, pontosabban ünnepeltek, és látszólag ezért túl nagy árat fizettem. Azért látszólag; mert tulajdonképpen csak szerencsén) nem volt, az a három hónap nem okozhatott volna egymagában akkora űrt. Az olimpia után) esztendő sérülésekkel kezdődött, majd súlyos vírusfertőzés után nem tudtam visszakapni korábbi formámat. Szörnyen éreztem magam, hiszen a sok kihagyás tőlem a legfontosabbat, az erőt, iramot, a lendületet vette el. Abban az évben az EB-n, igaz, megvertem a szovjet Dubrovszkljt, de utána semmi sem sikerült. JCiestem. Abban az évben a VB-t is ki kellett hagynom. — Vágyig rövid egy év alatt „menny- és pokoljárás...“ Hogyan érzékelted ezt környezetedben, hiszen bizonyára ott voltak azok Is, akik korábban ünnepeltek. — Ott bizony, de nagyon kevesen voltak, akik mellém álltak, a többiek nem ismertek meg, dühösek voltak rám, mások meg egyszerűen leírtak. Már-már arra gondoltam, hogy végleg befejezem, de ösztönzött a vágy, hogy „visszafizessek“ azoknak az álbarátoknak,, ha másképp nem, pusztán azzal, hogy legközelebb én nézhessek el a fejük fölött. Most aztán majdnem tökéletesen sikerült a visszatérés, hiszen hajszálon múlt, hogy legyőzd Kanigint, és te birkózz a döntőben. — Tényleg ceak hajszál választott el, hiszen Kanigin ellen a félidőben 3:2-re vesztettem, és 3:4 lett a vége, egyetlen vérszegény pontocskával vert meg, pedig tavaly ősszel a Világ Kupán Pesten szinte ,,feltörölte .velem a padlót“, 9:0-ás pontozással nyert. Akkor pont azok a dolgok nem sikerültek, amelyeket az olimpián nagyon jól alkalmaztam ellene.. Moszkvában háromszor is megpróbált pörgetni, egyszer sem sikerült. Pesten meg akkor pörgetett, amikor akart, nem’ tudtam védeni ezeket az akciókat. — A bronzéremért vívott találkozón viszont azt a görög Pozidiszt verted tussal, aki Frank Anderssont búcsúztatta, és aki ellen az olimpia óta szinte nem tudtál győzni. — Ügy léptem a szőnyegre, hogy fel sem merült bennem annak lehetősége, hogy más is lehet az eredmény, mint az, hogy a végén az én kezemet emelik a magasba. Sőt, azt is meg merem kockáztatni, hogy szinte biztos voltam benne, hogy nein a végénl .Vagyis, hogy nem lesz hatperces mérkőzés, tussal, ..technikai tussal vagy leléptetéssel nyerek. — Most tehát újra hullámhegy következik? — Ogy érzem, végre egyenesben vagyok újra, és ez olyan érzés, amilyet még nem éltem át pályafutásom során, hiszen soha sem voltam olyan magasan, mint az olimpián, és soha olyan mélyen, mint a Moszkvát követő évben. Legközelebb az „én“ zenémet húzzák, és az a zene Erkel zenéje, Kölcsey szövegére... — A helyszín? — Természetesen Los Angeles. A többi nem számít, legalábbis addig nemi Mészáros jAnos A szerző felvétele" Növényi jellegzetes pózban, ellenjelét gyűri
