Új Ifjúság, 1983. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1983-09-27 / 39. szám
Sokféleképpen lebet eg; régi lit emlékét lelldésni. Akad, aki előveszi a földrajzkSnyvet, mások végigböngészik napl6]n- kat, vagy éppen útitársaktél érdeklődnek arról, bogy is volt csak. Knézy Jenő, a népszerű sportriporter, a Magyar Televizié lémunkatár- sa más megoidást választott. Azt vetette papírra, ami ma, öt év után megmaradt benne Argentfná- röl, a számunkra nagyon távoli és inkább csak a küipolitikai hirekbői ismerős dél-amerikai országról. Ha azt mondod, Argentína, én azt mondom Mundial és Mario Kempes, Menottl és Passarella a kupával. Juan Manuel Fangio és 5 autés-világbajno- ki cím a Nagy Száguldás első éveiben. Szállodák és repülőterek, stadionok és zászlóerdő, millió papfrda- rabka lebeg a levegőben — azóta is „argentinnak“ nevezi a köznyelv az ilyen szurkolást — gólok, népünnepély és... Látom elnézően mosolyogsz, és azt mondod, ez mind szép, de ha a fiam földrajzból felel, aligha ezeket kéri tőle számon a tanár, ha e távoli országról akar hallani. Szóval, ha megint azt mondod Argentína, rendben, akkor én azt mondom .. a Ugorjunk fejest a „Jó levegőbe“, merüljünk el Buenos Aires látnivalóiban. JA város neve spanyolul Jó levegőjű helyet Jelent, és állítólag onnan kapta ezt az elnevezést, hogy az elsőként itt kikötő tengerészek kedvező éghajlatú, letelepedésre alkalmas területnek tartották.) Az első, ami azonnal szembe tűnik, a lüktető tempójú autóforgalom. Az Avenida del Llbertadoron 4—4 sávban száguldanak a kocsik, a legújabbaktól az ütött-kopott batároklg. Bár a sebesség félelmetes. Jaj annak, akinek inába száll a bátorsága. A legfontosabb alapelv ugyanis — ez pillanatokon egy nagyon egyszerű módja a sebesség megfékezésének. A nagyobb gyalogátkelőhelyeken a zehra két szélét szépen kiverik hatalmas acélszegecsekkel, amelyeknek a feje természetesen Jócskán kiemelkedik az úttestből. Ezen csak lépésben lehet áthajtani, mert ha valaki megszegi ezt a kilométerekben pontosan ki nem fejezett sebességkorlátozást, jobb, ha már hívja is az autómentőt tengelytörés vagy egyéb „aprócska“ hiba miatt. Arról nem is beszélve, hogy a Jókora huppanó után a kocsiban ülők fején Is maradhat nyoma a szabálytalanságnak. Itt ugyanis néhány tudnivalóról valóban elmondható: „ezt egy életre Jól beverték a fejébe“. Volt persze olyan eset is, amikor ha hiszik, ha nem, egyetlenegy árva autó nem sok, de annyi sem bóklászott az utcákon. Hogy mikor? Persze, ez lényeges. Akkor Játszották a világbajnoki döntőt. Igen, az argentinok a hollandokkal. Természetesen mindenki a tévék előtt ült, így fordulhatott elő, hogy teremtett lélek nem volt az utcákon. Állítom, a tömegnél már csak ez volt félelmetesebb látvány: egy — az elővárosokkal együtt — több mint kilencmillió lakosú város mint kong az ürességtől! Ugyancsak kongott az ürességtől, mire odajutottunk, a gyönyörű fekvésű tengerparti üdülőhely. Mar del Mar del Plata: Háttérben a Casino minek eredményeképpen már a tányérjára is került egy finomabb falat. Természetesen ropogósán vagy csak félig átsülve, kinek-kinek ízlése szerint. Ehhez Jönnek még a saláták és köretek, ám ezek választéka és elkészítési módja korántsem olyan kOgek és a lányok'elismerő pillantása közben átveszi az elsőnek Járó díjat: egy szép csizmát vagy nyerget. A lovak után — bár már volt róla szó — térjünk vissza ismét az autókhoz, hiszen Jó néhány kilométert megtettünk a dél-amerikai ország útjain. Az első, amit a lelkünkre köEW AZT MONDOM ARGENTÍNÁRÓL... beiül kiderül —: szemesnek áll a világ. Mindenki furakodik, egyik sávból cikázva átmegy a másikba, majd vissza, minden talpalatnyi helyet és lehetőséget kihasználva igyekszik előrejutni. A szédítő rohanás csak a lámpáknál csendesedik el. Bár ez sem áll mindenkire. Pilótánk például nem hajlandó vagy tizenötödiknek állni a sorba, ezért egyszerűen átlépi a záróvonalat és az ellenkező sávban haladva előre megy a lámpáig. A sorba visszajönni nem tud, igaz nem is akar. Szeme rátapad a lámpára, és amikor az zöldre vált, füstölgő kerekekkel indul, hogy megelőzze azt, aki a sor elején szabályosan várt. Aki addigra már kidühöngte magát a mi szemtelenségünkön, és igazi dél-ame- rlkal temperamentummal csak arra vár, hogy ugyancsak rakétarajttal ott tartson minket az ellenkező sávban, ahol már Jön is szembe a forgalom. Ml mindenesetre becsukjuk a szemünket, és néhány másodperc múlva kipréselünk magunkból egy halk bra- vót. Mintha ml sem történt volna, ismét ^a menetirányban vagyunk, előttünk senki sincs, a mutatvány sikerült. Egyelőre élünk. Gaucho Van persze a lámpákon kívül még Plata. (Argentínában ugyanis Júniusban már éppen a tél felé haladunk.) Nekünk nem volt még Igazán hideg, de az Atlanti-óceán felöl fújó hövö- sebb szól már elvarázsolta a homokos tengerpartról a tarka nyugágyakat, a barnára sült nyaralókat. így már csak néhány elszánt kagylógyűjtő és kutyatulajdonos sétált a parton, no meg ml, akik a VB-re érkeztünk. Igaz, ennek több előnye is volt. Mint minden divatos helyen, ha lemegy a szezon, udvariasabbak a vendéggel, több idő van egy kis beszélgetésre, sokkal Jobban meg lehet ismerni a várost és lakóit. A nyári másfél-kétmilliós zsúfoltság után maradt az állandó lakosság, úgy 350 000. És nyitva volt még a Casino, amelynek hatalmas épülettömbje hivalkodóan emelkedik a strand fölé. Az, hogy ide be kell menni, egy pillanat alatt eldőlt. Igaz, a józanabbak mindjárt a napidijat kezdték emlegetni, de a társaság másik fele már szeme előtt látta a bankjegykötegeket, a finom zajjal forgó rulettet, az elegáns krupiékat. Azért persze annyira nem ragadott el bennünket a hév, hogy a belépőjegyet ne próbáljuk meg elbliccelni. S csodák csodája, a Mundial nyakunkba akasztott fényképes igazolványa csodát tett: kitárult előttünk a Szezám kapuja. (Csak a fényképezőgépeket kérték el, mert benn ugye, nem illik zavarni vagy inkább zavarba hozni a vendégeket.) Szó, ami szó, óriási élmény volt mindent végignézni. Csak az a kár, hogy az asztaloknál a fényképes igazolvány már nem tett több csodát. Mondom, nyugodtabb volt már az élet, több idő volt megismerkedni az argentin konyhával is, szívesebben pepecseltek a vendég kedvéért egy- -egy finom falattal. Lépjünk hát beljebb — legalább képzeletben — ml is, és nézzük meg, mi sül — no nem a konyhában, nem ám, hanem a vendéglő közepén található hatalmas nyitott tűzhelyen. Aki ugyanis csak egy kicsit is ad magára, ott a vendég előtt készíti el a Jobbnál jobb sülteket. Az alapanyag, mint állattenyésztő országban illik, sokféle és viszonylag olcsó. A hatalmas nyársakon malac, bárány pirul illendően, fél ökrök sülnek csendes sistergéssel. Az éhes vendég szépen odasétál, szakavatott társalgást folytat a séffel, alönleges, mint a húsoké. Nyugodtan állíthatom, hogy a sült az argentin konyha alapja. Mindez persze az egyszerű hétköznapokra vagy a hétvégi kirándulásokra is értendő. Amint valaki tábort üt az erdő szélén vagy egy nyugalmasabb helyen, azonnal előkerül a kis, faszénnel működő sütő, s amíg a gyerekek és a férfiak a tűzzel foglalatoskodnak, az asszonyok a húsokat fűszerezik, pácolják. Nem telik sokba, s máris ínycsiklandozó illatok szállnak egyik táborhelytől a másikig, és gondolom, az is természetes, hogy egy-egy recept Ilyenkor gazdát cserél. A „parllla“ után, mert ez a sült neve, illik valamit kortyin- tani is. Az argentin borok kitűnőek, közöttük is a zamatos vörös borokra szavazok elsősorban. A chilei határ mellett, a Kordlllerák lejtőin van a legjobb, leghíresebb borvidék. Azt mondják — és nincs okunk kételkedni benne —, a különleges éghajlati és talajviszonyok adják meg itt azt az ízt, ami emlékezetessé teszi az „ismerkedést“. Az egyik vidéki közvetítés alkalmával, a bortartomány fővárosában, Mendozában még szőlészeti-borászati múzeumot is láttam, és onnan cipeltem haza egy olyan palack vörös bort, amelynek címkéjén ott díszelgett a felirat: a Saint Felicien egyik korábbi évjárata az 1964-es budapesti borversenyen aranyérmet nyert. Szó esett már arról, hogy Argentína állattenyésztése, elsősorban szarvasmarha-tenyésztése igen fejlett. A nagy kiterjedésű pampákon a pásztorok, a gauchok közlekedési eszköze a mai napig a ló. Nem véletlen hát, hogy a fiatal legények felnőtté avatásának szertartásán a derék négylábúak is főszerephez Jutnak. A kétéves, még betöretlen csikókat kikötik egy oszlophoz, a lábukra béklyót raknak, a szemükre, lejükre pedig csuklyát húznak. A leiserdült legényeket felültetik, csak úgy szőrmentén, nyereg nélkül a lóra, majd a csikósok eloldják a lábát, szeméről lerántják a leplet. A hirtelen ténytől és szabadságtól megugró állat hátán maradni nem könnyű, és az lesz a győztes, aki a legtovább marad a „nyeregben“. A többség persze nagyokat esik, és Jó néhány kék folt is marad emlékeztetőül, de mindez semmi annak a büszkeségéhez képest, aki az öretöttek: csak kiépített parkolóhelyeken álljunk meg, ne ott, ahol éppen kedvünk tartja. A távolságok nagyok, a forgalom nem mindig, márpedig van egy olyan réteg, amely az út mellett igyekszik megkeresni a betevő falatot. Magyarán: útonállással szerez pénzt. Rögtön el is mesélték az egyik leggyakoribb esetet. Az utak fölött sok a felüljáró, ahonnan egy hajszálvékony zsinóron lelógatnak egy apró kavicsot, követ. A gyanútlan autós belerobog a szélvédő magasságában leeresztett tárgyba, ennek következtében természetesen egy pillanat alatt szétrobban az üveg. A vezető fékez és megáll, hogy megnézze az okot, illetve kiszedje az üveget, hogy lásson valamit. Am ez a távolság szépen kiszámítható, így a kocsiból kikászálódó autóst mindjárt közre is fogják, és udvariasan felkérik, váljon meg értéktárgyaitól. A tanács tehát így hangzott: ha a szélvédővel baj van, ki kell ütni, és kilométereket menni utána. Csak Jóval később tanácsos a megállás. Tartottuk hát magunkat ahhoz, hogy a kiépített autós pihenőnél állunk meg. A rövid kávészünet után éppen tovább akartunk indulni, amikor észrevettük, hogy a Jobb első kerék defektes. Amint ott töprengünk, egy lődörgő alak lépett hozzánk, és mutatta, néhány száz méter, és íme ott a gumljavitó műhely. Rövidesen újra minden rendben volt, ám ahhoz még megtettünk egy kis utat, míg vezetőnk a fejéhez kapott és felkiáltott: — Tudtam, hogy már láttam valahol azt az alakoti Amikor kiszálltunk, akkor Is ott sündörgött a kocsi körül. Akármi legyek, ha nem kap százalékot a gumistolt Ha azt mondod, Argentína, mondom még tovább. Milyen volt a Ca- bildó, a széles sugárút, milyen, amikor a kapitány pezsgőt bontatott a Mendoza — Buenos Aires légtúton, mert a házigazdák beJutO'ttak a VB- -döntőbe. Milyen a híres argentin tangó, milyenek az emberek, milyen a repülés a majd hétezer méter magas hegyek fölött és között, milyen érzés volt állni a boldfényben csillogó Parana partján? Lehet, hogy egyszer tovább mesélem, majd a fiamnak. Gs akkor nem lesz gond a földrajzórán, ha Argentína kerül szóba. Moszkvában nemzetközi tanácskozás folyik a kelet- -nyugatl gazdasági kapcsolatokról. Az összejövetelt az európai biztonság és együttműködés szovjet bizottsága és a Szovjet Tudományos Akadémia a bécsi székhelyű, a gazdasági rendszerek ösz- szehasonlltásával foglalkozó nemzetközi intézettel közösen szervezte. A találkozón beszédet mondott Aleksze) Sitylkov, az európai biztonság és együttműködés szovjet bizottságának elnöke, a Legfelsőbb Tanács Szövetségi Tanácsának elnöke. AlekszeJ Sitylkov síkra szállt a szocialista és a tőkés országok közötti gazdasági együttműködés kibővítése mellett. Sajnálkozását fejezte ki azért, hogy bizonyos nyugati, elsősorban a- merlkal körök más országok kormányaira és kereskedelmi köreire saját blokád- és szankciópolitlkájukat akarják rákényszeríteni. Ezek a törekvések aláássák a nemzetközi kereskedelem általánosan elfogadott normált. A továbbiakban aggodalommal szólt az amerikai közepes hatótávolságú rakéták tervezett nyugat-európai telepítéséről, és hangsúlyozta, hogy saját biztonságuk, valamint a stratégiai egyensúly megőrzése érdekében a szocialista országok ez esetben szükségszerűen válasz- intézkedésekre kényszerülnek. Hollandiai látogatásán a brit miniszterelnök Ruud Lubbers kormányfővel elsősorban a Genfben folyó szovjet-amerikai tárgyalások állásáról tárgyalt. Margaret Thatcher és holland vendéglátója az eszmecseréket követő sajtóértekezleten a NATO-állásponttal összhangban ellenezte, hogy az európai nukleáris eszközök összlétszámába beszámítsák a brit és francia atomütőerőt is. A brit kormányfő megerősítette, hogy a londoni kabinet korábban vállalt kötelezettsége értelmében sor kerül az új amerikai közepes hatótávolságú rakéták nagy-brltanniai telepítésére. A későbbiekben Lubbers viszont más álláspontra helyezkedett, mivel úgy vélte, hogy a brit és a francia nukleáris fegyverek kérdéséről valamiféle kelet- -nyugatl tárgyalási fórumon kellene tanácskozni. Thatchernek nem sikerült elérnie, hogy a holland kormányfő ígéretet tegyen arra: országa befogadja az új amerikai rakétákat. A brit miniszterelnök Hágából Bonnba utazott, ahol folytatta a tárgyalásokat Helmut Kohl nyugatnémet kancellárral, elsősorban a genfi szovjet-amerikai tárgyalásokkal kapcsolatos kérdésekről, illetve a Közös Piac problémáiról. Thatcher asszony „ellenőrzést“ tartott az NSZK-ban levő brit légi- és szárazföldi alakulatoknál. A nyugatnémet sajtó ezzel összefüggésben megállapítja, hogy London nem kívánja csökkenteni a brit egységek létszámát. Gáspár Weinberger amerikai hadügyminiszter Washingtonban találkozott e- gyiptomi kollégájával, Abdái Halim Ghazalával. A következő költségvetési évben a Reagan-kormány 850 millió dolláros hitelt és 450 millió dolláros támogatást ad Kairónak. Ezen kívül még egy további 750 millió dolláros gazdasági hitel is számításba jöhet.
