Új Ifjúság, 1983. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1983-09-27 / 39. szám
3 ÁRVÁI BARANGOLÁS Árva — Orava. Közép-Szlo- vákia legészakibb járása a lengyel határ szomszédságában. Erdős, hegyes, vadregényes táj, ahová az alkalmi utas csak ritkán vetődik el. Sok tekintetben még mindig egyedi, zárt világ. Árva. A magyar elnevezés valóban nagyon talélöan fejezte kt e vidék minden sajátosságát. Árva a múltban tényleg árva volt: Itt volt legnagyobb a szegénység, nyomor, írástudatlanság, Itt fogyott a legtöbb alkohol ... Nagyon sokan indultak Innen a két háború között szerencsét próbálni Amerikába. A vidék sajátosságaiból adódóan Itt évszázadokon keresztül a népnek alig jutott betevő falat: az erdős, hegyes táj köves talaján a zord Idójárásl viszonyok közepette a krumplin kívül alig termett meg valami. Csak tehenek meg birkák legelgettek a hegyoldalakon. Ipar errefelé nem létezett. Ez a nyomorúságos helyzet természetesen rányomta bélyegét az emberekre is. Az árvái embereket szegény sorsuk miatt lenézték. Érezték, tudatosították sorsuk lehúzó béklyóit maguk az Itt élők is: nemigen mozdultak ki otthonukból, zárkózottak, maguknak valók voltak. S amikor kénytelen-kel- letlep sokan letelepültek a déli országrészekben, sokáig kellett még a csipkelődéseket elviselniük. A felszabadulás után a helyzet, ha nem is egy csapásra, de azért gyors tempóban változott. Árva, a Doln^ Kubín-1 járás egyl ke volt azoknak a területi egységeknek, a melyek fejlesztésére az állam legtöbbet köl tött. Ipari létesítmények épültek; vaskohá szatt üzem, tévégyár, a Tesla meg egyebek Az ütemes fejlesztés közepette azonban környezetvédelmi szempontok nem játszót tak szerepet. Ma viszont annál nagyobb gon dot okoz a vaskohászati üzem, amely szeny nyezl a paradicsomi táj levegőjét. Ma már sokan és sokszor szót emeltek azért, hogy ideje lenne legalább a csodaszép természetet megmenteni Árvában, hiszen egyre kevesebb az országban az olyan hely, ahol a turisták még valóban érintetlen, tiszta környezetet találnak. Sajnos, az eseményeket ma már vlsszatordltanl lehetetlen, meg aztán az is tény, hogy az Itt lakó embereknek is élni, dolgozni kell. Jobban, más körülmények között élni, dolgozni, mint évtizedekkel ezelőtt. A vidég legjellegzetesebb mestersége a pásztorkodás. Régen azt mondták, akinek már van néhány birkája, az nem hal éhen: van hús, tej, sajt, túró, gyapjú... Stefanov falucska közelében, a hegyek lábánál, a völgykatlan patakja mellett betérek egy pásztortanyára, szalasra, ahol a környék legfiatalabb bacsója, a huszonegy éves Vladimír Nagaj él, dolgozik. A szalas a helyi állami gazdaság tulajdona. Hárman lakják; a bacsó és két pásztor. Bár mindhármuknak van a faluban házuk, mégis kora tavasztól késő őszig, amíg csak legeltetni lehet, a jő kétszáz éves faházikó :óyet- len helyiségében laknak. Pontosan négyszáz- kllenc birka van a gondjaikra bízva. A bacsó elmondja, már hajnali négykor kelnek; megfejik az állatokat, majd azonnal hozzálátnak a sajt, a túró elkészítéséhez. 0 a nagyapjától tneg az apjától tanulta a mesterséget, merthogy hetedlzlglen visszamenőleg bacsó volt minden férfi a családban. Igaz, kijárta a hároméves szakmunkásképző iskolát is. Miközben beszélgetünk, Vladimír juhsajttal kínál. Falatozás közben elmeséli, hogy a tanyán szinte a nap huszonnégy órájában mindig akad teendő. Reggel, este fejni kell, s a tejből előállítani az egyes termékeket, amelyeket aztán hetente egyszer az állami gazdaság kocsija elszállít. Napközben vigyázni kell a nyájra, de még éjszaka sincs nyugalmuk, hiszen medvék élnek a környező erdőkben. S hiába Csikó kutya szemfü- lessége, még így is megesik, hogy a mackók megtizedelik a nyájat. — Nem unalmas itt a hegyekben, mindenkitől elzártan élni? — Kiskoromtól ezt az életformát szoktam meg. Nekem a város, az iskola volt az unalmas, el nem tudnám ott képzelni az életemet. Télen alig várjuk, hogy elolvadjon a hő, hogy kihajthassuk a nyájat: akkor kezdődik csak nekünk az igazi élet. Anna Jurőiková gimnazista Zázriva falu Árva legkülönösebb, legegye dibb községe. Mondják, itt az emberek tuda tában még nagyon élnek a múlt csőkévé nyel. A falu utcáján lovaskocsikat látni, akár csak sok népviseletbe öltözött idős embert vagy patakban mosó lányt, nénikét. És lát ni rengeteg új házat, pontosabban elsősor ban új, hatalmas, emeletes téglaházakat Régi, piciny faházakat már csak mutatóban találni. A helyi illetékesek véleménye sze rlnt azonban az emberek szemlélete, gon dolkodásmjődja nem változott egyenes arány ban a gazdagodásukkal, jólétükkel. Az ital még mindig nagy úr. Felkapaszkodók a falu fölötti hegyekbe, ahol még mindig vannak tanyák, jó télórai járás után elérem az első házat, amely előtt egy fiatal lány ül. — Anna Jurőlková vagyok — mutatkozik be a tizenhat éves lány. Gyorsan elmondja rövidke életrajzát: másodikos gimnazista Dóin? Kubinban, ahová naponta ingázik: egy órát gyalogol a buszhoz és vissza. Nyáron a gyaloglás még tűrhető, de télen, a- mikor hófúvás van, gyakran megesik, hogy a hú napokra elzárja őket a külvilágtól. Reggel fél hatkor kel, és este ötre^hétre ér haza. A ház, a kerltetlen porta körül mindig akad teendő: megetetni, megfejni a két tehenet, korbácsot fonni sajtszálakból, bevásárolni a falusi boltban, télen szőnyegeket szőni... — Keveset járok a faluba. Vasárnap, ha jó az idő, leugrok a moziba. Meg aztán, nem is hiányzik a falu, itt nőttem tel, itt érzem jól magam. »jurCIkék háza közelében még három fa- ház áll. Azok körül is kerltetlen a porta, mint általában Árvában mindenütt. Itt a kerítéseket azelőtt nemigen ismerték, ez errefelé újkeletű „találmány“, akárcsak a gazdagságot fitogtató hatalmas, ormótlan, több emeletes házak: versenyeznek itt Is az emberek, kinek telik nagyobbra. Végül mégiscsak a hatalmas téglaházhoz tákolt nyárikonyhában laknak. Beszéltem idősebb emberekkel, akik váltig bizonygatták: a faháznál nincs jobb, egészségesebb hajlék, és ők bizony, hiába hívja a gyermek, nem mennek a „palotába“ lakni. Annáék háza szintén fából készült, de már modernabb, nem olyan picinyke, nyomorúságos, mint amilyenek a régi, jellegzetes árva! faházak, amelyeken két picinyke ablak van csak, s olyan alacsony a belviláguk, hogy kiegyenesedni még a nem nagy növésű emberek sem tudnak bennük. Meg aztán az 6 tanyájuk modern is: van benne villany, és néhány éve a közeli patak vizét egy alkalmi tározóba felfogják — vízvezetéket építettek. Anna még elmeséli, hogy nem vágyik el ebből a kerltetlen, nyitott hegyi világból: inkább vállalja a gyaloglást, de akkor sem akar diákotthonban lakni, megszokta ezt az életformát, és megfelel neki. Ügy tervezi, ha dolgozni fog, akkor is Itt akar élni. 4 Meglepődtem, amikor a SZISZ Dóin? Ku- bln-i Járási Bizottságának elnöke, Juraj Kl- rlpovsk? a bemutatkozásom után magyarra fordította a szót. Kiderült, kiskorában Tma- vában élt, nevelkedett nagyszüleinél, azok tanították meg magyarul, s még mindig szépen. jól beszéli a nyelvet. Árva legfiatalabb bacsója, Vladimír Nagaj Az elnök és kollégája, Stanislav Stel- bask?, aki a SZISZ-bIzottság ideológiai titkára, szívesen fogadnak és tájékoztatnak a járás fiataljainak az életéről. — Specifikus járás a miénk — mondják. — Itt áJk esetben érvényesek a legek: Szlovákia legmagasabban elhelyezkedő járása vagyunk, itt fogy az országban a legtöbb alkohol, s itt még a legvallásosabbak az emberek ... Ezek mind nagyon meghatározó tényezők, mert két-három évtizeddel ezelőtt hiába kezdődött az az óriási fejlesztés, a gyökerek az emberekben még mindig mélyen élnek. Tudod, itt sok problémával nagyon bátran és nyíltan kell szembe- néznünk, és hatékony, állandó ideológiai munkát kell folytatnunk: elsősorban a fiatalokkal kell törődnünk, nemcsak ezért, mert az ifjúsági szervezet vagyunk, de azért is, mert ők könnyebben formálhatók, mint az idős emberek. A felszabadulás után az életet, mindent teljesen az alapoktól kellett kezdeni. Épp ezért itt minden új. Látod, járási székhelyünkön is alig látni néhány régi épületet, pedig jó tizenöt évvel ezelőtt még itt is teheneket hajtott a pásztor az utcákon, úgy, mint azt néhány faluban még mindig látni. Meg kellett tanulni az embereknek az ipari munkát, s ma a Tesla üzem nagy termelékenységgel, jól dolgozik. Rengeteg új ház épült, s rengeteg új művelődési ház, üzlet- központ. Tvrdoäinban felépítettük az ország legmodernebb ifjúsági klubját — kétmillióért. De sajnos, ezeket az épületeket nem használják ki még kellően az emberek, a házakban nem laknak, sokkal inkább a melléjük épített kis kulipintyókban; a klubokat, művelődési otthonokat nemigen látogatják. Igaz, azt is meg kell érteni, hogy az egyes kisebb falvak körül nagyon sok a tanya, s onnan az embereknek nem aka- ródzik a szórakozás, a kultúra után órákat gyalogolni. — 336 alapszervezetben 9986 tag dolgozik a járásban. E szétszórtság miatt nehéz összehozni az embereket, hiszen mindenki siet a buszra, hogy aztán még otthon a ház, a tanya körül végezze a munkáját. Itt mintha az embereket még mindig kísértené a múlt árnyéka: félnek a szegénységtől, dolgoznak látástól vakuláslg, gyűjtik a javakat: kétmilliárdra rúg a 110 ezer lakosú járás bankbetétje. Az egykori nyomorról lehetetlen beszélni, és mégis. Csak a munkát ismerik. Társadalmi munkára akár ezreket is könnyű mozgósítani, de egyéb összejöveteleken kongnak az ürességtől a termek. A fiatalokban lenne igény másra is, ők már A SZISZ-bizottság ideológiai titkára, Stanislav Stelbask? másképp szeretnének élni, mint szüleik, de nagy még a visszahúzó erő. A fiatalok már el-elmennek nyaranta kirándulni, utazni, de a negyven fölöttieket lehetetlen kimozdítani otthonukból. Tehát ma már teljesen más problémákkal kell szembenéznünk, mint néhány évtizeddel ezelőtt, amikor még a szegénységet, az elmaradottságot kellett felszámolni; ma már az emberek gondolkodásmódját, életvitelét kell megváltoztatni, hogy élni, élvezni tudják anyagi gazdagságukat. S végezetül hadd jegyezzek meg még egy édekességet: az emberek még mindig nem szívesen mozdulnak ki egy-egy tanya, falucska zárt világából. Képzeld, talán az ország egyetlen városa a miénk, ahol pillanatnyilag Is vagy háromszáz házgyári lakás áll üresen, de ugyanígy van üres lakás Trstenében is vagy más városainkban, akárcsak óvodai, bölcsődei férőhely. Most már joggal bizakodhatunk: a kor követelményeinek megfelelő életfeltételek adva vannak, az embereknek, főleg a fiataloknak pedig már ezekhez kell alkalmazkodniuk. Árva. Kedves, vendégszerető, közvetlen emberek lakta különös világ, amely egy kicsit még a múlt, egy kicsit meg már a jövő határán mozog. A jelen sokaknak még olyan felemás. Nehéz elfelejteni a múltat, s beleilleszkedni egy megváltozott világba. Nehéz elszakadni az évszázados hagyományoktól, életviteltől, még akkor is, ha az bármennyire siralmas, keserves volt is. Árva. Zárt világ, ahol még él nagyon sok régi, kedves, máshol már rég kiveszett népszokás, néphagyomány, népviselet. Talán itt a természet tisztasága mellett az ütemes fejlődés következtében sikerül megőrizni a hasznosat, az emberit, s csak azt levetkőzni, felszámolni, ami nem szolgálja a boldogulást. Árva még megmentheti múltját úgy, hogy okosan építi jelenét. Itt még mindenhez megvannak a feltételek. ZOLCZER JÁNOS A SZISZ Dóin? Kubln-i Járási Bizottságának elnöke. Jura] Kiripovsk?
