Új Ifjúság, 1983. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1983-09-13 / 37. szám
8 ÍÉH A BIB eKStti napokban tObb esemény Jelezte, hogy méltó heKÉT kiállítás lyen kerül sor a rangos seregszemlére. A főváros fölkészült és nemcsak a hagyományokat mutatta be, de az előre mutató jelent Is. A Szlovák Nemzeti Galéria Színes szlovák grafika címmel rendezett kiállítást, a Fővárosi Képtár pedig a Slovnaft n. v. főportáján lévő Klsgalérlájában adott Orest Dubay mellett azonban markán- műfaja a festmény volt, de ha ktrán- helyet a fiatalabb nemzedék egyik san képviseltetik magukat Brunovsk^, dúlt valamely más műfajba, akkor Is legizmosabb képviselője, Marián Ml- Gaíovlő, Bombová, Gergefová, és tér- mindig eredetit és egészen sajátsánarovie munkálnak. mészetesen mellettük szót kaptak a gosat, egyedit teremtett. Ez elmondMlnd a két kiállítás természetpsen fiatalabb nemzedék újabb útjait Já- ható színes grafikáiról Is. Az aprócs- nemzetközl mércével Is mérhető, mert ró olyan képviselői Is, mint Minaro- ka, sokszor csak képeslapnál nagy- épp arra a nemzetközileg is elismert vlő, HaSöák, Rónai. Vagyis mintegy ságú rajzok melegséget, nagy-nagy és sikeres grafikustársaságra támasz- húsz év látható a tükörben, amely tisztaságot árasztanak. Ä szín nem kodik, amelynek a munkál túlmutat- sok Izgalmas és érdekes gondolatot, mindig dominál rajtuk Inkább csak nak a műfaj határain. különös Világlátást kínál. kiegészít, „feldob“, mégvillant valaAz elsők az alapozók. Eudovit Fül- Kezdjük mindjárt Eudovit Fulla mit. Felfogása távoli rokonságban van la, Vincent Hloíník, Zmeták Ernő munkáival. A mester legsajátosabb nemcsak Miróval, Chagall-lal de az újkori művészet sok más képviselőivel Is, ugyanakkor sajátosan egyéniek és bensőségesek. Zmeták Ernő szintén a festészet- ben jutott el a legmesszebb, de gra- fiijai lapjai, fekete-fehér és színes fametszetei — amelyeknek az elkészítéséhez legtöbbször nem vésőt, hanem egyszerű kést használt — megőrizték, sőt még talán inkább hangsúlyozták rusztikus, robusztus egyéniségét, férfias szavát. Orest Dubaynak, a Képzőművészeti Főiskola tanárának fekete-fehér és színes grafikái ismertek, aki egyszer látta őket, nem nagyon felejti el egyszerűségüket, tisztaságukat. Vele, sőt velük ellentétben nemcsak Vincent HIo2ník, hanem a már említett következő nemzedék, Albin Brunovsky, Vlera Gergefová, Nada Rappensbergerová és mások a bur- jánzó televényt ábrázolják. A szín egyre hangsúlyosabb szerepet kap, nílg végül majdhogynem festménnyé változik, mint ahogy Vladimír Ga2o- viő egv-egy lapján látni. Az ifjabb nemzedék természetesen innen is, onnan is merít, ök azok, akik nem elégszenek meg a régi jól bevált technikával, hanem különböző szitanyoroatokkal, kombinált technikákkal is kísérleteznek, vagy az egyszerű és tiszta rajzra építenek mint Marián Minarovlí. Ök élnek a fénykép adta lehetőségekkel, máskor meg az ofszettechnikával is, egy-egy lapjuk nemcsak megkísérli, olykor ki Is tudja fejezni korunk emberének az életérzéseit. A Kisgaléria kiállításának egy része ott lehetett yolna a Szlovák Nemzeti Galéria kiállításán. Marián Mina- roviő (egyébként, mint már jeleztem, szerepelt is] azok közül a fiatalok közül való, akik bámulatos rajzkészségükkel, mély, önálló életet élő grafikai lapjaival a hazai grafika Izmos egyéniségei közé tartoznak. Könyvll- lusztráclói mindig eseménynek számítanak, így esemény volt az is, hogy ebből az alkalomból kiállította munkáit. Számunkra azonban más szempont-'»if«-'"V/ Eudovít Fulla: Madárbirodalom bői Is érdekes volt a tárlata. Nem akárhol, hanem a Slovnaft n. v. főportájának épületében rendezték meg, és ez azt jelenti, hogy nem a közönség ment el a művész után, hanem a művész kereste a közönségét. Itt ugyanis naponta több mint tizenötezer ember fordul meg, s ha mindenki nem Is ment fel a lépcsőkön, hogy megnézze a gyönyörű meseillusztrációit, rajzalt, grafikai lapjait, azért a tudata mélyén megmaradt a művész neve, és már ez is valami. Emellett a régi hagyományokhoz híven a kiállítást a SZISZ üzemi szervezete és egy szocialista munkabrigád is patronálta, úgyhogy a gyár népes kollektívájából sokan megnézték és élvezték a művész alkotásait. Gondolom, a gyár üzemi szervezetétől és a brigádoktól más szervezetek is tanulhatnának, s ahol erre lehetőség van, ugyancsak hagyományt teremthetnének az Ilyen és hasonló rendezvényeknek. NÉMETH ISTVÄN- / '.'w Viera Gergefová: A. Sz. Puskin témáéra lozel Haáfiák: Körte és alma Szeptember utolsó napjaitól kezdve Budapest színházi életében ritka esemény játszódik le; ugyanazt a darabot különböző rendezői felfogásban és más- -más művészek tolmácsolásában két színház — nevezetesen a Nemzeti Színház és a Madách Színház — játssza majd párhuzamosan. A darab pedig — amely jeles müvet, illetve a javasolt változtatások alapján átdolgozott változatát 1863-ban maga Arany János mutatja be a Kisfaludy Társaságban. A 15 színre tagolt mű, amelyben Adám, Lucifer vezetésével és Éva oldalán álmában átéli az emberiség törAZ EMBER tragédiája centenáriuma tárgya ennek a nem mindennapi jelenségnek — nem más, mint színműirodalmunk remeke, Madách Imre örökbecsű drámai költeménye, „Az ember tragédiája“. Az alsósztregovai születésű Madách Imre (1823-1864), aki jogi tanulmányait befejezve mestere a tollforgatás- nak Is. Csupán négy évtizedre méretezett életében írt verseket, színpadi műveket; s I860, március 26-án fejezte be fő művét, a Tragédiát. Alkotását, ar melynek rendkívüllségét maga is érezte, véleményezésre saját kezűleg adta át Arany Jánosnak. Arany bizonyos stilisztikai javításokat is javasolt, s válaszlevelét így fejezte be; „Az ’Ember Tragédiája’ úgy concepcióban, mint compositioban igen jeles mű“. És ezt a ténetét az Ókortól kezdve a tűlgépese- dett civilizációig, majd a végső jégkorszakig, kezdettől fogva nagy feltűnést keltett. Cselekményének gazdagsága és gondolatainak filozófiai mélysége azonban olyannyira meglepte olvasóit, hogy szinte kezdettől fogva felvetődött a kérdés: színre szánta-e Madách ezt a remekművét, vagy pedig — Voinovlch Géza (1877—1952) irodalomtörténész szerint — „csak drámai mezbe öltöztette“ gondolati költeményét. 1883-ban Paulay Ede (1836—1894), a Nemzeti Színház nagyhírű rendező Igazgatója úgy döntött, hogy saját rendezésében színpadra állítja Madách alkotását. A tét és a munka óriási volt. Paulay, a ragyogó színházi szakember bízott önmagában, társulatában, és ügyes érzékkel Madách '4il4 sorát 2560-rS rövidítette, amivel elérte, hogy az előadás nem haladta meg a szokásos színházi est hosszát. Fáradságos próbák után 1883. szeptember 21-én került sor a nevezetes bemutatóra. A művészi esemény mellett azonban a bemutató napja egy műszaki premier dátuma is lett, mert ezen a napon működött először a színház Bécsből rendelt új villamos berendezése. A villanynyal világított nézőtéren Madách müve és Paulay rendezése egyértelmű sikert aratott. A lapok kritikái és beszámolói sokáig taglalták e színháztörténeti esemény minden mozzanatát. S ha egyes pontokon megoszlott is a kritikusok véleménye, Jászai Mari Évájáról mindenki felső fokon írt. így item csoda, hogy változó Adámok oldalán százötvenszer játszotta Évát a Nemzeti színpadán. Most, száz év távlatából visszapillantva érdemes megállapítani, hogy a kétkedők, akik tíz előadást is alig jósoltak a Tragédiának, mennyire tévedtek. Már maga a bemutató után csupán 1886- Ig egyvégtében ötvenszer került színre, s 1894. május 13-án eljutott az akkor oly ritka, századik előadáshoz. Ä Szegedi Szabadtéri Játékok, pont ötven éve szintén ezzel a Madách-művel kezdte életét. Külföldön pedig jelenleg harminc nyelven olvasható, s mintegy harmincegy rendezésben került eddig színre — ebben benne van a MATESZ 1973- as szlnrevltele éppúgy, mint a Hviez- doslav Színház bemutatója. Sőt mi több, két opera is készült belőle. Varga József Ahol segítik a fiatalokat Ahol odafigyelnek a fiatalokra, formálják életfelfogásukat, világnézetüket, a SZISZ-tagok is eredményes munkát végeznek. Ezt teszik például Bussán (BuSlnce), ahol jól működik a több mint harminc tagot számláló ifjúsági szervezet. Azt is tudni kell, hogy Vámos Gé- záné, a helyi művelődési otthon vezetője Igazán szívügyének tartja a fiatalok sorsát, ezért a legmesszemenőbbekig segíti munkájukat. Csak egy példa erre; a „Fiatalok és a társadalom“ című előadássorozat megszervezéséből oroszlánrészt vállalt a művelődési otthon vezetője. A járási szocialista akadémiát kérte meg, hogy küldjön előadókat az egyes témakörökhöz. A lányokból álló héttagú moderntánc- csoport is élvezi a művelődési otthon támogatását. A tizenkilenc éves Szabó Péter, az Ifjúsági szervezet elnöke vezeti ezt a tánccsoportot. Tavaly ősz óta három tánckompozíciót tanított be a csoporttal, amely több alkalommal fellépett már a különböző ünnepségeken. A polgári ügyek testületéből nem hiányoznak a fiatalok sem. Vámos Lea például évek óta verseket mond a testület rendezvényein, de Kőműves Adrianna Is a gyakori szereplők közé tartozik. S ha már neveket említünk, a legtevékenyebb SZISZ-tagok közé tartozik Bacsa Gábor, Kalmár Mónika és Dániel, Kovács Katalin, Maksl Mária és Erika, Moravcsik Natália, Pleáko Milota és Anna, valamint Rigó Erzsébet. Bodzsár Gyula
