Új Ifjúság, 1983. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1983-08-30 / 35. szám
VLAGYIMIR MAJAKOVSZKIJ A közelmúlban volt 90 éve, hogy meg- ^ született a XX. század modern szovjet-orosz irodalmának kiemelkedő alakja, a legendás forradalmi költő, Vlagyimir Majakovszkij. Szülőfaluja, az egykori Bagdadi — ma Majakovszkij — a grúz hegyek között húzódik meg. A költő Itt látta meg a napvilágot. A család Oroszországból és Ukrajnából került a Kaukázusba, ahol az apa mint erdész dolgozott. Fia, a majdani poéta anyanyelvén, az oroszon kívül grúzul is megtanult, s egész életén át szeretettel emlékezett szülőföldjére. Irodalmi munkásságának előzménye is volt. 1905-ben Majakovszkij a kutalszi gimnázium diákjaként éli át a forradalmi eseményeket. 1906-ban meghal az apa, és a család Moszkvába költözik. Az ifjú gimnazista már ezekben az években megismerkedik bolsevik diákokkal, és végrehajtja első pártmegbizatásait, tanulmányozza a marxizmust. 1908-ban belép a bolsevik pártba. A cári rendőrség, a hírhedt Ohrana, háromszor tartóztatja le, s 1909-ben, amikor utoljára és leghosszabb Ideig kell börtönben ülnie, egy füzetet teleír versekkel. Ezt a kéziratos „kötetet“ tartotta Majakovszkij irodalmi munkássága kezdetének. A börtönből mint kiskorút kiengedik, és a fiatalember úgy dönt, hogy a művészetnek szenteli magát, „Abbahagytam a pártmunkát. Leültem tanulni“ — írja erről önéletrajzában. 1911-ben Majakovszkijt felveszik a moszkvai festészeti, szobrászati és építészeti szakiskolába. A képzőművész! látásmód tükröződik Majakovszkij költészetében. 1912-ben jelennek meg nyomtatásban az első Majakovsz- klj-versek. Címük: Éjszaka és Reggel. Ezek a művek szemléletesen és művészien, egyszersmind szorongással ábrázolják a modern várost. A költő az orosz futuristák csoportjának tagjaként tevékenykedik ekkoriban. E költőcsoport nlhllisztl- kus nyilatkozatai azonban távol álltak Majakovszkijtól, akinek költészete az orosz irodalom humanista és demokratikus hagyományaihoz kapcsolódott. Az idősebb költőnemzedék alkotásai közül leginkább Alekszandr Biok „varázslatos sorai“ álltak közel hozzá, azé a költőé, aki gyűlölte a reakció és az elnyomás „szörnyű világát“. Biok nyomban felfigyelt Majakovszkij erőteljes lírai hangjára. Makszlm Gorkij is elismeréssel adózott az Ifjú dalnok költői tehetségének, meglátta benne az őszinte hangú, jelentős lírikust. Az 1917-es Nagy Októberi Szocialista Forradalmat úgy üdvözölte, mint a nép évszázados vágyainak teljesítőjét. Az ő számára nem létezett az „elfogadni vagy nem“ dilemmája. Az „én forradalmam“ — mondta róla. Október 25-ét Majakovszkij legszebb napjaként tartotta számon, annál is inkább, mert Petrográdban tartózkodott, járt a Szmolnljban, és látta Lenint. Október első évfordulójára születik meg a Buffomlsztérium című Maja- kovszkij-dráma. E színdarab volt a szovjet drámairodalom első olyan alkotása, amely a szovjet színházak műsorára került. Rendezését Vszevo- lod Mejerhold, a modern színpad úttörője vállalta, akivel Majakovszkij élete végéig szoros munkakapcsolatban állt, E Majakovszkij-darabot és a 150 000 000 című poémát a világ első munkás-paraszt államát megteremtő forradalom vllágvisszhangja hívta életre. E művek nem mentesek az elvontságtól és a direkt ábrázolástól, mégis ezekkel kezdődik a forradalom művészi ábrázolása Majakovszkijnál. 1919-ben a költő Moszkvába költözik. Itt éjjel-nappal rajzolja az Orosz- országi Távirati Iroda, a ROSZTA agítatív plakátjait, amelyeket a ROSZTA-központ kirakatában helyeztek el. így hívták őket: ROSZTA- -ablakok. A plakátok egyszerű rajza és a verses aláírás az Intervenciósok és fehérgárdísták ellen mozgósított, a munkára és a romok eltakarítására, a szocialista haza védelmére szólított tel. 1923-ban kezdi tervezni Leninről szőlő poémáját. 1924 januárjában meghal a forradalom vezére. A költőt megrázza a nagy forradalmár távozása, az össznépi gyász, és ugyanazon év októberére elkészül a Vlagyimir Iljlcs Lenin című monumentális mű, amely egyszerre rekviem, eposz és hősi ének Leninnek és annak az ügynek a halhatatlanságáról, amelynek ez a nagy ember életét szentelte. Majakovszkij monumentális freskót alkot, a forradalom és a nép Lenin alakjával eggyéforrott történelmét ábrázolja benne. A vezér mint a ,,legemberibb ember“, mint az új társadalom alkotója jelenik meg, Majakovszkij a trubadúrok és min- nesángerek utódjának tekinti magát. Városról városra utazik az országban, és felolvassa verseit. Utazásai során számos helyen megfordul, s e látogatások nyomán műveiben egyre elmélyültebben ábrázolja a szovjet hazát. Az első szocialista állam úgy jelenik meg itt. mint a világ népei majdani testvériségének előképe [Fiataljainkhoz, 19271, A hősi eszménykép összefonódik a valóságos szovjet emberek ábrázolásával (Nette elvtársnak: a gőzhajónak és az embernek, 1936). Majakovszkij többször megfordult külföldön. Járt Németországban. Franciaországban, az Egyesült Államokban, Mexikóban, Európa és Amerika más országaiban is. Szerette Párizs szépségét, New York hétköznapjait, elbűvölte az a technikai fejlődés és energia, amelyet Nyugaton látott, de nem fogadta el a polgári erkölcsöt, a pénz kultuszát, a kapitalizmus egész társadalmi rendszerét, Majakovszkij Franciaországról és Amerikáról szóló ciklusait — köztük rendkívül szellemes prózai útijegyzeteit — áthatja a szovjet ember, a Szovjetunió „költői, politikai megbízottja“ méltóságtudata,' azé az emberé, akit őszinte békevágy és a proletár nemzetköziség szelleme fűt. Majakovszkij utolsó éveiben számos kiemelkedő művet alkotott. A költő szatirikus hangvétele a leleplező ciklusokban mutatkozik meg, amelyek témája — az ő szavaival — a „Csudarossz“. A PcÁoska (1928) és a Gőzfürdő (1929) című színművek, amelyeket Mejerhold vitt színpadra, a nyárspolgári szemléletet és a bürokráciát ostorozzák, Majakovszkij költészetét ugyanakkor áthatja a szocialista építés lendülete, a jövőbe vetett hit, a közéleti elkötelezettség. Anatolij Lunacsarszklj, az első szovjet művelődésügyi népbiztos Majakovszkij költészetét az élet kiapadha- tatlanul buzgó forrásának nevezte, olyan világosságnak, amely kíméletlen a sötétség szerelmeseivel szemben, A szovjet emberek több nemzedéke gyönyörködött Majakovszkij költészetének fényében, iperltett energiájából, becsülte a költő művészetét, amely a forradalom és a szocialista építés első szakaszának nagyszerű hőseit énekelte meg. ft ár másodperc híján tizenhat percig ^ tartott a hálás közönség lelkes tapsa a „Szerelmi bájital“ előadása után a Szlovák Nemzeti Színházban azon az emlékezetes estén, mikor Ne- morinóként az Itthon sajnos ritkán látható Peter Dvorsk^ lépett színpadra. Gaetano Donizetti neve és megej- tően szép líra! dallamai nem ismeretlenek a közönségünknek. Az elmúlt alig egy évtizedben ugyanis színre került a Don Pasquale, majd a Lammermoori Lucia és most az évad utolsó bemutatójaként a Szerelmi bájital is. És ezzel szinte be is zárult a kör, mert hiszen ez az a három alapmű, amely az operakedvelő közönség tudatában összeforrott Donizetti nevével. De ha belelapozunk Donizetti 51 évig tartó életének történetébe, rögtön kiviláglik, hogy rendkívül termékeny szerző volt, aki nem kevesebb, mint hetven operát hagyott az utókorra, miközben hosszú sor kamarazenét is ellátott aláírásával. Operáinak zöme azonban ma már úgynevezett szezondarab, amelyek egyben a klasszikus opera buffa műfajának két legsokszínűbben ragyogó gyöngyszemei is. Pedig hát a „Bájital“ partitúrája is röpke hét alatt született. Bemutatóját Milánóban a Teatro della Canobbianában 1832 májusában a közönség egyértelmű ovációval fogadta, s egyfolytában harminchétszer játszották, s így a Luc- recia Borgia mellett ez a mű erősítette meg Donizetti hírnevét. Operatársulatunk legfrissebb produkciója, amelyet Vladimír Suchánek színpadképében és Ludmila Purkvfto- vá jelmezeiben Július Gyermek rendezett, Viktor Málek vezényelt és a kórusokat Kovács Kálmán tanította be, ha nem is hibátlan, de kellemes és üde szórakozást nyújt. A forgószínpad jóvoltából különböző formációkban megelevenedő olasz falucska stílusps környezetet nyújt a szerelmi bonyodalomnak, bár a függönyt pótló „száradó“ lepedők célt tévesztettek, mert bizony nem keltik ama várt olaszos jelleget. A cselekmény középpontjában álló Adinát a bájos és pompásan fejlődő KÖNYVÜJDONSÄG Sokáig nélkülöztünk egy példatárt matematikai logikából. A most megjelent feladatgyűjtemény a matematikai, logika legfontosabb alapfogalmaival és alkalmazásaival foglalkozik. A példatár egyes pontjai általában három részre tagolódnak. Az első rész a legfontosabb fogalmak és tételek rövid összefoglalását tartalmazza. A második részben gyakorló feladatok és ezek megoldásai következnek. A harmadik rész önálló megoldásra szánt feladatokat tartalmaz, amelyek megoldását — fejezetenként — egy helyen találja az olvasó. „A gyakorló feladatok és a feladatok anyagában sok fontos elméleti ismeret található. Az is előfordul, hogy a fogalmak definícióját, a tételek megfogalmazását is megitalálja az olvasó. Aki a matematikai logika alapjainak rendszeres felépítését akarja URBÄN JÁNOS MATEMATIKAI LOGIKA megismerni, annak fontos, hogy sorra vegye — és lehetőleg önállóan oldja meg — a gyakorló feladatokat és az önálló megoldásra szánt feladatokat.“ A példatár' előszavából azt is megtudjuk, hogy mely fejezetek és pontok dolgozhatók fel a többi rész Ismerete nélkül. Szükséges még megemlíteni, hogy a matematikai logikában — tekintettel a tudományág fiatal voltára — nem alakult ki egységesen elfogadott jelölésrendszer és terminológia, ezért a szerző a magyar nyelvben általánosan meghonosodott, nagyrészt a Kalmár László által bevezetett terminológiát használja, megemlítve egyéb, újabb elnevezéseket Is. A példatár öt fejezetből áll. A szerző halmazműveletekkel kezdi, majd áttér a kijelentéslogika alapjainak ismertetésére. Ennek alkalmazásaként bemutatja a logikai áramköröket. Az első három rész feladatanyaga jól feldolgozható a középiskolákban. Az utolsó két fejezet már részben egyetemi tananyagot tartalmaz. így feladatanyaga Is nehezebb mint az előzőké. A szerző összesen több mint 200 kidolgozott logikai feladatot tárgyal. A könyv felépítése, terjedelme, formája, rövid, tömör, könnyen és jól kezelhető. Oláh György Szerelmi bájital sajnos csak a zenetörténészek tanulmányainak szolgáltatnak alapanyagot. Ennek a furcsa ellentmondásnak azonban megvan a magyarázata. Donizetti ugyanis abban a — Verdit megelőző — korban élt, mikor kortársaival, Rossinivel és Bellinível teljesen alávetették magukat a kor szellemének és követelményeinek, s a közönségtől elkényeztetett primadonnák és tenorlsták szolgálatába állították művészetüket. Abban az időben ugyanis, a nyolcszázas évek első tizedeiben sók volt az énekes sztár, sok volt az olasz városokban a zenés színház, tehát sok és mindig újabb és újabb műre volt szükség. És ezekben a művekben a művészetüket csillogtatni akaró énekeshírességek mind dallamot, melódiát és énekelni való szólamot várt a szerzőtől, nem pedig halhatatlanságot biztosító, jól megszerkesztett operát. Donizetti is sorjában „gyártja“ operált. Volt év, hogy négy-öt új müve is színpadra került, s ilyen tempó mellett tehát nem csoda, hogy nem minden operája sikerült remeknfűnek.-. Érdekes ellentmondása Donizetti életművének, hogy operál sorában túlnyomó többségben a komor és tragikus konfltktusú téma uralkodik, legnagyobb népszerűséget mégis vígope- ráinak, a Don Pasqualénak és a Szerelmi bájitalnak köszönheti, amelyek Mária Turiiová személyesíti meg. Stílusosan és szépen énekel, s ami különösen szimpatikus nála: hősnője lírai vonásait átélten fejezi ki. Belco- ret, a rámenős vagány káplárt Fran- tiäek Gaban kelti életre, akinél azonban a Donizettl-énekstílusba nem illő modorosságai hatottak zavaróan. Dulcamara, a csodadoktor szerepében Peter Mikulág — telitalálat. A kórus megbízhatóan énekel, bár dinamika és kifejezés dolgában maradt még kí- dolgoznivaló. A zenekar temperamentumosán játszik, jól Is hangzik, de sajnos hiányzik belőle az olasz köny- nyedség, az elegancia és az igazi humor. És ebben a végső fokon minden kifogás mellett is színvonalas előadásban a messze kiemelkedő csúcsot, a betetőzést és ragyogást Nemorino, azaz Peter Dvorsky képviselte, aki szerep és művész ideális találkozását demonstrálta ezen az estén. Mert hát ö az, aki vllágjárása során már megtanulta a rendezöegyéniségektől, hogy a színpadon nemcsak játszani, de élni is kell, s hogy ez az élet a személy egyéniségéből, a szövegből és ami a legfontosabb, a zenéből fakadjon. Említésre méltó még az a furcsa ellentmondás, hogy Dvorsky olasz textusa a tiszta artikuláció következtében jobban volt érthető, mint a hazaiak anyanyelvű szövegmondása. Varga József Várják a tehetségeket Szeptember 1—4-én zajlik le Bojnl- cében a SZISZ SZKB egyik legnagyobb zenei rendezvénye: a fiatalok zenei fesztiválja. A zenekedvelő fiatalok között e fesztivál rövid időn, két éven belül fogalommá vált, amit mi sem bizonyít jobban, mint az, hogy valóban nagy a tömegbázisa. A SZISZ járási bizottságai a selejtezők után 83 énekest és 88 zenei csoportot jelentettek be a fesztiválra. Az előzetes kiválasztás alapján ebből 12 énekes, 8 folkcsoport és 35 rockegyüttes vetélkedik az elődöntőben. A csoportok hét elődöntőjét hét, az énekesekét három városban tekintheti meg az érdeklődő közönség. Az elődöntő legjobbjai versenyeznek majd Bojnl- cében a fesztivál díjaiért. A fesztivál a fiatal öntevékeny énekesek és zenészek egyévi munkájának a klcsúcsosodása. Már az elődöntőkben való részvétel is rangot jelent az amatőr zenészek számára, hiszen ritkán adódik lehetőségük Ilyen nagyszabású rendezvényen bemutatni tudásukat. A tavalyi elődöntőket és a döntőt például több mint ötvenezer néző tekintette meg. Akik bejutnak a döntőbe, ezen kívül lehetőséget kapnak közös hangversenyen összemérni tudásukat élvonalbeli hivatásos énekesekkel és zenészekkel. Alkalom ez a tapasztalatszerzésre és a tanulásra. A rendezők neves hazai és külföldi vendégeket hívtak meg. A hazai színeket nem kisebb nevek képviselik majd, mint a Ventil RG, a Modr^ Effikt Radlm Hladíkkal, Karel Peter- ka és Pavel Steffal, Karol Duchoíí, Marcela Laiferová. Pavol Hammel, az Elán együttes. A VV Systém Vlado Valovlő vezetésével pedig a versenyző énekeseket kíséri majd. Magyarországról Katona Klári és Sztevanovity Zorán jön el a Láma együttessel, felép a bolgár Camella Todorova, az Arany Orfeusz győztese, Michaela Bastuchina Romániából és a kiváló fiatal szovjet énekes, Nyiko- laj Gnatjuk. Lesz tehát bőven kiktől tanulni, tapasztalatokat szerezni, de nyilván a közönség is élvezi majd műsorukat. A fesztivállal nem zárul le a rendezvény. A legjobbak alkalmat kapnak Szlovákia több városában közös hangversenyeken bemutatni művészetüket. De még ezután sem szakad meg a kapcsolat a versenyzők és a szervezők között, A SZISZ dolgozói lehetőséget teremtenek a zenészek és énekesek további szakmai és eszmei fejlődésére. A bojnicei amfiteátrum várja a tehetséges énekeseket és zenészeket.-hr-«
