Új Ifjúság, 1983. január-december (31. évfolyam, 1-26. szám)
1983-03-01 / 9. szám
Ä cfmben feltett kérdésre nehéz egyértelmű választ adni. Talán a legobjektlvabb, legtalálöbb jelző a következő lenne: sokrétű. Sokrétű, sokszínű, széles skálájú, kísérletező szándékú és kedvű, s nem utolsósorban valóságlátó. Igaz, a magyar filmgyártás- és forgalmazás szakemberei ehhez — a teljesség kedvéért — mindig hozzáteszik: figyelembe kell venni, hogy Magyarország kis ország, a filmgyártásra fordítható anyagi eszközök meglehetősen korlátozottak, évente átlagosan mindössze 20—25 film készülhet. S az utóbbi években ezt a számot is csak úgy tudják elérni, ha külföldi filmgyárakkal koprodukcióban készítenek egyes alkotásokat, Hiszen az egy-cgy filmre fordított költség 8—20 millió forint között mozog, s a kiadások egyre nagyobbak, A közönség pedig inkább a látványosságra vágyik. Egy-egy magyar filmet átlagosan 300—600 ezren nézik meg. amit pedig a forgalmazók kevesellnek. Amikór 'ézek a mondatok az egyik sajtótájékoztatón elhangzottak, egy olasz filmforgalmazási szakember kicsit Irigykedve kelt ki magából: „Boldogok lennénk, ha a közel hatvanmilliós Itáliában ennyi néző váltana jegyet egy egy olasz filmre!“ Több száz külföldi vendég: kritikus, publicista, újságíró, filmfnrgalmazási 1 szakember sereglett össze Budapes* ten, és a vendégeknek harminc filmet volt módjukban megtekinteni: az elmúlt és az idei év termésének legjavát. Az Idei szemlén is a legnagyobb érdeklődés a Társulás Stúdió filmjei iránt nyilvánult meg. A néhány éve alakult stúdió — ahol elsősorban fiatal, a valóságot mindenképpen ob- jektivah látni és láttatni akaró rendezők dolgoznak — alkotásuk nagy része dokumentumfilm, s rendszerint szelet vetnek, vihart aratnak. A szemlén a stúdió öt filmjét láthattuk. Vi- tézy László: Vörös föld (ezt korábban a televízió már bemutatta), Tarr Béla: Panelkapcsolat; Erdőss Pál: Adj király katonát; Gulyás Gyula és Gulyás János: Ne sápadj!; Bodó Gábor: Kutya éji dala. A filmek mindegyikének cselekménye napjainkban játszódik. jelenünk súlya nehezedik rájuk, s mindennapok gondjaitól, ellentmondásoktól, kudarcoktól terhes világa. A legerőteljesebben Vitézy László fogalmaz, aki egy bauxitbányász különös felfedezésének történetét meséli el. Vitézy filmje siker volt most is, akárcsak Gyarmathy Livia alkotása, az Objektiv Stúdióban készült Együttélés. Egy-egy vetítés befejeztével néhány jelzőt vetettem papírra. Gyarmathy filmje után ilyen jelzők kerültek jegyzetfüzetembe: tanulságos, bátor, okos, fontos, hiteles, igaz ... A részben dokumentarista eszközökkel készült mű egy esküvő történetét, annak a múltban gyökerező előzményeit meséli le. Az ifjú pár Magyarország déli részén él, egymástól öt kilométerre. A menyasszony német származású, a vőlegény magyar. A menyasz- szony ősei valamikor az 1700-as évek elején települtek Magyarországra, a Habsburg-ház betelepítési „programja“ jóvoltából. A sváb kisebbség az évszázadok során is megőrizte nyelvét, szokásait, kultúráját, egyenrangú polgárokként jó viszonyban élt az országgal, a falu magyar lakóival. Ellentétekre, véres ellentétekre csak a hitleri időkben került sor: e németek közül sokan Hitlert éltetve szervezkedtek. Ekkor következett, be a svábság egy részének visszatelepítése Németországba, majd helyükre, a mai Románia területéről, Bukovinából székelyeket költöztették, pontosabban kétszáz év után visszaköltöztettek. Ami korábban még szinte álomban is elképzelhetetlen lett volna, ma harmincöt év elteltével valóság: székely-sváb házasság. Megnyugvás, megbékélés, ottbonrészesUlnek. Igaz, Mefisto „kaliberű“ film most egy sincs, de hát nem is születhet Oscar-dijas alkotás minden évben. Elsők között említeném a Gazdag Gyula rendezte filmet, az Elveszett illúziókat, amely Balzac regénye nyomán íródott, de cselekménye a mai magyar valóságban, a mai (író) társadalomban játszódik. Szurdí Miklós munkája, a Határvadászok semmi különös, csak épp meg lehet nézni. (Itt említem meg, hogy a szemle — vagy a mai kinematográfia új csillaga Udvaros Dorottya, aki ebben a filmben is és az Elveszett illúziókban is remek alakítást nyújtott elnyerte a legjobb női főszereplőnek járó díjat.) Volt egy igazán szórakoztató film is, Piedone-ntánZat — ezt maga az író-főszereplő Bujtor István se titkolja —, a Csak semmi pánik ..., amely bár utánzat, de a nagy kunyhók minden bizonnyal becsalogatják a nézőt a moziba. A Daliás idők című filmköltemény Arany Toldi trilógiája alapján készült, és bemutatták Noé bárkái című, Kollányi Ágoston rendezte nagyon szép természetfilmet. A külföldi koprodukcióban készült ViaduktTudósítás a XV. magyar játékfilmszemléről MILYEN A MAGYAR FILM? ra találás. A viszály a múlté, marad a realitás: élni kell, együtt kell élni, mégpedig nem akárhogy — békében, nyugalomban, tisztességgel. , Ezen az egy filmen kívül a többi már nem végződött Hyeifltappy sud* *- del.' Sőt, a világ, a valóság, a mindennapok valósága, a rendezők érzékeltette valóság egy kicsit kesernyés, fanyar. Talán egy kicsit kiábrándító, talán egy kicsit túlfűtött, torz is — de hát a mhűvészetben ennyi túlzás meg van engedve. Hadd idézzem azonban megint a magyar filmszakembereket, akiknek egyöntetű véleménye: „Igaz, a valóságot kendőzetlenül bemutató, feltáró, analizáló filmek készítésére törekszünk, mert a problémákról beszélni kell!“ Sándor Pál is mesél — az ellenforradalmi évekről, emberekről, az akkor kivándorlókról — a tőle megszokott bűbájos szeretettel, féltéssel, mégis könyörtelenséggel. Es a szakma, a nézők t^ián megérezték, ennek a filmnek nyernie kell, mert a szemlének otthont adó Vörös Csillag mozi zsúfolásig megtelt, még állóhely sem akadt. S a film megérdemelten, jogosan nyerte el a fődijat. A látottakat elmesélni nehéz, hiszen Sándor Pál, mint mindig, most is óriási hangsúlyt helyez a színekre, egy-egy képre, a színészi játékra, s beszéd helyett a film nyelvén fogalmaz. Volt még néhány figyelemreméltó alkotás, amelyek külföldi fesztiválokon is bizonyára méltó elismerésben érzésem szerint meglehetősen félresikerült alkotás, amely Matuska Szilveszter vonatrubbantgatásainak valós történetét meséli el . látványosan nagystílűén, mégis lagymatagon. A spr végére hagytam Kósa Ferenc munkáját, a Guernicát. A Urai hangvételű filmnek csak egy a baja: erőltetett. Egy téglagyári inunkáslány a napi kimerítő munka után otthon a tévét nézi, és mind többet lát-hall a fegyverekről, a fegyverkezésről. Az esztelen fegyverkezési hajsza nyugtalanítja! S lát egy tévéinterjút Varga Mártiin szobrászművésszel, aki a világtól elvonulva egy hegyet farag szoborrá. Felkeresi őt, beszélget vele. tőle' ball Picasso remekművéről. Elhatározza, elutazik . Madridba, bogy a Guernica őt is áthassa, megértesse vele helyét a világban, hogy a „megvilágosodás csodájában“ legyen része, mint Varga Mártonnak volt annak idején. Frankfurton keresztül utazik, ahol „belekóstol“ a fogyasztói társadalom éjszakai szórakozónegyedének kiábrándító, vad világába, béketünte- téseket és prostituáltakat lát... Aztán Madridba ér, megáll a Guernica előtt — de a csoda elmarad. A csoda a XV. magyar játékfilmszemlén is elmaradt. Főleg a külföldi szakemberek vártak csodára, egy újabb Mefistóra, egy újabb nagy dobásra. De azért csalódni sem kellett: a magyar film — ha időnként elbizonytalankodva is — kísérletezik. ZOLCZER JÄNOS STANISLAV. HLQZEK és PETR KOTKALD, A Hlozek-Kotvald kettős A Panelkapcsolat házaspárja, Koltai Róbert és Pogány judit A díjnyertes film, a Szerencsés Dániel főszereplője, Rudolf Pétéi Ä legutóbbi Sranycsalogány egyik, liár nem egyetlen meglepetése a Stanislav Hlo2ek Petr Kotvald énekkettős előkelő helyezése volt. Évek óta hiányoznak az ú] arcok a hazai popszínpadokon. Szólisták még csak akadnának, de egy duó, amelyik ráadásul kitűnően táncol, ritkaságszámba megy. Befutásukat egy kislemeznek, s rajta egy hallatlanul népszerű slágernek köszönhették. A címe; Holky z na§í Skoly (Lányok az Iskolánkból). A lemezzel megdöntötték minden hazai eladási rekordot, és szinte egyik napról a másikra a tini lányok kedvencei lettek. Az Aranycsalogány női ágának győztese, Haná Zagorová még évekkel ezelőtt felvetette kísérő zenekara vezetőjének, hogy majdan két táncoló-ének- lő fiút szeretne maga mellett tudni koncertprogramjában. S mivel 1980-ban úgy érezték, eljött az idő, Karel Vágner nekilátott a keresésnek. Először Stanislav Hlo2ekot szerződtették, őt már Ismerték az 1975-ös Intertalent fesztiválról, ahol második díjat énekelt ki magának, Petr Kotvald pedig egy másik fesztivál, a jlhlaval megnyerésével hívta fel magára a figyelmet. Kezdetben Hana Zagorová mellett csak a háttér- vokálban énekelt a duó, fő feladatuk a tánc volt. Azután jött a Holky z naéí Sk'oly, elsöprő sikert aratva. Felkészületlenill érte őket ez a dicsőség, a közönség hiába akart más dalokat is hallani tőlük, több nem volt a tarsolyukban. Azóta persze már bővítették műsorukat, és most már a közönség nemcsak Hana Zagorováért tölti meg a koncerttermeket. ök is mágnesként vonzzák a hallgatóságot. Lassan beletanulnak a sztárok szerepébe, megszámlálhatatlan mennyiségű levélre kell válaszolniuk, s mindinkább gyakoriak a riporteri kérdések. Íme, néhány kérdés-felelet mutatóba; — Milyenek voltak az első tapasztalataitok Karel Vágner zenekarában? Hlo2ek: — A fiúk nagyon rendesek voltak, hamar hefogadtak bennünket. Igaz, nekem könnyebb volt, hiszen én már ismertem őket az Intertalent fesztiválról, ahol ök kísértek. Kotvald: — Én teljesen Ismeretlen környezetbe kerültem, rettegtem is eleget. Félelmem, mint kiderült, alaptalan volt. — Milyennek látjátok a profi zenészéletet? Hloüek: — Tudtam, hogy ez nem könnyű munka, de álmomban sem gondoltam, hogy ennyire kemény. Kotvald; — Nem is tudom. Nekem megfelel így, ahogy van, csupán a szülővárosom, Zatec és a főváros közti Ingázás kellemetlen egy kicsit. — Többször szerepeltetek a televízióban. Milyen érzés volt először viszontlátni magatokat a képernyőn? Kotvald: — Ha tehetem, elkerülöm saját műsorunkat, annyira szégyellem magamat magam előtt. Hlo2ek: — Az első szembesítés önmagámmal szörnyű volt: fülig pirulva szinte beleragadtam a fotelbe. — Mi a véleményetek a népszerűségről most, amikor saját magatok Is élvezitek, a saját bőrötökön érzitek? Kotvald: — A népszerűség nagyon kellemes érzés, de egy idő után nyűggé válhat. Többször előfordult már, hogy Ismeretlen lányok becsöngettek hozzánk. Többnyire csak fényképet, autogramot kértek, de néhányuk szeretett volna elbeszélgetni velem, s nem mindig olyankor, amikor nekem is megfelelt volna. Hlo2ek: — Nem kis gond a levelek tömegére válaszolni. Ezért minden hódolónktól türelmet kérünk. Karel Vágner szerint a két fiú annak köszönheti sikerét, hogy egyéniségüknek megfelelő dalokat énekelnek. A kamasz fiúk szerepe illik rájuk a leginkább, hiszen ők valóban azok. Hogy ezek a dalok banálisak? Az ő közönségük még ilyen gondtalannak, vidámnak látja az életet, miért énekelnének hát szomorú dolgokról. Az úgynevezett nagy művészetet még ráérnek művelni, majd ha kinőttek a diákkorból. STRIEZENEC SÁNDOR
