Új Ifjúság, 1983. január-december (31. évfolyam, 1-26. szám)
1983-02-08 / 6. szám
'A vtlághírű szovjet sebész, Georgij S. Jwnasev a közelmúltban néhány napot a brattslaval Ladislav Dérer akadémikus nevét viselő kórház Idegsebészeti osztályának a vendége volt. Jumasev professzor gyógymódszere egyedülálló a. világon, számos ország sebészei Moszkvába járnak tanulmányozni munkamódszereit. A professzorral munkatársunk készített rövid beszélgetést. >— Milyen céllal jött Bratlslavába? Pavol Nádvorník professzor meghf- Tlására Jöttem Szlovákia fővárosába, éspedig azért, hogy vele és csoportjával megoperáljak egy hátgerlnctörést szenvedett fiatal beteget. — Járt-e már ezelőtt is ebben a kórházban? — Igen, két ízben Is, de most operáltam Itt először. Véleményem szerint ebben a kórházban minden előfeltétele megvan az én módszerem sikeres alkalmazásának; utolsó látotgatásom óta sokat fejlődött Itt nemcsak a személyzet, hanem az Intézet felszerelése'Is. Szeretném, ha barátságunk és együttműködésünk Idővel kiterjedne a kórház va) lamennyl munkahelyére. •— Itt tartózkodása alatt megvizsgálta az osztály huszonhét olyan betegét, akik csak tolókocsin tudnak mozogni. Van-e remény arra, hogy állapotuk javul? — Hlvatlásom az emberek gyógyítása, de módszeremtől nem várható azonnali Javulás, maga a műtét 6—7 óráig Is eltart, s ez alatt az Idő alatt valameny- nyi munkatársamtól teljes összpontosítást, tökéletes munkát várok. Nem minden orvos bírja ezt a pillanatnyi szusz- szanást sem engedő koncentrálást Ilyen hosszú Időn át. Minden betegen szeretnék segíteni, de fizikailag erre képtelen vagyok. A leletek alapján két fiatal brattslaval beteget meghívtam Moszkvába, a mi klinikánkon fogjuk kezelni őket. A többieket már itt, a kramárei kórházban Nádvorník professzor fogja operálni. Véleményem szerint az ő csoportja legkésőbb fél éven belül teljes egészében áttérhet a gyógymódszeremre. Nem mellékes az sem, hogy a kórház rendelkezik a megfelelő műszaki berendezéssel, és minden előfeltétele megvan annak, hogy Nádvorník professzor csoportját nemsokára azok között fogják számontartanl, akik a betegnek azt mondják; „Kelj fel és járj!“ — Bizonyára számos külföldi páciense van az I. számú Moszkvai Kórház traumatológiai és ortopédiai osztályának, amelynek ön a vezetője. >— Igen, évente körülbelül húsz külAndrej PopovlC a prágai Károly Egyetem elsős diákja. Atomfizikusnak készül. Már alapiskolás korában arra a szokásos kérdésre, ml leszel, ha nagy leszel, így válaszolt: atomfizikus. Miből vannak körülöttünk a tárgyak? Miből tevődik össze az anyag? Milyen folyamatok játszódnak le az atomokban? Milyen törvényszerűségek hatnak ezekben az elemi részecskékben? — ilyen kérdések foglalkoztatták Andrejt már tízéves korában. S hogy szülei kielégítsék fiuk kíváncsiságát, szakkönyveket, enciklopédiákat, szakcikkeket olvastak, mert nem akartak egyetlen miértjét sem megválaszolatlanul hagyni. Andre] a brattslaval TomáSlk utcai Laco Novomeskí ijimnázlumban érettségizett. Ennek az Iskolának a diákjaként lett tavaly világhírű VENDÉG segítőtárs földit operálok, jelenleg Is van egy csehszlovák betegem. — Tudjuk, hogy néhány hónappal ezelőtt műtétet hajtott végre a népszerű énekesnőn, Marika Gombitov'Ún. Hogyan sikerült ez a műtét? — Marika hátgerincsérülésből eredő komplikációkkal jött Moszkvába, természetesen csak tolókocsin mozgott. Négy hónappal ezelőtt műtöttem, és a legfrissebb vizsgálatok eredményei alapján kijelenthetem, hogy most már testének sokkal nagyobb felületét uralja, mint országos győztes a középiskolások tudományos szakköri versenyében flziikáből. Amikor találkoztunk, épp vizsga után volt, de már készült a következőre. Semmiben sem különbözik társaitól, ugyanolyan mai fiatal, mint ők, „csak“ sokkalta többet tud náluk fizikából. — Hogyan tettél szert ekkora tudásra fizikából? — Mindig Is kíváncsi teremtés voltam, érdekelt az engemet körülvevő világ. Az, ami az alapiskolai tankönyvekben állt, nem elégítette ki ikíváncsiságomat. A család mindennapi olvasmányai voltak a lexikonok, szakkönyvek, s én Is bújtam ezeket a kiadványokat. No, de azért ne gondolja senki, hogy csodagyerek voltam. Az én ta- nulőkönyvembe Is becsúsztak gyengébb jegyek, sőt még kedvenc tantárgyamból, a fl- ziikából Is. Mivel az alapiskolás anyaggal már megismerkedtem, a középiskolai tankönyveket lapozgattam. Középiskolába kerülve viszont az a tananyag már nem volt számára újdonság. ö szerényen azt mondja; — Otthon éreztem magam a fogalmakban. Ezért megint csak Igényesebb forrás után néztem, és a főiskolai jegyzetekkel ismerkedtem. A diákok tudományos szakköri versenye kerületi és országos fordulójának győztesei azon a véleményen vannak, hogy semmiben sem különböznek a többi jó tanuló társuktól. Egy valamiben azonban mégiscsak: nagyobb bennük a tudni akarás, a tudásszomj, s ami érdekli őket, annak teljesen átadják magukat. Közben megszokják a rendszeres tanulást, a rendszeres munkát. Elmélyülnek a választott szakágazatban, s mind nagyobb tudásra tesznek szert. A középiskolás határtalan kíváncsisága, érdeklődése azonban egymagában kevés lenne a sikerhez. Kell egy nagy tudású, szakmai irányító Is. Andrej PopovlC ezt a szakmai irányítót a Komensky Egyetem Természettudományi Kara atomfizikai tanMoszkvába Jövetele előtt. Kezdeti érzékenység kimutatható például a térdkalács legmélyebb pontjain és a többi, addig érzéketlen testrészekben is visszatérőben van a felületi érzékenység. Sikerről még korai lenne beszélni, egy — másfél évig Is éltart, míg teljes bizonyossággal kijelenthetjük, sikeres volt-e az operáció és milyen mértékben. Ugyanis az érzékenység és a mozgékonyság csak nagyon lassan tér vissza az „elhalt“ testrészekbe. — Miben rejlik operációs módszerének a titka? — Bordaközi ideget transzplantálok át égyenesen a gerincvelőbe a törött rész alá vagy a gerincvelő-gyökérbe. Természetesen számos mikroszkóp közreműködésével történik mindez. — Tehát a modern technikának fontos szerepe van a műtétek sikerében? — Rendkívül nagy szerepe van. De nemcsak a közvetlen műszereknek kell tökéleteseknek lenniük, hasonlók a követelmények a műtőterem berendezésével, sőt az egész klinika felszerelésével szemben is. — Olyan emberek mozgásképességét próbálja visszaadni, akik gerinctörést vagy gerincvelő-sérülést szenvedtek. Mit tart orvosi pályája eddigi legnagyobb sikerének? — Sokszor sikernek számít az Is, ha a beteg hosszú idő után megmozdítja az egyik lábujját vagy kissé behajlítja a térdét, érzi és uralja testének nagy részét. Ez sikernek mondható akkor is, ha mozgását teljes mértékben nem kapja vissza. Legnagyobb sikerem eddig egy 45 éves férfi esete volt, akit súlyos kimenetelű autóbaleset után gerincsérüléssel tolókocsin hoztak a műtőbe. Másfél évvel az operáció után a saját lábán jött megköszönni segítségünket. — Eddig hány beteget gyógyított a módszerével? — Körülbelül kétezer gerincvelő-operációt hajtottam végre, ezek közül kb. kétszáz mikrosebészeti beavatkozás volt, vagyis a bordaközi ideg gerincvelőbe történő áthelyezése. Betegeim túlnyomó része mozgatja, uralja végtagjait, és ha önállóan mozogni nem is tudnak, lényegesen megnőtt testrészeik érzékenysége. — Milyen betegeknek van a legnagyobb esélyük a gyógyulásra? — Nem szabad, hogy a sérülés és az operáció közötti idő három évnél hosz- szabb legyen. Legnagyobb esélyük a gyógyulásra a fiatal és máskülönben egészséges, erős akaratú fiataloknak van. —SM— széke tanárában, dr. Ján Chrapanban, a tudományok kandidátusában találta meg. Dr. Ján Chrapan érdekfeszítően, de nem erőltetve avatta be Andrejt a tudományoknak ebbe az ágazatába. Védence megismerkedett a dozimetriával, megtanulta a radioaktív sugárzás mérését, közösen találtak egy olyan témát, amely ha Andrej sikeresen megoldja, nagy hasznára válhat a kutatásnak. Andrejnak pedig sikerült. Olyan proporcionális számlálót szerkesztett a kls- fokú radioaktivitás mérésére, amely a régészeknek Is nagy segítséget jelent munkájukban. Ezzel a műszerrel megállapítható a régészeti lelet kora. E feladat sikere azonban nemcsak a versenyző akaratán, ügybuzgóságán múlott, hanem a konzultáns tanár tapintatán, hozzáértő irányításán Is. Mert a fiatal ember olyan, mint az Eötvös- ínga, egyaránt billenhet mindkét oldalra; kedvét Is szegheti a kudarc, de munkára Is serkentheti. Dr. Ján Chrapan átsegítette védencét az akadályokon, és most együtt örülnek a sl- kerneik. Andrej PopovlC győztesként került ki a városi és a kerületi fordulóból, sőt az országos döntőben Is ő lett a legjobb. — Nem bíztam ekkora sikerben — mondja szerényen Andrej. — Valamenyl benevezett munkát kitűnőnek találtam. Alig hittem, hogy középiskolások erre képesek. Igen, képesek. Ezt már nemegyszer bebizonyították. A fiatalokat sok minden érdekli, és sok mindenben kitűnnek. Oe felfedezni adottságaikat, amelyek révén idáig eljntnak, ez már a tanár feladata is. Az a tanár, aki nemcsak kiváló szakember, hanem jö emberismerő is, segíthet leginkább kibontakoztatni tanítványainak tehetségét. Es akkor a diák nemcsak a jó bizonyítványért jár majd el az iskolába ... ATOMFIZIKUSNAK KÉSZÜL Beszélgetés a diákok tudományos szakköri versenyének országos győztesével T Kulturáltság, de csak a lakásunkban? Barátnőm tavaly nyáron lakótelepi lakásba költözött, közösen mostuk az ablakokat, tologattuk a bútort, varrtuk a függönyöket. A laküs gyönyörű, nagyon szép fekvésű, a hetedik emeleten van. A balkonról ellátni a Dunára. Néhány hónap múlva ismét ellátogattunk barátnőmékhez. Lakására alig ismertünk rá, annyira kicsinosodott. Megcsodáltuk az új szőnyeget, a tapétát, a grafikákat, a falon. Barátnőm sugftr- zott a boldogságtól. Lelkendezve mesélte, hogy már az első lakógyűlésen úgy döntöttek, hogy nem hagyják magukra erőszakolni az épitővállalat (vagy a beruházó?] ízlését. Hangyamunka volt, igaz, de megérte: lekaparták a szerintük ízléstelen, feltűnő színű és minttjú tapétát a falakról és a nekik tetszőt ragasztották a helyükre. Néhányon kicserélték a padlóborítót is, mert nem harmonizált bútoruk színével. Nem először vagyok tanúja ilyesminek, de zavarban vagyok, mert nem tudom, minek nevezzem. Vandalizmusnak? Tulajdonképpen egy-két hónappal azután, hogy a tapétázók elvégzik munkájukat a lakásban, jönnek a lakók, és ahelyett, hogy élveznék az új lakást, munkához látnak, újra tapétázzák a falakat. A kivitelezőt ez már nem érdekli, a beruházót sem, hiszen a bérlőknek kiszámlázzák a tapétázás és a szőnyegpadló teljes költségeit. A lakón csattan az ostor, ha ízlése eltér az építővfilla- lat pillanatnyilag rendelkezésére álló tapétaválasztéktóf, mert akkor minden többletköltséget egyedül fizet, de úgy kell neki, miért olyan válogatós! Megoldás sokféle kínálkozik, többek között az is, hogy az építők bízzák a lakók ízlésére a tapéták kiválasztását, és úgy, mint évekkel ezelőtt, ismét meszelt falú lakásokat adjanak át, jóllehet ma a tapéta a lakások legtermészetesebb velejárója, kulturáltságuk egyik megnyilvánulása. Megoldás lenne az is, ha az építők közvetlenül a beköltözés előtt végigjárnák a lakókat és egy tapétaminta-készletből kiválasztatnák velük, melyik helyiségbe milyen mintájú tapétát kívánnak. Ehhez természetesen tudni kellene, melyik lakó melyik lakást kapja. Ha valaki évekig vár lakásra, és amikor végre megkapja, akkor joggal elvárja, hogy az a kényelmét szolgálja. Ezt viszont nem szolgálhatja olyan lakás, ahol zavaróan hatnak a falak mintái, nem teremthető színösszhang a falak és a berendezés között. Ügy, ahogy öltözködésünkben ügyelünk a jó ízlésre, arra, hogy a táska színe lehetőleg egyezzék a cipőével, helyénvaló követelmény, hogy a környezet, amelyben életünk nagy részét leéljük, ne zavarja jó ízlésünket, hanem ellenkezőleg, jó ízlésről tanúskodjék. A jó ízlés a kulturált ember tulajdonsága. De Igazán nem tudom, mit gondoljak azokról, akikről barátnőm olyan lelkesedéssel beszélt: lakótársairól. Ugyanis ahogy nehezen ismertem rú az ő lakására, ugyanolyan nehezen ismertem rá a fél évvel ezelőtt ragyogóan tiszta lépcsőházra is. A bejárati ajtó két üvegtáblája betörve, és a postaszekrények körül annyi a szemét, hogy abból megélhetne egy hulladékgyűjtő. A lakók bizonyára ott helyben bontják fel postájukat és a küldemények tartalmától függően a maradékot vagy a táskájukba helyezik, vagy a földre dobják. A két felvonó közül már csak az egyik működik, ennek falán annyi a paj^n felirat, mint egy nyilvános vécében. Vegyes érzésekkel távozom: nem tudom, hogy a tapétákkal együtt nem kellett volna-e kicserélni a lakókat is... Zácsek Erzsébet Egykoron Jedlik Ányos Istvánt, a neves fizikust egyik tanítványa, Eötvös Loránd arra kérte, hogy nézhesse kfsérieteit. A tanár fgy válaszolt: „Nincs nagyobb boldogság a tanár számára annál, hogy tanítványa nemcsak a bizonyítványért tanul, hanem azért is, mert tudni akar.“ Ebből a kíváncsi tanítványból, mint tudjuk, később neves tudós lett.
