Új Ifjúság, 1983. január-december (31. évfolyam, 1-26. szám)
1983-02-08 / 6. szám
A szovjet katonai doktrína „háború- centrikussága“ látszólagos. Egy „esetleges“, egy „lehetséges“ háborúval számol, de a leghatározottabban az a célja, hogy ezt a háborút vagy elhárítsa, megelőzze, kirobbanását megakadályozza — vagy a másik felet meggyőzze arról, hogy a fegyveres küzdelemben nincsenek győzelmi esélyei. Dmitrij Usztyinov marsall, szovjet honvédelmi miniszter a Szovjetunió elleni német fasiszta támadás negyvenedik évfordulója alkalmából írott cikkében (Pravda 1981. június 22.) hangsúlyozta, hogy a megbízható biztonság szavatolására való fáradhatatlan törekvés és az imperializmus agresszív erőinek cselszövéseivel szemben tanúsított nagyfokú éberség a Szovjetunió politikájában szervesen összeforr az állhatatos békeharccal. „Az agressziók és a katonai kalandok politikájának, bármilyen mundérba öltözzék is, határozott és kemény visszavágásban kell részesülnie. Erre köteleznek a múlt tanulságai, a termonukleáris háború jóvátehetetlen következményeinek a felismerése“ — írta a miniszter, majd így folytatta: „Naivság volna azt feltételezni, hogy a Szovjetunió bárkinek is megengedi, hogy megbontsa a hadászati erőknek a világban kialakult egyensúlyát... Az a törekvés, hogy a vitás kérdéseket tárgyalóasztalnál, nem pedig harctéren oldjuk meg — nem gyengeségünk jele. A Szovjetuniónak hatásos eszközei vannak, hogy megvédje létérdekeit, barátainak és szövetségeseinek érdekeit mindenfajta agresszív merénylettel szemben. A kölcsönös elrettentésen alapuló béke a- zonban nem vonz bennünket.“ Több mint negyedszázada épült be a szovjet katonai doktrínába az a tétel, hogy a világháború nem végzetszerűen elkerülhetetlen. Nem volt mindjárt magától értetődő, hogy ennek a helyzetnek a stabilitását a szocialista közösség katonai fölényével vagy hadászati egyensúllyal kell-e biztosítani. Az idők folyamán egyértelművé vált — s ez ma már történelmi tény —, hogy a Szovjetunió katonai felkészültsége, kényszerű fegyverkezése mindig az egyensúlyért és sohasem az egyensúly ellen van. „Helyes viszony a háborús veszélyhez mint korunk rideg realitásához“ — ez a követelmény egyértelműen megfogalmazódik manapság a szovjet katonai tanácskozásokon, amelyek megállapítani kénytelenek az Egyesült Államok, a NATO sorozatos kísérleteit a hadászati egyensúly megbontására. „Helyt kell állni a legkeményebb megpróbáltatások közepette is, ha úgy követeli meg a helyzet“ — hangzik a felkészülési felszólítás az egyre agresszívabbá váló amerikai katonai doktrínák, stratégiai elképzelések láttán. A szovjet katonai doktrína védelmi jellege nem zárja ki a reagálás készségét és képességét a szemben álló doktrínák veszélyes vállalkozásaira. A szovjet katonai doktrína soha nem lesz passzív. „Agresszió esetén fegyveres erőink minden tétovázás nélkül, teljes határozottsággal, egész erejük bevetésével fogják védelmezni szocialista vívmányainkat“ — írta a Krasznaja Zvezda hasábjain, A. Gurov vezérőrnagy, különös hangsúlyt téve a szovjet katonai doktrína érvényesítésének gazdasági összetevőire« Az emberiség jövőjéért A Varsói Szerződés tagállamai politikai tanácskozó testületének prágai ülésszaka felelősségteljes Időben felelősség- teljes feladatra vállalkozott. Nemcsak értékelte a nemzetközi feszültség minden eddiginél veszélyesebb kiéleződésének okait, hanem megvilágította a béke fenntartását biztosító utat is. Az emberiség, amely alig néhány esztendeje kóstolt bele abba, mit jelenthetnek az enyhülés, a jószomszédi kapcsolatok, a politikai, a gazdasági, a kulturális érintkezés kiszélesedésének előnyei, ma — az imperialista körök tevékenysége nyomán — féktelen fegyverkezési hajszával mindjobban elhúzódó és kiszélesedő válsággal, a szocialista országok ellen irányuló kíméletlen proj pagandaháború és gazdasági „büntető“ szankciók okozta feszültséggel kénytelen szembenézni. Súlyos veszélyek ezek. Szerencsére az emberiség nincs a pusztulás szolgálatában álló erők kénye- -kedvének kiszolgáltatva. A Varsói Szerződés tagállamai politikai tanácskozó testületének mostani nyilatkozata — kifejezve az államok túlnyomó részének, a társadalmi és világnézeti kérdésekben szemben álló pártok zömének, az emberiség elsöprő többségének altaratát — olyan programot terjesztett elő, amelynek megvalósítása alkalmas arra, hogy megálljt parancsoljon a nemzetközi helyzet romlásának. Ez a program ugyanis nemcsak a Szovjetuniónak a közelmúltban előterjesztett, a fegyverkezés korlátozását szolgáló, őszinteségtől és következetességtől áthatott javaslatainak sorát foglalja magában, hanem új elemekkel is bővíti azt. Rendkívül jelentős mozzanat, hogy azt ajánlja: a két szemben álló katonai tömb kölcsönösen mondjon le az egymás elleni akár nukleáris, akár hagyományos fegyverekkel történő erőszak alkalmazásáról, és szerződésben kötelezzék magukat a békés kapcsolatok fejlesztésére, a bizalom légkörének megteremtésére. Javasolja, hogy a két katonai tömb ne terjessze ki tevékenységi területét. Felszólítja a többi nukleáris hatalmat, hogy kövessék példáját, vállaljanak kötelezettséget: elsőként nem alkalmaznak nukleáris fegyvert másokkal szemben. Készségét nyilvánítja a nukleáris leszerelés szakaszos programját ténylegesen kidolgozó tárgyalásokra, a békének az egyenlőségen, a kölcsönös biztonságon alapuló megszilárdítására, a katonai-stratégiai egyensúly alacsonyabb szintű fenntartására, az atomfegyvermentes övezetek létrehozására, a meglevő tűzfészkek felszámolásának elősegítésére. Arra, hogy jussanak közös megállapodásokra: nemcsak nem növelik a katonai kiadásokat, hanem csökkentik is azokat, és a felszabaduló eszközöket a szociális fejlődés céljaira, a fejlődő országok támogatására fordítják. Eljött az Ideje, hogy a NATO illetékes vezetői végre komolyan mérlegeljék e javaslatokat, és hasonló szellemtől áthatott konstruktív javaslatokkal válaszoljanak. Ha elszalasztják ezt a lehetőséget, mélységesen elszámitják magukat, mérhetetlen kárt okozhatnak az egész világnak és önmaguknak Is. Az időtényezőre különösen fontos figyelmeztetni most, amikor a NATO legszélsőségesebb körei — hibás számításokra építve — mindent egy lapra tesznek fel: még ebben az esztendőben amerikai közép-hatótávolságú nukleáris rakétákat akarnak telepíteni Nyugat-Eurő- pába, hogy e fegyverek segítségével változtassák meg a stratégiai erőviszonyokat. Am sem az a reményük nem fog valóra válni, hogy „agyonfegyverkezésre“ kényszerítik a Szovjetuniót, a szocialista országokat, sem pedig az, hogy ka-^ tonal fölényre tesznek szert. Az eredmény legfeljebb olyan fegyverkezési verseny lehet, amely később már rendkívül nehezen fékezhető meg. A Varsói Szerződésnek nincs szándékában fenyegetőzni, de a NATO vezetőinek tudniuk kell, hogy a szocialista országokat nem lehet térdre kényszeríteni. Nem árt emlékezniük rá. hogy annak Idején, a hidegháború esztendeil)en, az ötvenes-hatvanas években, amikor a Szovjetunió, a szocialista országok fölötti katonai fölény érvényesítéséi tűzték maguk elé, az eredmény éppen az ellenkező lett: a Szovjetunió kiegyenlítette hátrányát, kivívta a katonai egyenrangúságot az Egyesült Államokkal szemben, és globális világhatalommá fejlődött. S ha a szakadék szélén táncolás politikája akkor tíz- és tízmilliók életét veszélyeztette, most akár csak egyetlen pontatlan, egyetlen téves lépés, akár csak a legkisebb botlás is minden eddiginél katasztröfálisabb következményekkel járhat, végzetes lehet e kalandorpolitika kitervelőire Is. Ezért a Varsói Szerződés szervezete nem ezen az úton kíván járni, [óllehet minden szükséges intézkedést megtesz tagállamainak biztonsága és a béke védelme érdekében, elsőrendű feladatának tartja a szélsőséges amerikai vezetők által a tárgyalások befejezéséhez kreált me'sterséges „Időzár“ feltörését. Azt, hogy a genfi tárgyalások ne a fegyverkezés folytatásának szolgáljanak spanyolfalul, hanem a megegyezés fórumává váljanak. A Varsói Szerződés tagországai meg vannak győződve arról, hogy bármenynyire bonyolult Is a világhelyzet, az emberiséget fenyegető fő veszély elhárítása nem csupán óhaj, hanem reális cél.- Hiszünk saját erőnkben, szilárd békeakaratunkban, abban, hogy a nemzetközi közvélemény egyre határozottabban tudatára ébred: ütött az óra, amikor cse-' lekednle kell, amikor le kell fognia a fegyverkezési bajsza megszállottjainak kezéU SEGÉDANYAG A POIITIKAI OKTATÁSHOZ A Szovjetunió a béke bástyája már a megszületésénél a zászlajára tűzte a béke jelszavát. Hirdette és hirdeti, hogy a nemzetek közötti ellentéteket csakis békés úton kell mc^.oldani. Elevenen él emlékezetünkben a Varsói Szerződés tagállamainak Prágában aláirt politikai nyilatkozata, melyre 'méltán figyelt fel a világsajtó. A nyilatkozatban foglalt meg,állapítások egész sora elénk vetíti azt az utat, amelyen a világ járhat, az elkövetkező években. Idézzük: „A XX. század végén kiéleződtek az emberiség társadalmi, gazdasági, demográfiai, ökológiai problémái. A termelőerők, a tudomány és a technika már elért színvonala elegendő anyagi és szellemi erőforrást biztosit, hogy hozzáfogjanak eeeknek az óriási problémáknak a tényleges megoldásához. Az erre irányuló nemzetközi együttműködést azonban akadályozzák a reakció erői, amelyeknek politikája konzerválja egész földrészek elmaradottságát, megosztja és szembeállítja az államokat “ Megvannak hát a szellemi és anyagi erőforrások — és most szárnyalj, képzelet. Mi lenne, ha a nyilatkozatban foglalt javaslatokat elfogadnák, ha minden állam lemondana az erőszak alkalmazásáról, ha tehát a helyreállt bizalom világában idejét múlná az a fogalom, hogy fenyegetés és feinyegetettségérzet, ha az ez idő szerint fegyverkezésre költött évi hatszázölven- vagy még több milliárd dollár tekintélyes részét egy megbékült világ kasszájába helyezvén, az idézetben jelzett globális méretű problémák megoldására, a közjóra költenék? Mi lenne, ha ilyen anyagi háttérrel a szine-ja- va tudósok a világélelmezés fellendítésére, a csecsemőhalandóság leküzdésére, a daganatos betegségek felismerésére és visszaszorítására, a környezeti ártalmak megelőzésére, az új energiahordozók kikísérletezésére, meg aztán a közoktatás, a szociális biztonság kiterjesztésére, javítására, korszerű városépítésre, településfejlesztésre stb., stb. fordíthatnák tudásukat, erejüket? A nagy elhatározások olykor közelebb hozzák a távoli célt, ez így volt eddig is, ha bátrak voltak, akik mertek: ha elég bátrak voltak gondolkodni, a gondolatot a világ elé tárni, és mertek cselekedni. Az Amerikai Egyesült Államokban közszájon forog két gyermek párbeszéde amikor az egyik azt kérdezi a másiktól. hogy mi szeretne lenni, ha nagy lesz. A válasz: élő. Hát igen. idevezetett a Reagan-politika. Kicsik és nagyok rettegnek a jövőtől, a háborútól. Az elkerül hetetlen háború borzalmait ecsetolik nap mint nap az újságokban, a filmekben, a könyvekben. Neves tudósokat is bevonnak a közhangulat formálásába. Szerencsére van a világon egy társadalmi rendszer, amelynek neve: szocia- P'^nius. Ez a fiatal társadalmi rendszer Csak a leszerelés biztosítja az emberiségnek a jólétét és a haladást (A Nemzetközi Diákszövetség lapjának címoldala]
