Új Ifjúság, 1983. január-december (31. évfolyam, 1-26. szám)

1983-05-31 / 22. szám

A

hogy vannak nők az ember életében, akik csábítanak, ugyanúgy vannak városok is. Így vagyok én. Illetve így van velem Le- ningrád Is. Ebben az esetben azonban könnyű a dolgom: Lenlngrádot nem lehet nem szeretni I Az ember elindul bármelyik utcáján, és köny- nyed, kellemes, jé érzés tölti el. Sétálgat gondtalannak tetsző ábrázat- tal, meg-megáll egy-egy kapualj tövében, házsarkon, csatorna korlátjánál, hídon, és elmereng; emlékek jutnak eszébe. Emlékek, pedig az idegen most járja először a várost. Mégis. Hiszen a szép, a kedves, a kellemes mindig újabb gondolatokat ébreszt. önmagát kínálva, élményeket csalogat elő. Élményeket, amelyeket ugyan máshol szerzett, mégis azt kell hinni, úgy Istenigazáböl csak Itt szerezhette volna meg. Itt kellett megszereznie. Ábránd kérdése csak, s máris hihető: Leningrádban sokszor jártam.

Most Is Leningrádban vagyok. Megyek a befagyott Néva hóval borított bal partján. Hátam mögött a Téli Palota, az Ermltázs zöld-arany épülete. A világ egyik legnagyobb múzeumának kézzel fogható csodái még elevenen élnek bennem. Képeket, szobrokat látok magam előtt. Hatalmas és parányi helyiségeket. Már ameny- nylt az 1507 szobából láttam. Hiszen a rengeteg kiállftóterem 380 ezer képének, 2,5 millió műtárgyának, 40 ezer rajzának, 500 ezer metszetének a megszemlélésére, az azokkal történő alapos ismerkedésre több hét, több hónap, több évnyi idő kellene. Bennem a több milliós anyagból egy jelentéktelennek tetsző itáliai mester alkotása él legelev.enebben. A hatalmas, üvegkupolás terem egyik talán egy Velencét ábrázoló, pompás szín- gazdagságú kép látható. Nem különösebben értékes művészi munka, ám a kép méretei, hangulata, dinamizmusa teljesen felvillanyoz. Egyszeriben lázba jövök, s észak Velencéjéből dél Velencéjébe képzelem magamat, az igaziba.

Kirohanok az utcára. A fagyos szél némileg kijózanít, ám a kint elém táruló látvány visszazökkent az előbbi állapotba: A Néva-part a Canale Grandera emlékeztet. De hát délidő van és tél. Ilyenkor errefelé az emberek dolgoznak és nem az utcákat róják. A városalapitó I. Péter lovasszobránál, ahová épp egy fiatal pár érkezett esküvőjéről, vörös szegfűből hatalmas csokrot helyez a lovas lábaihoz. Az ellenfényben, hátulról úgy tetszik, hogy a lovas ugrani készül, paripájáról hátratekint a pillantra egy helybe merevedő párra, s mire lencsevégre kaphatnám e meghittnek tetsző látomást, a menyasszony párjával' együtt már kocsiba pattant, és a szovjet taxisokra jellemző vlllámgyorsa- sággal elhajtanak. Az Izsák-székes- egyház felé veszem az utamat.

Aztán elérve a székesegyház előtti térre, 1. Miklós lovasszobrának talapzatára telepedek. Szemben velem karnyújtásnyira a mesés, kovácsoltvas lámpaoszlop kétfejű sasa acsar- kodik. Valamiért mérges lehet a koronás fejű sas madár. Talán az bántja, hogy bár szárnyalt röpülésre lendülve széttárta, mégsem mozdulhat. Hogy az örökös indulás mámorltó pillanatára kárhoztatott, s felfelé ívelő, kecsesen szárnyaló madár sose lesz belőle. Sosem szédülhet bele a repülés gyönyörűségébe. S ha jól belegondolok, ez valóban komoly indok arra, hogy acsarkodva tekintsen az idegenre, aki legfeljebb csak any- nylt kíván tőle, hogy vele szemközt békésen megpihenjen, s aztán tovább- álljon néhány utcával. Mert amíg az ember mozdul, megy, halad, addig 6, a madár egy helyben marad. Hát nem dühítő: szárnyalhatna, de képtelen mozdulni? Korok múlnak el, s ö mozdulatlan. Mozdulatlan, változatlan. Megsajnálom őt. Ha módomban lenne, feloldoznám bénaságát, kinyitnám láthatatlan kalickáját, vas szárnyalt könnyűvé tenném, s feldobnám a magasba: menj, sas, repülji Már csak azért is, mert királyi madár vagy, koronás madár. Neked itt szabadnak kéne lennedi Sajnos, nem tudok vele szót érteni. Nem is incselkedek vele tovább, mert mi lesz, ha a belőlem sugárzó gondolatok még ráragadnak, s majd követelődzlk .. .71 Egy ilyen sasmadár nagyon tudhat követelőzni. Szomorúan ugyan, de megyek hát tovább. At a Mojka szép hidján, a lámpákkal díszített korlátok mellett.

Lámpák. Leningrad lámpái. Micsoda pazar, pompás, kecses, díszes, fényes, ékes lámpák vannak ebben a városban. Minden csatorna minden hídján más lámpákkal ékeskedik. Hivalkodik, mint valami szép asszony drága ékszereivel. Hivalkodik, kacérkodik minden lámpa. Kelleti magát, hogy az ember körbejárja, felnézzen valamennyire, kívánja őket megérinteni. Vagy csak állni mellettük, alatZOLCZER JANOS

A csodás Leningrad

tűk, várva, míg valahol, a Flnn-öbö- lön túl lebukik a nap, s az ismeretlen lámpagyújtogató keze kigyújtja lényeit. Várni, míg felvillannak a lámpák tüzel, míg ragyogni, élni kezdenek. S nekifáraaszkodva oszlopuknak, fényükben csodálni, fürkészni az éjszaka sejtelmes árnyalt, az össze- ölelkezö járókelőket, akik most már magabiztosabban, bátrabban bújnak egymáshoz, csókolják egymást. S a lámpák lábalnál megvárni a reggelt, látni, amint lényük egybeolvad a pirkadattal, a kelő nap fényével. Hiszen Leningrádban csodás az este, s még szebb a hajnal: a Néva sima jégtükrén megcsillan a nap első sugara, visszaverődik egy palota aranyszegélyes ablaküvegére, onnan a szemedbe szökken a sugár. Ügy érzed, repülsz, repülsz a sas helyett, mindenki helyett. Szárnyalsz a város fölött, s majd földet érsz valahol a tó befagyott vizén. A havas, kitaposott jégen, amelyen az emberek többsége halad, hogy lerövidítse az itt jócskán óriásnak mondható távolságokat.

A vastag, már hónapok óta egyre vastagodó jég biztos talaj az ember lába alatt. Nem messze tőlem egy pöfékelő jégtörő bajó sem bír a jégpáncéllal — hiába erőlködik hosszasan. Dolgavégezetlenül odébbáll. A Néva, a természet most nem engedte megbolygatni méltóságteljes nyugalmát. így aztán hiába is baktatnék ki éjszaka a Néva-partra, úgysem láthatnám a felnyíló hidakat, Lenlngrád Jelképeit.

Látom viszont a négy és tél kilométer hosszú Nyevszki] proszpektot, Lenlngrád fő ütőerét, a mindig mozgalmas sugárutat. Lenyűgöző a látvány. Reggeltől estig emberáradat hömpölyög a város egyik legrégibb utcáján, amelyet hivatalok, színházak, szerkesztőségek, parkok, áruházak, üzletek ... szegélyeznek. De a fagy- laltárusokből van a legtöbb. Az árusok még télen Is jegelik a fagyit, a jégkrémet, amelyért tolakodnak az emberek. S egy-egy „marozsennoje“ megvétele után leülnek a hóval borított parkok padjaira, ott nyalogatják. Itt, a Nevszkij proszpekten szeretnék igazából a magasba röppenni, felülről, a madarak világából rálátni a sugárútra, onnan szemlélni a hömpölygő áradatot. Megpróbálom az ember számára mindmáig lehetetlent. Természetesen, nekem sem sikerül. A repülés csodája újra el lett napolva:

Lenlngrád.

Most újra ott járok. Álmodok vagy ébren vagyok-e, nem Is tudom. Mindegy. Lenlngrád kedves város, Lenin- grád szép város — és ez a lényeg.

Az MX-típusú amerikai ú| hadászati rakéta ellen sfk- raszálló csoportok, békét követelő vallási szervezetek hatalmas demonstrációval tiltakoztak Washingtonban az új elsűcsapásmérő fegyver ellen. „Az MX — út a háborúhoz“, „Rakéták helyett kenyeret“, „Állítsátok meg az MX-et“ — hirdették a kongresszus elé vonuló kilométeres tüntető menet transzparensei. A tüntetők a kongresszus többszörös rendőrkordonnal körülvett épülete előtt nagygyűlésen tiltakoztak a fegyverkezési hajsza új szakaszát előkészítő rakétaterv ellen. Gyűlésükön a képviselőház és a szenátus több tagja Is részt vett.

A francia parlamentben az elmúlt napokban jóváhagyott ötéves fegyverkezési program alapján Franciaországban megkezdik az ún. azonnali csapást mérő nukleáris erők kiépítését. Ez a hagyományos fegyverzet fejlesztésének kárára fog történni, ugyanis a francia katonai szakértők véleménye szerint e fegyverek jelentősége a jelenlegi atomkorszakban jelentősen csökkent.

Az azonnali atomcsapást mérő erők a terv szervezői szerint képesek lesznek villámgyorsan reagálni „a világban tapasztalható katonapolitikai helyzet változásaira“, és szükség esetén „gombnyomásra“ bevethetők lesznek. Állítólag az is lehetővé válik, hogy Franciaország „egyoldalúan ellenőrizhesse az amerikai elrettentő stratégia bekapcsolását Nyugat-Európa védelmébe“.

Ambiciózus nukleáris fegyverkezést tervei ellenére Franciaország — bár tagja a NATO-nak (a tömb katonai szervezetének nem| — elutasítja, hogy növekvő nukleáris potenciálját a genfi tárgyalásokon figyelembe vegyék, ahogy azt a Szovjetunió javasolja,

A 35 éves Szato jaszauki feleségével és három gyermekével már hét hónapja egy atombunkerben él a japán északi, hegyvldékes részén fekvő Fukusima tartomány Nlhonmatcu városa mellett, Szatónak 8,6 millió jenjébe (mintegy 38 ezer dollár] került a 15 centiméter vastagságú betonfalas bunker építése, valamint az az elektronikus mérőműszer, amely megállapítja az esetleges atomrobbanás epicentrumát és a sugárzás erősségét, Az atombiztos bunker azt 8 célt szolgálja, hogy a családot az esetleges nukleáris háborúban megvédje a radioaktív sugárzástól.

Ez a példa szemléletesen tanúskodik arról, bogy a japán közvélemény mennyiro tart egy atomháborútól, hiszen a felkelő nap országa a második világháború be fejező szakaszában már egyszer tragikus módon „kísérleti nyúl“ volt, amikor az amerikai légierő ledobta Hirosimára és Nagaszaklra az atombombát.

A varsói katonai körzet bírósága másféltől három és fél évig terjedő szabadság- vesztésre ítélt kilenc olyan személyt, aki államellenes felforgatő tevékenységben vett részt.

Az elítéltek a „Szolidaritás Üzemközti Munkásblzott- sága“ nevű illegális csoport vezetőiként Varsóban sztrájkokra és utcai tüntetésekre, valamint egyéb rendzavarást akciókra uszítottak.