Új Ifjúság, 1983. január-december (31. évfolyam, 1-26. szám)

1983-05-10 / 19. szám

A KÖZPONTI RENDEZVÉNYEK ELŐH Beszélgetés dr. Lukács Tiborral, a CSEMADOK KB vezető titkárával — A központi rendezvények Idénye előtt állunk, kérem, mondja el, mi­lyen rendezvényeket szerveznek idén, és mikor. — A nemzetiségi amatőr művészeti mozgalom irányítása a központi ver­senyek és fesztiválok előkészítése és szervezése szövetségünk művészeti osztályának egyik fontos feladata. Különösen nagy jelentőségűek az egyes művészeti ágazatok versenyei. Idén az öntevékeny művészeti moz­galom hét központi rendezvényre és hat műfaj versenyére kerül sor. A fesztiválok sorát a XX. ]6kai-na- pok nyitja meg, 1983. május 16-a és 22-e között. A jubiláló rendezvény a felnőtt színjátszók, kisszínpadi tor­mák és bábcsoportok seregszemléje, illetve a vers- és prózamondás IV. szögi országos kulturális ünnepség, amelyen valamennyi verseny győzte, se szereplési lehetőséget kap. Az amatőr művészeti mozgalmunk leg­jobbjai június 25—26-án találkoznak Gombaszögön (Gombasek). A műsor gerincét legjobb amatőr együtteseink és vendégcsoportok gálaműsora adja, amelyet a Csehszlovák Televízió kas­sai (Koäice) stúdiója egyenes adás­ban közvetít. A nyári néprajzi szeminárium jú­lius első hetében tanácskozik a lo­sonci (Luőenec) járásban, és végez majd néprajzi .gyűjtést. A hagyomá­nyoknak megfelelően az összegyűjtött tárgyi és szellemi anyagból állítják majd össze a jövő évi zselízi feszti­vál „Csak tiszta forrásból“ című mű­sorát, illetve a Zselízen és Gomba­népi gyermektánccsoportok versenye zajlik, amelyen a legjobb 6—8 cso­port versenyez majd 15—20 perces műsorával a zselízi fesztivál nagydí­jáért. A két verseny győzteseinek, a tavalyi felnőtt népi tánccsoportok legjobbjainak, valamint a meghívott szlovák és magyarországi tánccsopor­toknak a fellépéséből áll össze az or­szágos népművészeti fesztivál fő mű­sora. — Ojdonságnak számit, hogy idén a „Tavaszi szél vizet áraszt“ döntő­jét a zselízi országos népművészeti fesztivál alkalmával rendezik meg. Milyen elgondolások vezették a CSE- MAOOK KB-t ehhez a megoldáshoz? — Egész társadalmunkra jellemző a munka racionalizálása, s ezt mi sem hagyhatjuk figyelmen kívül. Köz­ős V. kategóriájának a versenye. A rendezvény színhelye Komárom (Ko- márno). A VIII. Duna menti Tavasz 1983. május 24—29-e között lesz Dunaszer- dahelyen (Dun. Streda). E fesztivál a Jókai-napok „testvére“, amelyen gyermek- és ifjúsági kategóriákban versenyeznek ,a résztvevők. A vers- és prózamondás, a színjátszás, a bá­bosok és kisszínpadi összeállítások seregszemléjén kívül kiegészítő mű­sorokkal népszerűsíti a szép szó mű­vészetét, Zselíz ’83 néven június 4—5-én ke­rül sor a XXVIII. országos népművé­szeti fesztiválra, amely két műfaj versenye lesz; ekkor zajlik a tavaly­ról „áthozott“ Tavaszi szél vizet áraszt folklórverseny és a gyermek- tánc-csoportok központi versenye. A „Csengő énekszó“ gyermek- és Ifjúsági kórusfesztivált hagyományo­san Érsekújvárott (Nővé Zámky] ren­dezzük háromévenként. Az idén a „Csengő énekszó ’83“ június 11—12-én zajlik majd. A fesztiválok fesztiválja a gomba­szögön rendezendő néprajzi kiállítást. Az öntevékeny művészeti mozgalom utolsó rendezvénye, a Melódia ’83 könnyűzenei előadói és szerzői ver­seny november 19-én lesz Bratisla- vában. Újdonság a szerzői verseny, amelynek célja a hazai magyar köny- nyüzenei alkotások létrejöttének elő­segítése, a fórumteremtés. — A felsoroltakon kívül a közmű­velődési osztály is több központi ren. dezvényt bonyolít le? A központi szemináriumokon kívül augusztus 7—14-én idén is megszer­vezzük a nyári művelődési tábort Ipolyságon (Sahy), a központi nyelvi szakbizottság dialektológiai csoport­jának nyelvjárásgyüjtő táborát pedig augusztus második felében az érsek- újvári (Nővé Zámky) járásban. Ugyancsak, központi rendezvény min­den évben a Fábry-napok. Idén no­vember 2—6-án kerül rá sor Kassán (Koäice), illetve Stószon (Stós). A „Tavaszi szél vizet áraszt“ folk­lórverseny döntője június 3-án lesz a lévai (Levlce) Barátság művelődési házban. Másnap délelőtt ugyanitt a ponti Bizottságunk úgy döntött, hogy kisebb anyagi befektetéssel is meg­tarthatjuk az eddigi színvonalat. Bí­zunk benne, hogy szándékunk, dön­tésünk helyességét a gyakorlat is iga­zolja, de erről majd a rendezvény után mondhatok többet. Újdonság, hogy az országos nép­művészeti fesztivál keretében bonyo­lítjuk le a „Tavaszi szél vizet áraszt“ folklórverseny döntőjét. Az elgondo­lást társadalmi életünkben végbeme­nő racionalizálási folyamat adta. Sze­rintünk a „Tavaszi szél...“ szerves része lehet az országos népművészeti fesztiválnak. Mint azt a versenyfel­hívásból bizonyára tudják, a népmű­vészeti verseny hét kategóriájában 6—6 szólista, illetve csoport vesz részt, közte három kategóriában a gyermekek versenyeznek, vagyis összesen 478 szereplő lép majd szín­padra. — A központi rendezvények mind verseny formájában bonyolódnak le- Mi ennek az előnye, és van-e hátrá­nya is? — Annak, hogy központi rendezvé­nyeink versenyek, természetesen van­nak pozitívumai és negatívumai is. Az a kérdés, hogy együtteseink mun. káját melyik forma segítené még job­ban, foglalkoztatja szövetségünk ve­zetőségét, de a mozgalmakat irányító szakembereket is. A kérdés tárgya­lásakor természetesen abból kell ki­indulni, hogy csoportjainkat három minőségi osztályba sorolhatnám: van­nak kiváló, közepes és megfelelő cso­portok. Az utóbbi kategóriába tarto­zók jobban örülnének a fesztivál jel­legű rendszernek. Fejtegethetnénk e kérdést tovább is, de egyelőre zárjuk le azzal, hogy a rendezvények ver­seny tormájában folynak, tehát a szakemberek többsége ezt a módszert tartja helyesnek. A felvetett kérdést azonban nem tekintjük lezártnak, és a témáról a Hét hasábjain elméleti és gyakorló szakemberek (csoportok vezetői) be­vonásával ankétot szervezünk. A le­hető legobjektívabb tormát szeret­nénk kidolgozni, olyat, amely mind tartalmi, mind szervezési szempont­ból továbbfejleszti terebélyesedő ön­tevékeny művészeti mogalmunkat. — A központi rendezvényeken idén is nyilván részt vesznek vendég- együttesek. Kérem, sorolja fel, milyen vendégegyütteseket láthatunk majd? — A vendégegyüttesek műsorát ál­talában nagy érdeklődési előzi meg. Az idén magyarországi, cseh, szlovák és ukrán együtteseket hívtunk meg. A Jókai-napokra magyarországi és cseh, a zselízi országos népművésze, ti fesztiválra magyarországi és szlo­vák, Gombaszögre pedig magyaror­szági, szlovák, ukrán, esetleg cseh vendégcsoportot várunk. ^ — A rendezvényekre egy régebben bevált, állandó koncepció alapján ke­rítenek sort. Van-e valamilyen elkép­zelés a változtatásra, újításra? Az országos népművészeti fesztivál és az országos kulturális ünnepség kivételével rendezvényeinket csupán néhány éve szervezi a CSEMADOK KB, azelőtt a Bratlslavai Népművelé­si Intézet látta el ezt a feladatot, sőt néhány rendezvényünk még túlságo­san is „fiatal“, alig egy-két évfolya­ma áll csak mögöttünk. Ha úgy tűnik, hogy akcióink be­futott, állandó koncepció szerint van­nak megrendezve, annak csak örül­hetünk, mivel ez azt bizonyítja, hogy kis létszámú apparátusunk nem vé­gez rossz munkát. Az újításokra azon­ban nekünk is gondolnunk kell. El­sősorban a még nem egészen befu­tott rendezvényeink koncepcióját és szervezését kel] tökéletesítenünk. S hogy konkrét újításokon is munkál­kodunk, bizonyítja az, hogy Zselízen népművészeti vásárt szerveztünk, a néprajzi kiállításon kívül pedig ha­zai magyar szobrászművészek alkotá­sait is bemutatjuk, s lesz még a ki­halóban lévő népi-paraszti munkaesz­közök bemutatója és a már említett Tavaszi szél... verseny döntője. Gom­baszögön szintén több kiállítás lesz, tervezünk dedikálással egybekötött könyvárusítást és népművészeti vá­sárt. A Jókai-napokon az idén már a felnőtt bábosok is szerepelnek, ezen­kívül helyt adunk a monodrámák elő­adásának. A Melódia ’83 idén az elő­adói versennyel párhuzamosan szer­zői verseny is lesz. Reméljük, a felsoroltakon kívül a jövőben még sok jó újítással, ötlettel gazdagíthatjuk rendezvényeinket. Beszélgetett: HORVATH REZSŐ HABENT SUA FATA LIBELLI! Furcsa játéka a sorsnak, hogy ami­kor az egész emberiség egy borzal­mas, sötét korszak, a második világ­háború befejezésének évfordulóját ün­nepli, ezzel majdnem egyidöben, pon­tosabban egy nappal később emlé­kezhetik egy kimondhatatlanul szo­morú esemény évfordulójára, amely történelmünk leggyászosabb lapjaira íródott. ötven évvel ezelőtt ebben az Idő­szakban a náci Németországban már javában tombolt a fasizmus. Hitler kancellár, a történelem egyik leghír- hedtebb hóhéra felfüggesztette az al- Kotmányt, megkezdődött a barnainge- seR példátlan rémuralma, amely so­rán emberek milliói, és az emberek által alkotott felbecsülhetetlen érté­kek pusztultak el. ötven évvel ezelőtt, május 10-én pedig olyan eseményre került sor, amelyet csak Párizs Szent Bertalan éjszakájához vagy Róma felgyújtásá­hoz lehet hasonlítani. Századunk Né­rójának parancsára az elvakult nácik ezen a napon máglyára vetették a német, és a világirodalom haladó író­inak legszebb, legjobb müveit. A vi­lág olyan kulturális kincseit, ame­lyek minden időkben előbbre vitték az emberiség fejlődését. Vég nélkül sorolhatnánk azokat az aranymondásokat, amelyeket az em­beriség legnagyobb elméi fogalmaz­tak meg a könyvről. A legszebben ta­lán Makszim Gorkij állapította meg: „Minden jót és szépet, ami bennem van, a könyveknek köszönheteki“ De aki nem jutott idáig, hogy gorklji szinten egyesüljön a könyvvel, az is tudatában van, hogy a könyv minden tudás és sok szép élmény forrása. Mindenki, kivéve talán azokat, akik az emberiség kisebb, elvetemült ré­szét alkotják. Nem véletlen, hogy ahol a fasizmus felüti a fejét, az első, amihez nyúlnak, a könyvek. Példa er-, re a fasiszta Pinochet könyvégetése. „Habent sua fata llbellll“ — A könyveknek megvan a maguk sorsai — tartja a római közmondás. Te­gyünk róla, hogy jobb sorsún legyen, mint némely korban. Tegyük ezt ne- csak e napon, május 10-én, amikor a szomorú évfordulót a szabad könyv napjaként ünnepli az egész emberi­ség. (palógyi) Napjaink dicsőségére A szlovák képzőművészek grafikáiból Napjaink dicső­ségére címmel kiállítás nyílt a Bratislava! Városi Galériá­ban. Az ötvennyolc darabból álló tárlat anyaga az 1970- es és 80-as években kelet­kezett legszebb alkotások. Gondolatiságában pedig a bennünket körülvevő vilá­got, a februári győzelemtől számított korszakot tükrözi. Mint fény és árnyék, úgy változnak az életünk derűs oldalait, a békés hétközna­pokat, a ma valóságát be­mutató és a még mindig kí­sértő háború borzalmaira fi­gyelmeztető, egy esetleges újabb háború elhárításának gondolatát megfogalmazó képek. Példa erre néhány Orest Dubay-mű. Az Újra cí­mű kifejező erejű képe egy pillangót eltaposó két hatal­mas katonabakancsot ábrá­zol. A Háború után című al­kotásán a nagy feketeség­ben, a világégés után egy egyedül maradt emberkét látni. Akarva-akaratlan is a jövőféltés, az emberiség szüntelenül és sohasem elégszer hangoztatott prob­lémája, a háború-béke kér dése jut eszünkbe. S min­denképpen gondolkodásra késztet a többi Dubay-mű is, mert bár szimbólumokkal te­lített mindegyik, a figyel­meztetés, a felhívás a béke megvédésére egyértelműen sugárzik valamennyiből. Jozef BaláZ Nyitott abla­kok című munkája derűs ut­caképet, az élet egy üde foltját mutatja be. Az em­lékezés birodalmába kalau­zolják a látogatót az 1948 februárját idéző, e jelentős történelmi ténynek emléket állító munkák: Ivan Schur­mann Február '48 fellráfol viselő metszetei vagy Ján Ondriáka négy lapból álló sorozata. Ugyancsak négy lapot állított ki Karol Ond- reiőka Az őszinteség ciklu­sából. A hidegtűvel, sajátos technikával dolgozó művész ezúttal is híven követi ere­deti útját, távolabbi jelen­tésekkel telített képi világa hosszabb szemlélődést, ap­rólékos elemezést kíván. Ján Kulich nemzeti művész Det- vából című sorozata sajáto­san ötvözi a népi-nemzeti motívumokat a harcot, a küzdelmet kifejező motívu­mokkal. Az utolsó terem legszebb darabjai Stanislav Harango­zó alkotásai. Az együttmű­ködésért című linómetszeté­nek gondolata egy mondat­ban kifejezhető: a világtér­kép előtt két oldalról egy­más felé nyúló, összekulcso­lódó kezet ábrázol. Monda­nivalója azonban sokkal ösz- szetéttebb és mélyebb. S érti ezt mindenki, mert aligha él nálunk olyan ember, aki gyermekeit ne békében sze­retné felnevelni. Ez utóbbi­nak lehetne biztosítéka az összekulcsolódó kéz, az em­beriség két táborának, a vi­lág két társadalmának ösz- szefogása. E képet nézve, valamiféle megnyugvást érez a tárlatlátogató. De ezt a békeóhajt, összefogást fe­jezik ki Stanislav Harango­zó a Leány békegalambbal és a Nyíljanak a virágok cí­mű nagyon szép képei Is. A Napjaink dicsőségére grafikai kiállítás minden da­rabja művészi vallomás bo­nyolult világunkról, s talán nem túlzás, ha azt állítjuk, hogy alkotóink műveikkel nem is annyira gyönyörköd­tetni, mint elgondolkoztatni, s lehetőségeink szerint cse­lekvésre késztetni akarnak. Napjaink legnagyobb dicső­sége ugyanis kétségkívül az lenne, ha a háború veszé­lye végérvényesen megszűn­ne nemcsak Európában, ha­nem az egész földtekén. Benyák Mária

Next

/
Oldalképek
Tartalom