Új Ifjúság, 1983. január-december (31. évfolyam, 1-26. szám)

1983-05-03 / 18. szám

JÖNi JÖN! JÖN! Felhívjuk kedves olvasóink figyelmét, hogy lapunk 1983. május 17-én megje­lenő, 20. számában, tehát két hét múl­va elkezdjük Lovlcsek Béla SEM VELED, SEM NÉLKÜLED Című kisregényének 16 részből álló foly­tatásos közlését. BESZÉLGETTÜNK A SZERZŐVEL: ■ Kérfűk, mutatkozz be röviden az olvasóinknak. Szegény falusi szülőktől szárma­zom. Legszebbnek vélt fiatalságom a második világháború kegyetlen éveire esett. Jött a katonáskodás, frontszolgá­lat, hadifogság, majd a szerencsés ha­zatérés után a háború utáni nehéz évek következtek. Nem volt könnyű. Aztán tizenkilenc évig tanítóskodtam, tíz évig dolgoztam a Hét szerkesztőségében, a nyugdíjba vonulásom előtti négy-öt év alatt pedig a CSEMADOK KB titkári tisztségét töltöttem be. Van egy lányom és egy fiam, meg három unokám, s még mindig azzal a feleségemmel élek csen­des megértésben, akivel 1947 őszén há­zasságot kötöttem. ■ Mikor kezdtél el írni? Kezdő tanító koromban, az ötvenes évek elején. Versírással kezdtem, ám a költeményeim harmatgyengék voltak. Kollégáim tanácsára aztán áttértem a prózaírásra. ■ Felsorolnád megjelent műveidet? Szívesen. Először a Haragosok cí­mű elbeszéléskötetem jelent meg könyv alakban, azt követte A cslllagszemű asz- szony, a Tűzvirág és a Hosszú éjszaka című regényem. Különböző lapokban és folyóiratokban több kisregényem jelent meg folytatásban. Például: Boldogtala­nok, Agnes, Egy szikra az égen, Almok nélkül, Arariyfüst keringő. Forgószél­ben, Valakihez tartozni. Bosszú, Rózsák a kertben. Hulló csillag. Fekete vesze­delem. Közben persze sok-sok karcola­tot, novellát, elbeszélést és rengeteg ri­portot is megírtam. ■ Drámaírói tevékenységed szintén közismert. — Hát igen, megírtam néhány szín­művet és egy-két hangjátékot is. Szín­műveim: Húsz év után. Baj van a sze­relemmel, Ezüstlakodalom, Végállomás, A csillagszemű asszony, Tűzvirág, Alat­tunk a város, felettünk az ég. Kék szil- vafák. Színműveimet nagy előszeretet­tel tűzték műsorukra az amatőr színját­szó csoportok országszerte, hármat a MATESZ is, s egyet sugárzott a Szlovák Tv bratlslaval stúdiója. ■ Köztudott, hogy a csehszlovákiai magyar irodalom egyik legolvasottabb írója vagy. Sikerednek mi a titka? — Nem tudom ... Talán a következő­képpen lehetne összegezni az olvasók véleményét: érdekes meseszövés, fordu­latosság, cselekményesség, s nem utol­sósorban talán a közérthetőség. Lehet, hogy igazuk van... ■ Jó népszerűnek lenni? — Sajnos, erre a kérdésre nem tudok egyértelmű Igennel válaszolni. Termé­szetesen jó érzést vált ki az emberből a népszerűség tudata, ugyanakkor azon­ban van ennek a kérdésnek egy söté- tebb vonulata is: nem biztos, hogy a népszerűségem igazi irodalmi értékek­ből fakad. ■ Milyen a viszonyod a mai ifjúság­hoz? — Jó. Szeretem az ifjúságot. Mindig is szerettem, hiszen anélkül nehezen tudtam volna eredményes tanítói mun­kát végezni. Persze vannak fenntartá­saim is. ■ Befejezésül elárulnál valamit az új kisregényről? — Csak annyit, hogy a mai fiatalok­ról a mai fiataloknak írtam. Majd be­szél az írás önmagáért, ha beszél... Meggyőződésem, hogy aki elolvassa, el­gondolkodik rajta. ■ ízelítőül közölhetünk belőle egy részletet? — Természetesen, talán ezt: Ildikó még nem volt otthon. Laci gyorsan megfürdette a gyerekeket és ágyba dugta, akik ' mesélés nélkül is gyorsan elaludtak. Tizenegy óráig néz­te a televíziót, aztán ő is lefeküdt, öt sem kellett ringatni... Almában hatalmas búzatáblát látott. A meg-meglóduló meleg szélben cso­dálatosan susogott és hullámzott a ka­lásztenger ...A dűlőutat kesernyés il­latú, pipacserdő szegélyezte — távolba futó, vérszínű patak... és onnan, a tá­voli kékségből szállt, majd futott felé­je Andrea, aztán eltűnt. Később, mintha a vérszínű patak habjaiból bújt volna elő... „Visszahoztam a szerelmedet — mondta kedvesen —, néhány percre új­ra a tiéd lehet, de csak néhány perc­re“ ... Aztán kéz a kézben belegázol­ták a mellig érő búzába. Futottak, fu­tották, hajuk lobogott a szélben, aztán megálltak, és összeölelkezve csókolóz- tak... Végül elmerültek a búzában, és felettük összecsapott a kalásztenger... A beszélgetést köszöni: CSIKMAK IMRE Az NDK filmgyártása színes fllmmu- slcallal (címe: Zllle meg én) eleve­níti meg, mutatja be Heinrich Zille [1858—1929) életének egyik leglát­ványosabb szakaszát. Zilie harminc esztendőn át egy fotőmfiterem retuső­re volt, majd miután elbocsátották, a berlini proletárnegyedek rajzolója, karikaturistája, festője lett. Képeit magával ragadó humor, megrázó tra­gikum jellemzi. A film a századfor­duló évében kezdődik. Megismerjük Zille világát. Felbukkan Ede, a kő­műves és szociáldemokrata agitátor, és Jette szerelmese. Jette udvarok­ban énekel, de színpadi karrierről ál­modik, és végül — ha nem is olcsón. ZILLE MEG ÉN de álma teljesül. Megismerkedhetünk F. W. Könlggel, az impresszárióval és színigazgatóval, Wanda Senfmllch- -hel, egy kis kocsma tulajdonosával, akinek ivója Zille második otthona. A filmben a jó és rossz csap össze, a nosztalgikus berlini történetsorozat­ban Zllle csaknem ezer rajza, fest­ménye jelenik meg. A rendező: Wer­ner W. Wallroth. — Képünkön: Kurt Nolze, Zllle alakítója (középen), Dá­niellé Hoffmannal és Thomas Zleler- rel. M ég két bemutatót tartogat az idej jubileumi évad. A Thália Szín­pad 1983. május 5-én Csokonai Vitéz Mihály nagy sikerű énekes bohó­zatát Konrád József érdemes művész rendezésében, majd 1983. június 10-én a komáromi együttes bemutatja Kmecz- kó Mihály: Harc a kutyafejűekkel cí­mű zenés mesejátékét Takáts Ernőd el­képzelésében. Noteszlapunkon most Csokonai han­gulatos bohózatáról. Az özvegy Karnyó- néról szólunk, amelynek „merész“ je­lenetei a pénz és a szerelem körül szö­vődnek, és a gyakran csintalanul si­kamlós párbeszédek tükrében komikus képsorok kerülnek elénk az éltes Kar- nyó (Lengyel Ferenc] kanizsai házá­ban játszódó bonyodalom során. Kar nyóné, a korosodó kereskedőasszony (Gombos Ilona), és Samu nevű kele­kótya fia (Mikula Róbert], valamint Bo­ris (Kádek Rita], a frivol szobalány, továbbá a két szeleburdl. Tipptopp (László Géza] és Lipitletty (Pólós Ár­pád] vagy akár az egy személyben ágál- kodó csodadoktor, borbély, tenyérjós, kosárfonó, zsibvásáros és poéta, azaz Kuruzs (Várady Béla] társaságában ta­núi lehetünk egy tartalmasén szórakoz­tató klasszikus alkotás bemutatásának, ahol a többi szereplővel, Hizsnyai Zol­tánnal (Lázár), Kiss Ágival (1. tündér] és Mihályi Máriával (2. tündér] egy­ségben meghökkentő helyzeteket terem­tenek. és kitűnőnek ígérkező karikatú­rákat rajzolnak a múlt .századi társada­lom egy-egy rétegéről vagy egyénéről. Csokonai Vitéz Mihály (1773—1805] a legeredetibb magyar lírai tehetség Balassi Bálint óta. Sajátos, önmaga mű­velésében fáradhatatlan egyéniség. „Thémaversei“, diákosan szabadszájú tréfás költeményei és egyéni megfigye­lései dallamos formájukra hívták fel ta­nárai figyelmét. Népies versel — bár még a Jobbágyi élet Idilli szemlélete tükröződik bennük — frisseségükkel, néhol rusztikus nyelvezetükkel már Pe­karnyönE, Karnyóné pantomimjelenete (amelyek­nek rendezői utasításai fennmaradtak] érdekes képet ad Csokonai rendezői munkájáról. A bohózat műfajának meg­felelően a darab valamennyi szereplője nevetséges, torz egyéniség. Ha a meg­csalatott Karnyóné sorsa kelt is némi szánalmat, a groteszk öngyilkossági je­lenet, majd a halottnak hitt férj érke­zése, a tömeges halál, majd a halotta­kat feltámasztó tündér megjelenése tel­jesen burleszk hatású.“ Megvan tehát minden feltétel ahhoz, hogy a bemuta­tó kimagasló siker legyen. A játék dísz­let- és jelmeztervezője Platzner Tibor, zenei munkatársa Dobi Géza. vagyis a vénasszony szerelme tőfl népiességének előfutárai. A Doroty- tya, vagyis a dámák diadalma a fár- sángon“ című epikus költői müvének névadó alakja is ilyen Iskolai mulato­zás dalhősnője lehetett, hogy műve, az évek múltán, vígeposszá nemesedjék. Karnyóné, vagyis a vénasszony sze­relme (amelyhez ez alkalomra Kispén- tek József keretjátékot írt (Csokonai legjobb vígjátéka. 1911 óta gyakran tű­zik műsorra. A Magyar Irodalmi Lexi­kon így jellemzi a vaskos komikumot tartalmazó játékot: „A fiatal gavallérokért epedő özvegy panasz-szavait a csalódott szerelmes fél­reismerhetetlen lírai hangjaival gazda­gította. Néhány énekes, táncos betét és Konrád József humorérzéke, a lelke­sen játszó színészgárda és az értő kö­zönség buzdító tapsa bizonyára igazol­ja, hogy kifizetődő jó színházat „csi­nálni“, érdemes művészi szinten szere­pet formálni, s ajánlatos színházjegyet váltani, abban a reményben, hogy öröm­ben lesz részünk. Sokszor leírtuk már: közönség nélkül nem él a színház, drá­ma nélkül nincs színházi előadás, értő rendező és alkotó színész nélkül a ki­magasló siker is elmarad. A komáromi közönség bérleti előadá­sokban tekintheti meg (1983. május 11., 12. és 13.) Csokonai zenés játékát a Szakszervezetek Házában. Jszuchy! Belépés nem csak gyermekeknek Bratislava legszebb rokokó stílusú épületének, a Mlrbach-palotának má­sodik emelete a gyerekeké. Évek óta itt működik a Gyermekek Galériája. Igen, a szó szoros értelmében műkö­dik, mert a helyiségben rendezett ki­állítások tárgyal kézbe vehetők, meg­foghatók, közelről Is megszemlélhe- tök. S nemegyszer zajlanak itt olyan rendezvények, amikor a gyerekek ta- ' lálkoznak a bemutatkozó képzőmű­vésszel, aki nemcsak elbeszélget ve­lük, hanem együtt munkálkodnak, fes­tenek, rajzolnak, szobrászkodnak. Ezúttal két fiatal képzőművész, Ivan RlablC és Peter Klaudiny megle­pő munkál szerepelnek a galéria ki­állításán. S bár a Gyermekek Galé­riája adott otthont alkotásaiknak, él­mény ez a tárlat mindenkinek, aki fogékony az újszerűre, a szokatlan­ra. Ivan Rlabiö bűvös ábécéje láttán akarva-akaratlan újra gyerekek le­szünk, a betűvetés elsajátításának kellemes vagy kellemetlen emléke Idéződtk fel bennünk. Ennek az ábé­cének hűvössége abban rejlik, hogy minden betű játékos alakot ölt. így lesz a b betűből nagy bajuszos cica, a t betűből felröppenni készülő ma­dárka, az m betűből gubbasztó ba­goly. S a barna pasztellképek csak­úgy, mint a több színű olajfestmé­nyek, örömet, vidámságot sugároznak. Peter Klaudiny kedvenc anyaga a fa. Ebből a szép, természetes alap­anyagból készítette, faragta, eszter­gálta figuráit, amelyek között járva- -kelve meseországban érzi magát a látogató. A terem közepén felállított építmény akár meseházikónak is be­illik, ajtaján igazi csengők csilingel­nek, ablakán faragott madarak csü­csülnek, körülötte pedig lóháton büszke huszárok vágtatnak. A végte­lenségig leegyszerűsített figurái el­ső pillantásra érthetőek. Távolabb az egyik sarokban vadludak V betűje — a hét fából faragott vadiúd fel­függesztve — a Visszatérés címet vi­seli. Az alkotó a képeit is fára festi. A nyersszínű alapon üdén, frissen hatnak a merész, harsogó színek. Kü­lönösen szemet gyönyörködtető a négy képből álló Évszakok sorozata, a Májusi tündér, a Varázsló, és a Találkozás című művel. Ivan RiabiC és Peter Klaudiny ki­állítása játékosságával, ötletességé­vel közel áll a gyerekekhez, de ugyan­akkor érdekes a felnőttek számára, s példa lehet pedagógusoknak, játék­szervezőknek, lakberendezőknek, egy­szóval mindenkinek, aki a gyerekek­nek, a gyerekekért dolgozik. Benyák Mária A pinceszínpadról készült beszélgetéshez A CSEMADOK Központi Bizottsága az SZSZK Kulturális Minisztériuma által jóváhagyott irányelvek alapján rendezi meg a fesztiváljait. Ennek ér­telmében a Jókai-napok műsorblzott- sága a felnőtt színjátszó csoportokat, klsszlnpadokat, bábjátsző együttese­ket a járási, illetve a kerületi verse­nyeken választja ki. Ha pedig ver­senyre nem kerül sor, a járási dra­maturgiai szakbizottság által javasolt együttest a műsorbizottság a hazai színpadon tekinti meg . A továbbjutásról országos viszony­latban kollektív döntés születik, fi­gyelembe véve az egyes produkciók művészi színvonalát. A kassai (KoSice) Pinceszlnpad ve­zetőjének az a nyilatkozata (tJ. I. 14. szám), hogy a CSEMADOK KB ígérete szerint az együttes részt vesz a 20. Jókal-napokon, nem fedi a valóságot. Az ilyen ígéret merőben ellenkezik a versenyszabályokkal. Márpedig e sza­bályokat minden szakdolgozó és vá­logató bizottsági tag tiszteletben tart. Kívánunk a Pinceszfnpadnak sok sikert, s reméljük, hogy az Idei pro­dukciójuk olyan lesz, hogy a váloga­tó bizottság javaslatára meghívást kaphat a 20. Jókal-napokra. Molnár László, a CSEMADOK KB színházi szakelőadója

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom