Új Ifjúság, 1983. január-december (31. évfolyam, 1-26. szám)
1983-05-03 / 18. szám
4 Beszélgetés a Nagykaposi (V. Kapusany) Gimnázium negyedikes diákjaival Varga Edit Csanak Gábor Jessü Emőke Lakatos Imre zHallgatom a Nagykaposi Gimnázium tanulőlt, és az jár az eszemben, hogy mennyi véletlen tényező bafolyésolta ezeknek a fiúknak és lányoknak a pályaválasztását; hogy többen nem tudatosan választottak egy-egy szakmát, pályát, hanem csak azért, mert: „mesélt erről a suliról a ha verőm“, „mert a nővérem Is odajár^, „mert azt hallottam, oda könnyű be- lutnl“... S mindjárt hadd tegyem hozzá, több Iskolában is kérdezősködhettem volna, hasonló válaszokkal sajnos mindenütt előhozakodnak az érettségire készülő negyedikesek. Es ez egyre Inkább lesújtó, mert ennek a véletlenszerO pályaválasztásnak komoly következményei lehetnek és van- nak Is. „...SZERETNÍKIEMI“ JESSO EMŐKE: Én Is Prágába készOlök, orvos akarok lenni, Nincs sok jő tapasztalatom az orvosokkal, ezért ha én orvos leszek, munkámmal bizonyítom majd, hogy másképp Is lehet bánni a betegekkel, másképp Is lehet gyógyítani. Lehet, kicsit naivnak tűnik ez az elképzelés, de én hiszek abban, amit mondtam, és szeretnék' mlndi.g Ilyen „naiv“ maradni. Ügy érzem, ez olyan cél, amiért már érdemes küzdeni. TÓTH SAROLTA: — Katonai Iskolába jelentkeztem, Nővé Mesto nad Váhomba. Egyéves szakosító Iskola ez, s táv- írász lesz belőlem. Sokan próbáltak lebeszélni és rábeszélni Is, de én senkire sem hallgattam: az el- j határozásom már régi, magam döntöttem így. Először Is azért, mert elhivatottságot érzek a páEszenyi Erzsébet Tóth Sarolta V együnk rögtön egy példát: egy érettségiző fiú jogász szeretne lenni, a jogi karra többszörös túljelentkezés miatt nem kerül be. Ellenben bejut mondjuk a műszaki főiskola építészeti karára. S ha már bejutott, tanulgat, leteszi a vizsgákat, oklevelet szerez, de szinte biztos, hogy odaadó, szakmáját értő-szerető lelkes építészmérnök nem lesz belőle soha. De dolgozik, pontosabban dolgozgat, s tervez olyan épületeket, amelyekre rossz ránézni, olyan lakóházakat, amelyekben kényelmetlen lakni. Ha az érettségi előtt álló lánynak, fiúnak van határozott terve- -vágya az a jobbik eset. Ellenben nagyon sokan még a negyedik évfolyamban is bizonytalanul latolgatnak: „Jelentkezzem gépészeti, esetleg mezőgazdasági főiskolára?“ „Az orvosit próbáljam meg vagy inkább a jogot?“ Pedagógus legyek vagy kohómérnök?“... S aztán a szülők hada megkezdi a puhatolózást: hol, melyik főiskolán létezik egy jó ismerős. A következmény most is ugyanaz: a szakmájához, hivatásához vonzalmat nem érző fiatalokból csak ritKázsmér László kán lesz jó pedagógus, orvos, jogász, mezőgazdász... Félember, féltehetség lesz belőle, aki nagy dolgokra sosem lesz képes, aki nem tudja, sőt nem Is akarja megváltani a világot. Mindezen kételyeimet elmondtam beszélgetőpartnereimnek. Azt Is hozzátettem, hogy kllencük közül csak néhányuk viselkedésében, magatartásában, lelkesedésében érzek-látok elhivatottságot, rajongást a választott szakma, pálya iránt, jóllehet ezt a rövid Ismerkedés alatt nehéz eldönteni. De lássuk a véleményeket, mondandójukat: VARGA EDIT: — Prágába készülök, a Károly Egyetemre, matematikát és fizikát szeretnék tanulni. Tudod, számomra egészen csodálatos a számok világa, ha belemélyedek, any- nylra leköt, hogy egyszeriben Izgalmas játéknak érzem. Játszom velük, és a számok jók hozzám: megnyugtatnak. S nekem a számok még mindig segítettek az életben, logikus gondolkodás kiKooács Marika alakításától kezdve egészen más problémák megoldásáig. És úgy érzem, úgy tudom, hogy a matematikusok általában becsületes, rendes emberek, nem élnek vissza a tudományukkal. Szóval, nálam már nagyon régtől nyilvánvaló, hogy a számok világával jegyzem el magam, mást el sem tudnék kép zelni... S kérlek, ne Is kérdezd meg, hogy ml lesz, ha nem sikerül a fölvételi... CSANAK GABOR: — Én pedig mezőgazdász leszek. Még akkor Is, ha az embereknek általában előítéleteik vannak a mezőgazdasági munkákkal szemben. Még akkor is, ha a mezőgazdasági szakembert, mérnököt lenézik, nem Ismerik el, mondjuk a környezete, olyan értékű mérnöknek, mint egy építészt. Ez azonban nem tántorít el elhatározásomtól: családunkbann vannak mezőgazdasági szakemberek. Ismerem, szeretem ezt a munkát, vonzalmat érzek Iránta. S ha az első nekirugaszkodásra nem sikerül, megpróbálom újra. Gajdos Lídia lya iránt. Meg szeretném bebizonyítani, hogy az egyenruhában a nők Is érvényesülhetnek, nemcsak a férfiak, hogy ml is megálljuk á helyünket. LAKATOS IMRE: — Előbb régész, később történész szerettem volna lenni, de a közlekedés Is érdekelt. Mindig Is vonzottak az autók. Amikor aztán megtudtam, hogy nehéz bejutni a régészeti szakra, akkor határoztam úgy, hogy a áillnal közlekedési főiskolára jelentkezem. Voltak nálunk propagálni ezt az iskolát, tulajdonképpen ekkor szereztem róla tudomást. A közúti és városi közlekedés szakra jelentkeztem, mert a vasút már nem érdekel annyira. ESZENYIERZSÉBET: — Közgazdasági főiskolára készülök Bratlslavába, a belkereskedelmi szakra. Hogy honnan jött ez az ötlet? Nos, kiskoromban pedagógus akartam lenni, de a középiskolában rájöttem, nem nekem való: a mindennapi előkészületek, előadások ... Később arra is gondoltam, hogy vegyész leszek, de arról is letettem. A közgazdasági suli vagy egy éve forog a fejemben. Elsősorban azért, mert szeretem az idegen nyelveket. Oroszt és angolt itt Nagykaposon is tanultam, a főiskolán még franciát Is szeretnék. Hogy a nyelvek szeretete miatt még nem kell kereskedőnek lenni...? Lehet, de a szüleim azt tanácsolták, ez jó iskola, a kereskedelem jó szakma. Hallgattam rájuk. GAJDOS LÍDIA: — Én Prágába készSlök, a kSl- kereskedelmi szakra. Nekem az orvosi pálya és az Idegen nyelvek között kellett döntenem. A nyelvek meg a munkával járó esetleges utazás lehetősége csábított. Hogy a külkereskedelmi szakma mennyire érdekel, arról mit tudok ...? Hát... KAZSMÉR LASZLO: Korábban rengeteg szakma’ megfordult a fejemben: traktoros, pedagógus, zenész, mérnök ... Aztán a negyedik év elején találkoztam egy fiúval, aki a kohászati főiskolára járt és mesélt az Iskoláról. Akkor döntöttem, hogy kohómérnök leszek. S azt Is mondta, korábban ő sem akart kohász lenni, de Időközben megszerette ezt a munkát. Remélem, én is megsze*- retem. kovács MARIKA: i— Kiskoromtól orvos akartam lenni, ám később láttam, hogy az orvosnak nagyon nehéz az élete, sőt, egyáltalán nincs Is nyugodt napja. Ezért választottam a valamivel könnyebbnek tetsző pedagóguspályát. Nagyon szeretek olvasni, tanulni és Ismereteimet másokkal megosztani. Az Idézett vélemények helyenként ellentmondásosak, furcsák. De tükröződik a mai tizenhét-tizennyolc évesek bizonytalanságát a pályaválasztásban, azt, hogy keveset tudnak a választott hivatásukról, a munkáról, az életről. De négy évvel ezelőtt se nagyon tudtak többet, hiszen a kilenc megkérdezett azt mondta, jobb híján jelentkeztek gimnáziumba, azért, mert tizenöt éves fejjel még nem tudta, milyen szakmát válasszon. Sajnos, a nyilatkozatokból kitűnik, hogy szakavatott, a társadalom szükségleteit is figyelembe vevő komolyabb útbaigazítást később sem igen kaptak. Ezért pedig egyformán felelős az iskola és a szülők. GUSTAV ALBRECHT igazgató ezt mondja: — Az utóbbi években tanulóink hatvan-hetven százaléka jelentkezik főiskolára. Négy évvel ezelőtt az érvényesülési szempontból szlovákiai méretben a legjobbaknak értékelték Iskolánkat. A mai 27 harmadikos közül előreláthatólag 26 készül főiskolára vagy egyetemre. Mindez egyebek mellett annak is köszönhető, hogy a gyerekek szlovák nyelvtudása egyre Javul, nem okoz nekik különösebb nehézséget sem a szlovák, sem a cseh oktatási nyelv. Az Idén a negyedik osztály huszonnyolc diákjából húszán jelentkeztek továbbtanulásra. S általában a Jelentkezők háromnegyedének sikerül Is bekerülnie a választott felsőoktatási Intézménybe, majd pedig befejeznie a tanulmányait. Én a helyzetüket jónak, egyre jobbnak találom, arról nem Is beszélve, hogy a gyerekeink képzett szakemberekként az életben is megállják a helyüket. ZOLCZER JÁNOS
