Új Ifjúság, 1983. január-december (31. évfolyam, 1-26. szám)
1983-04-26 / 17. szám
8 M ■— ... a férfi és a nö, a szülS és a gyermek közötti kapcsolat már hosszabb Ideje foglalkoztatott. Talán azért Is, mert naponta találkoztam vele a munkahelyemen. Egy Ideig ugyanis ügyvédi tanácsadóban dolgoztam... Véleményem szerint ezek a kapcsolatok ma feszültségekkel terhesebbek, mint a múltban voltak vagy (feltételezésem szerint) a lövőben lesznek. Azt hiszem, pechünk van. Átmeneti korszakunkban, amikor ml, nők rohamosan emancipálódunk, amiről a férfiak azt tartják, hogy nem válik éppenséggel az előnyünkre, valahogy nem tudjuk megérteni egymást, s ebből az értetlenségből fakadnak sérelmeink. Meggyőződésem, hogy a Jövőben ez az állapot tűrhetetlenné válik, s akkor a kölcsönös megértést úgy fogjuk tanulni, mint ma a matematikát, s talán új tudományág is születik ebből. így vall Blanka Jlrásková cseh drámaíró Zűrzavar című művéről, amelyet a MATESZ komáromi részlege mutatott be Takács Ernőd rendezésében. A színmű alapkonfliktusa egy tévedésre Szimpatikus zűrzavar Petrécs Anna és Szmtpétery Aranka Bugár Gáspár és Bugár Béla épül. Amíg a család „feje“ egy több napos tanfolyamon vesz részt egy távolabbi városban, a feleségének tévedésből levelet kézbesítenek. A levélből kitűnik, hogy a kedves férjet újszülöttel ajándékozta meg egy ismeretlen hölgy. A feleség nem veszi észre a tévedést, és kész ténykényt elkönyveli a házasságtörést. Megindul az „intézkedés“ a férj ellen, amelybe bekapcsolódik a nagymama, a nagypapa, az Ismerős Jóbarát, csak a család gimnazista lánya marad oppozícló- ban, mert szereti édesapját, és hajlandó lenne vállalni a váratlanul felbukkanó kistestvért is. Ezt a hátteret kihasználva bontakoztatja ki a szerző a mai rohanó élettel Járó családi és társadalmi buktatókat, emberközöttl kapcsolatok fonákjait, s téve mindezt egy adag humoros ötlettel, amelyből érződik a jellegzetes cseh humor fűszere. A rendező a szerző egyenrangú partnerének bizonyult, és Jó ritmusú, ötletgazdag előadást állított a színpadra, bár bizonyos hangsúlyeltolódást éreztünk a színre vitelnél. Eredetileg ugyanis a darab középpontjában Misa, a gimnazista lány (Házi Tánya jó alakításában) állt, mint olyan, aki a két „tábor“ között a békítő és összekötő kapocs. A komáromi előadásban a hangsúly inkább az Anyára, a napjaink tipikus, két (esetleg) többmüszakos asszonyára (Petrécs Anna kiváló tolmácsolásában) tolódott át, akinek családjában és munkahelyén egyaránt helyt kell állnia. A mű értelmezése ezzel az eltolódással nem szenvedett kárt, sőt lehetőséget adott Petrécs Annának tehetsége kibontakoztatására. A rendező munkáját megkönnyítette a vendégszereplő Frantläek Pergernek, a nitrát AndreJ Bagar Színház munkatársának ötletes és kifejező díszletterve. A szereplők gárdájából nehéz valakit Is kiemelni, mivel teljesítményük összhangban volt a szerepek adta lehetőségekkel és egy Jó, élvezetes előadással ajándékozták meg a közönséget. Szentpéterl Aranka és Fazekas Imre érdemes művész nagymama és nagypapa szerepében Jól beilleszkedtek „családjukba“, és hiteles alakítással bizonyították képességüket. Dráfl Mátyásnak, az apának, sajnos, csak szűk szereplési területet szabott a szerző, így nem sok lehetősége nyílt a bizonyításra. Bugár Béla és Bugár Gáspár Ismét beigazolta azt a közhelyként Ismert igazságot, hogy nincs kis szerep. Ud- vardy Anna és Tóth Erzsébet Is Jól beilleszkedtek a szereplőgárdába. Csak Fabó Tibor alakítása volt halványabb Miki szerepében, ami leginkább a tapasztalatlanság és gyakorlat hiányának tudható be. A bemutatóval a MATESZ a cseh színház évéhez akar kapcsolódni. A Zűrzavar a Jubileumi évad olyan bemutatója, amelyik jogosan számíthat a közönség kedvező fogadtatására. —hr— Tihanyi barátaimhoz Köszönöm ezt a meleg jogadást, hü barátaim, kartársaim ti, házak, ólak, deszka- s kőfalain, s fatetőn s boglyán felsorakozott és oly lelkesen hurrázó régi ismerősök, hogy lám- lám könnyezem. Várfa a csontom az úti hátizsák, de nehezebb aminek súlyát a szívemen hordom; hadd pihenek, adjatok inni félúton is egy kis üde igét, átlátszót, tisztát, Orökéltűek, ti fülemülék. csízek és pintyek s pintyőkék és mind, akikből a dal tízezer éve is úgy zengett-keringett, akár tavaly. Ahány rigófütty, annyi arany korty, a szívnek; igyukl Azé az élet, ki veletek, dal és rügy, újulni tud! Minden-tudók ti, mert minden-feledök, óh be igaz, nincs maradandóbb tanulni való hit, mint a tavasz. Hálandó szívem, ő szomjazik, arra, jó a világi Micsoda győztes áriák! Köszönöm nektek az örök Ifjúság e csöpp italát! 1983. április 15-én Budapesten, 81 éves korában elhunyt Illyés Gyula Kossuth-dijas költő, elbeszélő, drámaíró. KÉT FIATAL KIALLÍTASA A komáromi (Komárno) Dunamenfl Múzeum nagyon Jelentős szerepet tölt be az ország képzőművészeti életében, ezen belül pedig kimondottan vezető szerepe van a csehszlovákiai magyar képzőművészek bemutatásában. Olykor Dunaszerdahely (Dunajská Streda), Érsekújvár (Nővé Zámky) és más városok is innen veszik át a kiállítási anyagokat, katalógust, a múzeum dolgozója nyitja meg a tárlatot stb. Viszont vannak adósságai is. Ilyen adósságot törlesztett például a város szomszédságában, Ögyallán (Hurbanovo) élő Darázs Rozália szobrászművész bemutatásával is. Most, hogy megrendezték Darázs Rozália és Mikus Balázs fiatal festőművész közös kiállítását, nagyon, de nagyon örülök, mert végre sor került a szobrásznő nagyszerű érméinek bemutatására, szűkebb hazájában, és csak sajnálhatom, hogy erre nem találtak korábban alkalmat. A tárlatlátogató közönség megcsodálja Darázs Rozália kiforrott alkotásait, elgyönyörködhet bennük, viszont nem láthatja, nem tudhatja, hogy egyfajta „visszatekintő“ kiállításban van része. Számára, amit lát, minden új, esetleg csak sejti, ha megakad a szeme egy-egy évszámon, hogy mindaz, amit lát, idestova majdnem tíz éve kész, és az új, friss csak három-négy éve készült agvagban, gipszben várakozó plakettjei továbbra is ismeretlenek maradnak előtte. Szükség lett volna tehát, hogy kezdettől fogva felkarolják, munkára ösztönözzék és éltessék is ezt a fiatal tehetséges alkotót. Annál jobban sajnálhatjuk, hogy szűkebb hazájában ezt csak akkor tették meg, amikor már távolabb, Nitrán is felfigyeltek művészetére, alkotásaira. Mulasztás ez azért is, mert visszatérni a szülőföldre, megtelepedni od-.haza eleve kockázatos, s aki ezt mégis megteszi, az megérdemli a megbecsülést. Mert miről van szó? Arról, hogy aki elvonul a világ elevenebb útkereszteződéseiről, az okvetlen kevesebbet lát és több gyakorlati nehézséggel kell megbirkóznia. Nincs mindig aki biztassa, szakavatottan támogassa, vagy összevonja a szemöldökét, esetleg nincs, aki kiöntse, kiégesse a művész munkáit. így aztán elveszítheti munkakedvét, és szem elől tévesztheti a céljait is. .Pedig talán közben szükség lenne rá a színházban, a városházán, a műemlékvédelemben, a gyárakban, művelődési otthonokban. Darázs Rozália, igaz, tanít, tehát van tisztességes és Jó megélhetése, és csak örülhet az Iskola, az ógyallal óvónőképző pedagógusai és diákjai, hogy a leg- llletékesebb vezeti az esztétikai nevelést. De hát többre hivatott Darázs Rozália, s jó lenne látni, hogy ezt a többletet is betöltheti. A plakettjei és az a néhány kiváló apró kis szobrocska, a- melyeket a kiállításon láthatunk ugyanis arról tanúskodnak, hogy egyedi mondanivalója van, a klasszikus formajegyek mögött eleven, mai tartalom rejlik, akárcsak Mikus Balázs festőművész ízig-vérig mai világában. De hogy ne legyek Igazságtalan a Du- namentl Múzeumhoz, hadd mondjam el, hogy Mikus Balázs művelnek bemutatása igencsak örömömre szolgált. Sőt egyike ez azoknak a lépésüknek, amelyeket a legjobban tudok méltányolni. Vállalkozni ugvanis Mikus Balázs fiatal festőművész alkotásainak a kiállítására több szempontból is kockázatos. Először is: fiatal, semmi biztosíték, hogy jelentős alkotóról van szó. Ugyanakkor jellegzetesen urbánus, városi, civilizációs világa, nem biztos, hogy mindenkinek tetszik, és nem mindenkiben ébreszt majd megbecsülést a múzeum Iránt, amiért beengedte a falai közé. Mikus Balázs ugyanis. Darázs Rozáliával ellentétben nem a klasszikus, klMIKUS BALÄZS: Hegesztők forrott formák felől érkezik. Nemcsak a témáiban, a megformálásukban is mai, sőt holnaplgényű. A városi világ, amelyet Izgatott, szabad ecsetkezeléssel ábrázol eleve Izgathatja, ellentmondásra késztetheti a nézőt, és nem kell, hogy meglássa, észrevegye a nagyszerű kompozíclós készséget, a színhatások mély lélektani erejét. ö ugyanis városi útkereszteződések, égbe meredő sorompók körüli, városi ó- rak alatt zajló életet, az élet különös Jegyeit, hangulatait igyekszik megragadni. Ilyen például. Az ünnep című képe. Egyszerű ipari táj. Ember sehol. Ünnep van, de mégis egy egész világot érezhet mögötte az, aki csak egy pillanatra Is megáll foszforeszkáló sárgái, súlyos vörös, kék, és Idegesítő zöld színei előtt. A festőművész nagyon ritkán téved ki a szabad természetbe. Legalábbis a kiállításon látható képek tanúsága szerint, hiszen csak egy-két ilyen képe látható a múzeumban. Ha ezt megteszi, akkor is valami olyasmit keres, ahol legalább egy-két villanyoszlop, útjelző tábla, azaz civilizációs motívupi is található. Hangulatai viszont itt is tökéletesek. Nagy Jelentősége van egy-egy látszólag odavetett vastag ecsetvonásnak. Képei egyszerre plasztikusak és hangsúlyosak: a látszólagos Izgatottság mögött meleg poézls van. Mindent egybevetve, szóvá tehetnék ezt-azt, nagyon örülök, hogy végre mégis sor került erre a kiállításra. Most már mások Is tudják, hogy kicsoda és mit tud Darázs Rozália, Mikus Balázs festőművész személyében pedig egy egész más világgal érkező, de valóságában is nagyon fiatal alkotót üdvözölhettünk. NÉMETH ISTVAN
