Új Ifjúság, 1983. január-december (31. évfolyam, 1-26. szám)

1983-04-05 / 14. szám

HASZNÁLATI ÉRTÉK ÉS CSEREÉRTÉK Olyan közgazdasági fogalmak ezek, amelyek ismere­te egész sor gazdasági kérdés megértéséhez nagyon lé­nyeges. Ahhoz azonban, hogy megismerjük őkelt, az áru­ból kell kiindulnunk. Tehát mi is az áru? Az áru olyan termék, amelyet a termelő nem a sa­ját szükségletére készített, hanem eladásra, piaci érté­kesítésre. Ahhoz, hogy az áru a piacon eladható le­gyen, egyrészt szükséglet kielégítésére kell alkalmas­nak, hasznosnak, vagyis használati értéknek lennie, más­részt értéket kell képviselnie. Ezzel el is érkeztünk a címben szereplő fogalmakhoz, tehát mit is jelentenek? A használati értéken az áru hasznos tulajdonságait ért­jük, amelyekkel szükségleteket elégít ki. Például egy kabát használati értéke abban rejlik, hogy melegít, véd az időjárás viszontagságaitól, azonkívül bizonyos eszté­tikai és divatigényeket is kielégít. Ezzel szemben mond­juk egy esztergapad használati értéke abban van, hogy fémet lehet vele megmunkálni, vagyis gépeket és szer­számokat stb. lehet vele készíteni. Amint látjuk, az áruk használati értéküket illetően különbözőek, mert különböző szükségleteket, illetve azo­nos szükségleteket, de különbözőképpen elégítenek ki. Az árn, mint azt leszögeztük, azért áru, mert eladásra készült, tehát el kell cserélni vagy pénzért, vagy más áruért. Az árucsere egyenlő értékek cseréjén alapszik. A vevő csak olyan értéket hajlandó fizetni, amennyit a magvett áru ér. No de mi énnek az egyenlő értékcseré­nek az alapja? Hogyan lehet, használati értéküket te­kintve, különböző árnkat közös nevezőre hozni? E kérdésre természetesen azt lehet válaszolni, hogy pénzzel, pénzben fejezzük ki az áruk csereértékét, az árát. Ez így igaz, csak éppen nem válaszoltunk a kér- désrai, amely most így hangzik; Minek az alapján szab­juk meg az egyes áruk árát, azt, hogy az egyik áru mondjuk 100, a másik pedig 200 Kés-ba kerül. A marxista politikai gazdaságtan az áruk értékét az emberi munka értékképző voltából vezeti le. Kimondja, hogy az áruk csereértéke az előállításukra felhasznált, vagyis a bennük testet öltött társadalmilag szükséges munka mennyiségét fejezi ki. Az árunak tehát egyszerre van használati és csereér­téke (ára) is. Ez a kettősség az előállításukra felhasz­nált emberi munka kettősségének az eredménye. Ami annyit jelent, hogy az emberi munka egyrészt mindig konkrét munka, vagyis konkrét formában van kifejtve (pl. kőművesmunka; betonozás, falazás; asztalosmunka; bútorkészítés; szabómunka; ruhavarrás stb.). Ebből a szempontból a munkák konkrét formájukat illetően kü­lönbözőek, és eredményeik, vagyis a használati értékek is különbözőek Ipl. fal, bútor, ruha stb.). Amiben az említett munkák mégis „egyformák“, az a munka abszt­rakt értelmében keresendő, vagyis abban, hogy bármi­lyen konkrét formában kifejtett emberi munka mindig az ember szellemi és fizikai képességeinek (munkaere­jének) felhasználását jelenti. Ebben az értelemben a kő­műves, az asztalos és a szabó munkája összemérhető, és csak a konkrét áruban testet öltött mennyiségben lehelt különbség, amit az ár magasságával fejezhetünk ki. Te­hát az áruk csereértékét a bennük testet öltött társa­dalmilag szükséges absztrakt munka mennyisége hatá­rozza meg. HARNA ISTVAN mérnök, főiskolai docens KÖVETKEZETESEBB MUNKÁVAL Az ember azt hinné, hogy egy hivatalban, ahol mindenki egy fedél alatt dolgozik, mi sem könnyebb, mint eseménydűs SZISZ-munkát végezni. KOVÁCS ZSUZSA, a Dunaszerdahelyl (Dunajská Streda) Járási Nemzeti Bizottság SZISZ-alapszerve- zetének elnöknője azonban ennek éppen az ellenkezőjét bi­zonygatja. Tavaly például mindössze három taggyűlést tartot­tak, és ez még testvérek között Is kevés. — Ezt mi is nagyon jól tudjuk — mondja Zsuzsa, aki egyéb­ként az építési és fejle.sztési osztály dolgozója. — Sajnos, a hivatalban sok a bejáró és ugyanakkor egyfolytában mindig sokan vannak kint a terepen. Nehéz ilyen esetben összehozni a társaságot. Tavaly egyébként Is törpe szervezet voltunk, csak év közben töltődött fel a tagállomány tizenhétről huszon­négyre. Ilyen körülmények között azt tesszük, amire képesek vagyunk. Szervezzük a politikai nevelő munkát, és igyekszünk hozzájárulni a járáshlvatal társadalmi-politikai eseményeinek sikeréhez. Sok esemény zajlik itt nálunk, s rendszerint min­ket kérnek fel, hogy segítsünk ebben-abban. Ogy vélem, hogy ez a mi munkánk nem is kevés. Természetesen tudatában va­gyunk annak is, hogy jobban össze kell fogni az alapszerve­zetet, ezért a legutóbbi taggyűlésen úgy döntöttünk, hogy rend­szeresebbé tesszük ezeket az összejöveteleket és a vezetőségi üléseket, és mindenkitől következetesebb munkát követelünk. Persze, nehogy azt higgye valaki, hogy eddig nem tettünk sem­mit. Többször voltunk közösen színházban még Budapesten is, fő szervezői voltunk a jnb elnökének vándorserlegéért folyó járási honvédelmi versenynek, és a gépírói ügyességi verseny­nek, amelyen a mi Bertalan Elviránk második. Széli Margit pedig harmadik lett. A vállalt 200 kiló papír helyett összegyűj­töttünk 416 kilót, igaz, a városfejlesztésre tett társadalmi mun­kavállalást csak 50 százalékban teljesítettük. A tervezett ké­zimunka-kiállításra csak azért nem került sor, mert tatarozták a jnb épületét. Hogy miben látjuk munkánk javításának lehetőségeit? A kö­vetkezetesebb feladatvállalás mellett a sportszakköri és kul­turális műkedvelő munka fejlesztésében, valamint a többi tö- meg'-zfiivRzettel folytatott együttműködés elmélyítésében mind- annyiunk tartalmasabb közösségi életének érdekében. P. l. ünnepre készülnek a bolyt (Bot) pio­nírok, szisz-tagok és szinte az egész falu. Ünnepre készülnek, mert valóban az lesz az az áprilisi nap, amikor meg­emlékeznek a plonircsapat megalakulá­sának 30. évfordulójáról. A nagyszabású rendezvények sikeréhez a falu tömeg­szervezetei, a hnb és a szövetkezet is hozzájárul, hiszen minden Jelentősebb poszton ott vannak azok, akik már a plo- ntrcsapatban nevelődtek, s életük egy emlékezetes szakaszában sokat jelentet­tek a délutáni pionirfoglalkozások, -gyűlések. Az események szervezője és Irányító­ja a József Attila Pionírcsapat vezetője. Kopasz Mária (a képen). Tizennégy éve tölti be ezt a tisztséget: a csapat törté­netében csaknem a fele már az ő Irá­TISZTELET AZ ELSŐKNEK nyitásával formálódott. Jelentős ese­ménynek tartja, hogy a volt pionírok nem feledkeznek meg egykori Iskolájuk­ról, kisebb társaikról — rajvezetőként. Instruktorként visszajárnak Ide. A SZISZ helyi szervezete pedig úgy törődik a pionírokkal, hogy azok életük természe­tes folytonosságának tartják, hogy kö­zösségi tevékenységüket a SZISZ-ben folytassák. Kopgsz Mária még Jóval korábban meg­kezdte a csapat történetének feldolgo­zását. Felkereste az egykori Igazgatót, Frankó Jenőt és az első csapatvezetőt, Kukó Bélánét. Ok felidézték az akkori diákéletet, elmesélték, hogyan Is festett a régi Iskola, miként folyt a tanítás, még arra Is emlékeztek, hogy amikor tatarozták az Iskolát, hat hétig az öreg diófa alatt tanítottak. Összegyűjtötték az első pionírok névsorát, emlékek után kutattak. Előkerült az első csapatzászló Is, a krónikák, amelyeket azonban csak később kezdtek írni. Az első pionírok, többek között Kukő Miklós, a tőketere- besl (Trebláov) Járási pártbizottság dől- . gozója, Bukus Jánosné pedagógus. Molnár János tanár, Palágyl Lajos újságíró ma Is szívesen emlékeznek vissza arra a hősi korra, s egy-egy felelevenített epi­zóddal, emlékkel tették teljesebbé a csa­pat történetét. Az ünnepség résztvevői között természetesen ők Is ott lesznek, hogy életük további alakulásáról bőveb­ben Is beszámoljanak. Miként zajlik majd a' 30. évforduló megünneplése? A legnagyobb gonddal és körültekin­téssel az első pionírok és a mai pionír- csapat találkozójára készülnek. Meghív­ják a baráti budapesti Bogáncs utcai ál­talános Iskola úttörőit Is, akikkel már évek óta szoros kapcsolatot tartanak. Ve­télkedőt szerveznek a pionírszervezet és csapatuk történetéről. Erre az alkalom­ra Harsona címmel iskolai lapot jelen­tetnek meg. A négy számban feldolgoz­zák a József Attila Plonircsapat törté­netét a megalakulástól egészen napjain­kig. A tetszetős, ízléses kivitelű borító­lap készítője Csötó László képzőművész, felelős szerkesztője Zsebik Károly, az is­kola Igazgatója. Az egyes számok anya­gainak elkészítésébe, összeállításába be­vonják mindazokat, akik valamit Is tet­tek a csapatért, az Iskoláért, vagy em­lékeik, visszaemlékezéseik érdemesek publikálásra. A negyedik számban már a mostani kis toliforgatók legjobb alko­tásai, versel. Iskolai életük egy-egy tör­ténete, a plonirrendezvényekről szőlő írások Is helyet kapnak. Az eseménysorozat vendégelt fogadja majd a helyi nemzeti bizottság elnöke, Szedlák Miklós, a SZISZ helyi szerveze­tének tagjai pedig a művelődési házban beszélgetnek velük. Az első pionírok át­adják tehát tapasztalataikat a fiatalok­nak is, mint ahogy annak Idején átad­ták a stafétabotot az utánuk jövőknek, akik számára már természetes volt, hogy délutánjaikat, szabad Idejüket a csapat kötelékében töltik. Tisztelet Illeti az el­sőket, az úttörőket. Banyák Mária A szerző felvétele Tudományos szinten már az iskolapadban A tudományos diákköri tevékenység­nek legfontosabb célja, hogy a közép és főiskolák, valamint az egyetemek hali- gatfri még az iskola padjaiban, belekós­tolhassanak azokba a gyakorlati problé­mákba, amelyekkel kint az életben na­ponta fognak találkozni. Szerencsés hely­zetben — főleg a’legtehetségesebb hall­gatók — olyan problémák megoldásával is foglalkozhatnak, amelyekre már né­hány üzem türelmetlenül vár. így van ez a katonai főiskolákon is. Harmadéves, negyedéves hallgatókat olyan műszaki és szervezési feladatok tudományos szin­tű megoldásával bíznak meg, amelyek szinte azonnal az elkészültük után al­kalmazhatók egyes alakulatoknál. CStíL- LE MIKLÓS Csallóköz egyik kis falujá­ból Indult a katonai pályára. A gépipari szakközépiskola elvégzése után katonai főiskolán folytatta tanulmányait, ahol a harmadik év elején tudományos munka kidolgozásával bízták meg. Egy igazi tu­dós szerénységével nyilatkozott felada­táról. — Nagyon örülök annak — mondotta hogy bekapcsolódhattam a hadsereg műszaki feladatainak megoldásába. Had­seregünk korszerű technikával van fel­szerelve, de hasonlóan mint kint a pol­gári életben, a modern technika további műszaki megoldásokat nyújt, s ezekkel élni kell, ha a fejlődésben lépést aka­runk tartani a világgal, márpedig ez számunkra létfontosságú feladat. — Elmondhatnád, konkrétan milyen műszaki feladaton dolgozol? — Alapjában vére ez nem hadititok, hiszen mindenki jól tudja, hogy a had­seregnek rengeteg üzemanyagra van szüksége, s én éppen ennek a pontos meghatározásával foglalkozom. Ugyanis minden katonai alakulat műszaki főnö­kének pontosan tudnia kell, mennyi üzemanyagtöltetre van szükség az egyes hadműveletekhez. Tudományos munkám témája ennek az üzemanyagtöltetnek a pontos meghatározása. Természetesen ez egy alternatív rendszer lesz, amely le­hetővé teszi a várható fogyasztás meg­határozását más-más feltételek között. — Mennyi IdŐ alatt kell megoldanod ezt a feladatot? — Az üzemanyag-takarékosság a had­seregben is az első számú feladatok kö­zé tartozik, így szeretném — és a meg­bízóim is ezt várják tőlem hogy mi­nél előbb elkészüljek vele. — Ügy érzed, hogy sikerül ezt a fel­adatot jól megoldanod? — Remélem, hogy igen, mert a vezető tanárom, akivel ezt a problémát közö­sen kell megoldanunk, sokat segít, és olyan tapasztalt szakember, hogy a si­ker szinte biztos. Természetesen, ha a munka elkészül, még több szakembernek is véleményeznie kell, mielőtt alkalmaz­nák az egyes alakulatoknál. — Egy-egy ilyen komoly műszaki fel­adat megoldásához megfelelő feltételek kellenek. Hogyan van ez a ti főiskolá­tokon? — Az én tematikai feladatom lénye­gében matematikai feladat, így a szük­séges ismeretek mellett elég hozzá, kép­letesen mondva, papír és ceruza, de van­nak, akik vegyészeti és más problémák megoldásán fáradoznak. Ehhez már jól felszerelt laboratóriumokra, műszerekre és egyéb kellékekre van szükség. Sze­rencsére az iskolánk e téren is elég jói áll, így bátran vállalhatjuk az összetet­tebb feladatokat is. Természetesen a la­boratóriumokban is tanárok felügyelete alatt folyik a munka, amit a szakta­nácsadás mellett a biztonság is megkí­ván. — Bármennyire komoly Is ez á feladat, gondolom raa még részben kedvtelésből ■ csinálod, de ,ha végzel, u katonai alaku­latoknál kell hasonló feladatokat megol­danod. Ogy érzed eZ az az életcél, amit elképzeltél magadnak? — Gyermekkorom óta érdekelnek a mű­szaki problémák. Ezért mentem gépipa­ri szakközépiskolába, és ezért választot­tam ezt a főiskolát. Természetesen a polgári foglalkozások között is találtam volna hasonlót, de úgy érzem, hogy a hadseregnél több lehetőségem lesz az ilyen jellegű problémákban való elmé­lyülésre. Remélem, hogy a jövendő ka­tonai alakulatomnál folytathatom ezt a munkát, mert érdekel és teljes mérték­ben kielégít. Ogy érzem, helyes úton já­rok életcélom eléréséhez. KAMOCSAI IMRE PRÁGA ELKÖTELEZETT TETTEK A BÉKÉÉRT Amióta a CSSZSZK Nemzeti Front­ja és a Csehszlovák Békebizottság közzétette a Prágában ez év júniusá­ban sorra kerülő béke-világközgyű- léssel kapcsolatos szolidaritási felhí­vását, nem múlik el nap, hogy a Nemzeti Front és a Csehszlovák Bé­kebizottság szerveihez ne érkeznének jelentések hazánk lakosságának tet­tekben megnyilvánuló töretlen béke­vágyáról. A gyárak, mezőgazdasági üzemek, szövetkezeti szervezetek, hivatalok és tudományos intézetek dolgozói, a tár­sadalmi és érdekvédelmi szervezetek tagjai, köztük a SZISZ-tagok, de so­kan mások Is eljuttatták anyagi hoz­zájárulásukat a béke- és a szolidari­tási alapra, örvendetes, hogy e hoz­zájárulásuk forrása elsősorban az ön­ként vállalt többletmunka. A milevskói gimnázium diákjai, ta­nárai, a SZISZ-tagok például a kö­vetkezőket írták a Csehszlovák Béke­bizottságnak küldött levelükben: „Mi is támogatjuk a békeerök törekvését, és kötelezzük magunkat, hogy 1200 koronát küldünk a szolidaritási alap­ra, amelyet hulladék gyűjtéséből te remijük elő. További hozzájánilúsniik lesz annak a hangversenynek a be­vétele, amelyet a béke-világközgyű- lés tiszteletére rendezünk.“ A Ceské Budéjovlce-l Közgazdasági Középiskola tanulói elhatározták, hogy 19 500 órát dolgoznak le a me­zőgazdasági üzemekben, és a munká. ért járó jutalmat a szolidaritási alap­ba szánják. Ezenkívül 500 órát dol­goznak le társadalmi munkában a városfejlesztésben, és összegyűjtenek két tonna másodlagos nyersanyagot. Dicséretet érdemelnek a nyitrai (Nít- ra) járás SZISZ-alapszervezetel Is. A Tesárske Mlyftany-1 Efsz SZISZ-tag- jal 220, a Nyltral Egészségügyi Kö­zépiskola tanulói 2055 koronával gya­rapították az alapot. Az Iskra Smre- Cina Banská Bystrica és a Lokomotiva Buőína Zvolen jégkorongcsapatai két- -két barátságos mérkőzés tiszta be­vételét ajánlották fel a szolidaritási alap céljaira. A S^ISZ olomoucl járási bizottsága felhívással fordult minden SZISZ- -alapszervezethez és píonircsapathoz, hogy szervezzenek társadalmi mun­kát és hulladékgyűjtést a szolidari­tási alap gyarapítására. A Eredek MIstek-í járás SZISZ-tagjai 150 ezer, az ostravai fiatalok 200 ezer knroná val járulnak hozzá a nemes cél elé­réséhez. Korábban falun a mezőgazdasági üzemekben csak nehezen vert gyö­keret az Ifjúsági Fényszörá mozga­lom. Az utóbbi időben azonban ör­vendetesen változik a helyzet. A ke­let-szlovákiai kerületben már 389 őr. járat működik vidéken 1272 taggal. Valamennyi hasznos munkát végez, mégis a legjobbak között kell emlí­teni Milan Slobodnfk őrjáratát a ho­A Fényszóró falun monnai (Humenné) Mezőgazdasági Felvásárló és Ellátó Üzemből. Az őr­járat tagjai tavaly mindenekelőtt a gabonasilök állapotának felülvizsgálá­sára összpontosították a figyelmüket. Nem áiaradtak azonban a tények puszta megállapításánál, hanem öt újítási javaslatot is benyújtottak a silók üzemeltetésének javítására, 91 ezer korona gazdasági haszonnal. Kamenica nad Cirohou földműves szövetkezetében az őrjárat tagjai el­lenőrizték a gabona vetési módját és a trágyával való gazdálkodást. Az észlelt hiányosságokra felhívták a szövetkezet vezetőségének figyelmét. A Fényszóró egyébként a preSovi, a bardejovi, a poprádi, a svidnfhi és a vranovi járásban talált legjobb táp­talajra. P. Zs.

Next

/
Oldalképek
Tartalom