Új Ifjúság, 1983. január-december (31. évfolyam, 1-26. szám)
1983-03-29 / 13. szám
A piac forgatagában <---------------------Már akkor fölfigyeltem a különös Jelenségre, amikor bizony módfelett mértéktartó tempóban döcögtünk meseautónkkal Kambodzsa nyugati végein. Sokáig semmi sem Jött velünk szemben, sokáig senkit sem előztünk meg. Aztán egyszercsak biciklis-konvojban több tucatnyian kerekeztek a thaiföldi határ felé. Otött-kopott ócska kerékpárokon szakadt férfiak csoportjai. Hogy miért rótták együtt az utakat? A rendszeres útlellenórzö pontokon rendre föltartóztatták őket. Megvárták a lemaradókat, néhányan hozzájuk csapódtak, aztán csoportosan továbbmentek. Állítólag nagyobb így a biztonság és könnyebb az ellenőrzés is. De hová tartottak Ilyen nagy kitartással? A szembejövő konvojok mindent megvilágítottak. Ugyancsak kerékpárosok, hosszú sorokban. De mennyire megváltozott a küllemüki Vadonatúj biciklik, roskadáslg áruval, klszínezödött öltözetű „hajtók- kal“. így érkezett az áru odaátról, Thaiföldről. KAMBODZSA az új időszámítás 5. esztendejében Phnom Penhben üldöznek az emlékeim. Mennyire más volt itt minden, az új időszámítás kezdetén! Csaknem négy évvel ezelőtt jártam itt, a város és az egész ország, egész Kambodzsa más képet mutatott. Akkoriban, az ÚJ honfoglalás után, Pol Pót katonáinak visszaszorítását követően, mindenkiben nagyon frissen élt a csaknem négy évi pusztulás. Ki-ki a rokonait számolta. Ki kerül elő a polpotlsta munkatáborokból? Ki merre Járhat? Hogyan sikerül majd talpra állni? Mert már 1979-ben szinte mindenki biztos volt abban, hogy az út csakis fölfelé vezethet, a pusztulásból ki kell sarjadnia az új életnek ... Majdnem négy év telt el azóta. Phnom Penh, a főváros ismét zsúfolt utcáin egymást kergetik az élményeim. A félmilliós városban nyüzsög az élet. Az utcákon pezseg a forgalom. A piacokon — helyi mércével — káprázatos a kínálat. Indokínai összehasonlításban legalábbis feltűnő az árbőség. Akkoriban minden másképp nézett itt ki. —o— Hányszor hallottam már azt megelőzően és azóta is, mégis szinte hihetetlenül hangzott a XX. században az a tény, hogy Pol Pot-ték eltörölték a pénzt. Ultraforradalmi torzképükben a pénzgazdálkodás afféle kapitalista csökevény volt. Igaz, kezdetben maguk is nyomattak pénzt, de sohasem dobták be a forgalomba. Ádáz küzdelmükben még a bank épületét Is fölrobbantották, nehogy erős legyen a kísértés. A szűz bankókat ezután lágy trópusi szellő lebegtette Phnom Penh, a kihalt város utcáin. De senki sem hajolt le értük, később sem. A városba visszatérők között kevesebb volt a numizmata, több az éhező ... Az új rend aztán kisöpörte Pol Pot- -ékat. De az utcákat az évekig halmozódó romrengeteget és az indáktól benőtt épületeket csak jóval később sikerült kisöpörnl. Az a Phnom Penh Inkább a guberálók paradicsoma lehetett volna. Az új kormányzat jó esztendeig szinte kénytelen volt pénz híján gazdálkodni. Maradt a közvetlen árucsere, maradt a központosított elosztási rendszer, a tejenként kimért fejadag-alamizsna. És a kereskedelem — számomra legalábbis — áttekinthetetlen dzsungele. JÓI emlékszem, akkoriban a cigaretta aranyat ért. A szó szoros értelmében. A cigaretta, az arany és a dollár pedig — mindent. Hiszen nem volt pénz, ezek a „kemény“ árucikkek töltötték be az általános értékmérő, vagy egyenérték szerepét. Cigarettáért béreltünk Jégszekrényt az újonnan megnyitott Monorom-szálló- ban és cigaretta-borravaló dukált a boynak, aki az első nap fölclpelte filmes fölszereléseinket a sokadik — gyalog legalábbis nagyon sokadiknak tűnő — emeletre. Merthogy a lift — természetesen — nem működött. Aznap sem járt! Azóta sem működik. Tönkrement akkor, amikor a város évekig üres és használatlan volt. A- mlkor a sugárút balkonjait benőtte a lián. Amikor az aszfaltrepedéseljböl sűrű növényzet sarjadt. Ma pedig fontosabb teendők akadnak. Egyszóval a lift már akkor sem működött. Az áramszolgáltatás erősen akadozott. A vizet is úgy kellett fölhordani „lakosztályainkba“, hiszen a visszavonuló polpotisták egyik utolsó akciója az volt, hogy kaucsukot öntöttek a vízvezetékbe. Kísérőink legalábbis így regélték nekünk. Apropó, kísérőnk ... A Külügyminisztériumtól kapott kísérők elsüvítettek, sőt elsivítottak az autóval. Nem nyelvbotlás: slvítot- tak. A kerékpárosok dzsungelében az autósok vég nélkül nyomják a dudát. Elhatározom, hogy a pihenésre szánt órát a piacon töltöm. Csakhogy mesz- sze van. Kilépek a szálláshely kapuján. Csöpörög az eső. A taxi errefelé meglehetősen Ismeretlen fogalom. Illetve sajátos változata Itt is van: motorkerékpár vontatta nyitott pla- tőjú járgány, amelyben rendszerint nyolcan-tízen kuporognak, szinte egymás ölében, A tömegközlekedés még nem teljesen megoldott a kambodzsai fővárosban. Villamos nincs. Busz? Nehéz szívvel, nevezném annak. Fölszállni rá — képtelenség ... kelták a mostoha útviszonyokat. Állítólag 4000 kilométernyi közutat vágtak el, pontosabban szabdaltak föl ezen az óton-módon ... így hát fékeztünk, döccentünk, port nyeltünk, aztán megint elöregördül- hettünk egy nyugodtabb útszakaszon. A látszat teljes nyugalomról tanúskodott. A hosszú útra, persze, Jónéhány további kísérő csatlakozott hozzánk. Fegyveres útikalauzainkat a sötétedés közeledtével kezdte nyugtalanítani a környék. Hiszen a januári vietnami-khmer offenzíva nyomán csak visszaszorítani sikerült a polpotlsta fegyvereseket, fölmorzsolni viszont nem. Ezért esténként — akarva, nem akarva — pihenőket kellett a progSzitál az eső. Trlksának intek. Sietve kialkudjuk az árát — 5 rlel a reális. A fuvaros beletörődik, örül, hogy van utasa. A csöndes kerekezés kb. 10 percig tart... Van időm elmélázni. Átfurakszunk még egy hömpölygő kerékpáros csomóponton és az egyik piactéren vagyunk. —o— Három éve mindenki batyuval járt ide a piacra, rizst és mérőserpenyőt hozott magával. A kialkudott árat precízen, szinte rizsszemenként öntötte át az üzleti partner hasonlóan kopottas batyujába. Ma már nyoma sincs az effajta üzletmenetnek. Ha egy kofa föllebbenti kötényét és előbukkan alatta a letakart tárca, kötegszám áll benne az új pénz, a riel. A kevésbé szemérmes ékszerészek, aranyárusok és régiségkereskedők kis üvegkallckáiban szintén sok helyet foglalnak el a bankókötegek. Talán ez valamiféle helyi Jelzés arra, hogy itt aztán Igazán értékes portékát talál a kedves vevő. Az utcai sorokon zöldségkupacok és gyümölcshegyek. A környező falvakból hozzák a kereskedők az árut. De van itt rengeteg műszaki cikk is. Hogy ezekben a sikátorokban ki tud vásárolni, és milyen fizetőeszköz dívik, erről senki sem beszél szívesen. Mindenesetre van itt minden, csak legyen, aki megfizeti. És ez mégiscsak nagy dolog abban az országban, ahol négy éve mindent valóban a nulláról kellett kezdeni, ahol meg kellett küzdeni az éhínséggel, ahol az új rendnek továbbra is intenzív külső segítségre van szüksége ahhoz, hogy biztonságát körülbástyázza a kívülről Is támogatott ellenfeleivel szemben. —o— A külső ellenségről és a piaci kínálatról, a piacok néhol bizony Kambodzsán belül Is érezhető különbségeiről megint csak egy korábbi kép ötllk elém. A thaiföldi határvidék felé, tehát a nyugat-kambodzsai végek irányába autóztunk 1979-ben, néhány hónappal a polpotlsta diktatúra fölszámolása után. Inkább csak döcögtünk. Nagyszerű autóval, mégis csak 30 km-es óránkénti átlagsebességgel. Az ok egyszerű volt, szinte kézenfekvó. A visszavonuló polpotisták utolsó... — hogy mondjam? — „fegyverténye“ néhány hónappal azt megelőzően az volt, hogy a nyugat-kambodzsai országutat 10—20 kilométerenként berobbantották. Kísérőink legalábbis ezzel indoramba Iktatnunk. Jobbára egy egy garnlzonban szállásoltak el bennünket. A dzsungelvldék változatos flóráját és faunáját, a sűrű erdő leheletét és a gazdag állatvilág közelségét (néhol „nagyon közelségét“) szinte a bőrömön érezhettem. A katonás prics- cseken így aztán Jó apróra összehúzódtunk, erőt gyűjtöttünk a vietnami rizspálinkából, a lua moí-ból, és vártuk a hajnalt, hogy újból továbbinduljunk nyugat felé, a thai határvidékre. A párszáz kilométeres út három napig tartott. Amikor megérkeztünk Sisophonba, az utolsó nagyobb nyugat-kambodzsai városba, végiggördültünk a főutcán. Üzletek a korzón. Nyüzsgés, változatos zsivaj és változatos árusbódék. És az akkoriban szokásostól merőben eltérő árukészlet. Nem kellett sokáig várnom a magyarázatra ... A kambodzsai kormányzat kénytelen volt szemet húnynl a különös behozatal előtt. A rettenetes ínség, a nyomasztó áruhiány parancsának engedelmeskedtek. Akkoriban csak így enyhítették a nyugati tartományok ellátási feszültségét. Legföljebb ezek a különös importőrök, a kerékpáros anyagbeszerzők tették ki magukat annak a veszélynek, hogy olykor az ellenséges gerillák is őket tartják legfőbb utánpótlási bázisuknak. Bizonyára akadtak köztük olyanok Is, akik tudatosan vállalták ezt a „hadtáp-sze- repkört“. Sisophon piacán mindenesetre ennek köszönhetően lehetett húst és sört, vadat és halat és a többi, vagyis a fővárosban szinte ismeretlen árukat kapni. Az országnak, a Kambodzsai Népköztársaságnak hivatalosan még külkereskedelme sem volt. A nyugati piacok mégis tele voltak importáruval ... Az akkori slsophonl piac Jutott eszembe most is, amikor végre kifizettem a triksást — már az új pénzzel, és lassan elkezdtem róni a sorokat a főváros nagypiacán. Olyan élet, olyan kínálat, olyan légkör árad a bazárból, ami alig négy éve még elképzelhetetlen volt. Phnom Penh és az egész Kambodzsai Népköz- társaság újjászületett. A halottnak hitt testbe ezalatt a négy év alatt visszatért a lélek. Gondok persze jócskán akadnak még. De éppen négy éve olyan folyamatok Indultak meg Kambodzsában, amelyek mára már komoly eredményekben mérhetők. Az új, népi rendszer konszolidálódása — ha lassan, akadozva is — tovább folytatódik. Így várja Kambodzsa hat és fél millió túlélője vagy újszülöttje az új időszámítás ötödik esztendejét... BENDA LASZLÖ írásunk szerzője interjúkészítés közben heted Belgrádban tárgyalásokat folytatott Nyikolaj Tyihonov, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke és Milka Planinc, a Jugoszláv Szövetségi Végrehajtó Tanács (kormány) elnöke. Mindkét fél hangsúlyozta a sokoldalú szovjet-jugoszláv együttműködés, valamint az SZKP és a JKSZ vezető képviselői, a Szovjetunió és Jugoszlávia vezetői között sikeresen kibontakozó együttműködés és kapcsolatok jelentőségét a két fél és a két ország közötti kölcsönös megértés erősödése szempontjából. Áttekintették néhány Időszerű nemzetközi kérdést Is, főként a béke és a nemzetközi biztonság megőrzésének, az atomháború elhárításáért vívott harc aktivizálásának kérdéseit. Varsóban ülésezett a lengyel szejm; a biztonság és a rend helyzetével, a lengyel Igazságszolgáltatás Időszerű problémáival foglalkozott. A képviselők megismerkedtek az 1983—1985-ös gazdaság- és társadalomfejlesztési tervről szóló határozati Javaslattal, továbbá az Inflációellenes és takarékossági kormányprogramokkal. A szejm ülésén részt vett Wojciech Jaruzelski hadseregtábornok, a LEMP KB első titkára, a Lengyel Minisztertanács elnöke. Czeslaw Klaszczak tábornok, belügyminiszter bevezető beszámolójában megállapította, hogy Lengyelországban a rendkívüli állapot kihirdetése után megállították az állam szétbomlását, véget vetettek a népgez-- daságot megbénító anarchiának, és megnyílt az út a válság fokozatos leküzdéséhez. Ugyanakkor rámutatott azon nyugati reakciós körök ag resszív tevékenységére, ame lyek igyekeznek megnehezíteni az élet normalizálását Lengyelországban. A belügyminiszter tájékoztatást adott arról, hogy az elmúlt 15 hónap alatt Lengyelországban több mint 700 illegális csoportot lep leztek le, 12 Illegális rádió leadót számoltak fel, és több mint 1300 olyan nyomdaberendezést koboztak el, amelyeknek jelentős részét Nyugatról csempészték Lengyel- országba. Az utóbbi időben lelepleztek egy terrorista csoportot Is, amely tavaly a legnicel vajdaságban 11 terrorcselekményt követett el középületek és magánlakások ellen. A belügyminiszter továbbá megállapította, hogy a rendkívüli állapot a biztonsági szerveknek lehetővé tette, hogy fokozottan harcoljanak a bűnözés ellen. Konkrét határozatok nélkül feiezndött be Brüsszelben a Közös Piac országainak kétnapos csúcsértekezlete. Amint a zárónyilatkozatból kitűnik, a növekvő munkanélküliség és a nyugat-európai közösség más fő problémáinak további megvitatását elhalasztották a Közös Piac következő csúcs- találkozójára, amelyet Júniusban tartanak Stuttgartban. Guatemalában a már öt hónapja érvényben levő rendkívüli állapot törvényei szerint létrehozott különleges bíróságok ítélete alapján öt személyt kivégeztek. E kivégzésre két nappal az Ef- raln Rios Montt tábornok által végrehajtott puccs első évfordulója előtt került sor. A hónap elején a rendkívüli bíróságok ítélete értelmében már hat személyt kivégeztek.
