Új Ifjúság, 1983. január-december (31. évfolyam, 1-26. szám)
1983-03-22 / 12. szám
ROSTOCK - a Balti-tenger kapuja Érdekes és furcsa este érkezni egy ismeretlen városba. Érdekes, mert tdbbé-kevősbé határozott körvonalat kap minden, ami eddig csak képzeletünkben, olvasmányainkban élt, s furcsa, mert az este sejtelmes fényei, árnyai sokmlndent másként láttatnak, mint a nappal valósága. Mint ezúttal Is Rostockban^ Az NDK fővárosába, Berlinbe 1 óra 10 perc alatt repít el az IL—18-as repülőgép, a Neptun-ex- pressz négy őrá alatt szállít Berlinből Rostockba. Viszont percnyi pontossággal közlekedik, kocsijai tiszták, szinte kínosan azok, s a büfében olyan a választék, mint bármelyik nagyváros pályaudvarának büféjében. Kérhetsz előrecsomagolt, dúsan összeállított uzsonnacsomagot, vagy válogathatsz a felvágottak, szendvicsek, saláták, sütemények között. Rostock pályaudvara azonban kissé lehangoló, meg Is Jegyzi valaki mellettem, továbbrúgva egy cigarettacsikket: „hiába, kikötőváros, matrózok tanyája.“ S mintha csak igazolni Igyekeznének a megjegyzést, két szép szál matróz áll meg mellettem, megragadják csomagjaimat, s magyarázzák, segítenek, elkísérnek, megkeressük együtt a szállásomat. Tetszik, Jól esik udvariasságuk, de elutasítom, mert sejtem, hogy nem csupán segíteni akarás volt a szándékuk. Meg különben Is, a Balti-tenger kapuja, a 224 000 lakosú város azért nem olyan n^gy, hogy eltévedjek benne. A 27-es számú villamos pedig — tudom, hiszen előre tájékozódtam ■— a szálláshelyem, a Warnow-hotel előtt tesz ki. Német alapossággal nézegeti a gondosan kikészített, hideg kék szemű, szőke portáslány az útlevelemet, a CEDOK magammal vitt szobafoglalási iratait, s ugyanolyan alapossággal magyarázza el az étkezések időpontját, helyét, a szobám elhelyezkedését. A pulton csodálatos rózsaszín belsejű, különösen hatalmas méretű kagylón akad meg a tekintetem. A portáslány észreveszi, most mosolyodik el először: — Nem, nem a Balti-tengerből való, egy kubai turistától kaptam — mondja különös melegséggel. Azt hiszem, értem, mitől lágyult el így, hirtelen. Nem kell álomba ringatni ezen az estén. Kinézek hetedik emeleti szobám erkélyéről, a sötétben próbálom kivenni az épületek körvonalait, lemérni a távolságokat, közben a tenger sajátos illatát sodorja errefelé a szél. A szemben levő lakóház egyik lakásában kihúnynak a fények. Az utcáról két éneklő hang hallatszik lel, ki tudja, lehet, hogy az én két tengerészem hangol, megfelelő meny- nylségű elfogyasztott ital után. Aludjunk! Hisz oly édes az első álom, csak persze most olyan fáradt vagyok, hogy nem emlékszem semmire sem belőle! Reggel a hatalmas szárnyas ablakban szűkül össze a nagyváros panorámája. Újra odaállok az erkélyre, s tekintetemmel végigpásztázom az utcákat, tereket, szobrokat, a tenger idecsapódó kékjét. A gótikus Kröpe- liner Tor mögül kel tel a nap, bearanyozza a Rostock-Marienehe hal- komblnát modern épületeit. S mintha kicsit jelképes Is lenne ez, Rostock Jelképe: az öslség és napjaink talál kozása. De gyerünk az utcára, szűk már az a kép, amely az ablakon, az erkélyen beféri Hamisítatlan északi szél kap a hajamba az utcára lépve, vészjóslóan gyülekeznek az esőfelhők. Jő lesz, ha szárazon megúszom a Hajózási Múzeumig. Rostock ugyanis nemcsak napjainkban, hanem már a XIV—XV. században a hajózás, a hajóépítés központja volt. A Warnow folyó torkolatvidékén épült város hamarosan a keleti-nyugati kereskedelmi útvonal fontos csomópontja, a Hanza-szövet- ség tagja lett. A Hajózási Múzeum annak Is ren geteg érdekességet tartogat, aki már a hajók látványától Is tengeri betegséget kap. És persze mélysége.sen elcsodálkozik, hogyan tettek meg 4-500 évvel ezelőtt Ilyen „teknőkkel“ ezer mérföldes tengeri utakat. Régi-régi hajőtestek, kezdetleges iránytűk, térképek és rengeteg modell, amelyek az eredetiek alapján készültek, idézik azt a hősi kort. A legvonzóbb azonban az a terem, amely pontos mása egy tengerjáró hajó fedélzetének, eredeti kormánykerékkel, hajónaplóval, kapcsolószekrénnyel, teleanyaga pedig méltón bizonyltja a művészet folytonosságát, örökösségét. A régi-régi litográfiák és az újabb kori grafikák, a városban élt és alkotott művészek alkotásai, egykori városrészletek másainak megtekintése után ragyogó napsütésben lépek ki az épületből. Mélységes csodálkozásomra a világ legtermészetesebb hangján szól utánam a kedves, öreg anyóka, a múzeumőr: „Das ist normal“. S később valóban megértettem, hogy ez tényleg egészen természetes Itt, a kontinens legszélén, hogy az ömlő eső után egy-két órára kisüt a nap, majd újra elborul az ég. Ogy látszik itt az időjárás is a város jellegéhez. fonnál, betegszobával. Minden működtethető, bárki kipróbálhatja, menynyire állna helyt a kapitány posztján. S hogy egészen élethü legyen a jelenet, akár be is öltözhet a kapitány egyenruhájába. Időközben eleredt az eső, tocsog a víz a cipőmben, amíg elérek a villamosmegállóig. Ez a villamosmegálló pedig éppen a Stein Tor közelében van. A középkorban itt volt a város határa. A gazdag Hanza-várost, miután 1218-ban városjogot kapott, fallal vették körül. A védelmi rendszerhez húsz kapu is hozzátartozott. Ezek egyike, s egyik legszebblke volt a Stein Tor, a Stein-kapu. Történetéhez tartozik, hogy a hatalmas, gótikus építményt 1566-ban, a mecklen- burgl herceg parancsára lebontották. A herceg ugyanis ezzel akarta bizonyítani uralkodását a város felett, azaz, hogy itt minden az ő kívánsága szerint történik. Miután azonban a herceg és a polgárság egyezsége létrejött, a kaput újra felépítették, igaz már a kor szellemének megfelelően, reneszánsz stílusban. Az viszont a II. világháború áldozata lett, amelyben most gyönyörködök, 1954-ben épült fel, az eredetivel azonos kivitelben. A villamos pedig már egy másik kapuhoz, a Kröpellner Torhoz szállít. Az 54 méter magas, impozáns kapu mellett parányinak érzem magam. És nemcsak fizikai értelemben. Az 1300- as években épült kapu felvirágzások és pusztulások, békés építések és szörnyű rombolások tanúja. A benne elhelyezett Kultúrtörténeti Múzeum hangulatához, az építészetére jellemző nagy ellentétekhez Igazodik. A belváros is a régi és az új sikeres kompozíciója. Számos értékes épületet, polgárházat és templomot, a történelmi fejlődés megannyi tanúját restaurálták. Az óváros látványosságaihoz tartozik a XIII. században épült városháza héttornyos homlokzatával, az Ernst Thälmann téri oromfedeles polgárházak és a Mária-templom Jelentős műkincseivel. A bazilikaszerű épület 400 évig épült, közben többször változtatták stílusát. Műkincsei közül említést érdemel a bronz ke- resztelőmedence, a csillagászati óra és a gyönyörű hangú és felépítésű orgona. Tornyából pedig csodálatos körpanoráma nyílik a városra, a kéklő tengerre. A belváros újjáalakításának a „Lange Strasse“ felépítése volt a csúcspontja. A hagyományos északnémet vöröstéglás gótika stíluselemeinek felhasználásával harmonikusan illeszkedik a történelmi városközpont Jellegéhez. Az épületek alsó részében hangulatos kis üzletek sorakoznak, a halbolt például külön élmény áruválasztékával, amely között a centiméteres halaktól egészen a méteresekig számtalan fajta megvásárolható. A Lange Strasse kivezet egészen a hajógyárig. Az 1890-ben hlapított Neptunwerft, az NDK legnagyobb hajógyára. Ma hatalmas konténer- és darabárut szállító teherhajókat gyárt, főleg a Szovjetunió részére. Akinek szerencséje van, szemtanúja lehet egy- -egy hatalmas hajó vízre bocsátásáRostock legszebb szökökútját fürdözö jelenetek díszítik nak, „keresztelőjének“ Is. A hajógyár egyébként mindig a munkásmozgalom egyik bázisa volt a városban. Nem véletlenül áll a közelében Hermann Dunckernak, a német munkásmozgalom jelentős alakjának szobra, valamint a hős matrózoké, amely a II. világháborúban a hajógyárat védő tengerészeknek állít emléket. Itt még Inkább érezni a szél erejét, a kikötő előtti parkban kalapok, sapkák repülnek le a fejekről, a lányok, asszonyok szorosabbra fogják szvette- relket, kabátjaikat. Hosszú sor kígyózik a büfé előtt, pici pohárkákból meggy-, őszibarack-, köményllkört hörplntenek a legfázósabbak. Jegyet váltok a Welse Flotte — Fehér flotta Warnemünde felé tartó hajójára, s három deci karamell ízű sörrel próbálom melegen tartani magam az indulásig. Majd beállók a hajóra várakozók közé. Senki sem türelmetlenkedik, a -hajó beállása után sem bomlik fel a sor, szépen, egyenként léphetünk a fedélzetre, foglalhatjuk el helyünket. Visszanézek a városra, ideragyognak a virágágyások vörös muskátlijai, a sárga dáliák, s a sok-sok szépen fejlett, gondozott díszfa. A tengeri utazás különös esemény a közép-európai ember számára, még akkor is, ha ez esetben, alig távolodunk el a parttól. Csakhamar feltűnik a Balti-tenger egyik érdekessége, a Tradíclő-hajő. Ebben a Frieden-típusú, 10 000 itonnás teherhajóban a hajó- építés dokumentációit tekinthetjük meg. A 157,6 méter hosszú, 4 dízelmotorral ellátott hajó belsejében a ritka érdekességű múzeum mellett ifjúsági szálló, étterem, klállítőterem is helyet kapott. Egyik helyiségében pedig üvegfalú persely, a szolidaritási alap javára gyülekező pénzzel, 10 pfennigtől 5 márkáig minden címletű, pénz látható benne, alatta pedig egyetlen felirat: Danken! — Köszönjük! S biztosan nem a köszönetért, de senki sem megy el mellette úgy, hogy ne dobna bele klsebb-nagyobb pénzdarabot. Warnemündéig aztán — Rostock úgynevezett strandközpontjáig — ahová hajónk tart, már csak a kék égben, a le-lecsapó sirályokban és a fodros taréjú hullámokban gyönyörködünk. Warnemünde, a kedves és ősi halászfalu azonban számtalan látványossággal fogad. Külön élmény a rengeteg ringatózó halászbárka, a száradó hálók, s az Alter-Strom újjáépített favázas házacskái. A homokdűnék, a nudisták paradicsoma felöl időnként aprószemcsés homokot kavar a szél, a mólóig bokáig érő homokban teszem meg az utat. Meg- -meglendlt az erős északi szél. a világítótoronynál csak úgy érzem magam biztonságban, ha megkapaszkodom a korlátban. Sűrű egymásutánban Jönnek-mennek a hajók, a dániai Gedser felé innen szállítják a vonat- szerelvényeket, Hamburgból árut hoznak, a lengyelországi Szczecinbe utasokat szállítanak. Akár órák hosszáig elnézelődnék innen a mólóról, a világítótorony tövéből, ha nem Indulna oly gyorsan visszafelé a hajó. Hamarosan felharsan a hajókürt, beszállás, Indulunk. Késó délután van már, Rostock ilyenkor a helybelieké is, nemcsak az Idegenké. Fiatal anyukák tolják kocsijukban hazafelé a bölcsődéből, óvodából csemetéjüket, mellettük az ifjú apukák megrakott szatyraikban a vacsorára valóval. A zöldség, gyümölcs egyikből sem hiányzik. Legszívesebben odaszólnék nekik: Jó étvágyatl Felmegyek szállodai szobámba, odaállok az erkélyre. Alattam már a nagyváros esti élete zajlik. Holnap elutazom. BENYAk mAria Nemzetközi tanácskozás A szocialista országok kommunista és munkáspártjai központi bizottságainak nemzetközi és ideológiai kérdésekkel foglalkozó titkárai 1983. március 14—15-én Moszkvában ülést tartottak. A tanácskozás résztvevői átfogó eszmecserét folytattak a politikai, az ideológiai és a propagandamunkának azokról az időszerű feladatairól, amelyek a nemzetközi helyzet alakulásával, a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének prágai tanácskozása eszméivel, valamint a szocialista országok más, a béke és a nemzetközi biztonság megszilárdítását szolgáló Javaslatainak megvilágításával és megvalósításával kapcsolatosak. Megelégedéssel állapították meg, hogy a prágai politikai nyilatkozatban megfogalmazott békekezdeményezések és elsősorban az a javaslat, hogy a Varsói Szerződés és a NATO tagállamai kössenek szerződést arról, hogy kölcsönösen lemondanak a katonai erő al kalmazásáról és békés kap csőlátókat tartanak fenn. Jelentős érdeklődésre, megértésre és támogatásra talál tak a nemzetközi munkás- és felszabadító mozgalomban, a haladó gondolkodású közvé lemény legkülönbözőbb rété geiben, s a világ sok orszá gának kormányánál. A tanácskozás résztvevői megelégedéssel állapították meg. hogy széles körű nemzetközi visszhangot váltottak ki a szocialista országoknak az európai nukleáris leszerelésre vonatkozó javaslatai — az új közép-hatótávolságú nukleáris rakéták tele pítésére kimondott morató riumra vonatkozó Javaslattól egészen addig az indít vényükig, hogy a kontinens legyen mentes mindenfajta közép-hatótávolságú és harcászati nukleáris fegyverzettől. Az ÚJ amerikai rakéták Nyugat-Európába telepítésé re vonatkozó NATO-tervek elleni harc kimenetele döntő Jelentőségű nemcsak áz Európában, hanem az egész földkerekségen végbemenő események távlati ala kulása szempontjából. A tanácskozás résztvevői megállapították, hogy a nemzetközi helyzet alakulása igazolja a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének nyilatkozatában szereplő azon megállapításoknak a Jelentőségét, hogy politikai eszközökkel kell megoldani a már meglevő, és elhárítani az újabb háborús konfliktusokat Ázsiában, Afrikában és Latin-Ameriká ban, véglegesen fel kell számolni a gyarmatosítás és a fajüldözés valamennyi maradványát, véget kell vetni a neokolonlalista politikának, más népek elnyomásának és kizsákmányolásának. A résztvevők részletesen megvitatták, hogyan lehet elmélyíteni a testvérpártok együttműködését a külpollti kai kérdésekről folytatott információs és propaganda- -tevékenységben. Megállapították, hogy fontos még jobban megvilágítani a szocialista országok álláspontját a háború és a béke kérdéseiben, rámutattak, hogy fontos a szocialista országok álláspontjának megvllá gítása a prágai tanácskozás politikai nyilatkozatában foglaltak megvalósításával kapcsolatban, s azon Javaslatok kapcsán, amelyeket a szocialista országok tettek a fegyverkezési hajsza megszüntetése érdekében, valamint a leszerelés, elsősorban a nukleáris leszerelés területén megvalósítandó gya korlati intézkedések tekintetében.
