Új Ifjúság, 1983. január-december (31. évfolyam, 1-26. szám)
1983-03-08 / 10. szám
< (H FOLYTATÁSRA MÉLTÓ RENDEZÉS Ä korszerű színház olyan darabokat tűz műsorára, amelyekben valós helyzetek, hagyományok, emlékek, emberek, körülmények vannak, amelyekhez, akikhez a ml „kortárs világunk“ Is bizonyos érzésekkel viszonyul. Éppen ezért a korszerű színháznak nem izgalmasnak (netán feltűnőnek), hanem jónak kell lennie. Henrik Ibsen már maga Is biztosíték arra, hogy a közönség érdeklődését felkeltse. Horváth Lajos rendezői koncepciója és a jelenünkre vonatkoztatott színpadi minősítése tudatosan tér el a nagy norvég író klasszikus értelmezésétől. Tér- és játékfelfogásában rendezői jelenlétét szeretné igazolni. Ez részben sikerül Is, amikor a nézőtér felé lejtő, három részre osztott színpadon mozognak a szereplők. A süppedő-lngoványos padlózaton különös lélektani hangsúlyt kapnak főleg Krogstat, Llndéné és olykor Nóra jellemrajzában mindazok az erkölcsi és társadalmi indítékok, rezonanciák, amelyek életük alakulását befolyásolták. Ezért érdekes Mikus Balázs díszlete is. Kár, hogy női jelmezei már kevésbé leleményesek. Ibsen drámáival színháznak, közönségnek egyformán meg kell küzdenie. Témái nem ígérnek könnyen emészthető igazságokat. A rideg szembenézést követelik tőlünk. És ezt keresi Horváth Lajos rendezése is, amikor „valami újjal“ szeretne hozzájárulni a sikerhez. Tudja, hogy Nóra nem a társadalmi átalakulásokkal, a történelmi viharokkal, hanem a szürke hétköznapokkal képtelen megküzdeni. Akarata mindig megreked a bizonytalan szándék küszöbén: tétlen szemlélődés az élete. Sorsát inkább irányítja minden és mindenki, mint ő maga, pedig itt többről van szó. Horváth Lajos e különösnek tűnhető hétköznapi sorsnak és a hétköznapinak látszó különleges életnek a tükörképe határán vezeti át szereplőit, s ezzel a játék lélektani Ihletésű és reális célzatú lesz, és talán éppen ezért köti le a közönség figyelmét. Ezzel az ib- senl kiemeléssel rendezése elkerüli, hogy a darab „csak“ Nóra megható története legyen. Mind az öt szereplő ugyanis egy-egy főszereplője Is lehetne a darabnak. Tele ambícióval látott hozzá első rendezéséhez a fiatal Horváth Lajos. Ki is talált egy „keretjátékot“, amelynek lényege, hogy szereplőit a nézőtérre „ülteti“, és onnan lépteti az akcióba, mintha a közönség soraiból bárki felléphetne, hiszen ez a történet vele is megeshetne. Ez gyakran zavaróan hat, főleg akkor, amikor a recsegő lépcsők fontos szavakról-mon- datokról terelik el a figyelmünket. Az is ritkább eset, hogy a Torvald család gyermekeit szerepeltetik, még akkor is, ha „csak“ magnószalagról halljuk a rimánkodó gyerkőcök hímgocskáját. (A zárójelenet öncélú, bár hatásos ötlete miatt fölösleges ezzel a hangzavarral megtörni a pergő előadást.) Ez a „beexponálás“ annál inkább bosszantó, mert mellőzik a darabból Nóra búcsúmonológját, és elmarad Helmer, illetve Rank jól időzített zongorázása a tarantella jelenetből. (Ezt is csak magnóról halljuk.) Zavar még a fényhatások önkényes víbráltalása, az előszobaajtó csupán „jelképes szerepeltetése“, pedig éppen ennek az ajtónak a rajta elhelyezett levéKszek- rény által különös funkciója van. Ugyanúgy értelmetlennek tűnik az öreg hordár ,,egyszavas“ jelenetéből „egyperces“ szerepet kerekíteni, Nórával egy közismert angol slágert dúdoltatni, vagy a zárójelenetet csak azért visszapergetni, hogy Ibsennel ellentétben a Thália így fejezné be Nóra drámáját még akkor is, ha a játékot Babaotthon, Babavilág, Babaszoba, Ein Puppenheim stb. címen szerette volna elfogadtatni. Az említett zavaró bosszúságoktól eltekintve figyelemreméltó előadást köszönhetünk a Thália Színpad együttesének. A jubileumi évad egyik jó teljesítményét láthattuk öt kitűnő karakteralakítás közvetítésével. A címszerepet Kövesd! Szabó Mária alakította. Rokonszenves egyéniségével sikert aratott. Jó a szerep felépítése: eleinte életteli és játékos, innen túl jut el az elkeseredett kirobbanásig, majd a cserbenhagyásig, a haláltánc-imbolygás drámai felfokozásáig. Jó a koreográfiája. Végül otthagyja családját. Ma éjjel bizonyára Lindénénél fog aludni, ha tud. De mi bízunk Llndéné tárgyilagos életfelfogásában (ez pedig egy harmadik lehetőségi), mert másnap hazaviszi Nórát (mondván, hogy nem jó az embernek egyedül), és minden megoldódik. Nóra rádöbben, hogy Helmprben is vannak nemesebb érzések. Ez a játék során többször is a felszínre kerül Csendes László megfogalmazásában. Párbeszédei viszont csak akkor inspirálnak, amikor a szerző gondolatmenetét magáévá teszi, és a rendező reális lehetőségekkel számoló koncepcióját is alárendeli színészi gyakorlatának. Teljes elismeréssel kell szólni Gyurkovlcs Mihály (Dr. Rank) és Lengyel Ferenc (Krogstat Günther) alakításáról, akiknek nem csekély érdemük van a megérdemelt sikerben. Gyurkovics Mihály játékából kiérződik valami bizarr sejtelmesség, valami értelmet sugárzó melegség, valami „több“ és „másabb“, ami lírává Itatja át belső vergődéseit. Reális értelme van mindannak, amit színészként tesz. Jő ellenpólusa Lengyel Ferenc sajátos fanyar, mégsem cinikus Krogstatja. Szerepfonnálása nem fölényes, hanem egy zátonyra futott uzsorás kétségbeesett kapaszkodása, abban a reményben, hogy ismét ember lehessen. (Itt is Llndéné lesz a segítőtárs.) Az ötödik szereplő. Gombos Ilona, aki Lindénét alakítja, ö nem közöl irodalmi bölcsességeket, de hétköznapi szóhasználatában még a közhelyeket is a művészi hatással tolmácsolja, és alakjának önálló arculatot kölcsönöz. Krisztinája tapasztalt asszony. Bízzunk hát benne, hogy az ő közreműködésével Helmer Torvald kis „pacsirtája“, megtévedt „mókuskája“ ezúttal már nem játékszerként, valahol egy „babaszobában“, hanem családjában éli majd tovább boldog és örömteljes életét. í— szem — JOURNEY Sokáig éljen az új hullám, de a Jő rocknál nincs jobb — mondhatná a tengerentúli zenerajongö, amikor meg vásárolja a Journey együttes Secret Ways című felvételét. A lemez fölé nyesen vezeti az ottani listákat, megelőzve a Man At Work és a Duran Duran dalait. Az „utazás“ zenekar 1973-ban mutatkozott be San Franciscóban, akkor még Golden Gate Rhythm Section néven. Nem sokkal később apróhirdetésként közzétett felhívásuk nyomán több száz javaslatból választották ki a Journey márkajelzést. Nem kellett látnoki ügye.-:ség ahhoz, hogy már előre megjósolják a csoport sikerét, hiszen megalakulásakor szinte super -groupnak számítottak, az igazi befu táshoz mégis kilenc albumuknak kel lett megjelennie. "A Journey muzsikájának megható rozó figurája a gitáros' Neal Schon, aki Gregg Rolle billentyűssel együtt a Santanában vált Ismertté. Carlos Santana több felvételén közi^működ- tek, köztük a híres nevezetes Abra- xason is. Hozzájuk csatlakozott a Steve Miller Band basszusgitárosa. Ross Valory. A dobos, Aynsley Dunbar előzőleg nem kisebb egyéniségekkel játszott, mint John Mayall, Jeff Beck vagy Frank Zappa. A kitűnő muzsikusnak 1980-ban mégis távoznia kellett a zenekarból. Az eset egyedülálló a rock történetében, és kuriózumszámba megy. Az egyik Journey- -koncert alkalmával úgy félidő tájt a program szerint tizenöt perces dob- szólónak kellett volna következnie. Csakhogy Aynsley Dunbar annyira belefeledkezett a vlrtuózkodásba, hogy meg sem állt, s az egész műsoridőt kitöltötte szólójával. A mutatvány azonban nem tetszett a társainak: a zenekari kupaktanács úgy döntött, felmondanak a fékezhetetlen dobosnak. Mire ö a bíróság előtt próbálta megvédeni vélt jogait — sikertelenül. A tagcserével azonban nem gyöngült a csapat, hiszen Dunbar utódja Steve Smith lett, akt előtte Jean-Luc Ponty zenekarában püfölte a dobokat. A csoport felállása tavalyelőtt vég- legesOlt, a billentyűs hangszerek mögötti helyet pedig Jonathan Cain foglalta el. Ha végigtekintünk a zenekar eddigi munkásságán, rájövünk, milyen kifejező név számukra a Journey. Csakugyan „végigutaztak“ néhány zenei stíluson, egy-egy nagylemezük jelzi az állomásokat. A kulcsszó a rock, ezt társították az art, a dzsessz, a hard, a kommersz jelzőkkel aszerint, hogy éppen melyik korszakukról beszéltek. Manapság népszerűségük és a vele járó üzleti sikereik mellett arra a legbüszkébbek, hogy a kritikusok újabban a „felnőttek rockzenéje“ címkét ragasztották rájuk. STRIEZENEC SÁNDOR SANDOKAN A Magyar Televízió nézői ték A maláji tigris című óla amelyet közben a Szlovák kezdett. A főszereplő Kabir folytatásra nőtt az érdeklődi levelet kaptunk azzal a kéré: bir Bediről. A következő in: szereznünk: 1946-ban született Indiába goi anyától. Iskolásként az ken mindig az elsők között óta sem hanyagolja el, s e: toztatja kalandfilmjeiben. A dokumentum- és reklámfilme állt a kamera másik oldaláré ben játszott. Nem akart az nész maradni, ami sikerült filmezik Európában. Hírnévé' ta meg a. niár említett sor szott hippiket, cowboyokat, — sötét haja és szeme alka dadi tolvaj újabb fllmváltoze kapta Tedzs herceg szerepé fizikai adottságai nagyon al rep eljátszására. Londonban adást megnézett, s kedvet ke léshez. Otellót szeretné elját hat héten át élvezhet- z kalandfilmsorozatot. Televízió is sugározni Bedl iránt folytatásról s. Olvasóinktól is több sei, írjunk valamit Ka- ormációt sikerült róla 1, indiai apától és an- egyénl sportversenye- végzett. A sportot az- t a tudását jól kama- őiskola elvégzése után tét készített. Aztán át- , és öt év alatt 27 film- inban csak indiai szí- is neki, mert sokfelé Sandokanként alapoz- ízatban, de azóta ját- Dlaszokat, spanyolokat nassá teszi rá. A bag- tában Kabir Bedl meg- :. Szerinte azért, mert íalmassá teszik e sze- járva sok színházi elő- pott a színpadi szerep- izanl. ^ ^ 4. Hazánkban Is sokan ismerik és kedvelik a ska zenét művelő UB 40 nevű cső lortot. Kevesen tudják azonban, honnan ^red a, nevük. Az UB 40 az angliai fiatal munkanélküliek közvetítő irodájának a címe. A színes börűekből és fehérekből álló együt tes nemcsak nevével tüntet a társadalmi visszásságok ellen, hanem dalaik szövegével is.
