Új Ifjúság, 1982. július-december (30[31]. évfolyam, 27-52. szám)
1982-08-03 / 31. szám
4 iiíiiig A páti „brlgádosoknak“ van a legjobb dolguk — adja hírül a SZISZ Komáromi (KomárnoJ Járási Bizottságán Pavol Hálák. — Látogasd meg öketl Mielőtt megfogadva a tanácsot úttá kelnék Patra (Patlnce), még megtudakolok néhány adatot az Idei nyári építőtáborokkal kapcsolatban. — Járásunk Iskoláiban az Idén 1130 diák jelentkezett építőtáborba. Valamivel több, mint tavaly, örülünk ennek a magas létszámnak, hiszen rengeteg munka vár rájuk évről évre. Sok az olyan teendő, amire csak Idénymunkásokat tudnak alkalmazni az üzemek, gyárak, szövetkezetek. Ezért is hallani sok helyütt, hogy nyáron a diákok segítsége aranyat éri — És talán még az aranynál Is többet ér annak a huszonhét diáknak a munkája, akik az Iskolaépület bővítésén dolgoznak — mondja Kraj- mer Imre, a szomszédos Ipariskola Igazgatóhelyettese, aki meglnvitál egy rövid látogatásra. Tíz óra lévén a gyerekek épp szünetet tartanak. Harcsa Ernő szakoktató örömmel, szinte egy szuszra mondja: — Néhány hőnapja vagyok csak az iskola kötelékében. Szívesen jöttem ide, már csak azért Is, mert a gyerekeknek nem volt szakoktatójuk. Üzemekbe küldték őket szakgyakorlatra, ahol mindent csináltak: söpörtek, ablakot tisztítottak, zsalut hordtak, csak épp nem szakmájukba vágó munkát végeztek, tanultak, gyakoroltak. S most látom, hogy érdekli őket a munka, csak éppen elidegenítették őket tőle. Ezért aztán duplán jól jön nekünk ez a kéthetes épírekre. Naphosszat a medencék szóién ülnek, és árgus szemmel figyelik a vizet, a fürdőzőket, mert vigyázni kell a biztonságukra, egészségükre. — Reggel hétkor azzal kezdődik a napunk — mondja Tücsök Erika úszómester, harmadikos gimnazista —, hogy összeszedjük a szemetet, amit a vendégek előző nap eldobáltak. Van elég. Aztán megmérjük a víz klórtartalmát, majd klórt szórunk bele. Felváltva ügyelünk a medence mindkét oldalán. S bizony van elég munka. Gyakran kell figyelmeztetni az embereket, hogy szemüveggel ne menjenek a vízbe, hogy ne használjanak gumimatracot, mert az sok helyet foglal el, hogy a kisgyermekeket ne engedjék meztelenül a vízbe, hogy ne ugráljanak a partról a medencébe ... Vannak, akik mindezt nem és nem akarják tudomásul venni. A A szorgalmas kumárnnii ipariskolások egyike Labancz Ivett az NDK ba készül épí tőtáborba tötábor, amely ugyan nem attraktív környezetben, nem egy távoli idegen városban van, de a gyerekek mégis szívesen jöttek, jönnek, akárcsak néhány szülő is. Az Iskola épülete már régen kicsinek bizonyult a megsokasodott diákság számára. Eddig a város négy különböző pontján folyt a tanítás. Ha elkészül ez az épületszárny,^ nyolc osztállyal bővül az anyaépület,’ és valamelyest javul a helyzet. S mivel szakembereket, szakmunkásokat nehezen kapni az Ilyen munkára, ígyek- szetiek a diákok segítségével előrehaladni. Fizetség helyett tárgyjutalmat, egy-egy könyvet, hanglemezt kapnak majd, a legjobbak pedig külföldi kiránduláson vehetnek részt. — Igyekszünk ezt a két hetet sokoldalúan kihasználni — mondja búcsúzóul Harcsa Ernő. — Egyrészt minél több szakmai tudnivalót tanítványainkba oltani, másrészt elbeszélgetni velük jövendő munkájukról, az építkezések, általában az építőipar problémáiról, a határidőcsúszásokról és egyebekről. Nem elégszer hangsú- lyozo-m nekik: az iskolába bekerülhettetek tudásotok, szerencsétek, protekciótik révén, de érettségi bizonyítványt tőlem csak akkor kaptok, ha jó szakemberek módjára, szeretettel viszonyultok a munkához, ha tanultok, Én hosszú éveket húztam le az építőiparban, tudom, ennek az iparágnak a jónál le Jobb szakemberekre van szüksége. Hát tőlünk, az iskolából, ez a tervem. Ilyeneket küldünk majd az építkezésekre. A fiúk, lányok szájtátva hallgatják szakoktatójukat. Később nekilátnak falazni. Mozog a kéz, fogy a malter, fogy a tégla, és nő a fal. Mondatról mondatra, pontosabban tégláról téglára tanulják meg a falrakást — meg egy kicsit az életet Is. A páti fürdőben valóban ritka jó dolga van annak a 35 komáromi gimnazistának, akik ide jöttek építőtáborba. Ez persze csak a látszat, hiszen roppant nagy felelősség Is hárul sokukra, leginkább az úszómestetöbbség azonban megértő. S a munkán, a kellemes Időtöltésen kívül még jó nyelvgyakorlás Is ez az egy hónap: nagyon sok a cseh vendég. A diákok főnöke, a főúszómester, Mauko Sándor csupa jót mond a gimnazista fiúkról, lányokról, akik az úszómesteri munkán kívül kertészkednek Is, továbbá felügyelnek a csónakoknál, a golfpályán. — Néhányan az első napokban azt gondolták — mondja Mauko Sándor —, hogy kiránduláson vannak, de aztán hamar tudatosították, hogy felelősség hárul rájuk. Azóta nincs velük semmi baj, mindig a helyükön vannak, becsületesen végzik a rájuk bízott feladatokat. Talán azt Is mondhatnám, hogy elégedettebbek vagyunk velük, mint az állandó alkalmazot- talnkkal. Jövőre Is örömmel várjuk őket. Az ógyallai (Hurbanovoj sörgyár szintén a vonzó építőtábor! munkahelyek közé tartozik. A személyzeti osztály dolgozójától, Wailler Imrétől megtudom, hogy a komáromi Ipariskola 27 diákja dolgozik náluk. — A fiúk, lányok elsősorban segédmunkát végeznek, és ez legalább olyan nélkülözhetetlen a végtermék előállítása szempontjából, mint mondjuk a komló. Ha nem lennének, nem is tudom, hogyan boldogulnánk, talán le is állhatnánk. Miközben a palackozó falé ballagunk, megtudom, hogy a kitűnő minőségű ógyallai „Arany fácán“ sör keresett exportcikk. Kétszer-három- szor nagyobb mennyiséget is szívesen fogadnának akár a Szovjetunióban, akár Spanyolországban, akár Itáliában ... No meg természetesen idehaza is. — Hirtelen meg sem tudom mondani, hogy a környéken hol tudna tizenkettes palackos, ógyallai sört venni. A kereslethez képest kicsi a kapacitásunk. Igencsak ránk fér már a tervezett bővítés, korszerűsítés — mondja kísérőm, majd a palackozóba érve a ma már korszerűtilennek bizonyuló NSZK-gépekre mutat: — Kéne néhány új masínal Tücsök Erika úszómester Műszakváltás van, s Időbe telik, míg megtaláljuk Idénymunkásaikat, a diákokat. Forró Jolánra és Pásztor Imrére a palackozó egyik szögletében bukkanunk. Tapasztalatokkal még nemigen dicsekedhetnek, hiszen csak második napja dolgoznak a sörgyárban; ellenben Imre abban már biztos, hogy a tegnapi elfogyasztott sörmennyiséget ma semmi kedve túlszárnyalni. ök felügyelnek az üvegek tisztaságára. Mondják, nem valami izgalmas munka, ám az Itt eltöltött két hét arra jó lesz, hogy egy gyár életével megismerkedjenek. Az érsekújvári (Nővé Zámky) konzervgyár szintén nehezen tudná elképzelni a nyári Idénymunkát a diákok nélkül. A gyárnak régi alapokon nyugvó, jó együttműködése van az ország több közép- és főiskolájával, s így minden nyáron van elég dolgos lánykéz. Mlchal Supek művezető a nyitral közgazdasági szakközépiskola 54 diákjának a munkájáról így nyilatkozik: — A lányok teljesítménybérben dolgoznak. Eddig elégedettek vagyunk velük, bár a tervet mindössze 70—80 százalékra teljesítik. Még csak néhány napja vannak Itt, remélhetőleg a hét végére belejönnek. Mert a tapasztalatunk, hogy. egy hét elteltével jóval túlszárnyalják . a .tervet. Mondják, . akarat kérdése minden, s látni rajtuk, dolgozni, önmaguk előtt pedig bizonyítani akarnak. S ez nekem, nekünk nagyon tetszik, akárcsak a jókedvük. A lányok többsége a szalag mellett dolgozik. Válogatják a szebbnél szebb barackot. Ügyelniük kell' nagyon, hiszen a kompót exportra készül, s a külföldi vevő nagyon igényes. Mások meg fagyasztásra készítik elő a barackot, amelyből majd télen lekvár, dzsem készül. — Az ott dolgozók tegnap délelőtt — mondja a művezető — csúcsteljesítményt produkáltak: 10,5 tonna barackot dolgoztak fel félkészárunak. Labancz Ivett egyike a közgazda- sági középiskola diákjainak. Komáromi. — Elég nehéz volt megszokni, hogy folyamatosan, gyorsan kell járni a kéznek, a szemnek, ds igyekeztünk és belejöttünk. Ivett elmeséli, hogy neki ez a munka egyfajta bemelegitőnek számít, hiszen a két hét elteltével újabb építőtáborba megy, méghozzá külföldre, az NDK-ba húsz társával együtt. — Egyéni akció: levelet írtunk egy Magdeburg közelében levő konzervgyárnak, tudnának-e négy hétre alkalmazni. Igen, volt a válasz, s ml örömmel megyünk. Ez a pénz jó lesz költőpénznek, az ott keresett összegen meg veszek néhány jó cuccot. Szóval eddig is jó volt, és számomra továbbra Is jónak ígérkezik a nyár. ZOLCZER JA- '’S Komárom (KomárnoJ, a közbiztonsági szervek átle- vélosztályának a váróterme. Mint mindenütt, ahol az emberek arra várnak, hogy közelebb jussanak ahhoz a bl- í zonyos ajtóhoz, itt is egy j tdO múlva elfogy az embe- I rek tréfálkozókedpe, türel- I me, és Ingerülten fóráidnak , meg egy-egy tüsszentésre ts. ; Az ajtó pedig csak nem [ „közeledik", annál az egy- ^ szerű oknál fogva, hogy \ azon ki-be surrannak a rá- \ menősebb ügyfelek, azok, ä akik az utcáról jönnek, de ; a várakozókban az ide tar- • tozók benyomását keltik. i Szemre semmiben sem’i kti- i lönböznek tólünk, sorban- I állóktól, legfeljebb abban, hogy rövidlátók, így érthe- ' tó, hogy nem vették észre ■ a hosszú, kígyózó sort... Szünidő van, és baráíők között is legalább 62 napból ; áll, van idónk bőven, türelmesen várakozni. Kissé fel- villanyozódunk, amikor a bejáratnál felfedeztük két csinos iskolátársunkat. Kioktatjuk őket, ha csak aláírásra van szükségük, nyugodtan menjenek előre, hiszen mindenki ezt teszt. A két lány elindul, de szerencsétlenségükre néhány sorbanállónál épp abban a pillanatban betelik a pohár, és az addig csendes váróterem szinte zúg a felháborodástól. — Mert fiatalok, azt hi- sük, nekik mindent szabadi A két „rendreutasttott“ lány fülig vörösen, aláírás nélkül távozik. Később talán visszajönnek. A várakozók lelki egyensúlya helyreállt, a soronkívüli jövés-menés folytatódhat megtorlás nélkül. Van, aki odaszól a sor- banállókriak: csak érdeklődni jöttem, van, aki szóra sem méltat bennünket, csak az indítókulcsát vagy a re- tiküljét lóbálja. Hát igen... Vannak olyan íratlan magatartási szabályok, amelyek megtorlás nélkül csak 30— iO évesen sérthetök meg. Bárány János Mindig megrendülök, ha az újságban azt olvasom, vagy a rádióban azt hallom. Hogy valaki tragikus hirtelenséggel meghalt. A minap a váratlan halál egy olyan embert vitt el, akit ismertem, aki naponta rám mosolygott a pult mögül: barátnőm édesanyját. Mindössze 39 éves volt. Lázasan készülődtek lánya esküvőjére. A lakodalmas házban már úgyszólván minden készen volt, csupán az örömanya szaladt még néhány apróságért az üzletbe. Ott összeesett, és többé már nem ts tért magához. Lehet, hogy a városban sok embert hidegen hagyott halálának a híre, azokat úgyszintén, akiket nem érintett. Barátnőm esküvőjének napját egy héttel elhalasztották, és itt tulajdonképpen véget is érhetne a szomorú történet. Én mégis úgy érzem, el kell mondanom, ml az, ami általában eszembe jut a tragikus halálhírek hallatán. Vegyük észre, ha ssülelnk este a kimerültségtől elalszanak a tévé előtti Vegyük észre, és ne mosolyogjuk meg őket ezértl Vegyük észre, ha édesanyánk a fáradtságtól már képtelen elmosni vacsora után az edényt! Figyeljünk apánkra, ha eltűnik a szobában, és ha azt kérdjük, ml van, csupán legyint, és ennyivel elintézi: már megint a reumám. Vigyázzunk a szüléinkre! Dósa Renáta ‘ A fiúk a víz klórozásához kőazttlnek Paton a gimnazisták a fürdő rendben tartásán Is fáradoznaki Forró Jolán a sörgyárban
