Új Ifjúság, 1982. július-december (30[31]. évfolyam, 27-52. szám)

1982-08-03 / 31. szám

4 iiíiiig A páti „brlgádosoknak“ van a legjobb dolguk — adja hírül a SZISZ Komáromi (KomárnoJ Járási Bizottságán Pavol Hálák. — Látogasd meg öketl Mielőtt megfogadva a tanácsot út­tá kelnék Patra (Patlnce), még meg­tudakolok néhány adatot az Idei nyá­ri építőtáborokkal kapcsolatban. — Járásunk Iskoláiban az Idén 1130 diák jelentkezett építőtáborba. Vala­mivel több, mint tavaly, örülünk en­nek a magas létszámnak, hiszen ren­geteg munka vár rájuk évről évre. Sok az olyan teendő, amire csak Idénymunkásokat tudnak alkalmazni az üzemek, gyárak, szövetkezetek. Ezért is hallani sok helyütt, hogy nyáron a diákok segítsége aranyat éri — És talán még az aranynál Is többet ér annak a huszonhét diák­nak a munkája, akik az Iskolaépület bővítésén dolgoznak — mondja Kraj- mer Imre, a szomszédos Ipariskola Igazgatóhelyettese, aki meglnvitál egy rövid látogatásra. Tíz óra lévén a gyerekek épp szü­netet tartanak. Harcsa Ernő szakok­tató örömmel, szinte egy szuszra mondja: — Néhány hőnapja vagyok csak az iskola kötelékében. Szívesen jöttem ide, már csak azért Is, mert a gye­rekeknek nem volt szakoktatójuk. Üzemekbe küldték őket szakgyakor­latra, ahol mindent csináltak: söpör­tek, ablakot tisztítottak, zsalut hord­tak, csak épp nem szakmájukba vá­gó munkát végeztek, tanultak, gya­koroltak. S most látom, hogy érdek­li őket a munka, csak éppen elide­genítették őket tőle. Ezért aztán dup­lán jól jön nekünk ez a kéthetes épí­rekre. Naphosszat a medencék szó­ién ülnek, és árgus szemmel figyelik a vizet, a fürdőzőket, mert vigyázni kell a biztonságukra, egészségükre. — Reggel hétkor azzal kezdődik a napunk — mondja Tücsök Erika úszómester, harmadikos gimnazista —, hogy összeszedjük a szemetet, amit a vendégek előző nap eldobál­tak. Van elég. Aztán megmérjük a víz klórtartalmát, majd klórt szórunk bele. Felváltva ügyelünk a medence mindkét oldalán. S bizony van elég munka. Gyakran kell figyelmeztetni az embereket, hogy szemüveggel ne menjenek a vízbe, hogy ne használ­janak gumimatracot, mert az sok he­lyet foglal el, hogy a kisgyermekeket ne engedjék meztelenül a vízbe, hogy ne ugráljanak a partról a meden­cébe ... Vannak, akik mindezt nem és nem akarják tudomásul venni. A A szorgalmas kumárnnii ipariskolások egyike Labancz Ivett az NDK ba készül épí tőtáborba tötábor, amely ugyan nem attraktív környezetben, nem egy távoli idegen városban van, de a gyerekek mégis szívesen jöttek, jönnek, akárcsak né­hány szülő is. Az Iskola épülete már régen ki­csinek bizonyult a megsokasodott diákság számára. Eddig a város négy különböző pontján folyt a tanítás. Ha elkészül ez az épületszárny,^ nyolc osztállyal bővül az anyaépület,’ és va­lamelyest javul a helyzet. S mivel szakembereket, szakmunkásokat ne­hezen kapni az Ilyen munkára, ígyek- szetiek a diákok segítségével előre­haladni. Fizetség helyett tárgyjutal­mat, egy-egy könyvet, hanglemezt kapnak majd, a legjobbak pedig kül­földi kiránduláson vehetnek részt. — Igyekszünk ezt a két hetet sok­oldalúan kihasználni — mondja bú­csúzóul Harcsa Ernő. — Egyrészt mi­nél több szakmai tudnivalót tanítvá­nyainkba oltani, másrészt elbeszélget­ni velük jövendő munkájukról, az építkezések, általában az építőipar problémáiról, a határidőcsúszásokról és egyebekről. Nem elégszer hangsú- lyozo-m nekik: az iskolába bekerül­hettetek tudásotok, szerencsétek, pro­tekciótik révén, de érettségi bizo­nyítványt tőlem csak akkor kaptok, ha jó szakemberek módjára, szere­tettel viszonyultok a munkához, ha tanultok, Én hosszú éveket húztam le az építőiparban, tudom, ennek az iparágnak a jónál le Jobb szakembe­rekre van szüksége. Hát tőlünk, az iskolából, ez a tervem. Ilyeneket kül­dünk majd az építkezésekre. A fiúk, lányok szájtátva hallgat­ják szakoktatójukat. Később nekilát­nak falazni. Mozog a kéz, fogy a malter, fogy a tégla, és nő a fal. Mondatról mondatra, pontosabban tégláról téglára tanulják meg a fal­rakást — meg egy kicsit az életet Is. A páti fürdőben valóban ritka jó dolga van annak a 35 komáromi gim­nazistának, akik ide jöttek építőtá­borba. Ez persze csak a látszat, hi­szen roppant nagy felelősség Is há­rul sokukra, leginkább az úszómeste­többség azonban megértő. S a mun­kán, a kellemes Időtöltésen kívül még jó nyelvgyakorlás Is ez az egy hó­nap: nagyon sok a cseh vendég. A diákok főnöke, a főúszómester, Mauko Sándor csupa jót mond a gim­nazista fiúkról, lányokról, akik az úszómesteri munkán kívül kertészked­nek Is, továbbá felügyelnek a csóna­koknál, a golfpályán. — Néhányan az első napokban azt gondolták — mondja Mauko Sándor —, hogy kiránduláson vannak, de az­tán hamar tudatosították, hogy fele­lősség hárul rájuk. Azóta nincs velük semmi baj, mindig a helyükön van­nak, becsületesen végzik a rájuk bí­zott feladatokat. Talán azt Is mond­hatnám, hogy elégedettebbek vagyunk velük, mint az állandó alkalmazot- talnkkal. Jövőre Is örömmel várjuk őket. Az ógyallai (Hurbanovoj sörgyár szintén a vonzó építőtábor! munkahe­lyek közé tartozik. A személyzeti osz­tály dolgozójától, Wailler Imrétől megtudom, hogy a komáromi Iparis­kola 27 diákja dolgozik náluk. — A fiúk, lányok elsősorban se­gédmunkát végeznek, és ez legalább olyan nélkülözhetetlen a végtermék előállítása szempontjából, mint mond­juk a komló. Ha nem lennének, nem is tudom, hogyan boldogulnánk, ta­lán le is állhatnánk. Miközben a palackozó falé balla­gunk, megtudom, hogy a kitűnő mi­nőségű ógyallai „Arany fácán“ sör keresett exportcikk. Kétszer-három- szor nagyobb mennyiséget is szívesen fogadnának akár a Szovjetunióban, akár Spanyolországban, akár Itáliá­ban ... No meg természetesen ide­haza is. — Hirtelen meg sem tudom mon­dani, hogy a környéken hol tudna tizenkettes palackos, ógyallai sört venni. A kereslethez képest kicsi a kapacitásunk. Igencsak ránk fér már a tervezett bővítés, korszerűsítés — mondja kísérőm, majd a palackozóba érve a ma már korszerűtilennek bizo­nyuló NSZK-gépekre mutat: — Kéne néhány új masínal Tücsök Erika úszómester Műszakváltás van, s Időbe telik, míg megtaláljuk Idénymunkásaikat, a diákokat. Forró Jolánra és Pásztor Imrére a palackozó egyik szögleté­ben bukkanunk. Tapasztalatokkal még nemigen dicsekedhetnek, hiszen csak második napja dolgoznak a sörgyár­ban; ellenben Imre abban már biz­tos, hogy a tegnapi elfogyasztott sör­mennyiséget ma semmi kedve túl­szárnyalni. ök felügyelnek az üvegek tisztaságára. Mondják, nem valami izgalmas munka, ám az Itt eltöltött két hét arra jó lesz, hogy egy gyár életével megismerkedjenek. Az érsekújvári (Nővé Zámky) kon­zervgyár szintén nehezen tudná el­képzelni a nyári Idénymunkát a diá­kok nélkül. A gyárnak régi alapokon nyugvó, jó együttműködése van az ország több közép- és főiskolájával, s így minden nyáron van elég dol­gos lánykéz. Mlchal Supek művezető a nyitral közgazdasági szakközépisko­la 54 diákjának a munkájáról így nyi­latkozik: — A lányok teljesítménybérben dol­goznak. Eddig elégedettek vagyunk velük, bár a tervet mindössze 70—80 százalékra teljesítik. Még csak né­hány napja vannak Itt, remélhetőleg a hét végére belejönnek. Mert a ta­pasztalatunk, hogy. egy hét eltelté­vel jóval túlszárnyalják . a .tervet. Mondják, . akarat kérdése minden, s látni rajtuk, dolgozni, önmaguk előtt pedig bizonyítani akarnak. S ez ne­kem, nekünk nagyon tetszik, akár­csak a jókedvük. A lányok többsége a szalag mellett dolgozik. Válogatják a szebbnél szebb barackot. Ügyelniük kell' nagyon, hiszen a kompót exportra készül, s a külföldi vevő nagyon igényes. Má­sok meg fagyasztásra készítik elő a barackot, amelyből majd télen lek­vár, dzsem készül. — Az ott dolgozók tegnap délelőtt — mondja a művezető — csúcstelje­sítményt produkáltak: 10,5 tonna ba­rackot dolgoztak fel félkészárunak. Labancz Ivett egyike a közgazda- sági középiskola diákjainak. Komáro­mi. — Elég nehéz volt megszokni, hogy folyamatosan, gyorsan kell járni a kéznek, a szemnek, ds igyekeztünk és belejöttünk. Ivett elmeséli, hogy neki ez a munka egyfajta bemelegitőnek szá­mít, hiszen a két hét elteltével újabb építőtáborba megy, méghozzá külföld­re, az NDK-ba húsz társával együtt. — Egyéni akció: levelet írtunk egy Magdeburg közelében levő konzerv­gyárnak, tudnának-e négy hétre al­kalmazni. Igen, volt a válasz, s ml örömmel megyünk. Ez a pénz jó lesz költőpénznek, az ott keresett össze­gen meg veszek néhány jó cuccot. Szóval eddig is jó volt, és számomra továbbra Is jónak ígérkezik a nyár. ZOLCZER JA- '’S Komárom (KomárnoJ, a közbiztonsági szervek átle- vélosztályának a váróterme. Mint mindenütt, ahol az em­berek arra várnak, hogy kö­zelebb jussanak ahhoz a bl- í zonyos ajtóhoz, itt is egy j tdO múlva elfogy az embe- I rek tréfálkozókedpe, türel- I me, és Ingerülten fóráidnak , meg egy-egy tüsszentésre ts. ; Az ajtó pedig csak nem [ „közeledik", annál az egy- ^ szerű oknál fogva, hogy \ azon ki-be surrannak a rá- \ menősebb ügyfelek, azok, ä akik az utcáról jönnek, de ; a várakozókban az ide tar- • tozók benyomását keltik. i Szemre semmiben sem’i kti- i lönböznek tólünk, sorban- I állóktól, legfeljebb abban, hogy rövidlátók, így érthe- ' tó, hogy nem vették észre ■ a hosszú, kígyózó sort... Szünidő van, és baráíők között is legalább 62 napból ; áll, van idónk bőven, türel­mesen várakozni. Kissé fel- villanyozódunk, amikor a bejáratnál felfedeztük két csinos iskolátársunkat. Ki­oktatjuk őket, ha csak alá­írásra van szükségük, nyu­godtan menjenek előre, hi­szen mindenki ezt teszt. A két lány elindul, de sze­rencsétlenségükre néhány sorbanállónál épp abban a pillanatban betelik a pohár, és az addig csendes váró­terem szinte zúg a felhábo­rodástól. — Mert fiatalok, azt hi- sük, nekik mindent szabadi A két „rendreutasttott“ lány fülig vörösen, aláírás nélkül távozik. Később talán visszajönnek. A várakozók lelki egyensúlya helyreállt, a soronkívüli jövés-menés folytatódhat megtorlás nél­kül. Van, aki odaszól a sor- banállókriak: csak érdeklőd­ni jöttem, van, aki szóra sem méltat bennünket, csak az indítókulcsát vagy a re- tiküljét lóbálja. Hát igen... Vannak olyan íratlan maga­tartási szabályok, amelyek megtorlás nélkül csak 30— iO évesen sérthetök meg. Bárány János Mindig megrendülök, ha az újságban azt olvasom, vagy a rádióban azt hallom. Hogy valaki tragikus hirte­lenséggel meghalt. A minap a váratlan halál egy olyan embert vitt el, akit ismer­tem, aki naponta rám mo­solygott a pult mögül: ba­rátnőm édesanyját. Mind­össze 39 éves volt. Lázasan készülődtek lá­nya esküvőjére. A lakodal­mas házban már úgyszólván minden készen volt, csupán az örömanya szaladt még néhány apróságért az üzlet­be. Ott összeesett, és többé már nem ts tért magához. Lehet, hogy a városban sok embert hidegen hagyott halálának a híre, azokat úgyszintén, akiket nem érin­tett. Barátnőm esküvőjének napját egy héttel elhalasz­tották, és itt tulajdonkép­pen véget is érhetne a szo­morú történet. Én mégis úgy érzem, el kell mondanom, ml az, ami általában eszem­be jut a tragikus halálhírek hallatán. Vegyük észre, ha ssülelnk este a kimerültségtől elal­szanak a tévé előtti Vegyük észre, és ne mosolyogjuk meg őket ezértl Vegyük ész­re, ha édesanyánk a fáradt­ságtól már képtelen elmos­ni vacsora után az edényt! Figyeljünk apánkra, ha el­tűnik a szobában, és ha azt kérdjük, ml van, csupán le­gyint, és ennyivel elintézi: már megint a reumám. Vigyázzunk a szüléinkre! Dósa Renáta ‘ A fiúk a víz klórozásához kőazttlnek Paton a gimnazisták a fürdő rendben tartásán Is fáradoznaki Forró Jolán a sörgyárban

Next

/
Oldalképek
Tartalom